A munkahelyi kiegés egy civilizációs, rendkívül sznob álbetegség.
Még sosem láttam pl. építkezésen lapátoló munkást vagy gyári esztergályost kiégni. Egyszerűen nincs rá idejük: mert vagy dolgoznak vagy pihennek, s nem pazarolják idejüketidiótaságokra.
A munkahelyi kiégés jellemzően irodai proletárók hobbija, olyanoké, akik elhitték magukról, hogy munkájuk „érdekes” lesz, hogy „megvalósítják magukat”, meg hamarosan ők lesznek dollármilliós jövedelemmel a cég vezetői. Azaz csupa olyan ember, aki nem látja az őt körülvevő világot és/vagy képtelen elemezni azt.
Pedig nem: a legtöbb munka unalmas, s a legtöbb embernek a munkája nem a hobbija.
A megoldás: nem hobbiként tekinteni a munkára.
Ha ez sem segít, marad a nyafogó sznob rituális megverése.
