Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Orbán bukása

Akik jobban ismernek, tudják, hogy magyar pártpolitikailag nem fideszes vagyok, hanem antiballib.

Ritkán kritizálom Orbánt és a Fideszt azonban, mert nem szeretnék a liberális kórus részévé válni. Azonban a megváltozott helyzetben az óvatosság már felesleges.

A tavalyi év, s különösen Trump elnökké választása a Birodalom központjában megmutatta: a liberalizmusnak vége, már csak utóvédharcokra képes. S a liberalizmus magyarországi képviselői pedig talán még a nyugati átlaghoz képest is szánalmasabb helyzetben vannak.

Azaz a jelenlegi magyar hatalom elleni kritika immár semmilyen formában nem segíti a retrográd, ballib erőket az országban. Így nem szabad többé hallgatni.

politikaOrbán országépítési modellje fatálisan téves. S mint ilyen az égvilágon sehová se fog vezetni. Miért?

A két magyar politikai tömb - a ballibek és a Fidesz - között a legfőbb eltérés, hogy míg előbbiek az országnak a nyugati tőke számára való kiárusításában látják a kiutat, addig az utóbbiak az úgynevezett nemzeti tőke fejlesztésében.

A ballib koncepció világos, gyakorlatilag már a Kádár-kori  reformer kommunisták legnagyobb része (tulajdonképpen a pártvezetésben mindenki, a Pozsgay-féle áramlaton kívül) a liberalizmusban látta a kiutat, s mindennel, ami ezzel együtt jár. azaz: a nemzeti tulajdon gyors és olcsó átadása nyugati rablóbefektetőknek, a gazdaság feletti ellenőrzésről való lemondás a magyar állam részéről, mindez természetszerűleg kombinálva a nyugati, torz, liberális kulturális imperialista értékek szolgai átvételével. A 2010 utáni Fidesz - mert a 2010 előtti Fidesz nem mondott mást, mint a ballibek - ezzel gyökeresen szakított, az új elképzelés szerint nemzeti tőkésosztályra van szükség, mely lassan, legalábbis is részben visszaszerzi majd a magyar gazdaság feletti ellenőrzést. S mindez együtt valamiféle debil "nemzeti" hülyeséggel, lásd pl. az állampolgárokat kisgyerekeknek néző "Magyarország erősödik" című marhaságot.

Alapvetően persze helyes elgondolkodás a nemzeti tőke támogatása az idegen tőkével szemben, a nemzeti, helyi tőke mindig a kisebbik rossz, ezt nem lehet tagadni. A ballib érvelés az idegen tőke kedvezőbb mivoltáról teljesen fals, ugyanis - a liberális mantrákkal szemben - az idegen tőke nem hoz se modernizációt, se fejlesztést, nem teremt semmi érdemlegeset, az egyetlen amit tesz, hogy gyarmati igazgatást vezet be, a lehető legnagyobb mértékű profitlopás érdekében.

Viszont nagyon nem mindegy, hogy a nemzeti tőke milyen. A hozzáadott értéket adó, termelő nemzeti tőke hasznos, míg a másokon szimplán élősködő nemzeti tőke semmivel sem jobb, mint az idegen tőke uralma. Ha nincs ugyanis értékelhető termelés, ez a nemzeti tőke gyakorlatilag semmit sem csinál, állami pénzek ellopásán kívül, majd a megszerzett pénzeket sok esetben ugyanúgy nyugatra utalja, mint ahogy ezt a nyugati rablóbefektetők teszik. A kisembernek abszolút mindegy, hogy ki viszi nyugatra a nép által termelt profitot: egy Magyarországon lakó tőkés vagy egy idegen illetőségű tőkés.

Jelenleg Orbán egyetlen titka: ő a kisebbik rossz, az ugyanúgy semmilyen hasznot nem hozó, de még torz szellemiséget az országra erőltetni próbáló ballibekhez képest. Egyébként a jövő építése szempontjából Orbán tevékenysége ugyanúgy nulla körüli, ahogy a ballibeké.

A nemzetközi helyzet azonban változik. A liberalizmus eltűnőben van, s ezzel ki fog csúszni Orbán alól a talaj, hiszen immár nem mondhatja, hogy ő legalább harcol a nemzetközi rend ellen, mivel nem lesz mi ellen harcolni. Immár gazdasági eredmények is fognak kelleni, azok meg nincsenek.

Úgy hiszem, a 2022-es választásokat Orbán el fogja veszteni. Ne tessék megijedni ezen, kedves fideszesek: nem a ballibek fognak nyerni.

0 Tovább

Politikai oldalak Latin-Amerikában

Kevesen értik Kelet-Európában a latin-amerikai politikai életet. Ami nem csoda, lévén merőben más, mint a kelet-európai, sőt az európaihoz képest is nagyon más.

Az egész politikai szegmens Latin-Amerikában 3 fő részre osztható, ezek:

  • baloldal,
  • liberális jobboldal,
  • nacionalista jobboldal.

A baloldal jellemzője: a mérsékelt szocialistától a radikális kommunistáig mindent magában foglal, populista és egyenlőségpárti, gazdaságpolitikailag antiliberális, külpolitikailag USA-ellenes, kulturális értelemben erősen nacionalista, zömében hívő katolikus és jellemzően liberális.

A liberális jobboldal jellemzője: antipopulista és meritokrata, gazdaságpolitikailag liberális, külpolitikailag USA-barát, kulturális értelemben antinacionalista, zömében protestáns és ateista, de legalábbis erősen szekuláris katolikus, s jellemzően liberális.

A nacionalista jobboldal jellemzője: populista és meritokrata, gazdaságpolitikailag liberális, külpolitikailag USA-ellenes, kulturális értelemben erősen nacionalista, zömében katolikus és antiliberális.

A két jobboldali irányzat egymásnak legalább akkora ellensége, mint bármelyikük a baloldalnak, viszont a nacionalista jobboldal a baloldalt tekinti a kisebb rossznak ellenfelei közül. A baloldalt illetően ugyanez még inkább elmondható: míg a liberális jobboldalt abszolút ellenségnek tekinti, a nacionalista jobboldalt inkább olyan ellenfélnek, mellyel együtt lehet működni.

Kelet-európai szemmel talán a legjellemzőbb furcsaság, hogy nincs gazdaságpolitikailag liberális baloldal, a baloldal nacionalistább a jobboldalnál.

0 Tovább

Soros Bukarestben

A liberális háttérhatalomnak szükségesek a színes álforradalmak.

Ezek célja a nép eltérítése az igazi problémákról.

Térségünkben a Soros Alapítvány a legaktívabb a műforradalmak szervezésében, bár messze nem Sorosék az egyetlenek, akik ilyesmivel foglalatoskodnak.

Most Romániában pontosan ez zajlik: a demokratikusan és szabadon megválasztott kormányzat ellehetetlenítése.

Van valós ok az elégedetlenségre? Nyilván van, ilyen ok mindig van. Csak erre aztán rá kell szervezni, s így aztán könnyedén kézben lehet tartani minden kormányt, hiszen innentől tudja, ha legközelebb „helytelenül” politizál – magyar nem a háttérhatalom érdekeit messzemenően szem előtt tartva -, akkor jön a következő „spontán” tömegtüntetés.

0 Tovább

A Liberális Végítélet Órája

Amerikai liberálisok még a II. vh. végén találták ki a Doomsday Clock nevű izét, magyarul: Végítélet Órája.

Azóta állítgatják ide-oda. Annak alapján, hogy szerintük mennyire vagyunk közel az emberiség megsemmisüléséhez. A kezdeti állás 23:53 volt, ezzel indították az órát. Ha valaki most megkérdezné, hogy miért éppen 23:53, nos, erre válasz nincs. Biztosan kisorsolták, vagy valamelyik tudósnak ez a kedvenc száma, esetleg a tudósok drogoztak és ezt álmodtak - mindegy, lényeg, hogy a valósághoz az óraállásnak SEMMI köze.

Szóval immár 70 éve játszanak a végítéletes óratudósok mint debil hülyegyerekek. De mégsem! Rájöttem, az óra valójában a Liberális Végítélet Órája, azaz azt mutatja, hogy mennyire vagyunk közel a liberális rend végéhez.

Most Trump miatt ismét állítottak az órán: most már 23:57:30 van rajta. Nagyszerű hír.

De várom, hogy végre éjfélt mutasson!

politika

0 Tovább

20. évforduló Szófiában

Manapság Bulgáriában sok szó esik a 20 évvel ezelőtti eseményekről.

1995 januárjában Bulgáriában a választások után hatalomra került mint miniszterelnök az ex-kommunista szocialista párt balszárnyához tartozó Zsan Videnov (Bulgária legfiatalabb kormányfője, akkor 35 éves volt), A kormány keveset tett, ezt tagadni kár, gyakorlatilag a kormányt a saját pártjának belső ellenzéke bénította meg, az újgazdag oligarchákkal szövetségben (ez a gazdag réteg - ahogy más kelet-európai országokban - Bulgáriában is elsősorban és túlnyomóan a volt kommunista párthoz tartozó személyekből lett a rendszerváltozás után).

politika bulgária

Az első csapás a gabonahiány volt. A már magántulajdonban lévő gabonaipar vezető cégei minden gabonát eladtak külföldre, ami miatt az országban kenyérhiány állt elő. Bár a kormány exporttilalmat rendelt el, késő volt. A kenyér ára drasztikusan felment, ami miatt mindenki a kormányt hibáztatta.

De az igazi csapás külföldről jött. A kormány befagyasztotta a korábbi kormány NATO-csatlakozási terveit, semlegességről és balkáni szövetségről kezdett beszélni. Majd a gazdaságpolitikában is olyat mondott a kormány, amit nem kellett volna: azt mondta, hogy nem kell feltétlenül privatizálni a teljes állami tulajdont. A nyugat válasza drasztikus lett: a nyugati bankok klubja nem volt hajlandó megállapodni a bolgár külső államadóság átütemezéséről, majd az ING Bank elkezdett a bolgár leva ellen dolgozni. Az eredmény hamar meg is lett: 1995 elején, a kormány beiktatásakor egy dollár még 67 levát ért, 1996 áprilisában már 100 levát, s innen beindult a második bolgár hiperinfláció - augusztusban az árfolyam 200 lett, novemberben 300, decemberben 500, a  kormány bukásakor már 2400. (Ideiglenesen felment 3000-re is az árfolyam 1997 januárjában.)

1996 őszén megindultak a tömegtüntetések egész Bulgáriában. Az alapjuk megvolt, hiszen az infláció miatt drasztikusan csökkent az egyébként is alacsony életszínvonal. Erre szervezett rá több, idegen érdekeket képviselő központ, elsősorban a Bulgáriában is hiperaktív Soros Alapítvány. Magyar szemmel talán furcsának tűnik, de Bulgáriában Sorosék mindig a helyi "baloldal" ellen voltak, s az általuk támogatott erők kivétel nélkül a helyi "jobboldal" emberei. Ennek oka: míg Magyarországon a "baloldal" az elkötelezetten nyugatpárti és liberális erő, addig Bulgáriában a "jobboldal" az.

Kb. az volt, mint Kijevben 3 éve, csak Bulgáriában nem lőttek egyik oldalról sem. De egyébként minden hasonló volt: vasútvonalak lezárása, országutak lezárása, a közlekedés megbénítása, sátortábor a főváros központjában, közben síró-rívó "civilek", fiatalok hőzöngése, fehér zongora a járdán, s az összes többi marhaság, mely kelléke minden nyugatról szervezett "színes forradalomnak".

politika bulgária

Tehát a bolgár tőke, a nemzetközi bankvilág, s a liberális agymosó központok közös erőfeszítéssel elérték a kormány totális bénulását. A szocialisták először új kormányt akartak alakítani, de a nyugat nem bízott már bennük, így végül átadták a hatalmat: új választások lettek kiírva, az új "jobboldali" elnök ideiglenes kormányt nevezett ki, majd a választások után hatalomra került, ismét "jobboldali" kormány immár véglegesen elkötelezte az országot a nyugat által kívánt értékrend mellett.

Most február 4-én van a 20. évfordulója annak a napnak, amikor ki lett nevezni az ideiglenes kormány 1997-ben, ezen a napon ért végett Zsan Videnov miniszterelnök mandátuma.

Arról jutott mindez eszembe, hogy a napokban megkérdezték a volt bolgár elnököt az akkori eseményekről, s ő teljesen nyíltan és őszintén kimondta az igazságot. Az illető nem tartozik a kedvenceim közé, de egyet el kell ismerni róla: őszinte. A kérdés az volt, helyes-e, ha a politikai elit nem abba az irányba vezeti az országot, melybe a lakosság többsége akar haladni. A kérdés lényege: miért kellett belépni a NATO-ba, amikor minden közvéleménykutatás azt mutatta, a többség ellenzi (ezért Bulgáriában nem is volt népszavazás a NATO-csatlakozásról, a parlament döntötte el), ill. miért ismételgeti a legtöbb politikus az euroatlanti értékeket, miközben a lakosság nagy része nem akarja ezeket. A volt köztársasági elnök válasza: a többség gyakran téved, egy kell lennie egy felelős, minden szempontot szem előtt tartó politikusi rétegnek, mely utat mutat és vállalja a felelősséget a nép helyett és nevében. Azt hiszem, ennél pontosabb megfogalmazását a liberális diktatúrának nehezen lehetne találni! A demokrácia csak addig ér, amíg a nép azt választja, amit a hatalmasok akarnak, de ha mást döntenek, akkor helyette kell dönteni.

Látjuk ezt manapság a Birodalom központjában is: a "buta" amerikaiak a "fasiszta" Trumpra szavaztak, tehát szervezkedni kell ellene most minden eszközzel.

Ami pedig Zsan Videnovot illeti, a tanulság az, hogy nem szabad fejjel menni a falnak, mert nem tudjuk azt áttörni, s a fal urai nyernek  a végén. Lassan kell az ellenséget felemészteni, trükkökkel, csalással és hintapolitikával. Csak így győzhetők le.

0 Tovább

bircahang

blogavatar

magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média