bircahang

Rámegy az ember a majdnem 2 hete megszűnt NolBlog oldalára és mit lát? Álblogot elsősorban.

Lássuk miből is áll a tartalom.

A Népszabadság szerkesztőségi munkatársának repülésügyi cikkei most is jelen vannak. Továbbra se érthető persze, hogy minek kell egy szerkesztőségi cikksorozatot blognak nevezni, de mindegy, ez itt a legkisebb baj.

Aztán jön a levakarhatatlan bérblogger, FSP, aki minden reggel megnézi merről fúj a szél, majd ír egyet a hatalmasokat megtámogatandó. Lapos, évekkel ezelőtt lejárt szavatosságú humorba csomagolt ballib marhaságok, melyeken valószínű a szerző is elaludna, ha ingyen kellene csinálnia.

Íme egy FSP-sabloncikk: hahaha xxx fújj csúnya Orbán ha-ha-ha de vicces vagyok ma is xxx lop a Fidesz ha-ha-ha xxx éljen a nyugat xxx éljenek a ballibák xxx ha-ha-ha segítség fasizmus van meg diktatúra ha-ha-ha xxx Orbánék ellenek ha-ha-ha xxx ha-ha-ha jajj de jó milyen okos vagyon én – az xxx-ek helyére csak be kell írni a napiparancsot a ballib agytröszttől.

Aztán ott van PuPu, aki korábban még arra is képes volt, hogy önállóan gondolkodjon, de most már mint bérblogger ő is kénytelen erről leszokni. Eddigi írásaiban is mindig ott volt a liberó farok, azaz a kötelező orbánozás, témától függetlenül, most már azonban az egész írás egy hatalmas liberó farok, pontosabban a farok szó félrevezető, ugyanis az írásnak se füle, se farka.

S végül ott van Jehu, a blogger, aki személyes sértésként éli meg, hogy nem liberális az egész viágmindenség. Itt enyhe anyázásokkal kerítve jönnek a 90-es évek elejének százezerszer megunt ballib sablonjai. Van itt minden: a nyugat rákosista stílusú tapsolva éljenzésétől egészen a kódolt antiszemitizmus kutatásáig: tulajdonképpen minden kódolt antiszemitizmus, ami nem egyezik a blogger véleményével.

S kész. Más nincs.

A magyar ballibekről már sokszor írtam.

A magyar balosokról nem írtam sokat, de nem is szükséges, mert mennyiségük minimális, s eleve számtalan apró csoportra oszlanak. Vannak zöld újbalosok (LMP), vannak hagyományos szélsőbalosok (Munkáspárt), vannak egyebek is (pl. Mebal, 4K). Ezek közül a legsikeresebb az LMP, de ez a párt valójában sem eszmei irányának köszönheti népszerűségét, hanem annak a szimpla ténynek, hogy valamiféle alternatívát kínál azoknak, akik nem akarnak se Fideszt, se ballibeket, se Jobbikot.

De én most egy harmadik csoportról szeretnék írni: ezek azok az emberek, akik félúton vannak a ballib és a baloldal között. Azaz már felismerték a liberalizmus tarthatatlanságát, de mégse hajlandók még lemondani róla, valamiféle újabb ötvözetet keresnek a két eszmerendszer kombinálására.

Ezeket az embereket én a következő csoportokba osztom én személyesen:

• kamuzók,
• hivatásosak,
• reform-ballibek,
• rögeszmés antifasiszták,
• ingadozók.

A kamuzók csoportja azokból áll, akik szimpla politikai megbízást töltenek be, azaz nyomniuk kell továbbra is azt a téveszmét, hogy a ballibaizmus bukása ellenére mégis a liberalizmus az igazi baloldal.

Ezekhez hasonlóak a hivatasásosak - azok, akik pénzügyi okokból mondják azt, amit mondanak: hiszen eltűnne a sok pénz, ha nyíltan antiliberális álláspontra állnának. Aztán vége lenne az arany „civil” életnek, melyben Soros, a Norvégiai Köztársaság követsége, vagy más hasonszőrű felforgató szervezet pénzén lehet dőzsölni.

Sajnos Magyarországon a civil szó az idegen pénzen élő, idegen megbízást teljesítő emberek szinonímája lett. Pedig ezek álcivilek. Az igazi civil dolgozik, majd szabadidejében civilkedik, leszámítva persze a szerencsés módon vagyonos embereket. De az nem civil, aki abból él, hogy ő civil. Ez ilyenkor egy munka: ezen az alapon nevezhetnénk a BKV-sofőrt is civil hobbivezetőnek, vicces lenne, nem? A BKV buszvezetője pénzért teljesíti a BKV utasításait – ugyanígy a Soros-támogatott pénzért teljesíti Soros utasításait – különbség nincs.

Vannak aztán a reform-ballibek. Ők a liberalizmusból átemelnek egyes értékeket – pl. feminizmus, homoszexualizmus, stb. – és komolyan hiszik, hogy ezek a valamiféle modern baloldal legfontosabb elemei. A liberalizmust elutasítják, de annak legvadabb szövegeit megtartják, sőt azokkal „egészítik ki” a balos eszmevilágot.

A rögeszmés antifasiszták azok, akik mindent valamiféle torz fasizmus-elméleten keresztül igyekeznek magyarázni. Számukra fasiszta az, aki védi a hagyományos emberi értékeket, ezért ez a csoport valamiféle antifasiszta frontot hallucinál, melyben liberálisok, ballibek, balosok, szélsőbalosok együtt menetelnek a „fasiszta diktatúra” ellen.

Az ingadozók csoportjával semmi gond természetesen, ők szellemi fejlődésük egyik szakaszán állnak. Akkor sincs gond velük, ha történetesen tévednek.

Most, hogy immár kiderült ki az esélyes a 2016-os amerikai elnökválasztás megnyerésére, érdemes nagyon röviden átnézni az 5 darab esélyest.

A demokrata oldalon a két esélyes Bernie Sanders és Hillary Clinton.

Itt nyilvánvalóan Hillary Clinton, a volt amerikai elnök felesége az amerikai elit embere. Ultraliberális belpolitika, a nagytőke érdekeinek védelme, mindez kombinálva agresszív külpolitikával. Tipikus liberális jobboldali. Ha magyar lenne, ballibnek lehetne őt nevezni.

Az ellenfele Bernie Sanders, zsidó származású. Hagyományosan liberális a belpolitikai kérdésekben, viszont nagytőkellenes. A külpolitikában pedig ellenzi a jelenlegi statusquót, nem támogatja Amerika aktív részvételét a nemzetközi ügyekben, kifejezetten háborúellenes. Tipikus liberális baloldali. Ha magyar lenne, LMP-slenne nagyjából.

Republikánus oldalon mára 3 jelölt maradt reális eséllyel: Donald Trump, Marco Rubio, s Ted Cruz.

Az amerikai elit embere itt Marco Rubio, kubai származású politikus. Belpolitikailag egyértelműen konzervatív, azaz ellenzi a modern, kitalált liberális szabadságjogokat (egynemű “házasság”, abortusz, stb.), viszont mindezt kombinálja a nagytőke érdekeinek teljes támogatásával. Külpolitikailag fokozozottan agresszív, Obamát is azért támadja, hogy az túl passzív, Rubio szerint Amerika szerepe a világ csendőre, s ez így is van jól, Obama hibáját abban látja, hogy túl keveset csendőrködött. Tipikus konzervatív jobboldali. Magyar megfelelője egy keresztény hívő ballib lehetne, aki egyetért mindenben a ballib alapelvekkel, egyes szociális kérdéseket leszámítva. Mondjuk ilyenek voltak a 90-es években az SZDSZ színeiben politizáló egyes hitgyülis politikusok, most Hack Péter ugrik be hirtelen.

Az elit számára itt a kisebbik rossz Ted Cruz, félig kubai származású politikus. Belpolitikailag radikálisabban antiliberális, mint Rubio, a nagytőke érdekei iránt ugyanúgy teljes mértékben elkötelezett. A külpolitikában viszont érezhetően mérsékeltebb Rubiónál. Tipikus konzervatív jobboldali. Magyar megfelelőt illetően ugyanaz mondható el, mint Rubiónál.

A fő ellenjelölt Donald Trump. Belpolitikailag nehezen meghatározható: szociális kérdésekben hajlik a konzervatív opció felé, de kifejezetten mérsékelt. Gazdaságpolitikailag klasszikus liberális. Összességében inkább baloldali azonban. Külpolitikailag mérsékeltebb a másik 2 republikánus jelöltnél. Nehezen kategorizálható: talán leginkább konzervatív baloldalinak nevezhető. Magyar megfelelője nehezen található, talán Orbánhoz nevezhető a leginkább hasonlónak.

Ki jó nekünk és ki rossz nekünk (nem-amerikaiaknak, elsősorbankelet-európaiaknak)?

Jó jelölt igazából nincs. Az egyértelműen rosszak Hillary Clinton és Marco Rubio. A másik három a kisebbik rossz kategóriája egyértelműen. Mivel szinte biztos, hogy az amerikai háttérhatalommeg fogja akadályozni Bernie Sanders és Donald Trump elnökségét, gyakorlatilag és reálisan nézve kénytelenek leszünk Ted Cruznak drukkolni.

Ha lesz háború, most lesz.

Szíriában a helyzet elindult a végső stádiumba.

A szír kormány hadereje az iráni és az orosz segítségnek köszönhetően nyerésre áll. 

A térképen jelöltem a jelenlegi körülbelüli helyzetet:

• zöld – szír kormány,
• sárga – kurd erők,
• piros – Iszlám Állam,
• kék – nyugatbarát terroristák.

A piros szín nagysága megtévesztő, mivel az elfoglalt területek zömelakatlan. Szíriában a lakosság zöme az ország nyugati felében és északon van.

Az, aki az egész háborút elindította most azon gondolkozik, tegyen-e úgy, mint Líbiában, vagy hagyni veszni szövetségeseit. Líbiában is ez történt: a kormányerőknek még kb. 1-2 hetük volt hátra a terroristák legyőzéséhez, amikor a nyugat beavatkozott a terroristák oldalán, ily módon meggátolva a kormányzati erők biztos győzelmét.

Nehéz megmondani, a liberális agytröszt miben sántikál: hagyja veszni Szíriát vagy mindenáron küzdeni fog érte. Ha ez utóbbi lesz, sietniük kell, ugyanis időközben a kormányerők gyakorlatilag szövetségben a kurd erőkkel folyamatosan növelik területüket, valószínűleg még 2 hét és Aleppo kormánykézre kerül (ezen a hétenelvágták a szír kormányerők Aleppo közvetlen összeköttetését Törökországgal). Aleppo Szíria legnagyobb városa (nagyobb a fővárosnál tehát) és a nyugatpárti terroristák általi elvesztése a háború végét jelentené. Utána már csak egyes terrorista gócpontok egyenként való levadászása maradna.

Ami biztos: Irakhoz hasonlóan Szíriában is kurd autonóm területlesz, gyakorlatilag független államként. Most már a szír kormány akkor se lesz képes ezt visszavonni, ha akarná ezt.

A fő vesztes nem is a nyugat, hanem Törökország. Törökország be fog avatkozni ebbe, mert nem hagyhatja az eseményeket így. A kérdés csak az, hogy a nyugat ebben támogatni fogja-e a törököket. Ha igen, annak komoly következményei lehetnek, azatomháború sem kizárt.

Törökország meg fogja próbálni kiprovokálni, hogy az orosz haderő török területet támadjon, majd erre hivatkozva fogja kérni a NATO segítségét.

Ami biztos: Görögország meg fogja tagadni a NATO-alapszerződésben előírt kötelezettségeit, s nem fog segíteni Törökországnak. A görög semlegesség gyakorlatilag az Oroszországgal való szövetséget jelenti majd. Nem kizárható, hogy más országok is a görög modell alapján fognak lépni: Csehország, Szlovákia, Magyarország. Románia és Bulgária pedig meg fogja próbálni a végtelenségig elhúzni a döntést.

A világháború megelőzésében a legfontosabb szerepe a kelet-európai NATO-tagoknak lesz. Ha ugyanis ezek együtt kinyilvánítják semlegességüket, nem valószínű, hogy Obama jelképes segítségnél többet nyújt a törököknek.

A következő napokban és hetekben sok minden fog eldőlni, ez biztos. Vagy ez lesz a nemzetközi liberalizmus Sztálingrádja, vagy nagyon sokan meg fogunk halni az atomgombák árnyékában.

Egy ismerősöm kényszeres sznob.

Nemrég arról értékezett a Facebook-on, hogy Joan Miró spanyol-katalán festőművész nevét hogyan ejtheti a sok buta primitív ember “zsoán miró” alakban, mikor köztudomású, hogy spanyolul a j ejtése h, azaz a helyes ejtés “hoán miró”.

Hagytam a témát, hagy csatlakozzanak sokan, más sznobok is, szintén szörnyülködve, hogy miféle emberek az ilyenek, akik franciául ejtenek ki spanyol neveket.

Aztán leírtam mi is a helyzet. A Joan Miró név nem spanyolul van, hanem katalánul, s a helyes ejtése bizony NEM “hoán miró”, hanem sokkal inkább “zsoán miró” vagy “zsuán miró”, azaz éppen a kritizált “primitíveknek” van igazuk. Hozzátettem: a festőművész használta a nevét spanyol változatban is, ott a neve Juán Miró, s ennek ejtése már valóban “huán miró”, de ez sem “hoán miró”.

A legviccesebb: az ismerős annyira megsértődött, hogy törölt is ismerősei közül.