bircahang

Nagyjából 3 hete magam is ellátogattam a tavalyi év egyik nagy ballib hisztériájának a helyszínére. A Városligetbe.

A környéket kiválóan ismerem. Gyerekként nem messze laktam innen, s az iskolám - bár az V. kerületben volt - is gyakran errefelé vitt ki minket délutáni sétára. Később a kutyáimat is szinte minden nap errefelé sétáltattam. Azaz a környék nagyon is ismerős számomra.

Aki ismeri a körülményeket, tudja, a Városliget felújításának terve abszolút helyes és értelmes. A liget romos részei régóta szégyenfoltok, melyek helyére olyasmi kell, ami méltó egy közparkhoz. Számtalan egyébként liberális személy is elismerte ezt. Sőt, sőt ballib megmondóember a bölcs hallgatást választotta ezúttal. Mégis, a keménymag, a sorosista hunvejbinek kimentek, tüntetni 50 fővel, a racionalitás ellen.

Jelenleg a keménymag legbelső magja, mint a kapituláció után a dzsungelben tovább küzdő japán katona még mindig kint van. Én kettő darab sátrat fedeztem fel, ahol 5 azaz öt darab drogos kinézetű lumpen botladozott.

Nem mertem őket közelről fényképezni, ki tudja, ezek  a vademberek mikor támadnak a járókelőkre. Bár volt a környéken 5 azaz öt darab rendőrautó, jobb vigyázni. Ez is röhej persze: minek 5 rendőrautóval vigyázni két darab sátorra, benne öt drogossal?

Minden év végén immár ballib hagyománnyá vált a valóságban nem létező magyarországi "éhezés" feletti álszent szörnyülködés.

Ezen eseménysorozat fontos eleme az állami költségvetésből dúsan finanszírozott, emellett rabszolgamunkából élő krisnás szekta hagyományos PR-akciója.

Most is megrendezésre került a vidám krisnás sorállás nevű hagyománytisztelő valami.

Pedig a szegénység évről évre pont ugyanolyan mértékű, mint most. S a krisnások PR-akciója szánalmas, gyomorforgató. Az igazi segíteni akaró ember nem úgy segít, hogy közben a mellét veri agyonreklámozva saját magát.

Manapság kevés jó vallása maradt a fanatikus ballibeknek. Ott van még Iványi metodista felekezete és a krisnások, mára mindenki más "rosszá" vált. Azaz bocsánatot, a katolikusok részben jók: magyar részük "rossz", míg az eretnek vatikáni celeb Francisco Wurst "jó".

A sikeresen erősödő populista mozgalom egyik fő akadálya a megosztottság.

A mára értelmetlené vált baloldal-jobboldal elhatárolódás az oka ennek. A legtöbb populista rabja maradt ennek a mesterséges elválasztásnak.

A valóságban a baloldali populizmus és a jobboldali populizmus között sokkal több a közös, mint a különböző. Mégis, azt veszem észre számtalan országban, hogy a két tábor között erősek az előítéletek.

A baloldali populisták a jobbos populistákat valamiféle fasisztagyanús alakoknak vélik, akik a valóságban liberális programot képviselnek, antiliberális álarcban. Egyes baloldali populisták képesek még a liberálisokkal is szövetkezni ezen kitalált "szélsőjobb" veszély ellen.

Nem jobb azonban a helyzet a jobboldali populistákkal. Ők a balos populistákat új mezbe bújt komcsiknak vélik, akik számos téren liberális értékekért harcoknak, csak ezt harcos álbalos jelszavakkal leplezik.

A liberális propaganda alá is játszik ezeknek az érzéseknek. A "populista veszély" a liberális médiák legújabb kedvenc rémmeséje.

Magyarországot a kérdés kevésbé érinti, Magyarországon a baloldali populizmus harmatgyenge, csak az LMP képviseli bátortalanul és részben ezt az eszmeiséget. De csak idő kérdése, hogy ez megváltozzon.

A munka nem felszabadít, ahogy ezt a nácik és a liberálisok egybehangzóan állítják, hanem rabbá tesz. Ebben a kérdésben a kommunistáknak van igazuk, akik a munkát a szabadsággal ellentétes dolognak látják.

Egy hazug jelszó "a munka szabaddá tesz", a volt auschwitzi koncentrációs tábor is büszkén hirdeti ezt a hamis tézist.

Persze a fogalmat pontosítani kell. Aki dolgozik önmagában az nem feltétlenül nem szabad ember. Az önként, önérdekből végzett munka nem rabosít. Viszont ha valaki másnak alávetettként dolgozik, az az ember nem lehet szabad.

A másnak alávetettként dolgozó ember, aki kénytelen így dolgozni a saját megélhetése céljából nem szabad ember, azaz az ilyen ember rab, akkor is, ha történetesen megvan a szabadsága, hogy válasszon hol és kinek dolgozik. Ez azonban csak a börtön megválasztásának szabadsága, semmi egyéb.

De jelenti-e ez azt, hogy megoldás vállalkozónak lenni? Semmiképpen! A vállalkozóság feltétlen erkölcsi rossz. Míg a munkás elnyomott ember, erkölcsileg nem negatív jelenség, addig a vállalkozó az. Alapvetően vállalkozónak lenne erkölcstelen dolog. Igen, valakinek ezt is csinálnia kell, de ez olyan, mint a narkódiller, a prostituált, a hóhér, a vallatóember, a bérgyilkos: nem rendes elfoglaltság.

S ebben nincs semmi személyes elem. Egyénként lehet egy vállalkozó nagyszerű ember, pozitív példa, foglalkozása akkor is erkölcstelen.

Kellenek a társadalomban a vállalkozók, nem tudunk nélkülük meglenni, de szerepük alantas. Az a társadalom pedig, ahol a vállalkozóság erkölcsi jónak van kikiáltva romlott társadalom. Nem más ez, mint az egynemű házasság dicsőítése. Nem más, mintha az állítanánk, társadalmunkat ezentúl vezessék prostituáltak, hiszen ők sikeres nők, s mint ilyenek a legalkalmasabbak a feladatra.

Van normális férfi a világon, aki örülne, ha a felesége prostituáltként dolgozna? Aligha. Viszont sokan hiszik, hogy helyes, ha vállalkozók vezető szerepet játszanak egy társadalomban. Pedig ez sokkal rosszabb az előzőnél.

A történelem során lassan felbomlott a természetes hierarchia. és az magánhatalom lett részben. Ennek végső alakja a kapitalizmus, mely ezt nyíltan és büszkén be is vallja: a liberalizmus büszkén hirdeti, hogy a gazdaságnak kell irányítania a politikát, s nem fordítva. Innen kezdődik a vállalkozóság indokolatlan és perverz kultusza. Szellemi megalapozásában pedig a nyugati protestantizmus a ludas Európában.

Az őszinteség értelmezésében jelentős nemi különbség tapasztalható.

A férfi a fogalmat fizikai mivoltában, nyersen fogja fel. Azaz az igazság kimondása egyenlő az őszinteséggel.

Ezzel szemben a nők a szellemi elemre, a finom belsőre összpontosítanak. Számukra a káros igazság elhallgatása nem ellenkezik az őszinteséggel.

Azt hiszem, a nők járnak helyes úton ebben.