A zöngésségi hasonulás különbségei a bolgár és a magyar nyelvben.

A zöngésségi hasonulás lényege:

• ha zöngétlen mássalhangzó zöngés mássalhangzó előtt áll, a zöngétlen mássalhangzó zöngésedik,
• s fordítva: ha zöngés mássalhangzó zöngétlen mássalhangzó előtt áll, a zöngés mássalhangzó zöngétlenedik.

Az obsztruens hangok alapesetben zöngétlenek, viszont itt gyakoriak a zöngések is, sőt a legtöbb obsztruens mássalhangzó zöngésségi párt alkot. A magyarban a zöngés fonéma párok a következőek (zöngétlen–zöngés): c/dz, cs/dzs, f/v, k/g, p/b, sz/z, t/d, ty/gy, s/zs.

A m, n, ny hang nem obsztruens (hanem szonoráns) és mindig zöngés. Az h, j, l, r szintén szonoráns, közülük az l és az r mindig zöngés, míg a h és a j lehet zöngés és zöngétlen is (erről később még lesz szó).

Az obsztruens hangok esetében szinte minden esetben működik a zöngésségi hasonulás, azaz pl. a köztársaság szó ejtése kösztársaság, mivel a zöngés z-ből zöngétlen sz lesz a zöngétlen t hatására. Ugyanez fordítva: a képzel szó ejtése kébzel, mivel a zöngétlen p-ből zöngés b lesz a zöngés z hatására.

Egyetlen kivétel ez alól a v hang, mely csak zöngétlenedik, de nem zöngésít. Azaz pl. a hétvége szó kiejtése nem lesz *hédvége, mivel a zöngétlen t-ből nem lesz zöngés d a zöngés v hatására. Viszont maga a v zöngétlenedik az őt követő zöngétlen osztruens hatására: pl. a nyelvköny szó ejtése nyelfköny, mivel a zöngés v-ből zöngétlen f lesz a zöngétlen k hatására.

A pontosság kedvéért: a v-nek a magyarban van egy szonoráns ejtése is, azaz az alapból osztruens v [v] lehet szonoráns is [ʋ], ez a magyarban természetesen nem önálló fonéma. Ez a szonoráns és zöngés v azonban kizárólag magánhangzó előtt fordul elő, így természetesen nem vehet részt a zöngésségi hasonulásban.

Valószínű, hogy a v furcsa viselkedése mögött az áll, hogy az ómagyar nyelvben kizárólag szonoráns v hang [ʋ] létezett, az obsztruens v [v] későbbi nyelvfejlődés eredménye. Ennek nyoma megtalálható olyan román szavakban, melyeket a román nyelv a magyarból vett át, azonban még abban a korban, amikor a magyar v csak szonoráns volt, példa erre a román oraș szó, mely a magyar város szó átvitele: látható a románok a szót nem v-vel vették át, hanem o-val, mivel a szonoráns v úgy hallatszik, mintha egy normál (obsztruens) v és egy o között állna.

A szonoráns mássalhangzók közül  a l, m, n, ny és r nem vesz részt egyáltalán a zöngésségi hasonulásban. Ezek a hangok zöngések, de nem zöngésítik az előttük álló zöngétlen hangot, azaz pl. az akna szó kiejtése nem lesz *agna, mivel a zöngétlen k-ból nem lesz zöngés g a zöngés n hatására.Ugyanígy az l, m, n, ny és r marad zöngés minden esetben, az őt követő zöngétlen hang nem hat ki rájuk.

Amit a h-t és a j-t illeti, a helyzet már más.

A magyarban a h lehet zöngés és zöngétlen is, ez két különböző hang, de a magyarban ezek egyetlen fonémát alkotnak. Az alapalak a zöngétlen [h], magánhangzók között azonban a magyar h zöngésedik, ejtése [ɦ]. Mivel ez azonban ez utóbbi csak magánhangzók között fordulhat elő, így természetesen nem vehet részt a zöngésségi hasonulásban. A zöngétlen h viszont részt vesz a zöngésségi hasonulásban: zöngétlenít, pl. a százhúsz szó ejtése szászhúsz, mivel a zöngés z-ből zöngétlen sz lesz a zöngétlen h hatására.

A pontosság kedvéért: a szonoráns h a magyarban szótag végén obsztruenssé válik, ennek két alakja is van: a mély magánhnagzó utáni [x] és a magas magánhangzó utáni [x]. Mindkettő zöngés. Zöngésíteni nem tudnak, hiszen minden magánhangzó után állnak. Zöngétlenedni szintén nem tudnak, nincs a magyarban zöngétlen változatuk.

A j hang esetében hasonló dolgot látunk: az alapalak a szonoráns zöngés j [j], azonban a j-nek van két további változata is: mindkettő obsztruens, a zöngétlen [ç] és a zöngés [ʝ]. A j akkor lesz obsztruens, ha mássalhangzó után áll szó végén.

A zöngésségi hasonulást illetően itt a helyzet még furcsább. A szonoráns j nem vesz részt a zöngésségi hasonulásban! Viszont az obsztruens j aszerint zöngés vagy zöngétlen, hogy az illető álló hang milyen: zöngés után zöngés, zöngétlen után pedig zöngétlen, azaz a hasonulás fordított: előre való irányban hat, szemben az összes eddigi esettel. Ha azonban az osztruens j-t következő hang obsztruens (ez akkor eshet meg természetesen csak, ha két szót együtt ejtünk), de zöngéssége eltér a j hangétól, akkor a j zöngésedik ill. zöngétlenedik, majd tovább zöngésíti ill. zöngétleníti az előtte álló mássalhangzót is!

A bolgár helyzetet a magyarhoz hasonlítva mutatom be.

А bolgár helyzet hasonló, a zöngétlen-zöngés párok: дж/ч, к/г, п/б, с/з, т/д, ф/в, ц/дз, ш/ж. Kevesebb pár van, mivel kevesebb a bolgár obsztruens.

A bolgár szonoránsok – й, л, м, н, р, х – a helyzet hasonló. A л, м, н, р mindig zöngés és nem vesznek részt a zöngésségi hasonulásban. A bolgár л háromféleképpen is realizálódhat, azonban mindegyik változat zöngés.

Hasonlóan a magyarhoz, az obsztruens hangok esetében szinte minden esetben működik a zöngésségi hasonulás, ugyanazzal a kivétellel, a в [v] hanggal, mely csak zöngétlenedik, de nem zöngésít. Viszont kifejezetten bolgár sajátosság, hogy egyes ejtésekben a bolgár в zöngétlenedik a zöngés szonoránsok előtt – ez tilos az irodalmi nyelvben, de egyes beszélők beszédében ez mégis jellemző vonás.

Az ószlávban nem létezett [v] hang, helyette [ʋ] vagy [w] hangot feltételeznek.

Fontos különbség a két nyelv között: a bolgárban a szóvégi zöngés obsztruens mássalhangzó zöngétlenedik (kivéve ha a következő szó zöngés mássalhangzóval kezdődik, s a két szó együtt ejtődik) míg a magyarban a szóvégi zöngés mássalhangzó zöngés marad (kivéve ha a következő szó zöngétlen mássalhangzóval kezdődik, s a két szó együtt ejtődik). A bolgár szóvégi mássalhangzó zöngétlenedése kihat az előtte álló mássalhangzóra is: ha az zöngés, az is zöngétlenedik.

A j hang esetében – ahogy a magyarban - az alapalak a szonoráns zöngés j [j], azonban a j-nek van egy obsztruens zöngés [ʝ] változata is, ha mássalhangzó után áll. De egyik esetben sem vesz részt a j az zöngésedési hasonulásban.

A bolgárban a х [х] hang zöngétlen, de a х és – hasonlóan a magyar h-hoz, bár a két hang nem azonos - részt vesz a zöngésségi hasonulásban: zöngétlenít, viszont kizárólag szó végén zöngésedik, ha a következő szó zöngés obsztruenssel kezdődik, s a két szó együtt ejtődik, ez esetben ejtése [ɣ].

Látható tehát: kevés különbséggel a szabályok e tekintetben azonosak.

Felzárkóztatható-e Kelet-Európa? Nem a jelenlegi liberális modellel, melynek lényege az, hogy a kelet-európai országok pénzét folyamatosan szivattyúzza ki a nyugat. Amíg nem sikerül egy erős fejszevágással ezt levágni, a probléma mindig meglesz. Addig csak apró lyuktöméseket lehet végezni, de a probléma alapjában így nem oldható meg.

Ez kb. olyan, mint mikor egy házon az eresz eltörik, csurog mindenhonnan a víz, s az emberek azon vitáznának hová vezessék a felesleges vizet, ahelyett, hogy az ereszt kicserélnék vagy megjavítanák, hogy ne legyen vízcsurgás.

Amíg az ország által megtermelt haszon java külföldre szökik, nincs megoldás. Ez olyan, mintha úgy akarnánk jóllakni, hogy nézünk a szomszédot ahogy eszik az ebédlőnkben. Még SOSEM volt olyan eset az emberiség történelmében, hogy egy ország így, ezzel a módszerrel lett volna gazdag. Ha így valóban ez lenne a megoldás, ma Kongó lenne a világ leggazdagabb országa.

Hihető-e pl. komolyan az Audi németországi és magyarországi gyárában a munkás fizetése azért havi nettó 2500 ill. 700 euró, mert a németországi munkás 3,5-szer többet csinál? Pontosan ugyanazt csinálja a két munkás, ugyanúgy – a valóságban.

Tévedés azonban azt gondolni, hogy pl. az Audi vagy más konkrét cég lenne a hibás. Egy cég természetesen azért fektet be, hogy kivigye aztán a hasznot. Miért ne vinné? Hiszen ezért fektetett be. Azaz  a probléma nem egyszerűsíthető le, ez rendszerhiba, nem az Audi “gonoszsága”. Eleve miért lenne gonoszság nyereségre szert tenni? Természetesen nem az.

A probléma alapvetően politikai, s nem vihető le X vagy Y cég szintjére.

Kínában ott van a világ minden cége, s viszik ki a hasznot hihetetlen nagyságban. Mégis miért nem gond ez? Mert a kínai gazdaságnak nem uralja a külföldi tőke a 80 %-át, mint ahogy ez Magyarországon van, azaz az ország gazdasága alapvetőnek magának az országnak termel. S persze emiatt az idegen tőkének hatalma sincs Kína felett, sőt a dolog fordított.

Itt a kérdés a mérték. Az idegen befektetés pont olyan, mint a bor:

• • ha nincs, az nem jó,
  • ha mértékkel van, hasznos,
  • ha meg egyfolytában fogyasztjuk, az egészségkárosító.
  • • Magyarország problémája strukturális. A rendszerváltozással az ország beállt egy káros modellre, mely a nyugatot gazdagítja. Aki idősebb, emlékszik, a 80-as évek végén az egész ország azt harsogta: mindegy kié a tulajdon, ez nem számít. Nos, azóta kiderült: ez fatális tévedés. S pl. nyugaton igenis bajnak élik meg, ha a tulajdon idegen.

• • • Kelet-Európa belement egy káros, félgyarmati modellbe, s most nagyon nehéz ebből kilábalni. A 4 országból álló keleti tömb most éppen ezen dolgozik, s ezért ez a sok alpári támadás pl. Orbán, ill. most már inkább a lengyel kormány ellen. A nyugat retteg, hogy elveszti jól tejelő félgyarmatait, retteg, hogy a népek sorra szavazzák le a nyugati érdekeket képviselő helyi komprádor burzsoáziát, s helyette népi vezetők kerültek hatalomra mind a 4 államban. Retteg a nyugat, hogy helyi embereiket a nép kiröhögi: lásd a múlt hétvéget, amikor a Megbokrosodott alig 1400 embert tudott összetrombitálni, a nyugat kiszolgálását követelő tüntetésre.

Mi is a probléma gyökere? Az, hogy a magyar gazdaság idegen kezekben senyved. S az idegeneknek pedig nem érdekük a gazdaság távlati fejlesztése, az ő érdekeik csupán a haszon megtermelését és kivételét lehetővé tevő keret működtetése.

Olyan ez, mint egy lakás. Ha bérled, nem fogsz alapvető javítást végrehajtani, mert minek költenél erre.

Lassú építkezés kell ehhez. Egy 30-éves negatív folyamatot nem lehet azonnal megfordítani. Pont ez történik manapság. A 4 országból álló keleti tömb most éppen ezen dolgozik.

Az állam pénze a gazdaságból van. Ha az kiviszi a haszon zömét, az állam adóbevétele is drasztikusan csökken. Azaz nincs pénz fejleszteni.

S hiába adóznak a befektetők, akkor is KIMEGY a haszon, nem az országban teremt jólétet, hanem máshol.

Nem lehet jólakni abból, hogy az ember nézi, hogyan ebédel a szomszédja.

Egyetlen gazdaság sem lehet idegen kezekben, ez a kulcs. Aláhúzom: az idegent nem faji/nemzetiségi értelemben kell érteni, mert nem ez számít. Lehet a tulaj kongói is, ha nem viszi ki a hasznot. Ugyanígy: a hasznot kivívő magyar meg káros.

A jelenlegi kormány az első a rendszerváltozás óta, mely meglátta a megoldást, s lépni próbál. S vele együtt halad Csehország, Lengyelország és Szlovákia. Brüsszel retteg. Ezek az országok megértették: nem szabad bent maradni a nyugati szakadékban, s h az EU nem változtatható meg, segíteni kell szétroppantását.

A 888.hu internetes, bevallottan bulvárlap cikket közölt az MSZP elnökének családjáról, összpontosítva a feleség fotómodell múltjára.

A ballib gágogó kórus azon nyomban belekezdett a megszokott műfelháborodásba.

Egyébként én nem tartom rendes dolognak sem az emberek magánéletében való felesleges vájkálódást (még közszereplők esetében sem tartom ezt indokoltnak, méginkább családtagjaikéban), se a demagóg csúsztatást. Mert bizony demagóg csúsztatás gyakorlatilag prostituáltnak minősíteni egy erotikus fotómodellt, különösen abban a szofterotikus kategóriában, melyben a pártelnök felesége működött. Ilyen összemosás csak egyes szélsőséges muszlim közegekben szokás, ahol a prostituált és a magát nem lefedő nő egy és ugyanaz.

Az én feleségemnek is vannak ilyen képei, s volt már hisztérikus vitapartnerem, akik ezeket „megtalálva” próbálta ezt valamiféle adunak használni ellenem. (Hozzáteszem: ez eddig háromszor esett meg, s nem minden esetben volt ballib az elkövető. Kétszer liberális támadt rám ezzel, egyszer pedig egy nemzeti érzelmű, aki megsértődött az Index címlapján is szerepelt Trianon-cikkem kapcsán.) Én eleve azt hiszem, hogy az a férfi, aki ne csinált volna vagy legalábbis ne akart volna csinálni soha erotikus felvételt a barátnőjéről/feleségéről, az látens homoszexuális, mert ez bele van ivódva a férfi génekbe.

De most nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy a ballib gágogás ismét erősen hamiskás. Akik most a földhöz verve magukat harsogva gágognak, azok pont ugyanazok, akik számtalan esetben a leggusztustalanabb módon viselkedtek ugyanígy – sőt néha alpáribb módon – a nekik nem tetsző politikusokkal és azok családtagjaival. Most meg, hogy a fagylalt visszanyalt, álbotrányt igyekeznek kreálni.

Ez van, a múlthéti 1400-fős, részben fizetett bérretegből álló másfél órás „forradalom” a Megbokrosodott vezetésével nem jött be. Most ez mégkevésbé fog. A kisember átlát a ballib hazugságszitán.

PuPu kolléga cikke kiválóan mutatja be a liberális nemzet-koncepció abszurditását.

Vicces dolog a liberális logika: egyszerre két, egymásnak ellentmondó állásponttal támadni a valóságot. Egyrészről azt állítja a nemzet valami kitalált, felesleges, idejétmúlt valami, másrészt viszont azt, hogy a nemzet az valamiféle szigorú vérségi alapú közösség, amit az idegenek megrontanak.

A lényeg: a magyar nemzet mindenképpen hibás, meg bűnös. Egyrészt bűnös,mert nem is létezik, hiszen a mai magyarok zöme nem utóda Árpádék népének. Másrészt bűnös, mert kirekeszt másokat.

Ellenpéldaként ott viszont a hibátlan, bűntelen cigány és zsidó nemzet. Igen, ez a két liberális tabunép, ezeket bántani sosem szabad, ezért még nemzeti téma esetében is mentességet élvez e két nép. Vicces, de így van.

Lássuk a valóságot. A nemzet természetesen alapjában vérségi alapú, hiszen egy nemzet nem véletlenül szokott összeverődni az aluljáróban. Azaz nem úgy megy, hogy taklálkozik egy szép délután X és Y, s eldöntik, hogy mostantól nemzet lesznek.

Viszont – és ez nagyon fontos – a már kialakult nemzethez lehet csatlakozni kívülről és ki is lehet lépni belőle. Aki kitántorog egy közösségből, az jellemzően egy bizonyos időn belül nem lesz többé része annak, a legtöbb esetben a második nemzedék már idegen. Ugyanígy, az aki bekerül, annak idegen eredete egy idő után elfelejtődik, s a nemzet teljes része lesz. Természetesen a mennyiség alapvető tényező ebben: ha a kitántorgók együtt maradnak, közösségben maradnak, s megmarad közös kapcsolatuk az eredeti közösséggel nagyon sok ideig, így ezekből aztán hátárontúli nemzetrészek lesznek. Ugyanez fordítva is igaz: ha az idegen betelepülés tömeges és kompakt, az nem lesz része a nemzetnek, ezekből lesz a kisebbség.

Keverni mindent jó erős csúsztatás. Az idegen származású, asszimilálódott személyt keverni a kisebbségivel abszurdum. Az egyik egy idegen ősökkel rendelkező nemzettag a másik meg az országban élő kisebbségi, akivel lehet országszintű közösség, de nemzetszintű nincs. (Természetesen létezhet egy köztes csoport is: a kettő identitásúaké.)

A magyar nemzet kialakulása és fennmaradása semmiben se speciális más népekhez képest. Árpádék adták az identitást, melyhez csatlakozott sok helyben talált őslakos, valamint későbbi idegen bevándorlók. Az ország 90 %-ban magyar volt egészen a török korig. Igen, utána ez megváltozott: a magyarok kisebbségbe kerültek, arányuk 40 % alá esett a XVII. sz. végére. Ennek oka történelmi: a török pusztítás hatása, mely után az ország vezetése tömegesen hívott be idegeneket, akik azonban már kompakt tömbökben telepedtek le, megtartva identitásukat, azaz nem magyarosodtak el. Sőt, Erdélyben ez a folyamat még a törökök előtt megkezdődött: a román vendégmunkások olyan számban jöttek be, hogy már nem lett belőlük magyar.

Felmerül a szokásos liberális Trianon-mítosz is: hogy a magyar elit a hibás Trianonért. Ismét abszurd állítás. A magyar elit bármit is tett volna, nem tudta volna megelőzni a kisebbségi szeparatizmust. Sőt, valószínű, hogy egy erősen kisebbségpártoló politika csak gyorsította volna a szeparatizmust. A kisebbségi szeparatizmus oka a saját állam iránti vágy, s teljesen lényegtelen, hogy a magyar állam „jó” vagy „rossz” volt. Egy mai közel-keleti párhuzam: a palesztínoknak tök mindegy, hogy a zsidók utálják-e vagy szeretik őket, ők így is, úgy is saját, független államot akarnak.

A munkahelyi kiegés egy civilizációs, rendkívül sznob álbetegség.

Még sosem láttam pl. építkezésen lapátoló munkást vagy gyári esztergályost kiégni. Egyszerűen nincs rá idejük: mert vagy dolgoznak vagy pihennek, s nem pazarolják idejüketidiótaságokra.

A munkahelyi kiégés jellemzően irodai proletárók hobbija, olyanoké, akik elhitték magukról, hogy munkájuk „érdekes” lesz, hogy „megvalósítják magukat”, meg hamarosan ők lesznek dollármilliós jövedelemmel a cég vezetői. Azaz csupa olyan ember, aki nem látja az őt körülvevő világot és/vagy képtelen elemezni azt.

Pedig nem: a legtöbb munka unalmas, s a legtöbb embernek a munkája nem a hobbija.

A megoldás: nem hobbiként tekinteni a munkára.

Ha ez sem segít, marad a nyafogó sznob rituális megverése.