A napokban jelent meg egy Facebook-csoportban ismét a 9 érdekesség a Magyar Nyelvről című ökörség. A Facebook-csoport aztán törölte a bejegyzést, miután azt többen megcáfolták (köztük én is), így rákerestem az eredetire.
A történeti jellegű 1., 2. és 6. ponttal nem foglalkoznék, mert nem tudom igaz-e vagy sem. (Hozzáteszem: erősen sejtem, hogy ökörségek szintén.) De lássuk a többit!
A 3. és a 4. pont tulajdonképpen ugyanarról szó.
3. Tudtad-e, hogy a Sorbonne egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat végeztek számítógépek segítségével, a nyelvek ősiségének vizsgálata kapcsán, hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, alapszavakból, a következő eredményre jutottak: a mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %, a héber 5 %,
a csendes-óciáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az őstörök, türkmén 26 %, a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz!”
4. Tudtad-e, hogy ma tudományos kutatásokat végeznek az ősnyelv kérdésében?
Mi magyarok már 200 éve foglalkozunk ezzel, olyan kutatók, nyelvészek, történészek mint az 1812-ben elhunyt Keresztesi Józseftől, Horváth Istvánon, Kőrösi Csoma Sándoron, Táncsics Mihályon, Varga Zsigmondon keresztül az 1973-ban elhunyt Pass Lászlóig. Ma Baráth Tibor is “A magyar népek őstörténete” című munkájában, vagy Kemény Ferenc nyelvész (Oslo), aki negyven nyelvet ért és tizenötöt beszél, az állítja, hogy a legősibb eurázsiai nyelv a magyar.
Természetesen ez butaság. Eleve mi az ősetimon és mitől ősi vagy nem ősi egy nyelv? Smi az, hogy ősnyelv? Szóval ez a két pont abszurd szómágia, tartalom nélkül. Kb. mintha azt állítanám: a sárgarépa a legszebb növény, mert ő tartalmazza a legtöbb szépségetimont. Van ennek bármi értelme? Na, ugyanígy nincs a 2 fenti pontnak.
5. Tudtad-e, hogy magyar családnevek, földrajzi nevek ezerszám fordulnak elő a világ különböző helyein? A Hawaii szigeteken élő Dr. Vámos-Tóth Bátornak és munkatársai gyűjtésének köszönhetően az azonosított magyar szavak gyűjteménye egy új tudományágat képvisel, amelyet TAMANA névvel jelölnek. Eszerint mintegy hatezer eredeti magyar név és névszerkezet fordul elő szerte az egész világon. Csak egy példa: “Magyar családnevünk, helységnév Indiában, egy dombvonulat elnevezése Irakban és Libanonban, továbbá hét földrajzi helyet jelöl Máltán,, települést Tuniszban, Burkina Fasoban, a Fülöp szigeteken, egy város neve Indiában, településnév a Kaukázusban és az udmurtoknál, ezen utóbbiaknál éppenséggel az “Almás”, “Káldi”, “Kocsis”, és “Vajas” települések szomszédságában.” Való tény, hogy bizonyos szavak azonos módon előfordulnak különböző nyelvekben, de itt nem erről van szó csupán, hanem a feltűnően nagy számú előfordulásban.
A Tamana-módszerrel egy nagy gond van: segítségével ugyanaz a világ BÁRMELY nyelvére vonatkozóan is igazolható. Azaz ez is “ősostobaság”.
7. Tudtad-e, hogy a magyar nyelv tömörítő hatása szinte egyedülálló? Hogy hihetetlenül gazdag, képalkotó képessége van szavainknak, hogy “tárgyas ragozásával, harminchat mozzanatos, negyvenhat gyakorító, sok-sok kezdő, műveltető, ható igékkel, főleg pedig igekötőink előre és hátravetésivel, amivel a cselekvés és az idő boszorkányos árnyalatait és mozzanatait jelölhetjük. Ilyen bravúrra a világ egyetlen más nyelve nem képes!
Példa a “néz” ige módozataira: néz, nézeget, nézelődik, nézőben, nézve, nézvést, nézetlen, nézhetetlen, néztében, nézetében, stb.
A gond az, hogy ez igaz, de nem azért, amiért a szerző gondolja. Az egyes nyelvek típusától függ ez. A nyelvtipológia a nyelveket 4 csoportba osztja:
- elszigetelő nyelvek,
- hajlító nyelvek,
- ragozó nyelvek,
- poliszintetikus nyelvek.
Minél lejjebb van egy nyelv a fenti listán, annál “tömörítőbb”. Mivel a magyar ragozó típusú nyelv, így nyilván tömörítöbb az első két típusnál, de kevésbé tömörítő a 4. típusnál. S persze a magyaron kívül még egy rakás nyelv szintén ragozó típusú: japán, koreai, baszk, az összes altáji nyelv, s a legtöbb uráli nyelv, stb.
Ami pedig a kifejezőséget illeti: az összes emberi nyelv maximálisan kifejező.
8. Tudtad-e, hogy míg a nagy nyugati világnyelvek legjobb esetben is csak 7 magánhangzót ismernek (az olasz például csak 5-t), addig a magyar nyelv 14 magánhangzót ismer és használ: a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű?
Ez talán a legviccesebb pont, ugyanis egyszerűen NEM igaz. Lássuk melyek a legnagyobb nyugati nyelvek: spanyol, angol, portugál, német, francia, olasz. Ez az összes nyugat-európai nyelv, melyneklegalább 50 millió beszélője van.
Most pedig nézzük meg melyben hány magánhangzó van!
Spanyol:
- 19 magánhangzó (5 egyeshangzó + 14 kettőshangzó).
Angol:
- a brit angolban 20 magánhangzó van (12 egyeshangzó + 8 kettőshangzó),
- az amerikai angolban kevesebb, 14 magánhangzó van (9 egyeshangzó + 5 kettőshangzó).
Portugál:
- európai portugál: 31 magánhangzó (14 egyeshangzó + 17 kettőshangzó),
- brazíliai portugál: 34 magánhangzó (11 egyeshangzó + 23 kettőshangzó).
Német:
- 18 magánhangzó (15 egyeshangzó + 3 kettőshangzó).
Francia:
- 25 magánhangzó (17 egyeshangzó + 8 kettőshangzó).
Olasz:
- 7 magánhangzó (7 egyeshangzó + 0 kettőshangzó).
Következtetés: a magyar a maga 14 magánhangzójával (14 egyeshangzó + 0 kettőshangzó) csak az olaszhoz képest rendelkezik több magánhangzóval a “nagy nyugati nyelvek” között.
9. Tudtad-e, hogy a nyelvek összehasonlításában mint a legdallamosabb az első helyen álló olasz és a második helyen álló görög után a magyar következik? Ezt nem kisebb nyelvtudós, mint Giuseppe Mezzofanti bíboros állította (1774-1849), aki 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt. Ő maga mondotta, Ludwig August Frankl költőnek: “Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben…”
Nos, a magyar kifejezetten NEM dallamos. Ennek fő oka a rögzített hangsúly. Ezen kívül: a dallamosság hasonlóan szubjektív valami, mint a szépség.
