bircahang

Az ember elfeledte Istent, a valódi létezést. Ez egy hosszú folyamat, melynek napjainkban van vége. A modernitás legújabb torz szakasza a győztes liberalizmus perverzkedése, elnyomása, embergyalázása.

A mai nyugati válság fő oka is ebből ered: már nincs hová kiexportálni a felgyülemlett ellentmondásokat. Az alapgond a kapitalizmus alapvető logikája, hogy végtelenül növekedő profit kell. Mivel ez képtelenség egy véges világban, a rendszer önellentmondásba került.

Csodálkozom, hogy a fideszes szavazótábor nagy része továbbra is hisz abban, hogy van valamilyen "jó" kapitalizmus, mely szemben áll a ballibek "elfajzott" kapitalizmusával. Ilyen természetesen nincs. Mint ahogy olyan sincs, amiről sok magát jobboldalinak mondó összeesküvéselmélet-hívő meg van győződve: hogy volt egy eredetileg jó liberalizmus, melyet később a baloldal "elrontott". Ez alapvetően az amerikai újjobb egyik teljesen, hamis, alaptalan mítosza, mely szerint van egy tiszta, jó kapitalizmus, s ezt elrontotta a szocialista ihletésű amerikai liberalizmus. Figyelem, az amerikai politikában "liberálisnak" csak a liberálisok balszárnyát szokás nevezni, azaz ez nem ültethető át európai színre szó szerint. Az amerikai újjobb fő hőse hőse Ayn Rand oroszországi zsidó, majd amerikai filozófus, aki utópiát dolgozott ki a baloldalmentes, igazi és tiszta kapitalizmusról. Ayn Rand egyébként kiváló gondolkodó, érdemes műveit olvasni, egyetlen gond van velük: nem emberekre lett kitalálva az általa leírt ideális társadalom. Bevallom, én is hittem benne 10 éve... amikor amolyan jobboldali liberális voltam.

A magállami lakosok illúziója az jelenleg, hogy a rendszer fenntartható, mivel ott, náluk az emberek jól élnek. Pedig nem, nem azért élnek jól, mert ilyen a rendszer, hanem mert ők megkapják azokat a morzsákat, melyeket a periférián csak a VIP-réteg kap meg. Ez pedig csakis politikai kérdés.

A periférián viszont közben a magállamok ügynökei azt fújják, hogy azért alacsony náluk az életszinvonal, mert nem elég hatékonyak, korrupció van, sok a szélsőséges alak, nem elég nyitott a társadalom, a gazdaság nem elég liberális, stb. Ebből azonban semmi se igaz.

Természetesen senki nem állítja, hogy nincs semmi haszna a nyugati tőkekivitelnek a perifériára. A jelenlegi keretek között ROSSZABB lenne, ha kivonulna a nyugati tőke. De nem erről van szó. A kérdés más: az, hogy ezek a keretek olyanok, hogy sosem lesz meg a perifériában megközelítve se a nyugati szint.

A megoldás csakis politikai lehet. Nekünk várnunk kell, mert nincs meg a kellő erőnk a változások kikényszerítéséhez. Nem vagyunk se Kína, se Oroszország. Kína atomhatalom, mások a lehetőségei: Kína erős állam, mely csírjában elfojt minden idegen ügynökhálózatot az országban, mely a nyugatot szolgálná ki, lásd Tienmen téri "diákok" tüntetése, hongkongi "forradalom", stb. Kelet-Európában pedig csak Oroszországbnak van meg az ehhez szükséges ereje.

A kisebb országokban a nyugati hatalom dolga könnyű volt: a nyugat megvette az elit kulcsrészét, s azok magukkal ragadták a többieket. A fő felelősök: az ex-kommunista nomenklatúra és a médiáik. Ezek elterjesztetták alapdogmákként a nyugatot szolgáló értékrendet. S ez az eddigi konszenzus az volt, hogy a piac láthatatlan keze és a nyílt társadalom szelleme előbb-utóbb az országot a világ leggazdagabb helyévé varázsolják, csak várni kell, s közben mindenben szót fogadni a tőkének, a nyugatnak, a liberális agytrösztnek, s nem szabad se sztrájkolni, se adóztatni, sőt megszólalni se nagyon. Ezen változtatott Orbán. Nem nagyon, hanem kicsit, mégis égigérő felháborodást keltett. A bankok meg lettek picit szorítva, a közműcégek szarva meg lett picit nyomva, a magánnyugdíjcápák pedig ki lette fogva és fel lettek dolgozva. Nem tett sokat Orbán, de valamit mégis meglépett: felmondott pár isteni igazságnak számító alapdogmát. S ez szellemileg fontos eredmény.

Mi bizonyítja, hogy az 1989-es konszenzus hibás? Az, hogy ez az egész fejlődési modell sehová se vezet, amit mutat az, hogy az egész kelet-európai régió lemaradása a nyugattól az eltelt 28 év alatt minimális mértékben csökkent.

Természetesen mindenhol kialakult egy szűk helyi elit, mely valóban felzárkózott: a nyugati elit szintjén él. Plusz lett egy szűk középosztály, mely előbbinek a segédcsapata, s ez szintén eléri a nyugati középosztály szintjét. De ezek együtt minimális arányt képeznek minden kelet-európai országban. A nagy többség mindenhol szegény, s az ő szintjük nem éri el a nyugati szegények szintjét.

Az ember azonban mindig magára talál. Lehet, ehhez egy, a világot a piszoktól megtisztító atomcsapás kell, de az is lehet, hogy sikerül kiverni a globálkulákok kezéből a fegyvereket, s simán likvidáljuk őket, így a nagy visszatérés, az új hajnal békésen indul meg.

Azt mondják a fideszesek, hogy az olimpiaellenes kampány hazaárulás volt.

Tévednek.

A demokráciában az ellenzék fő feladata a kormány akadályozása.

Elmondok egy történetet 2010 tavaszáról. Egy fanatikus ballib szavazó ismerősöm akkor azt állította, a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormány valójában nem bukott meg, mert képtelen volt munkáját végezni a Fidesz általi folytonos akadályoztatás miatt, azaz Orbán a valódi hibás a ballib 8 év sikertelenségéért. Ismerősöm azt a példát hozta fel: olyan ez, mintha autót vezetnénk, s a mellettünk ülő utas folyton elrántaná a kormányt, ami miatt az autó nem tudna egyenesen haladna, majd pedig árokba esne - vajon nem a kormányzást akadályozó utas a felelős ebben az esetbe? - kérdezte ismerősöm.

Én meg elmodtam neki: a párhuzam nagyon hamiskás, mert a normál autóvezetésnek nem része, hogy az utas elrántsa a kormányt, míg egy ország demokratikus kormányzásának szerves része az ellenzék akár destruktív tevékenysége is. Az ellenzék ugyanaz, mint a védőügyvéd, aki akár a legaljasabb gyilkost is igyekszik védeni az ügyésszel szemben.

Ha a kormány képtelen demokratikusan kormányozni, azaz képtelen az ellenzék tevékenysége ellenére kormányozni, akkor egyszerűen alkalmatlan a szerepére.

Most is ugyanezt kell mondanom: ha a kormány képtelen volt az olimpiarendezési terveit véghezvinni az ellenzék destrukciója ellenére, akkor a kormány a hibás: valamit nem számolt ki jól, valamit nem tervezett meg helyesen. Ha ugyanis jók lettek volna a kormányzat olimpiai tervei, azok megálltak volna minden ellenzéki ellenzés ellenében is. Lám, a rezsicsökkentést, a magánnyugdíjbiztosítók lekapcsolását, a bankok megsarcolását is hevesen ellenezte az ellenzék, de ezeket a kormány véghezvitte sikeresen - miért? mert ezek, úgy tűnik, alaposan megtervezett lépések voltak.

Ennyi az egész.

Az egyik legnagyobb értetlenség azt a jézusi tanítást illeti, mely szerint szeressük ellenségeinket, s a rosszra válaszoljunk jóval.

A hagyományos értelmezés zavart okoz. Ki az a marha, aki nem védi meg magát? Aki nem védi meg magát, az a legtöbbször rosszat tesz, hiszen engedi a rosszat kiteljesedni. Maga Jézus is néha megragadta az ostort, s kőkeményen odavágott a gonoszok pofájába!

Ne tedd azt másnak, amit nem szeretnél, ha más veled tenne! - mondja szintén Jézus, bár nem csak ő mondta ezt, előtte és utána is sokan mondták ugyanezt az elvet.

De ezt az elvet fordítva is értelmezni kell, s azt is jelenti: ne engedd, hogy más azt tegyen veled, amit te se tennél másokkal!

Hogyan tudunk a rosszra jóval válaszolni, anélkül, hogy megszegnénk ezt az utóbbi elvet? Egyetlen módnak: a rosszt jónak láttatják, megkeressük benne a jót, s így valójában a jóra válaszolunk jóval. A rossz elleni leghatásosabb fegyver: eltagadjuk annak rossz jellegét. A gonosz lények ugyanis semmitől se riadnak vissza, mint attól, ha kiderül, hogy gonosz tettük valójában nem gonosz.

Azzal kezdeném, hogy már sokszor elmondtam: szerintem a köztársasági elnöki poszt felesleges.

Ez az intézmény felesleges minden országban, ahol a magyarhoz hasonló alkotmányos rend van: azaz parlamentáris köztársaság van, parlament által választott elnökkel, s az elnöknek a hatalma nagyjából nulla. Az ilyen rendszerben az államelnöki intézmény csupán egy felesleges hagyomány.

Javaslom tehát: legyen a mindenkori miniszterelnök mandátuma végéig államelnök is, természetesen külön elnöki adminisztráció nélkül. De ha valaki azt mondja, ne keverjük a kettőt így össze, lehet akár a mindenkori parlamenti elnök is államfő. Sokkal egyszerűbb lenne, olcsóbb is, s semmi se változna a jelenlegi állapothoz képest.

Ha viszont akarunk igazi államfőt, annak legyen a jelenlegi hatalmához képes több jogosultsága, s válassza meg őt a nép közvetlenül!

Nem azt mondom, legyen elnöki köztársaság, még azt se, legyen félelnöki, elegendő a parlamentáris köztársaság is, benne egy hatalmilag súlyosabb államfővel.

De most hagyjuk ez. Nézzük Áder megválasztását. Áder kiválóan alkalmas erre a szerepre, tud viselkedni, reprezentálni, képes normálisan beszélni, más meg nem kell. Az kifejezetten tetszik Áderben, hogy ritkán mosolyog, így legalább nem lehet őt valamelyik celebbel összekeverni.

Ami konkrétan a választási csatát illeti, Áder fő pozitívuma az, hogy nem Majtényi. Majtényi annak a levitézlett, soha semmi felejtő és soha semmi újat nem tanuló liberális értelmiségnek a mintapéldánya, mely szerint minden probléma megoldása az ország megszűntetése, átadása nyugati koncesszióba, majd a nyugati, liberális modell leutánzása a legapróbb részletekig.

Ebben a megvilágitásban immár csak egy dolog van: örülni, hogy ismét Áder az elnök.

Két hete megvolt a szokásos heti liberális műbotrány: Orbán beszélt a homogenitás előnyeiről. A botrány persze gyorsan elhalt, a liberális megmondóemberek minden igyekezete ellenére is mindenki elfelejtette a témát 72 óta alatt. Pedig a téma érdekes.

A történelem azt mutatja, minden erős közösség homogenitásra törekszik. Az erős államok is mind ilyenek.

A liberális álérv, hogy a magyarok zöme nem Árpádék leszármazottja, hanem magyarrá asszimilálódott avar, szláv, német, román, kazár, kun, besenyő, stb. természetesen ökörség. Ugyanis nem genetikai homogenitásról beszélünk, hanem etnikairól. A mai magyarok alig 10 %-a lehet Árpádék leszármazottja, a maradék vagy a honfoglaláskor helyben talált népesség vagy későbbi migránsok leszármazottai. De ezek etnikailag ma mind magyarok, azaz az idegenek magyarrá asszimilálódtak, identitásuk magyar, s ha tudnak is idegen származásukról - a legtöbben erről se tudnak -, az csupán származási érdekesség, mely alapján az illetőknek nincs sajátos, nem-magyar identitásuk.

A mai Magyarországon a lakosság 90+ %-a etnikailag magyar, s 10 % alatt van a kisebbségek száma, ezek nagy része is részben magyar identitású, azaz Magyarország etnikailag egy homogén ország. Ami pozitívum,mert az ország így mentes azoktól a problémáktól, melyek mindig velejárói az etnikailag heterogán államoknak.

A heterogén államok egyik típusa a birodalom. Néha sikeresek, a legtöbbször nem azok. Még a sikeresek is azonban sokszor instabillá válnak és szétesnek. Jó példa erre Oroszország, mely sikeres birodalom volt sokáig, de még Oroszország is szétesett a 90-es évek elején, ma sok volt területe határain kívül esik már.

Ha egy állam nem tud birodalmat építeni, homogenitásra törekszik. Ami nem mindig sikeres, ha nincsenek meg a hozzá megfelelő alapok. Jó példa a sikertelen homogenizációra éppen Magyarország a XIX. sz. közepétől: a 47 %-ban magyar lakosságú Magyarország vezetése egyszerűen képtelen és teljesíthetetlen feladatot tűzött ki maga elé, amikor a lakosság 53 %-ából is magyart akart faragni. A magyarosításban csak a magyarország zsidó és német kisebbség egy része volt hajlandó részt venni, a többi kisebbségnek az egész program pontosan ellentétes hatást váltott ki.

Bárhogy is forgatják a szót a liberálisok, nem tudnak bizonyítékokat hozni arra, hogy a heterogenitás jobb lenne  a homogenitásnál. Mert nincs ilyen bizonyíték.