bircahang

Mint volt netes kaszinóalkalmazottnak sokszor teszik fel a fenti kérdést.

A választ részletezni kell.

Az onlájn szerencsejátékszolgáltatók által kínál játékok gazdasági értelemben 3 csoportba oszthatók:

• a nem a ház elleni játékok,
• a ház elleni játékok matematikailag modellezhető alcsoportja,
• a ház elleni játékok matematikailag nem modellezhető alcsoportja.

A nem a ház elleni játékok azok, melyekben a “ház” (azaz az onlájn szolgáltató) nem vesz rész játékosként, azaz csak szervező. Ilyen pl. a póker és a bingó. Mindkettőben a játékosok kizárólag egymás pénzét nyerik el, a terem nem ad semmit, azaz nincs kockázata.

Ezekben a ház haszna onnan származik, hogy a befolyt összegből egy részt lecsíp jutalék címén. Pl. egy átlagos, szabványos 10 dolláros pókerversenyen a 9 résztvevő befizet összesen 90 dollárt, viszont a nyereményalap csak 80 dollár, azaz 10 dollár a terem jutaléka. Készpénzes játékokban meg minden egyes potból lekerül egy adott százaléknyi összeg (jellemzően 1-2 %, de ez maximalizálva van).

Azaz a terem nem kockáztat semmit, ezért nem kapcsolódik semmilyen érdeke a csaláshoz, hiszen neki mindegy ki nyer: a jutaléka minden esetben ugyanaz az összeg lesz.

Azaz ezekben a játékokban a terem – minden erre vonatkozó összeesküvéselmélet ellenére – nem csal.

A ház elleni játékok matematikailag modellezhető alcsoportjához azok a játékok tartoznak, ahol a terem játékosként résztvesz és saját pénzt kockáztat, ilyen pl. a blackjack és a rulett.

Ezen játékok azonban eleve úgy vannak kitalálva, hogy hosszú és középtávon mindig a terem nyer. Pl. az európai rulettben a kaszinó esélye kb. 3 %-kal nagyobb a játékosokénál. (Az amerikaiban ennek a duplája nagyjából.) Ez az összeg hatalmas nyereséget jelent egy nagyobb forgalmú terem esetében.

Nincs miért csalni tehát, a csalásmentes játék esetében is a terem oldalán van a matematika.

Igen, rövid távon vesztes lehet a terem, de ez már középtávon kompenzálódik. S persze ott van minden kaszinó fő fegyvere a rövid távú veszteség ellen: a tétmaximalizálás. Nagyon-nagyon kevés kaszinó van a világon, ahol korlátlanul lehet tétet tenni.

A ház elleni játékok matematikailag nem modellezhető alcsoportja a sportfogadás. Ez az egyetlen játéktípus, ahol akár hosszú távon is veszteséges lehet egy terem. Ezért ez az egyetlen eset, ahol a szolgáltatók valóban csalnak, persze ez sem csalás jogilag. Egyszerűen a termek folyamatosan vizsgálják a sportfogadó játékosok eredményeit, s a nagyon sikeres játékosoknál (akik profik a sportban, s képesek jól megjósolni egyes eredményeket) a megtehető tétet maximalizálják, jellemzően akár nevetséges mértékben is. Láttam eseteket, ahol 1 dollárra volt maximalizálva a tét. A cél: az ilyen sikeres játékosok ne tudjanak nyerni, azaz fejezzék be a fogadást az adott teremnél.

A fordított csalás esete, azaz a csaló játékos esete más kérdés. Itt minden terem (legyen az onlájn vagy offlájn) komoly erőket használ minden csalás kiszűrésére. Minden onlájn teremnél van csalásellenes osztály – ahol én dolgoztam, ott három ilyen osztály is működött: egy a pénzügyi csalásokra, egy a játékbeli csalásokra, s egy a jogosulatlan előnyökre.

Mindegyikre egy-egy példa:

• pénzügyi csalás: pl. amikor más személy bankkártyájával fizet be valaki, vagy a sajátjával, de aztán letagadja a befizetést és visszaköveteli a pénzét (chargeback),
• játékbeli csalás: ez tipikusan a pókerben fordul elő, pl. több játékos összebeszél egymással és ismerteti egymással saját lapjait, vagy robotjátékos használata egy játékos által, vagy pl. direkt vesztés a másik játékos számára való pénzátadás céljából,
• jogosulatlan előny: ez a leggyakoribb, ennek fő alakja a csak egyszer felvehető kezdőbónuszok többszöri felvétele hamis személyazonosságok felhasználásával.

Természetesen nincs lehetősége egyetlen teremnek se arra, hogy minden csalást kiszűrjön. De a csalások 99 %-át gyorsan kiszűrik.

Majdnem öt évet dolgoztam internetes pókerszolgáltatónál, innen a megfigyelésem.

A játékosok kb. 75 %-a durván vesztes, azaz mindig veszít, sosincs valós bevétele a játékból. Ez a rész természetesen több alcsoportra osztható.

A legtöbb az egyszeri hobbijátékos. Látta a tévében, hogy pókereznek, hallotta, hogy egyesek szép jövedelemmel rendelkeznek ebből, így hát ő is megpróbálta.

A póker ebben a tekintetben igencsak csalóka dolog. Míg az átlagember azonnal felfogja, hogy ha focizni kezd például, a legnagyobb teljesítménye az lesz, hogy nyer a munkahelyi csapata a szomszéd, szintén totál amatőr csapat ellen, vagy ha teniszezni  kezd, esetleg képes lesz összes ismerősét legyőzni, addig a pókerezni akarók körében ugyanez a realitásérzék hiányzik: egyszerűen túl könnyűnek tűnik a játék. Szóval mindenki elhiszi magáról: ő is a játékból élő profi lesz pár héten belül.

A legtöbb ilyen típusú játékos sokszor még a játék szabályait sem tudja rendesen. Ügyfélszolgaként gyakori esetem volt az olyan ügyfél, aki nem értette, hogy adott lapjaival miért vesztett – azért persze, mert az ellenfél lapja jobb volt, de az ügyfél nem ismerte a lapkombinációkat se rendesen. Ez tehát ugyanaz  a típus, mint aki odamegy a rulettasztalhoz és zsetont helyez az asztalra, anélkül, hogy tudná milyen esetben fog nyerni és mennyit.

Vicces esetem, amikor a kezében két J-vel nolimit texas holdemet játszó játékos hosszasan nem értette meg miért vesztett a kezében K2-t tartó ellenfelével szemben, amikor a közös lapokra kijött négy darab Q és egy hármas.

Másik esetem: a játékos leült egy omahás asztalhoz, s meglepődött, hogy vesztett a kezében lévő AAAA-val a másik ellen, akinek kezében QQ23 volt, miközben a közös lapok QJ865 voltak. A játékos szerint neki ászpókere volt, s a rendszer hibázott, mikor a rosszabb kezű ellenfél nyert.

Ez a típus jellemzően befizet egy minimális összeget (vagy azt se: azaz csak kezdőbónuszból játszik), majd amikor a pénze elfogy, végleg abbahagyja a játékot, esetleg ismét eszébe jut a játék pár hónap múlva, amikor ismét befizet egy minimális összeget.

Van persze egy örökké reménykedő típus, ő folyamatosan befizet, heti/havi rendszerességgel, hátha most már végre sikeres lesz. Sok esetben ebből a típusból  úgynevezett szórakozó típusú pókeres lesz, azaz imádja a játékot, rászán arra egy bizonyos havi összeget, de maga sem számít sikerre: ő egyszerűen szeret játszani, élvezi a póker izgalmát.

Van egy egészen kicsi, talán 1-5 %-nyi játékos: a szenvedélybetegek, akik kényszeresen játszanak el egyre nagyobb összegeket, anélkül, hogy értenének a játékhoz, sőt anélkül, hogy azt érteni akarnák!

A másik nagy csoport a kb. 20 %-nyi profijelölt. Ez az a réteg, aki komolyan veszi a játékot: nemcsak a szabályokat tanulja meg kiválóan, hanem szakirodalmat, pókert-tankönyveket, pókeres cikkeket olvas, aktívan böngészi a pókeres honlapokat. Ők már „tudományosan” játszanak. Viszont hiányzik belőlük a tehetség, így ők folyton picit vesztésre vagy picit nyerésre állnak: van hónap, amikor szép bevételt érnek el, de a következő hónapot meg hasonló veszteséggel zárják. Képesek órákig folyamatosan játszani, egyszerre több asztalon, de az eredmény, a végeredmény az örökös nullszaldó, azaz nem vesztenek pénzt a pókeren, de nem is nyernek vele, a legjobb esetben egy szerény borravalónyi bevételük van – a magyar minimálbér szintjét már nem képesek elérni havi átlagban.

S van a legkisebb, felső réteg, 5 %-nyi. Ők a tehetséges játékosok. Ők nyernek komoly pénzeket is. Természetesen az ő többségük is szerény jövedelmet ér el, azaz a magyar minimálbér környéki szintet. Ennél több talán 0,1 % esetében fordul elő.

Ugyanis a póker sokrétű valami: felerészben szerencsejáték, felerészben tudás alapú játék. Viszont a szerencseelemhez szükséges egyfajta pókertehetség.

Ami a pókerjáték típusait illeti, az esetek 85 %-ában az emberek nolimit texas holdemet játszanak, 10 %-ban limit texas holdemet, s 5 %-ban minden mást: omaha, stud, razz, draw, stb. A kezdők szinte mindig csak nolimit texas holdemet játszanak.

Mit érdemes játszani? Azt, amihez a legkevesebben értenek. Azaz az omaha ajánlottabb, mert a legtöbb játékosnak fogalma sincs az egészről, s akinek van is, az is jellemzően kevésbé ért a texas holdemnél bonyultabb játék-taktikához. A texas holdem taktikáját ma már minden komolyabb játékos ismeri, nehezebb ezért sikerélményhez jutni. Szóval talán az omaha az, ahol lehetséges könnyebben is tudással sikerélményeket elérni.

Milyen tétszinten érdemes játszani? Az 1/2 centes alap semmire se jó, ez szinte ugyanaz, mint az ingyenjáték. A 2/4-es szint se sokkal jobb. Én azt mondanám: az 5/10 centes alap az első szint, ahol már folyik valódi játék. Ugyanez a versenypókernél: a 3 dollárnál alacsonyabb nevezési díjú versenyeken semmi értelme részt venni. Az ilyen alacsony pénzszintű játékokkal csak egyre rosszabb lesz a játékos pókertudása.