bircahang

Mi, a Soros Alapítvány és a Norvégiai Köztársaság Pedofil-Homokos és Európai-Liberális Alapjának fizetett független civil értelmiségi megmondóemberei már az év hatodik napján kénytelenek vagyunk tiltakozni.

Nem elég, hogy szilveszteri beszédében Áder János burkoltan ismét kikiáltotta a diktatúrát (immár kétszázadszor 2010 óta!), most a kormányzat ismét hevesen európátlankodik.

Először is meg lett hirdetve ez a lakásprogram, melynek célja a demográfiai esés visszafordítása. Na most, mi megmondtuk tavaly, hogy ez a probléma csakis iszlamisták importjával oldható meg. De ha ezt nem is vesszük most figyelembe, akkor is 3 fontos ellenérvünk van:

• a tervezet súlyosan kirekesztő az egynemű, ciszpedofil, transzhomokos és a gyíkember családmodellel szemben, viszont a társadalomra kényszeríti ismét az elavult és elnyomó jellegű férfi-nő-gyerekek modellt, melytől közismert, hogy a fasizmus melegágya,
• nem történt meg a tervezet kidolgozásakor ballib szakértők bevonása, s nem lett egyeztetve az UNICEF-fel, az Afrikai Únióval, a Velencei és Balatoni Bizottsággal, és a Karibi Közösséggel, valamint velünk,
• a támogatás összege túl kevés és túl sok (egyiket délelőtt mondjuk, másikat délután).

Másik pokoli tette Orbánnak, hogy visszállította a határellenőrzést a dán-svéd határon.

De a legvérgyasztóbb tette Orbánnak december 31-én történt: lenge nőket vezényelt Kölnbe, így provokálva a központban békésen randalírozó iszlamista terhes anyákat, kisgyerekeket, magatehetetlen öregeket, akik a provokáció hatására aztán kénytelenek voltak a nők ellen csoportos erőszakot elkövetni.

További bűne Orbánnak, hogy cigány és pocakos, de ezt csak suttogva terjesztjük.

Követeljük Orbán azonnali lemondását. Ha ez nem történik meg 72 órán belül, a hétvégen egy 800-fős, másfélórás össznépi forradalmat rendezünk.

Liberóné Balliba Emese, szóvívő

Majdnem öt évet dolgoztam internetes pókerszolgáltatónál, innen a megfigyelésem.

A játékosok kb. 75 %-a durván vesztes, azaz mindig veszít, sosincs valós bevétele a játékból. Ez a rész természetesen több alcsoportra osztható.

A legtöbb az egyszeri hobbijátékos. Látta a tévében, hogy pókereznek, hallotta, hogy egyesek szép jövedelemmel rendelkeznek ebből, így hát ő is megpróbálta.

A póker ebben a tekintetben igencsak csalóka dolog. Míg az átlagember azonnal felfogja, hogy ha focizni kezd például, a legnagyobb teljesítménye az lesz, hogy nyer a munkahelyi csapata a szomszéd, szintén totál amatőr csapat ellen, vagy ha teniszezni  kezd, esetleg képes lesz összes ismerősét legyőzni, addig a pókerezni akarók körében ugyanez a realitásérzék hiányzik: egyszerűen túl könnyűnek tűnik a játék. Szóval mindenki elhiszi magáról: ő is a játékból élő profi lesz pár héten belül.

A legtöbb ilyen típusú játékos sokszor még a játék szabályait sem tudja rendesen. Ügyfélszolgaként gyakori esetem volt az olyan ügyfél, aki nem értette, hogy adott lapjaival miért vesztett – azért persze, mert az ellenfél lapja jobb volt, de az ügyfél nem ismerte a lapkombinációkat se rendesen. Ez tehát ugyanaz  a típus, mint aki odamegy a rulettasztalhoz és zsetont helyez az asztalra, anélkül, hogy tudná milyen esetben fog nyerni és mennyit.

Vicces esetem, amikor a kezében két J-vel nolimit texas holdemet játszó játékos hosszasan nem értette meg miért vesztett a kezében K2-t tartó ellenfelével szemben, amikor a közös lapokra kijött négy darab Q és egy hármas.

Másik esetem: a játékos leült egy omahás asztalhoz, s meglepődött, hogy vesztett a kezében lévő AAAA-val a másik ellen, akinek kezében QQ23 volt, miközben a közös lapok QJ865 voltak. A játékos szerint neki ászpókere volt, s a rendszer hibázott, mikor a rosszabb kezű ellenfél nyert.

Ez a típus jellemzően befizet egy minimális összeget (vagy azt se: azaz csak kezdőbónuszból játszik), majd amikor a pénze elfogy, végleg abbahagyja a játékot, esetleg ismét eszébe jut a játék pár hónap múlva, amikor ismét befizet egy minimális összeget.

Van persze egy örökké reménykedő típus, ő folyamatosan befizet, heti/havi rendszerességgel, hátha most már végre sikeres lesz. Sok esetben ebből a típusból  úgynevezett szórakozó típusú pókeres lesz, azaz imádja a játékot, rászán arra egy bizonyos havi összeget, de maga sem számít sikerre: ő egyszerűen szeret játszani, élvezi a póker izgalmát.

Van egy egészen kicsi, talán 1-5 %-nyi játékos: a szenvedélybetegek, akik kényszeresen játszanak el egyre nagyobb összegeket, anélkül, hogy értenének a játékhoz, sőt anélkül, hogy azt érteni akarnák!

A másik nagy csoport a kb. 20 %-nyi profijelölt. Ez az a réteg, aki komolyan veszi a játékot: nemcsak a szabályokat tanulja meg kiválóan, hanem szakirodalmat, pókert-tankönyveket, pókeres cikkeket olvas, aktívan böngészi a pókeres honlapokat. Ők már „tudományosan” játszanak. Viszont hiányzik belőlük a tehetség, így ők folyton picit vesztésre vagy picit nyerésre állnak: van hónap, amikor szép bevételt érnek el, de a következő hónapot meg hasonló veszteséggel zárják. Képesek órákig folyamatosan játszani, egyszerre több asztalon, de az eredmény, a végeredmény az örökös nullszaldó, azaz nem vesztenek pénzt a pókeren, de nem is nyernek vele, a legjobb esetben egy szerény borravalónyi bevételük van – a magyar minimálbér szintjét már nem képesek elérni havi átlagban.

S van a legkisebb, felső réteg, 5 %-nyi. Ők a tehetséges játékosok. Ők nyernek komoly pénzeket is. Természetesen az ő többségük is szerény jövedelmet ér el, azaz a magyar minimálbér környéki szintet. Ennél több talán 0,1 % esetében fordul elő.

Ugyanis a póker sokrétű valami: felerészben szerencsejáték, felerészben tudás alapú játék. Viszont a szerencseelemhez szükséges egyfajta pókertehetség.

Ami a pókerjáték típusait illeti, az esetek 85 %-ában az emberek nolimit texas holdemet játszanak, 10 %-ban limit texas holdemet, s 5 %-ban minden mást: omaha, stud, razz, draw, stb. A kezdők szinte mindig csak nolimit texas holdemet játszanak.

Mit érdemes játszani? Azt, amihez a legkevesebben értenek. Azaz az omaha ajánlottabb, mert a legtöbb játékosnak fogalma sincs az egészről, s akinek van is, az is jellemzően kevésbé ért a texas holdemnél bonyultabb játék-taktikához. A texas holdem taktikáját ma már minden komolyabb játékos ismeri, nehezebb ezért sikerélményhez jutni. Szóval talán az omaha az, ahol lehetséges könnyebben is tudással sikerélményeket elérni.

Milyen tétszinten érdemes játszani? Az 1/2 centes alap semmire se jó, ez szinte ugyanaz, mint az ingyenjáték. A 2/4-es szint se sokkal jobb. Én azt mondanám: az 5/10 centes alap az első szint, ahol már folyik valódi játék. Ugyanez a versenypókernél: a 3 dollárnál alacsonyabb nevezési díjú versenyeken semmi értelme részt venni. Az ilyen alacsony pénzszintű játékokkal csak egyre rosszabb lesz a játékos pókertudása.

Annak idején a Szovjetúnóban létezett a magyarra társbérletként fordított коммунальная квартира nevű lakástípus. Lényege: minden családnak van egy-egy szobája a lakásban, s a közös helyiségek pedig az összes lakos használatában állnak.

Ugyanez Magyarországon is létezett, de ritkán az eredeti szovjet módszerrel.

A közös a magyar és a szovjet modellben: a "gazdagok" lakásait államosították, azaz "tanácsi lakás" lett belőlük, s  lett az eredeti tulaj főbérlő (kivéve: ha túl gazdag volt, vagy volt más bűne, mert ez esetben főbérlő se lett belőle, mert kitelepítették vidékre).

Ami a különbség! A szovjet modellben a lakásokat meghagyták eredeti állapotukban, azaz az eredeti tulaj megkapta főbérleményként az egyik szobát, a többi szobába szintén be lettek telepítve új főbérlők (a tanács utalta ki nekik a szobát), viszont az összes közös helyiség maradt közös használatban, ez maradt csak a tanácsé, nem lett senkinek se a bérleménye. Ezzel szemben a magyar modellben a lakásokat fizikailag is átépítették, azaz a nagy lakásból csináltak 2-3-4-5 külön lakást, így mindenki (az eredeti tulaj és az új főbérlők is) önálló lakást kaptak. Rosszabb helyeken maradt a közös fürdőszoba (elkülönítva, azaz a folyosóról nyílt, nem tartozott egyik lakáshoz se), de általában csináltak kis fürdőszobát mindegyik lakáshoz.

Egyébként 1919-ben a Tanácsköztársaság alkalmazta az eredeti szovjet modellt, de nagyon népszerűtlen volt, így aztán - gondolom - ezért találtak ki az új, lájtosabb verziót a háború után.

Természetesen mindkét országban az illető státusza döntötte el, milyen lakás/szoba jár. A szovjet rendszerben az ingatlannéküli lakosságot 2 csoportra osztották: munkások és haladó értelmiségiek, ők a legjobb lakásokban kaptak szobabérletet, s mindenki más: ők a legrosszabbakban. Ami a tulajdonnal rendelkezőket illeti, 3 csoport volt: ellenséges réteg (kitelepítették őket a városból), semlegesek (ők maradhattak saját lakásuk egyik szobájában), haladó szelleműek (ők megmaradtak lakásukban, s nem telepíttek be hozzájuk senkit).

A különbségek miatt a magyar tanácsi lakások kvázi-tulajdonként kezdtek funkcionálni, azaz főbérlőnek lenni azonos értékű lett a tulajdonosi státusszal (ezt aztán legalizálták is a 80-as évek végén). Egyébként innen az idióta magyar "albérlő" szó a normál "bérlő" szó helyett. (Valójában manapság albérlő a szó igazi értelmében nemigen létezik, ill. nagyon ritka, de a hétköznapi nyelv minden lakásbérlőt "albérlőnek" hív a kommunista időszakbeli helyzet miatt.)

A Szovjetúnióban a szociális lépcső második foka mindig az volt, amikor az embernek a tanács a szobabérlőség helyett saját lakást utalt ki. Így a legkisebb, egyszobás lakások is óriási értéknek számítottak, csak amiatt, hogy a lakásban nincs idegen, s van saját konyha, vécé, fürdőszoba.

A 50-es években kezdődött tömeges lakótelep-építések miatt drasztikusan csökkenni kezdtek az ilyen megosztott lakások száma. A fiatal családok és a fontos emberek (pl. orvosok) kaptak legelőször saját lakást, s a volt szobájukba nem került már új ember.

Aztán a 90-es években a volt Szovjetúnióban a tanácsok elkezdték árulni a lakásokat a főbérlőknek (ahogy Mo-on pár évvel korábban, azaz jóval a piaci ár alatt, Mo-on jellemzően a piaci ár 8 %-a volt a vételár). Mára csak az maradt meg, ahol az emberek nem tudtak egymással megegyezni, ill. aki nem akarta megvenni. Egyébként ilyen Mo-on is van, bár nem sok.

S természetesen voltak a volt Szovjetúnióban emberek, akik egész ilyen lakásokat vettek meg, s meghagyva őket eredeti formájukban ma kiadják őket, pl. diákoknál ez népszerű megoldás.

De ez történelem. Most vált ismertté, hogy mindez létezik a fejlett nyugaton is shared house kódnévvel, sőt rosszabb verzióban, mert míg pl. a коммунальная квартира esetében nem voltak közösek a konyhai eszközök, addig a shared house esetében ezek is közösek.

Szóval ez  a shared house nem elmaradottság, hanem hatalmas, emberfelemelő, példátlan eredménye a nyugati civilizációnak.

Amikor manapság a magyar fiatal kitántorog Londonban mosogatói állásban, jellemzően ilyen lakást bérel, jobb esetben tizedmagával, más kelet-európaiakkal, rosszabb esetben szomáliai menekültekkel.

Az elmaradt, fejletlen szovjet időkben a társbérletet a vezetőség hivatalosan is negatívumnak tekintette, kényszernek a túl kevés lakás miatt, ideiglenes megoldásnak, olyasminek, aminek meg kell szűnnie a 40-es évek végén beindult állami lakásépítési program eredményeképpen.

Ezek a fejletlen, ostoba szovjet elvtársak sajnos nem ismerték kellően a nyugatot és annak hatalmas eredményeit, mert ha igen, akkor nem szégyellték volna a коммунальная квартира-kat, hanem büszkélkedtek volna velük...

Népszerű, évtizedes magyar tévhit a bolgár nők szőrös mivolta. Lássuk most a valóságot!

A IX. sz. közepére egységesült mai bolgár nép genetikailag három fő elemből tevődik össze, ezek előfordulási sorrendben!

A legnagyobb elem a terület őslakossága, mely az első emberi lakosság a Balkánon, azaz még az első betelepülők, a görögök előtti. (A görög törzsek az i. e. XX. és XV. sz. körül érkeztek több hullámban a mai Görögországba és a környező területekre.) Innen az első két balkáni nép (legalábbis az első kettő, melyről biztosan tudunk): azillírek a félsziget nyugati részén, s a trákok a középső és a keleti részen.

A mai albánok tulajdonképpen a nem elszlávosodott illírek utódai.

A második elem a szláv.

A görögök után csak a szlávok azok, melyek későbbi betelepülők, de nem olvadtak be, sőt ők olvasztották be az őslakosságot. (Így olvadtak be pl. a macedónok a görögökbe.) A szlávok a VI. században kerülnek a Balkánra, amikor eredeti őshazájukból (a mai szlovák-ukrán-lengyel-belarusz határvidékről) elkezdenek vándorolni minden irányba, köztük délre is. Ennek eredményeképpen a Balkán legnagyobb részeszláv többségűlesz, mivel az ottani görög, és elgörögösödött illír, trák, macedón lakosság is elszlávosodik.

S harmadik elem az “ősbolgár”, ez alatt a mai Bulgária területére a VII. században betelepült, ott 681-ben államot alapító bolgár törzseket értve Aszparuh és Kuver kán vezetése alatt.

Nyilván későbbi genetikai hatások is érték a bolgárokat, de alapvetően ez a 3 meghatározó elem.

S bár a keveredés erős, ma is láthatók az egyes típusok.

A három fő nőtípus tehát

• az alacsony vagy közepes, erősen fehérbőrű típus, jellemzően sötét szemű, ez atrák típus, szemita típusnak is kinéz, én egyiptomi típusnak hívom, ez se szőrös,
• a közepes vagy magas, világos hajú, sötét vagy világos szemű, s enyhén kreolos vagy fehér bőrű, ez amolyan skandináv-mediterrán keveréknek néz ki, ez gyakorlatilag a szláv típus, kifejezetten nem szőrös,
• a tömzsi, erős csontozatű típus, sötét haj, sötét szem, s kreolos bőr, ez a híres “szőrös nő”, bár ebből a típusból sem mindenki férfiasan szőrös, ez az ősbolgár típus.

Leegyszerűsítve és profanizálva tehát a három típus:

1. A fáraónő típus – alacsony vagy közepes méretű, sötét szemű és hajú, de a bőre nagyon világos. Nagyon lassan öregszik, s nincs se bajsza, se szakálla, túlsúly szinte sosem fordul elő.

2. A szláv szépség – szőke hajú, világos szemű, közepes vagy magas. Fiatalon még jól kinéz (én személyesen nem kedvelem ezt a típust fiatalon se), de hihetetlen sebességgel öregszik, majd gyakran 50 kilót hízik, s 40 évesen már saját anyja nővérének néz ki.

3. A parasztideál – tenyeres-talpas, bajuszos-szakállas teremtés, aki konzervnyitó nélkül kinyítja a konzervet és egy kézzel felemeli a kocsit kerékcseréhez. Már fiatalon is csúnya (legalábbis nekem az), de ez egyre fokozódik a korral. Arcbőre alapján mulattkeverék is lehetne.

Kérem a személyeskedés mellőzését. A feleségem NEM tipikus bolgár, mert részben idegen vérű. Azaz felesleges megnézni a fényképeit.

Hogy legyen azért képi anyag, ide teszek pár képet. Direkt középkorú bolgár politikusokat és médiaszemélyiségeket választottam. A középkorú kategóriát azért választottam, mert a fiatal nők esetében nehezebben észlelhetők a különbségek.

(a képeken: sorrendben a bal felső saroktól a jobb alsóig: Meglena Kuneva miniszterelnök-helyettes, Evgenija Zsivkova divattervező (Todor Zsivkov unokája), Maja Manolova ombudszman, Elena Joncseva újságíró, Lilijana Pavlova miniszter, Tatjana Doncseva volt parlamenti képviselő)

A két ünnep között sikerült megnéznem a Star Wars VII. részét. Még Karácsony másodnapján töltöttem le. Moziba nem szeretek járni, mert nagy a tülekedés, büdös van, s nem tudom bármikor félbeszakítani a filmet. Otthon jobb filmet nézni, heti átlagban 20-25 filmet kezdek el nézni (azért írom így, mert ha megérzem, hogy hülyeség, abbahagyom a nézést).

Az általam egyik legutáltabb filmtípus a fantasy. (Utált további típusok: krimi, pornó, romantikus vígjáték, mesefilm, zenés film.) Alapjában viszketek az ilyesmitől, mert szinte mindegyik ugyanarról szól.

Íme egy átlagos fantasy film. A dolgos és jószívű törpék az erdőben élnek, a kastély mellett. A kastély ura X, a nagyon jó király. Mindenki egész nap mosolyog, mintha amerikai ügyintéző lenne, bőség van, s még a legszegényebb törpe is aranypapucsban csoszog. Teljes a harmónia az emberek, a törpék és minden más erdei lény között. Igenám, de egyik nap megjelenik X unokatestvére, Y, aki nagyon gonosz ember, megöli X-et, a trónját elfoglalja, X testvérét, Z-t pedig bezárja a kastély legbüdösebb odújába. Y azonnal kőkemény diktatúrát vezet be, minden jövedelemre 101 %-os adót vet ki, s aki nem fizet, azt megkínoztatja magántestőrségével, melynek tagjai három méter magas, fekete, nyálas-szőrős, hiperagresszív és szadista lények, a qwertek. Amikor pedig Y nem tud magával mit kezdene, a legszebb ember- és törpeszűzeket arra kényszeríti, mutassanak be neki erotikus sóműsort. Az egyik emberlegény, Poi Uy nem bírja tovább az elnyomást, s felkelést szervez. Poi Uy a mókusok, sólymok, büdösborzok, pandák és vakondok élén, együtt a törpékkel és az emberekkel  bevonul a kastélyba, ahol 20 perc harc után megöli Y-t. Aztán kiszabadítja Z herceget, aki Poi Uynak adja csodaszép lánya kezét, valamint kinevezi őt alkirálynak (Poi Uy és a csodaszép herceglány már eleve évek óta titokban szerelmesek egymásba). S vége a filmnek, alig 2 és fél óra alatt.

Az ilyeminél én a 10. percben kezdek általában álmosodni, s a 20. percben már mélyen alszom.

Tudtam, hogy a Star Wars is erősen kezdett elmenni ebbe az irányba, dehát a Star Wars a Star Wars, s nem lehet kihagyni. Az első (negyedik) részt 11 évesen láttam még, miután 5 órát álltam sorba a Corvin mozinál. Meg nagyon tetszett Leia is, a korkülönbség ellenére (nálam 11 évvel idősebb).

Kellemesen meglepődtem: sokkal rosszabbra számítottam.

S Leia most is nagyon szép, 10 évet letagadhatna korából.