bircahang

Az egyik legnagyobb értetlenség azt a jézusi tanítást illeti, mely szerint szeressük ellenségeinket, s a rosszra válaszoljunk jóval.

A hagyományos értelmezés zavart okoz. Ki az a marha, aki nem védi meg magát? Aki nem védi meg magát, az a legtöbbször rosszat tesz, hiszen engedi a rosszat kiteljesedni. Maga Jézus is néha megragadta az ostort, s kőkeményen odavágott a gonoszok pofájába!

Ne tedd azt másnak, amit nem szeretnél, ha más veled tenne! - mondja szintén Jézus, bár nem csak ő mondta ezt, előtte és utána is sokan mondták ugyanezt az elvet.

De ezt az elvet fordítva is értelmezni kell, s azt is jelenti: ne engedd, hogy más azt tegyen veled, amit te se tennél másokkal!

Hogyan tudunk a rosszra jóval válaszolni, anélkül, hogy megszegnénk ezt az utóbbi elvet? Egyetlen módnak: a rosszt jónak láttatják, megkeressük benne a jót, s így valójában a jóra válaszolunk jóval. A rossz elleni leghatásosabb fegyver: eltagadjuk annak rossz jellegét. A gonosz lények ugyanis semmitől se riadnak vissza, mint attól, ha kiderül, hogy gonosz tettük valójában nem gonosz.

Azzal kezdeném, hogy már sokszor elmondtam: szerintem a köztársasági elnöki poszt felesleges.

Ez az intézmény felesleges minden országban, ahol a magyarhoz hasonló alkotmányos rend van: azaz parlamentáris köztársaság van, parlament által választott elnökkel, s az elnöknek a hatalma nagyjából nulla. Az ilyen rendszerben az államelnöki intézmény csupán egy felesleges hagyomány.

Javaslom tehát: legyen a mindenkori miniszterelnök mandátuma végéig államelnök is, természetesen külön elnöki adminisztráció nélkül. De ha valaki azt mondja, ne keverjük a kettőt így össze, lehet akár a mindenkori parlamenti elnök is államfő. Sokkal egyszerűbb lenne, olcsóbb is, s semmi se változna a jelenlegi állapothoz képest.

Ha viszont akarunk igazi államfőt, annak legyen a jelenlegi hatalmához képes több jogosultsága, s válassza meg őt a nép közvetlenül!

Nem azt mondom, legyen elnöki köztársaság, még azt se, legyen félelnöki, elegendő a parlamentáris köztársaság is, benne egy hatalmilag súlyosabb államfővel.

De most hagyjuk ez. Nézzük Áder megválasztását. Áder kiválóan alkalmas erre a szerepre, tud viselkedni, reprezentálni, képes normálisan beszélni, más meg nem kell. Az kifejezetten tetszik Áderben, hogy ritkán mosolyog, így legalább nem lehet őt valamelyik celebbel összekeverni.

Ami konkrétan a választási csatát illeti, Áder fő pozitívuma az, hogy nem Majtényi. Majtényi annak a levitézlett, soha semmi felejtő és soha semmi újat nem tanuló liberális értelmiségnek a mintapéldánya, mely szerint minden probléma megoldása az ország megszűntetése, átadása nyugati koncesszióba, majd a nyugati, liberális modell leutánzása a legapróbb részletekig.

Ebben a megvilágitásban immár csak egy dolog van: örülni, hogy ismét Áder az elnök.

Két hete megvolt a szokásos heti liberális műbotrány: Orbán beszélt a homogenitás előnyeiről. A botrány persze gyorsan elhalt, a liberális megmondóemberek minden igyekezete ellenére is mindenki elfelejtette a témát 72 óta alatt. Pedig a téma érdekes.

A történelem azt mutatja, minden erős közösség homogenitásra törekszik. Az erős államok is mind ilyenek.

A liberális álérv, hogy a magyarok zöme nem Árpádék leszármazottja, hanem magyarrá asszimilálódott avar, szláv, német, román, kazár, kun, besenyő, stb. természetesen ökörség. Ugyanis nem genetikai homogenitásról beszélünk, hanem etnikairól. A mai magyarok alig 10 %-a lehet Árpádék leszármazottja, a maradék vagy a honfoglaláskor helyben talált népesség vagy későbbi migránsok leszármazottai. De ezek etnikailag ma mind magyarok, azaz az idegenek magyarrá asszimilálódtak, identitásuk magyar, s ha tudnak is idegen származásukról - a legtöbben erről se tudnak -, az csupán származási érdekesség, mely alapján az illetőknek nincs sajátos, nem-magyar identitásuk.

A mai Magyarországon a lakosság 90+ %-a etnikailag magyar, s 10 % alatt van a kisebbségek száma, ezek nagy része is részben magyar identitású, azaz Magyarország etnikailag egy homogén ország. Ami pozitívum,mert az ország így mentes azoktól a problémáktól, melyek mindig velejárói az etnikailag heterogán államoknak.

A heterogén államok egyik típusa a birodalom. Néha sikeresek, a legtöbbször nem azok. Még a sikeresek is azonban sokszor instabillá válnak és szétesnek. Jó példa erre Oroszország, mely sikeres birodalom volt sokáig, de még Oroszország is szétesett a 90-es évek elején, ma sok volt területe határain kívül esik már.

Ha egy állam nem tud birodalmat építeni, homogenitásra törekszik. Ami nem mindig sikeres, ha nincsenek meg a hozzá megfelelő alapok. Jó példa a sikertelen homogenizációra éppen Magyarország a XIX. sz. közepétől: a 47 %-ban magyar lakosságú Magyarország vezetése egyszerűen képtelen és teljesíthetetlen feladatot tűzött ki maga elé, amikor a lakosság 53 %-ából is magyart akart faragni. A magyarosításban csak a magyarország zsidó és német kisebbség egy része volt hajlandó részt venni, a többi kisebbségnek az egész program pontosan ellentétes hatást váltott ki.

Bárhogy is forgatják a szót a liberálisok, nem tudnak bizonyítékokat hozni arra, hogy a heterogenitás jobb lenne  a homogenitásnál. Mert nincs ilyen bizonyíték.

Nem, nem a könyv. Az év.

1984-ben, 17 évesen,  egy éjszaka továbbéltem az életemet, nagyjából 40-50 közti éves koromig, a pontos évszámra nem emlékszem. Az álom vége az volt, hogy új esélyt kaptam, mindent újra csinálni. Aztán felébredtem. S tényleg ott volt az új esély: megint 17 éves voltam. Kicsit mérges is voltam, mert még 1 évem hátravolt érettségiig, amin egyszer már túlléptem az álmomban.

Az álombeli életem teljesen valós volt, egy pillanatra se jutott eszemben az álom során, hogy az álom. Mivel azonban sokszor volt álom az álomban típusú álmom, attól kezdve sosem tudtam biztosan, hogy az ébrenlétem nem-e szintén álom. Sokszor tartottam attól, fel fogok ébredni, s megint 1984 lesz.

Ettől már nem félek, mert most már idősebb vagyok, mint amilyen 1984-es álmom végén voltam. Szóval ha fel is ébredek, nem fogok visszakerülni soha többé 1984-be.

Ha vállakozó lennék, már megépítettem volna agyatlan turistáknak az IDEÁLIS ÜDÜLŐHELYET. A neve: FIVE PLUS ONE STARs LAST MINUTE BEACH lenne.

Mindegy hol lenne, lehet mondjuk valahol a magyar pusztán is akár.

Egy nagy víztározó az alap, az egyik oldalon egymást érnék a szállók, a másik oldalon tükör lenne, hogy az üdülővendégek lássák, ez a végtelen tenger. Minden szállóban lennének éjjel-nappal mosolygó alkalmazottak (drogosokat alkalmaznék). Lenne svédasztal a legszarabb alapanyagokból, de látványosan elkészített és felszolgált ételekkel.

Lennének mechanikus cápák, dinoszauroszok, ballibák, stb.

A szállodák előtt ott lenne a szfinx másolata kemény műanyagból, mellette a Húsvéti Nyúl, valamint Stonehenge, s még pár ismert látványosság másolata.

A közeli repülőtérre érkező járatok órákig köröznének a levegőben leszállás előtt, így a turisták meg lennének elégedve, hogy távoli, egzotikus helyre utaznak.

Lenne sok program: transzvesztiták, homokos szépségverseny, pedofil est, s sok egyéb. A víztározóban a mechanikus bálnák időnként partra vetnék magukat, hogy az ökológiailag elkötelezett üdülők tudjanak kinek segíteni.

Van azonban egy baj... az ötletemet már megvalósították. Pl. a legfekapottabb egyiptomi és törökországi üdülőhelyeken.