Majdnem öt évet dolgoztam internetes pókerszolgáltatónál, innen a megfigyelésem.
A játékosok kb. 75 %-a durván vesztes, azaz mindig veszít, sosincs valós bevétele a játékból. Ez a rész természetesen több alcsoportra osztható.
A legtöbb az egyszeri hobbijátékos. Látta a tévében, hogy pókereznek, hallotta, hogy egyesek szép jövedelemmel rendelkeznek ebből, így hát ő is megpróbálta.
A póker ebben a tekintetben igencsak csalóka dolog. Míg az átlagember azonnal felfogja, hogy ha focizni kezd például, a legnagyobb teljesítménye az lesz, hogy nyer a munkahelyi csapata a szomszéd, szintén totál amatőr csapat ellen, vagy ha teniszezni kezd, esetleg képes lesz összes ismerősét legyőzni, addig a pókerezni akarók körében ugyanez a realitásérzék hiányzik: egyszerűen túl könnyűnek tűnik a játék. Szóval mindenki elhiszi magáról: ő is a játékból élő profi lesz pár héten belül.
A legtöbb ilyen típusú játékos sokszor még a játék szabályait sem tudja rendesen. Ügyfélszolgaként gyakori esetem volt az olyan ügyfél, aki nem értette, hogy adott lapjaival miért vesztett – azért persze, mert az ellenfél lapja jobb volt, de az ügyfél nem ismerte a lapkombinációkat se rendesen. Ez tehát ugyanaz a típus, mint aki odamegy a rulettasztalhoz és zsetont helyez az asztalra, anélkül, hogy tudná milyen esetben fog nyerni és mennyit.
Vicces esetem, amikor a kezében két J-vel nolimit texas holdemet játszó játékos hosszasan nem értette meg miért vesztett a kezében K2-t tartó ellenfelével szemben, amikor a közös lapokra kijött négy darab Q és egy hármas.
Másik esetem: a játékos leült egy omahás asztalhoz, s meglepődött, hogy vesztett a kezében lévő AAAA-val a másik ellen, akinek kezében QQ23 volt, miközben a közös lapok QJ865 voltak. A játékos szerint neki ászpókere volt, s a rendszer hibázott, mikor a rosszabb kezű ellenfél nyert.
Ez a típus jellemzően befizet egy minimális összeget (vagy azt se: azaz csak kezdőbónuszból játszik), majd amikor a pénze elfogy, végleg abbahagyja a játékot, esetleg ismét eszébe jut a játék pár hónap múlva, amikor ismét befizet egy minimális összeget.
Van persze egy örökké reménykedő típus, ő folyamatosan befizet, heti/havi rendszerességgel, hátha most már végre sikeres lesz. Sok esetben ebből a típusból úgynevezett szórakozó típusú pókeres lesz, azaz imádja a játékot, rászán arra egy bizonyos havi összeget, de maga sem számít sikerre: ő egyszerűen szeret játszani, élvezi a póker izgalmát.
Van egy egészen kicsi, talán 1-5 %-nyi játékos: a szenvedélybetegek, akik kényszeresen játszanak el egyre nagyobb összegeket, anélkül, hogy értenének a játékhoz, sőt anélkül, hogy azt érteni akarnák!
A másik nagy csoport a kb. 20 %-nyi profijelölt. Ez az a réteg, aki komolyan veszi a játékot: nemcsak a szabályokat tanulja meg kiválóan, hanem szakirodalmat, pókert-tankönyveket, pókeres cikkeket olvas, aktívan böngészi a pókeres honlapokat. Ők már „tudományosan” játszanak. Viszont hiányzik belőlük a tehetség, így ők folyton picit vesztésre vagy picit nyerésre állnak: van hónap, amikor szép bevételt érnek el, de a következő hónapot meg hasonló veszteséggel zárják. Képesek órákig folyamatosan játszani, egyszerre több asztalon, de az eredmény, a végeredmény az örökös nullszaldó, azaz nem vesztenek pénzt a pókeren, de nem is nyernek vele, a legjobb esetben egy szerény borravalónyi bevételük van – a magyar minimálbér szintjét már nem képesek elérni havi átlagban.
S van a legkisebb, felső réteg, 5 %-nyi. Ők a tehetséges játékosok. Ők nyernek komoly pénzeket is. Természetesen az ő többségük is szerény jövedelmet ér el, azaz a magyar minimálbér környéki szintet. Ennél több talán 0,1 % esetében fordul elő.
Ugyanis a póker sokrétű valami: felerészben szerencsejáték, felerészben tudás alapú játék. Viszont a szerencseelemhez szükséges egyfajta pókertehetség.
Ami a pókerjáték típusait illeti, az esetek 85 %-ában az emberek nolimit texas holdemet játszanak, 10 %-ban limit texas holdemet, s 5 %-ban minden mást: omaha, stud, razz, draw, stb. A kezdők szinte mindig csak nolimit texas holdemet játszanak.
Mit érdemes játszani? Azt, amihez a legkevesebben értenek. Azaz az omaha ajánlottabb, mert a legtöbb játékosnak fogalma sincs az egészről, s akinek van is, az is jellemzően kevésbé ért a texas holdemnél bonyultabb játék-taktikához. A texas holdem taktikáját ma már minden komolyabb játékos ismeri, nehezebb ezért sikerélményhez jutni. Szóval talán az omaha az, ahol lehetséges könnyebben is tudással sikerélményeket elérni.
Milyen tétszinten érdemes játszani? Az 1/2 centes alap semmire se jó, ez szinte ugyanaz, mint az ingyenjáték. A 2/4-es szint se sokkal jobb. Én azt mondanám: az 5/10 centes alap az első szint, ahol már folyik valódi játék. Ugyanez a versenypókernél: a 3 dollárnál alacsonyabb nevezési díjú versenyeken semmi értelme részt venni. Az ilyen alacsony pénzszintű játékokkal csak egyre rosszabb lesz a játékos pókertudása.
