Kevesen értik Kelet-Európában a latin-amerikai politikai életet. Ami nem csoda, lévén merőben más, mint a kelet-európai, sőt az európaihoz képest is nagyon más.
Az egész politikai szegmens Latin-Amerikában 3 fő részre osztható, ezek:
- baloldal,
- liberális jobboldal,
- nacionalista jobboldal.
A baloldal jellemzője: a mérsékelt szocialistától a radikális kommunistáig mindent magában foglal, populista és egyenlőségpárti, gazdaságpolitikailag antiliberális, külpolitikailag USA-ellenes, kulturális értelemben erősen nacionalista, zömében hívő katolikus és jellemzően liberális.
A liberális jobboldal jellemzője: antipopulista és meritokrata, gazdaságpolitikailag liberális, külpolitikailag USA-barát, kulturális értelemben antinacionalista, zömében protestáns és ateista, de legalábbis erősen szekuláris katolikus, s jellemzően liberális.
A nacionalista jobboldal jellemzője: populista és meritokrata, gazdaságpolitikailag liberális, külpolitikailag USA-ellenes, kulturális értelemben erősen nacionalista, zömében katolikus és antiliberális.
A két jobboldali irányzat egymásnak legalább akkora ellensége, mint bármelyikük a baloldalnak, viszont a nacionalista jobboldal a baloldalt tekinti a kisebb rossznak ellenfelei közül. A baloldalt illetően ugyanez még inkább elmondható: míg a liberális jobboldalt abszolút ellenségnek tekinti, a nacionalista jobboldalt inkább olyan ellenfélnek, mellyel együtt lehet működni.
Kelet-európai szemmel talán a legjellemzőbb furcsaság, hogy nincs gazdaságpolitikailag liberális baloldal, a baloldal nacionalistább a jobboldalnál.
