bircahang

Ismét általános választások Bulgáriában, március 26-án.

Immár ez a 10. parlamenti választás a bulgáriai rendszerváltozás óta. A 2014-ben megválasztott parlament ismét nem tudta kitölteni rendes mandátumát. Az 1990 óta megválasztott parlamentek közül eddig alig 3 töltötte ki teljes 4-éves mandátumát,ezek:  az 1997-ben, a 2001-ben és a 2005-ben megválasztott parlament.

A jelenlegi rendkívüli választás oka a tavalyi elnökválasztás, melyet a kormánypárt csúnyán elbukott. A kormányfő kijelentette az elnökválasztási kampány során, hogy ha a jelöltje elveszti az elnökválasztást, le fog mondani, s pontosan ez is történt, ráadásul a vereség megalázó 59:36 %-os lett.

Mivel a bolgár választási törvény túlságosan is megengedő, azaz nagyon könnyű teljesíteni a jelöltséghez szükséges feltételeket, ismét nagyszámú párt regisztrálta magát a választásokra, összesen 18 párt és 9 pártszövetség. A magyar szabályokkal ellentétben, Bulgáriában a pártszövetségek számára előírt parlamenti küszöb azonos a pártokra vonatkozóval, így nincs valós akadálya a szövetségek indulásának.

Külön érdekesség, hogy a tavalyi népszavazáson a nagy többség a francia típusú, kizárólag egyéni választókerületi, kétfordulós választási rendszerre szavazott, azonban a  népszavazás éppen érvénytelen lett (pár ezer szavazat hiányzott csak az érvényességhez), így a választási rendszer maradt a régi: azaz a tisztán listás, arányos rendszer, 4 %-os küszöbbel. Hozzáteszem: több párt is javasolta, a parlament vezesse be a népszavazáson kiválasztott új rendszert, mivel majdnem érvényes lett a népszavazás, de erre végül már nem volt meg a kellő politikai akarat a leköszönt parlament utolsó heteiben. Ismét furcsa bolgár sajátosság, hogy ha a kormányfő lemond, s nem sikerül a helyére új kormányfőt választani, akkor megszűnik egyszerre mind a kormány, mind a parlament mandátuma, s a köztársasági elnök ügyvivő kormányt nevez ki.

Lássuk a fő résztvevőket, természetesen az esélyteleneket és a fantompártokat leszámítva.

A két fő esélyes a GERB párt és a szocialisták. A közvéleménykutatások az előbbinek 31 %-ot, az utóbbinak 30 %-ot jósolnak. Azaz gyakorlatilag azonos eredményjóslás van itt, az utolsó pillanatokban fog kiderülni, mi lesz a végeredmény.

Milyen ez a két párt?

A GERB-et sokan a Fidesszel szokták azonosítani, de ez nem teljesen pontos. A hasonlóság külső: mindkét párt az ENP tagja, mindkettő hivatalosan jobbközépnek mondka magát, mindkettő erősen vezérelvű párt, azaz a pártvezér szava dönt minden kérdésben, s a pártvezetés többi tagja meg bólogat ehhez. De eszmeileg az eltérés nem kicsi: a GERB erősen nyugatpárti, euroatlantista, Brüsszellel egyetértő vonalat visz, míg a Fidesz esetében közismert, hogy az egyik rebellis kelet-európai párt.

A BSZP (a szocialisták) formailag ugyanaz, mint az MSZP, azaz a volt kommunista állampárt utóda. Az MSZP-hez hasonlóan része az összes európai szocialista szövetségnek. Viszont itt is komoly az eltérés a két párt között: míg az MSZP kőkemény liberális párt, a BSZP-ben a liberális vonal mellett jelen van a balosabb szocdem irányzat is (ez az MSZP esetében marginális), sőt  máig van kommunista frakció is, valamint a BSZP egyik állandó választási partnere az Új Hajnal nevű baloldali, nacionalista, kőkeményen nyugatellenes és oroszpárti párt is. (Megjegyzem: az Új Hajnal Párt hetilapja, melynek neve szintén Új Hajnal, az egyik legjobb bolgár folyóirat évek óta.)

Ami Magyarországon az urbánus-népi vita, az Bulgáriában az oroszellenes-oroszpárti vita. A GERB nem nevezhető kifejezetren oroszellenesnek, valahol az enyhén oroszellenes és a semleges között van, s a BSZP se nevezhető kifejezette oroszbarátnak, valahol az enyhén oroszpárti és a semleges között van. Mindenesetre más pártok hívei számára mindkét párt a "kisebbik rossz": az oroszpártiak számára a BSZP, az oroszellenesek számára a GERB.

A bolgár jobboldal második ereje az úgynevezett "hagyományos jobboldal", Ez a rendszerváltás után létrejött antikommunista ellenzék maradványa, ők dominálták a bolgár jobboldalt egészen a GERB megjelenéséig. Mára törpepártokká váltak, ráadásul idén ezek a pártok ismét össze is vesztek egymással. Most 3 részben vesznek részt a választásokon, az előrelzések szerint 4, 3 és 2 %-ra számítnak, azaz a két kisebb párt nem fog bejutni a parlamentbe, míg a legnagyobb - a Reformista Tömb - valószínűleg igen. Mindhárom szervezet közös jellemzője: határozottan oroszellenesek, a GERB-nél is nyugatpártibbak.

Ami a kulturális értelemben vett liberalizmus-konzervatív vitát illeti, a kérdés Bulgáriában szinte nem létezik. gyakorlatilag minden párt konzervatív. Mind a BSZP, mind a GERB támogatja az ortodox vallás szerepét, s ellenzi a legtöbb nyugati, liberális kultúrcélt, pl. az egyneműek "házasságát". S bár a Reformista Tömb és a többi hagyományos jobbos szervezet erősen nyugatpárti, ezekben a kérdésekben ők se mondanak mást.

A bolgár politikai élet sajátossága, hogy gyakran jelennek meg új politikai erők a színpadon. Most ez a Volja (magyarul: akarat) nevű párt, melyet a tavalyi elnökválasztáson 3. helyezést elért új bolgár politikus, Veszelin Mareski milliárdos - gyógyszertárhálózat- és benzinkúthálózat-tulajdonos -alapított. A közvéleménykutatások szerint 7 %-ra esélyes az új párt. Eszmei tartalmáról sokat nem tudni, alapvetően fő üzenetük a korrupcióellenes harc és az Oroszországgal való jobb viszony, bár ezzel együtt nem nyugatellenesek.

Tavaly sikeresen egyesült egymással a 3 legnagyobb bolgár nacionalista szervezet: a Belső-Macedóniai Forradalmi Szervezet (VMRO) , a Bulgáriai Nemzeti Megmentés Frontja, s a Támadás Párt. Jelenleg Egyesült Hazafiak néven indulnak együtt a választásokon, 10 %-ra számíthatnak. Eszmeileg nem homogén a szövetség: a Támadás Párt radikálisan oroszpárti és nyugatellenes, míg a másik kettő inkább euroszkeptikusnak nevezhető, nem nyíltan nyugatellenesnek. Jelenleg van 1 képviselőjük az Európai Parlamentben (a VMRO részéről), ő ugyanabban az európai frakcióban ül, ahol a brit Konzervatív Párt, a lengyel Jog és Igazságosság képviselői.

Még egy baloldali párt vesz rászt a választásokon, mindkettő a BSZP-ból szakadt ki, tavaly egyesültek ABV - 21-es Mozgalom néven. 3 %-ra esélyesek, azaz nem fognak bekerülni a parlamentbe. Hasonló eset, mint Magyarországon a DK kiszakadása az MSZP-ből, csak míg Magyarországon a DK jobbra áll az MSZP-től, addig Bulgáriában a szakadárok balosabbak az anyapártnál.

Van két liberális párt is, bár liberális jellegük a valóságban erősen esetleges, mivel ezek török kisebbségi pártok. A liberalizmust azért választották annak idején, mert csatlakozni akartak valamelyik európai pártszövetséghez, s a két legnagyobb csoport már foglalt volt. A liberális tűnt a bal és jobb között a leginkább semlegesnek, így lettek liberálisok. A valóságban ezek török és muszlim kisebbségi pártok. A kettő eredetileg egy párt volt, a kisebbik 2 éve szakadt ki a nagyobból. Esélyeik: 7 és 1 %. A kisebbik párt a jelenlegi török kormányhoz maximálisan hűséges, míg a nagyobbik független e tekintetben. Mindkét pátra jellemző, hogy pár éve erősen dolgoznak nemcsak a törökök és a muszlim bolgárok között, hanem a cigányok között is.

A legtöbb felmérés 5-párti parlamentet tételez fel: GERB, BSZP, Hazafiak, törökök, Mareski, talán még hatodikként a Reformista Tömb.

Hát, Gyurcsány ismét bizonyította, hogy ő az egyetlen élő profi politikus a ballib táborban.

Az olimpiai népszavazás aláírásgyűjtését a DK látványosan bojkottálta, persze nem kimondva ezt. Ami csak annak furcsa, aki nem lát a folyamatok mögé. Gyurcsány arról híres, hogy ritkán téved taktikában, s most se tévedett.

Mert mi is a valódi helyzet?

Szemben azzal a ballib propagandával, hogy itt a szemünk láttára kinőtt a semmiből egy negyedmilliós támogatottságú, vadonatúj ballib szervezet, a Momentum, a valóságban ugyanaz zajlott le, mint minden ballib álcivil akciónál: a ballib szavazótábor aktív része elment aláírni. A már létező ballib szervezetek hívei támogattak egy ballib kezdeményezást, ennyi az egész. Hogy ebben mi a szenzáció, nehéz megérteni.

Pontosan ugyanaz van, mint amikor megjelennek egymás után kezdeményezések, melyek mindegyike képes mozgósítani pár ezer embert, sőt a neten akár pár tízezret is. Aztán a "bölcsek" összeadják a számokat, s az derül ki, immár milliós erő áll az "új" kezdeményezések mögött. A valóságban viszont ugyanaz a pár tízezer ember áll az ÖSSZES ilyen kezdeményezés mögött, ráadásul mindegyikük már híve valamely "régi" ballib szervezetnek.

Magyarul: nem történt semmilyen átrendeződés a politikai hangulatban.

A mostani akciót a DK látványosan ignorálta, s az MSZP is csak jelképesen támogatta. Az 1 % alatti törpepártok - Együtt, PM, MoMa, stb. - persze aktívak voltak, dehát nekik teljesen mindegy, mert nincs vesztenivalójuk: egyetlen esélyük valamelyik nagyobb ballib szervezetre ráakaaszkodni, mely aztán beviszi 1-2 vezetőségi tagjukat a parlamentbe jövőre. Mivel ez egyre valószínűtlenebb, semmit nem kockáztattak most az aktvitásukkal.

Az LMP volt a legaktívabb az akcióban, ami ismét logikus. Ezzel most növelni tudták jóhírüket a ballib táborban, mely hagyományos orbánista, álellenzéki pártnak tartja őket.

Ami a lényeg: nem jött létre semmilyen új ballib szervezet. Nem növekedett semmivel a ballib szavazótábor. S ha az LMP kapcsolata megmarad a Momentummal, még CSÖKKENNI is fog valamelyest a ballib tábor.

Ballib szempontból nincs minek örülni. De ezt náluk csak Gyurcsány értette meg.

Ami pedig az olimpiát illeti, az úgyse lesz Budapesten. Most tehát a harc arról szól, hogyan kellene a témát napirenden tartani a választásokig. A gond az, hogy idén ősszel meg lesz nevezve az olimpia nyertes rendezőváros neve, a választások meg fél évvel később lesznek. Ha a Fidesz lennék, nem követném el azt a hibát, hogy visszavonnám a rendezési jelöltséget, ez most hatalmas hiba lenne, s csak a ballibeknek segítene. A kormány számára a legnyerőbb megoldás hagyni végigmenni az egész akciót, majd a NOB döntése UTÁNRA kitűzni a népszavazást. Kiváncsi vagyok, lesznek-e olyan jó taktikusok ezúttal, mint Gyurcsány.

Akik jobban ismernek, tudják, hogy magyar pártpolitikailag nem fideszes vagyok, hanem antiballib.

Ritkán kritizálom Orbánt és a Fideszt azonban, mert nem szeretnék a liberális kórus részévé válni. Azonban a megváltozott helyzetben az óvatosság már felesleges.

A tavalyi év, s különösen Trump elnökké választása a Birodalom központjában megmutatta: a liberalizmusnak vége, már csak utóvédharcokra képes. S a liberalizmus magyarországi képviselői pedig talán még a nyugati átlaghoz képest is szánalmasabb helyzetben vannak.

Azaz a jelenlegi magyar hatalom elleni kritika immár semmilyen formában nem segíti a retrográd, ballib erőket az országban. Így nem szabad többé hallgatni.

Orbán országépítési modellje fatálisan téves. S mint ilyen az égvilágon sehová se fog vezetni. Miért?

A két magyar politikai tömb - a ballibek és a Fidesz - között a legfőbb eltérés, hogy míg előbbiek az országnak a nyugati tőke számára való kiárusításában látják a kiutat, addig az utóbbiak az úgynevezett nemzeti tőke fejlesztésében.

A ballib koncepció világos, gyakorlatilag már a Kádár-kori  reformer kommunisták legnagyobb része (tulajdonképpen a pártvezetésben mindenki, a Pozsgay-féle áramlaton kívül) a liberalizmusban látta a kiutat, s mindennel, ami ezzel együtt jár. azaz: a nemzeti tulajdon gyors és olcsó átadása nyugati rablóbefektetőknek, a gazdaság feletti ellenőrzésről való lemondás a magyar állam részéről, mindez természetszerűleg kombinálva a nyugati, torz, liberális kulturális imperialista értékek szolgai átvételével. A 2010 utáni Fidesz - mert a 2010 előtti Fidesz nem mondott mást, mint a ballibek - ezzel gyökeresen szakított, az új elképzelés szerint nemzeti tőkésosztályra van szükség, mely lassan, legalábbis is részben visszaszerzi majd a magyar gazdaság feletti ellenőrzést. S mindez együtt valamiféle debil "nemzeti" hülyeséggel, lásd pl. az állampolgárokat kisgyerekeknek néző "Magyarország erősödik" című marhaságot.

Alapvetően persze helyes elgondolkodás a nemzeti tőke támogatása az idegen tőkével szemben, a nemzeti, helyi tőke mindig a kisebbik rossz, ezt nem lehet tagadni. A ballib érvelés az idegen tőke kedvezőbb mivoltáról teljesen fals, ugyanis - a liberális mantrákkal szemben - az idegen tőke nem hoz se modernizációt, se fejlesztést, nem teremt semmi érdemlegeset, az egyetlen amit tesz, hogy gyarmati igazgatást vezet be, a lehető legnagyobb mértékű profitlopás érdekében.

Viszont nagyon nem mindegy, hogy a nemzeti tőke milyen. A hozzáadott értéket adó, termelő nemzeti tőke hasznos, míg a másokon szimplán élősködő nemzeti tőke semmivel sem jobb, mint az idegen tőke uralma. Ha nincs ugyanis értékelhető termelés, ez a nemzeti tőke gyakorlatilag semmit sem csinál, állami pénzek ellopásán kívül, majd a megszerzett pénzeket sok esetben ugyanúgy nyugatra utalja, mint ahogy ezt a nyugati rablóbefektetők teszik. A kisembernek abszolút mindegy, hogy ki viszi nyugatra a nép által termelt profitot: egy Magyarországon lakó tőkés vagy egy idegen illetőségű tőkés.

Jelenleg Orbán egyetlen titka: ő a kisebbik rossz, az ugyanúgy semmilyen hasznot nem hozó, de még torz szellemiséget az országra erőltetni próbáló ballibekhez képest. Egyébként a jövő építése szempontjából Orbán tevékenysége ugyanúgy nulla körüli, ahogy a ballibeké.

A nemzetközi helyzet azonban változik. A liberalizmus eltűnőben van, s ezzel ki fog csúszni Orbán alól a talaj, hiszen immár nem mondhatja, hogy ő legalább harcol a nemzetközi rend ellen, mivel nem lesz mi ellen harcolni. Immár gazdasági eredmények is fognak kelleni, azok meg nincsenek.

Úgy hiszem, a 2022-es választásokat Orbán el fogja veszteni. Ne tessék megijedni ezen, kedves fideszesek: nem a ballibek fognak nyerni.

Kevesen értik Kelet-Európában a latin-amerikai politikai életet. Ami nem csoda, lévén merőben más, mint a kelet-európai, sőt az európaihoz képest is nagyon más.

Az egész politikai szegmens Latin-Amerikában 3 fő részre osztható, ezek:

• baloldal,
• liberális jobboldal,
• nacionalista jobboldal.

A baloldal jellemzője: a mérsékelt szocialistától a radikális kommunistáig mindent magában foglal, populista és egyenlőségpárti, gazdaságpolitikailag antiliberális, külpolitikailag USA-ellenes, kulturális értelemben erősen nacionalista, zömében hívő katolikus és jellemzően liberális.

A liberális jobboldal jellemzője: antipopulista és meritokrata, gazdaságpolitikailag liberális, külpolitikailag USA-barát, kulturális értelemben antinacionalista, zömében protestáns és ateista, de legalábbis erősen szekuláris katolikus, s jellemzően liberális.

A nacionalista jobboldal jellemzője: populista és meritokrata, gazdaságpolitikailag liberális, külpolitikailag USA-ellenes, kulturális értelemben erősen nacionalista, zömében katolikus és antiliberális.

A két jobboldali irányzat egymásnak legalább akkora ellensége, mint bármelyikük a baloldalnak, viszont a nacionalista jobboldal a baloldalt tekinti a kisebb rossznak ellenfelei közül. A baloldalt illetően ugyanez még inkább elmondható: míg a liberális jobboldalt abszolút ellenségnek tekinti, a nacionalista jobboldalt inkább olyan ellenfélnek, mellyel együtt lehet működni.

Kelet-európai szemmel talán a legjellemzőbb furcsaság, hogy nincs gazdaságpolitikailag liberális baloldal, a baloldal nacionalistább a jobboldalnál.

A liberális háttérhatalomnak szükségesek a színes álforradalmak.

Ezek célja a nép eltérítése az igazi problémákról.

Térségünkben a Soros Alapítvány a legaktívabb a műforradalmak szervezésében, bár messze nem Sorosék az egyetlenek, akik ilyesmivel foglalatoskodnak.

Most Romániában pontosan ez zajlik: a demokratikusan és szabadon megválasztott kormányzat ellehetetlenítése.

Van valós ok az elégedetlenségre? Nyilván van, ilyen ok mindig van. Csak erre aztán rá kell szervezni, s így aztán könnyedén kézben lehet tartani minden kormányt, hiszen innentől tudja, ha legközelebb „helytelenül” politizál – magyar nem a háttérhatalom érdekeit messzemenően szem előtt tartva -, akkor jön a következő „spontán” tömegtüntetés.