bircahang

A modern jobboldal pont ugyanaz, mint a modern baloldal: a különbség csak annyi, hogy míg a baloldal a baloldali értékeket árulta el, addig a jobboldal a jobboldaliakat. Természetesen a gazdaságpolitikát leszámítva, mert abban mindkét oldal egyformán ultrajobbos és liberális, a legminimálisabb különbség észrevételéhez is hatalmas erejű mikroszkóp szükséges.

Állítólag a baloldal fő feladata a társadalmi igazságosságért való kiállás lenne. Láttuk: a baloldal ebben teljesen megtagadta önmagát. Ugyanígy, állítólag a jobboldal fő feladata pedig a hagyományok védelméért való kiállás lenne. Nos, a jobboldal itt pontosan ugyanúgy tagadta meg magát.

Míg a modern baloldal manapság ultraliberális jelszavakat hangoztatva harcol a bérmunkások, az alkalmazottak ELLEN, addig a jobboldal esetében meg azt látjuk , hogy a modernitás jelszavával harcol minden hagyomány ELLEN.

Illemből persze mindkét oldal masszívan hazudik. A moden baloldali így szakszervezeti tagkönyvvel a zsebében éljenzi a nagytőkét. A modern jobboldali pedig időnként keresztet vet, miközben éppen családot rombol. A modern baloldali elmagyarázza, miért jó a kisembernek, ha a nagytőke nyeresége növekszik, elmagyarázza, hogy ez az „igazi” baloldali érték. A modern jobboldali pedig arról tart beszédet, hogy az „igazi” keresztény az, aki tolerasztaként viselkedve támogatja az egyneműek „házasságát”, s hozzáteszi, hogy Jézus is felvonulna  tapsolva  az antihumanista perverzek menetén.

A szemét azonban szemét marad, mindegy melyik oldalán van a szemétdombnak.

A mai, modern, hanyatló liberális társadalmak egyik beteges vonása a politikai korrektség, azaz csak bizonyos nézeteket szabad hangoztatni, másokat nem.

A diktatúrákban is így szokott ez lenni: az emberek tudják mit szabad mondani és mit nem.

Mint kommunista diktatúrában felnőtt, szocializálódott ember  ezt már megtanultam kisgyermek koromban. Hányszor hallottam nagyszüleimtől és szüleimtől a következő mondatokat:

• Ilyet nem szabad mondani.
• Erről nem szabad beszélni.
• Halkabban, azt akarod baja essen apádnak?
• Ha meghallják mit mondasz, szüleid elvesztik állásukat!

Időnként visszakérdeztem „de igaz-e, amit mondok vagy nem?”, amire általában – szerencsére szüleim, nagyszüleim, a többi rokon elég őszinte ember volt – azt a választ kaptam „persze, hogy igaz, de nem szabad mondani”.

Úgy harmadikos általános iskolás koromban már kiválóan tudtam, hogy mi az, amiről nem szabad beszélni sosem, s miről lehet időnként beszélni, s miről pedig bármikor.

Egy időben ez még lelki gondot is okozott: miért kényszerítenek arra, hogy hazudjak? De hamar rájöttem: az igazság magunknak való, nem közszemlére. Ha üldözik a véleményt, akkor hazudni nem bűn, mint ahogy egy udvarias, kegyes hazugság kimondása sem az.

A liberalizmus és a kommunizmus között a különbség csak az, hogy a liberalizmusban ritkán jár börtön az íratlan, „szent” szabályok megsértéséért, jellemzően a hatalom „csak” egzisztenciálisan próbálja lehetetlenné tenni a másképp gondolkozókat.

A huszas éveimben másfél évig tagja voltam egy vallási szektának, ott ugyanazt tapasztaltam: a kommunista diktatúránál is abszurdabb cenzúrát és íratlan szabályokat, melyeket az emberek nem mertek megsérteni. Ott időnként még kérdezni se volt szabad. Erről egy karikatúra:

 A nap, amikor Brad rákerült a bajkeverőgyanúsak listájára – "Elnézést, a kézikönyv nem engedélyez ilyen kérdést."

A nyugati liberalizmusban a szentek szentje a holokauszttagadás, sőt egyes országban még a holokausztrelativízálás és a holokauszt egyediségének tagadása is, ezekért még börtön is jár időnként.

Bár holokauszttagadó nem vagyok (mi okom lenne tagadni egy valós történelmi eseményt?), én magam is holokausztrelativizáló vagyok: tagadom, hogy a zsidók irtása a II. vh. során valamiféle egyedi, megismételhetetlen esemény lett volna, melyet ki kellene emelni a hasonló események sorából és fel kellene helyezni valamiféle vallási tézisként a fellegekbe.

Természetesen egyébként a holokauszttagadás ugyanolyan abszurd, mint bármely más valós történelmi esemény tagadása. De ennél még abszurdabb ezt bűncselekménynek nyilvánítani.

Az a társadalom, ahol eszméket és gondolatokat tiltanak a XXI. században önmagáról állítja ki a nem túl előnyös bizonyítványt.

Érdekes persze, hogy a liberálisok eközben gond nélkül kritizálják azt, hogy a középkorban bűncselekmény volt eretneknek lenni. Pedig az akkori állam ugyanabból indult ki: az eretnekség abszurdum, hiszen hazugság, Isten tanítását tagadja, azaz közérdek kriminalizálása.

Terjed az utóbbi hetekben egy hamis hír a keresztény médiákban.

A hír lényege: az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy idén március 1-től bűncselekmény lesz kiskorút megkeresztelni, ez ugyanis ellenkezik az ENSZ által 1989-ben elfogadott Gyermekvédelmi Egyezmény 3. pontjával, mely szerint a gyermekek érdekeinek védelme a legfőbb irányelv, valamint az 1950-ben elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezményének 9. pontjával, mely szerint a vallás- és lelkiismereti szabadság egyéni jog.

A történet igazságalapja az, hogy pár éve egy megromlott kapcsolatú olasz szülőpár gyerekét a katolikus apa megkereszteltette, az ateista anya ellenkezése ellenére, annak tudtán kívül. Ezután az anya – akinek a bíróság megítélte a gyerek felügyeleti jogát – felszólította a katolikus egyházat, vonja vissza a gyerek keresztségét. A katolikus egyház ezt természetesen megtagadta (valójában nem is tehetett mást, hiszen a keresztség nem vonható vissza). Erre az anya a bírósághoz fordult: kötelezze az egyházat a keresztség visszavonására. A bíróság megállapította, hogy nincs joghatósága az ügyben (nincs joga az állami bíróságnak beavatkoznia egy egyház belső szertartásaiba), így érdemben nem is foglalkozott a kérdéssel. Ezután fordult a nő Emberi Jogok Európai Bíróságához, annak megállapítását kérve, hogy a keresztelés sértette a gyerek jogait. Az Emberi Jogok Európai Bíróság pedig kimondta: a hivatkozott egyezmények NEM tiltják kiskorúak keresztelését, s az ilyen keresztelés pedig NEM értelmezhető úgy, hogy sértené a gyerekek jogait.

Magyarul: maga a hír kamu.

Viszont érdemes odafigyelni, ugyanis mindez jól mutatja a keresztényellenes lobbi hátsó gondolatait. Ami ma még abszurdum, 20-30 év múlva nem biztos, hogy az lesz. A homoklobbi is azzal indított, hogy ne legyen bűncselekmény az, hogy két felnőtt egymással mit csinál, akkor se, ha azt a társadalom betegesnek tartja, s látjuk mára hová fajult mindez: homokosok terrorizálják országok népeit, hisztizve követelve, hogy mindenki vegye át az ő törpekisebbségi értékrendjüket.

Írtam már többször is arról a sajátosságról, hogy a magyar baloldalvalójában mélyen jobboldali. Azonban észre kell venni, hogy ennek megvan a maga összeurópai kerete is, azaz mégsem lehet egyedi magyar vagy kelet-európai jelenségről beszélni.

Ez pedig az európai baloldal fejlődésének fontos állomása, az 1968-as francia diáklázadás. Ma elértünk ennek végpontjára. De hol a kezdet?

A kezdet a kommunista eszméből való kiábrándulás. Ennek alapja a nyilvánvalóan nyomasztó szovjet és kelet-európai létező. megvalósult kommunizmus keltette mély kiábrándultság a nyugati baloldalon.

A lázadás kezdetben egy, a marxizmusnál is balrább lévőeszmeiségben testesült meg. Amolyan Mao, Che Guevara, Pol Pot, Enver Hoxha keverékben.

Ez az ultrabal azonban hamarosan “felnőtt”, s megtartva eredeti agresszívitását átfordult éppen az elleneszmébe. Ez még személyes vonatkozásban is megtapintható. Itt nem lehet nem említeni több egykori ultrabalosból mára ultraliberálissá vált nyugati politikust, pl. Daniel Cohn-Bendit EP-képviselőről.

Az eszmeiség főbb pontjai:

• a kisember mély lenézése – az osztályelmélet és az alsóbb osztályokkal való szolidaritás helyett forradalmi elitizmus,
• a kultúrharc – Magyarországon ezt a korai, 90-es évekbeli liberális kártevők “az idegen szép” jelszóval vezették be (azaz próbálták bevezetni), nyugaton ez azonban sokkal vadabb formában jelent meg, lényegileg ez a saját hagyományok tagadásával párhuzamosan minden idegen hagyomány éljenzése,
• az antihumanizmus – a korai marxisták és leninisták erőszakkal próbálták megváltoztatni az adott társadalmakat, azok akarata ellenére (arra hivatkozva leegyszerűsítve, hogy a nép nem tudja mi jó neki, ezért erőszakkal kell jót tennineki), az új ultraliberálisok azonban ezen többszörösen túltettek, ők már nemcsak az emberi társadalmon akarnak erőszakot tenni, hanem magán az emberi fajon is, lásd: természetes emberi intézmények (pl. házasság) erőszakos újrahatározása, sőt immár az emberi nemek tagadása, valamint szimpla betegségek egészségnek minősítése.

Megjelent az új embertípus, a liberális toleraszta. Aki mélyen intoleráns, a véleményszabadságot gyűlöli, azaz antidemokrata, viszont magát demokratának tekinti eközben, csak demokrácia alatt a vele való teljes egyetértést érti.

A mai, magát baloldalnak nevező ultrajobbos, liberális torz eszmeiség azonban sikeresen és biztosan nevetségessé tetté saját magát. Kelet-Európában szinte csak törpeeszme ez, de nyugaton is lassan csökken hatása.

Alekszander Litvinyenko kapcsán ismét beindult az oroszellenes propaganda.

Pedig a dolog tiszta. Litvinyenko likvidálva lett egy orosz titkos művelet keretein belül, miután halálos ítélet lett rá kiszabva az orosz legfelsőbb vezetés által, nemzetbiztonsági okokból. Ugyanúgy, ahogy ez nyugaton is szokás hasonló esetben.

S persze Oroszország ugyanúgy nem fogja ezt sosem elismerni hivatalosan, ahogy ezt egyetlen más állam sem ismeri el soha.

Ha egy magasrangú titkosszolga dezertál az ellenséghez, jellemzően ez a megoldás. Kivéve: ha ellenséges titkosszolgálathoz dezertál, mely megvédi őt. Ennyi az egész.

Mindenki elhallgat egy fontos "apróságot" Litvinyenko kapcsán. Úgy tesznek a médiák, mintha Litvinyenko valamiféle ártatlan ellenzéki lett volna, akit a "csúnya" Putyin megöletett személyes bosszúból. Igenám, de nem. Litvinyenko nem a CIA-hoz vagy valamely nyugati szervhez dezertált, hanem a csecsen iszlamista terroristákhoz., akiknek abban segített, hogy jobban és sikeresebben tudjanak merényleteket elkövetni Oroszország ellen.

Vajon mi lenne Edward Snowdennel, ha mondjuk az Iszlám Államnál működne jelenleg? Már rég elgázolta volna őt Moszkvában egy ügyetlen autóvezető...