Azzal kezdeném, hogy már sokszor elmondtam: szerintem a köztársasági elnöki poszt felesleges.
Ez az intézmény felesleges minden országban, ahol a magyarhoz hasonló alkotmányos rend van: azaz parlamentáris köztársaság van, parlament által választott elnökkel, s az elnöknek a hatalma nagyjából nulla. Az ilyen rendszerben az államelnöki intézmény csupán egy felesleges hagyomány.
Javaslom tehát: legyen a mindenkori miniszterelnök mandátuma végéig államelnök is, természetesen külön elnöki adminisztráció nélkül. De ha valaki azt mondja, ne keverjük a kettőt így össze, lehet akár a mindenkori parlamenti elnök is államfő. Sokkal egyszerűbb lenne, olcsóbb is, s semmi se változna a jelenlegi állapothoz képest.
Ha viszont akarunk igazi államfőt, annak legyen a jelenlegi hatalmához képes több jogosultsága, s válassza meg őt a nép közvetlenül!
Nem azt mondom, legyen elnöki köztársaság, még azt se, legyen félelnöki, elegendő a parlamentáris köztársaság is, benne egy hatalmilag súlyosabb államfővel.
De most hagyjuk ez. Nézzük Áder megválasztását. Áder kiválóan alkalmas erre a szerepre, tud viselkedni, reprezentálni, képes normálisan beszélni, más meg nem kell. Az kifejezetten tetszik Áderben, hogy ritkán mosolyog, így legalább nem lehet őt valamelyik celebbel összekeverni.
Ami konkrétan a választási csatát illeti, Áder fő pozitívuma az, hogy nem Majtényi. Majtényi annak a levitézlett, soha semmi felejtő és soha semmi újat nem tanuló liberális értelmiségnek a mintapéldánya, mely szerint minden probléma megoldása az ország megszűntetése, átadása nyugati koncesszióba, majd a nyugati, liberális modell leutánzása a legapróbb részletekig.
Ebben a megvilágitásban immár csak egy dolog van: örülni, hogy ismét Áder az elnök.
