bircahang

A hétvége híre a francia parlamenti választások végeredménye.

Nem hallok ezzel kapcsolatban ballib gágogást, ami meglepő kissé. Sőt örömöt érzékelek. Ki érti ezt?

Hiszen Micron elnök pártja a szavazásra jogosultak 13,7 %-ának szavazatával megkapta a parlamenti mandátumok 53,4 %-át! Márpedig eddig úgy tudtam, hogy Magyarországon diktatúra van, mivel nálunk Orbán pártja szavazásra jogosultak 27,7 %-ának szavazatával megkapta a parlamenti mandátumok 66,8 %-át 2014-ben...

Meglepő ez a kettős mérce. Azaz persze nem meglepő: csak hétköznapi liberalizmus.

Van egy specifikus embertípus, aki szeret rab lenni, de legalábbis komolyan hiszi, hogy annak kell tettetnie magát.

Évek óta multiknál dolgozom. Az ott dolgozó emberek 90-95 %-a teljesen normális ember, mint bármely más munkahelyen.

Egyes fanatikus kelet-európai liberálisok véleménye ellenére a munkahely nem jelent ideológiai elkötelezettséget. Azaz a multiknál politikailag teljesen heterogén az alkalmazottak világnézete: szélsőjobbtól szélsőbalig bármi megesik, s sokan meg teljesen apolitikusak.

Én is megkaptam sokszor a vádat, hogy miért dolgozom antiliberális nézeteimmel multiknál. Pedig ellentmondás itt nincs egy szál se. Egyetlen olyan munkahelyen sem dolgoztam még, mely a munkavégzői lojalitáson kívül megkövetelt volna valamiféle politikai, erkölcsi, társadalmi nézetet tőlem.

De visszatérve az eredeti kérdésre: van valóban egy vékony dolgozói réteg, mely azt hiszi, rabszolgaként kell viselkednie.

Ezek viselkedése jellemzően nagyon mulatságos.

Pl. a Facebookon elkezdik dicsérni a cég termékeit, teljesen önkéntesen, anélkül, hogy erre bármi is kényszerítené őket. Azt hiszik, ezzel jó pontokat fog szerezni a főnökség előtt, pedig a főnökség is csak kiröhögi őket. Eleve minden multinak van marketing osztálya, mely reklámoz tíz- és százmilliókat költve euróban évente, s konkrétan leszarja, hogy valamelyik tizedrangú alkalmazottja megpróbálja segíteni a kampányt 300 Facebook-ismerőse előtt.

Van aztán az aktivista típusú alkalmazott. Ő csakis céges pólóban jár, szerintem abban is alszik, s minden létező céges összejövetelen beül az első sorba, ahol komoran bólogatva jegyzetel, majd amikor kérdéseket lehet feltenni, fel is tesz legalább 3 teljesen értelmetlen kérdést, kb. "hogyan képes a cégünk ennyire jó lenni, szemben a konkurrenciával, mely annyira rossz?" stíkusban. Amikor egy magasabb rangú multifőnök ilyen kérdést hall, alig képes röhögését elfojtani, hiszen ő tudja tökéletesen, hogy a nagy multi konkurrensek termékei között a különbségek minimálisak, s ha esetleg az egyik cég terméke valamiben jobb is valamilyen ismérv szerint, a többi száz ismérvben pont ugyanolyan, mint a versenytárs hasonló terméke. Szóval a hülye kérdéseket feltevő alkalmazottat valóban megjegyzik, de nem úgy, ahogy ő azt szeretné, hanem mint intelligenciahiányos marhát, aki alkalmatlan előléptetésre. A multi nem párt, ahol a hűség a fő szempont, hanem az egyetlen cél a profit,  a profit növeléséhez pedig teljesen felesleges a debil lojalitás.

S végül van az a típus, melyet - ellentétben az előbbi kettővel - a multik szeretnek. Ez az az alkalmazotttípus, aki komolyan híve háttérbe helyezi saját érdekeit a cég érdekeivel szemben. Ő komolyan elhiszi, hogy neki személyesen jó lesz, ha a cég profitját nézi mindenek előtt. Pedig ez még a liberális eszmének is ellentmond, a liberalizmus ugyanis azt vallja, akkor ideális a társadalom, ha annak minden tagja saját önző és egyéni érdekeit nézi - lásd Adam Smith, a liberalizmus egyik alapítója gondolatait erről: nem az a pék jó, aki jóindulatú, hanem, az aki kőkeményen a saját hasznát helyezi előtérbe -, ugyanis ha egy társadalom minden tagja az önző önérdekét nézi, az egész társadalom jómódú és prosperáló lesz. (Természetesen ez a liberális dogma - mint szinte mindegyik más liberális dogma - súlyos ostobaság, de most erre nem térnék ki, nem célja ennek a cikknek a liberalizmus kritikája.) Azaz a liberalizmus szerint a dolgozónak nem kell saját érdekeit háttérbe helyezni munkaadójával szemben, hanem pont ellenkezőleg: saját érdekeit kell előtérbe tennie. Tény: aki ebben a tekintetben nem liberális, annak nagy jövője van minden multinál.

Nekem személyesen mindez sosem okozott gondot. Számomra a legfontosabb saját hitelességem, s úgy érzem, ez veszélyeztetve lenne bármiféle karrierrel. Ezért sose törekedtem karrierre. Hozzáteszem: nem ítélem el a karrieristákat, ha hiteles emberek. Ha valakit azt tesz boldoggá, hogy előrehalad egy cégben, tegye ezt, feltéve, hogy tényleg hisz ebben, s nem saját magát meghazudtolva, saját egyéniségét romba döntve tesz így.

Le a kalappal a parlamenti képviselők előtt, akik minden nyomás ellenére meg merték szavazni az álcivileket leleplező törvényt.

Ezzel kapcsolatban egyes szupergazdag álcivilek engedetlenkedési kampányba kezdtek. Ami önmagában nem gond, mindenki szabad azt tenni, amit akar. A vicces, hogy megjelent az a nézet, hogy a polgári engedetlenség alkotmányos, azaz törvényes.

Természetesen ez a nézet abszurd és nevetséges.

A polgári engedetlenség nem alkotmányos és természetesen nem törvényes. Az engetlenség lényege éppen az, hogy tudatosan megsértjük a törvényes rendet, valamilyen elvi okból kiindulva. Azaz 3 eleme van: törvénysértés, tudatos,  elvi okból van. Ha bármelyik hiányzik, az nem polgári engedetlenség.

Tehát:

• ha a törvénysértés nem tudatos, akkor az nem lehet engedetlenség, pl. nem polgári engedetlenség, ha nem ismerem mi a szabály, s azt megsértem,
• ha a törvénysértés nem elvi alapú, akkor az nem lehet engedetlenség, pl. nem polgári engedetlenség, ha szimpla anyagi érdek miatt sértek meg egy törvényt, mindig kell valami elvi alap,
• s természetesen nem lehet a törvénysértés törvényes, ez fogalmi képtelenség.

A polgári engedetlenséget hirdetők saját maguk ellen érvelnek, ha azt állítják, hogy cselekedetük törvényes.

Közülük egyes okosabb emberek azzal módosítják érvüket, hogy szerintük ez a jogszabály ellentmond egy magasabb rendű, alkotmányos szabálynak, ezért törvényes az engedetlenség. Azonban ez az érvelés téves: ha az AB nem állapítja meg egy jogszabályról, hogy az alkotmányellenes, akkor az a jogszabály nem alkotmányellenes. Az alkotmányellenesség megállapítása nem joga egyetlen állampolgárnak se.

A napokban jelent meg egy érdekes - és szinte teljesen téves - cikk TGM tollából. Figyelem: nem azt mondom, hogy TGM hazudik, ő a ballib tábor kevés azon megmondóembereinek egyike, aki sose szokott hazudni, s ez mindenképpen tiszteletet érdemel. Továbbá el kell mondanom, hallgattam több filozófiatörténeti előadását, s azt kell mondanom: hasznos és érdemes őt hallgatni. Azaz a politikai ellentéteink ellenére hasznos embernek tekintem őt.

A cikk itt látható, s azért érdekes, mert betekintést ad TGM világképébe. TGM világképe egyedi jelenség. TGM sok változáson ment már keresztül életében, sok mindenben hitt, de kb. 15-20 éve stabilan azonosak a nézetei, talán a legjobb kifejezés nézeteire az, hogy antileninista marxista. Azaz olyan kommunista, aki a szovjet gyakorlatot tévedésnek tekinti. Viszont ő ennek a kelet-európai verziója, ami jelentősen torzít ennek az eszmének a nyugati változatához képest.

Mit mond a cikkében TGM?

Azt mondja, az USA eltávolodott Nyugat-Európától. Ami igaz, de ellentétben TGM nézeteivel ez masszívan pozitív jelenség. Az USA lemenőben van, amire a természetes reakció két féle lehet: az agresszivítás növekedése vagy a visszahúzódás. Az amerikai nagytőke éppen ebben a kérdésben szakadt két antagonisztikus táborra tavaly: a Clinton-tábor a háborús agresszió, az expanzionizmus növelésével szerette volna megoldani az USA növekvő válságát, míg a Trump-tábor a befelé fordulással, a saját problémákra való összpontosítással. Nagy szerencsénk, hogy Trump nyert, mert ezzel a háborús veszély csökkent.

TGM szerint Nyugat-Európa csak látszólag fejlettebb Kelet-Európánál, ezt azért mondja, hogy ne eszméit kelljen a valósághoz igazítania, hanem fordítva. A valóságban természetesen a nyugat fejlettebb a keletnél, mármint ha fejlettség alatt magasabb életszínvonalat értünk.

Jobban lehet kritizálni a kapitalizmust nyugaton, mint keleten? - ahogy a szerző állítja. Dehogy lehet, amit a szerző is elismer következő mondatában: a kelet szinte egységesen antikapitalista, ha többféle módon is. TGM fájdalma persze az, hogy a keleti közvélemény nem úgy antikapitalista, ahogy azt ő szeretné.

TGM sajnos az írás egy részében súlyosan demagóg, szerinte a kelet nyugatellenességének lényege az, hogy a kelet szeretne nőket erőszakolni és állatokat kínzani, s más otromba dolgokat tenni, ez ellen pedig a felvilágosult nyugat fellép. Szavakban TGM antiliberális, de itt pont a szokásos liberális demagógiát adja elő: aki bármiben is kritizálja a liberalizmust, az valójában totalitárius diktatúrapárti. Pedig erről szó sincs: nem azért ellenzi a liberalizmust keleti kisember, mert állatokat szeretne kínzani, hanem mert nem tetszik neki az, hogy a liberalizmus szerint a nyugati nagytőke szent és elidefeníthetetlen joga kizsákmányolni a keletet. Ráadásul írásában maga TGM írja: az EU lassan a német nagytőke negyedik birodalma lesz, s példaként meg is említi mindazt a gyalázatot, amit a német nagytőke az utóbbi években a görög nép ellen tett. Gyakorlatilag TGM saját maga ellen érvel.

Ezek után következik a cikk azon része, melyben TGM-nek teljesen igaza van: a liberális társadalom felcserélte a premodern társadalmak személyi függőségét dologi függőséggé, s ez utóbbit megideologizálta, hogy mindez valamiféle égből lehullott, természetes állapotnak lehessen eladni, miközben ugyanúgy teljesen szubjektív, társadalmilag definiált rend, mint minden más. Én hozzátenném: valójában a dologi függőség nem ugyanolyan rossz, mint a személyi függőség, ahogy ezt TGM és a marxisták látják, hanem rosszabb típusú függőség. Miért? Mert a személyi függőségnek van pozitív oldala is, hiszen a gazda mégiscsak felelős valamilyen szinte a szolgája felé (lásd a magyar jobbágytörvényeket: a jobbágy nem távolítható el telkéről semmi szín alatt), míg a dologi függőség esetében a gazda a szolga felé semmivel se tartozik, a viszonyukat a liberalizmus egyenlő felek közti szimpla szerződésnek tekinti, miközben egyáltalán nem az a valóságban: ezt mindenki tudja, aki már írt alá kedvezőtlen munkaszerződést, mert a másik választása a munkajövedelem nélkül maradás lett volna.

Amint a kérdés aktuálpolitikai vonatkozásait veszi elő TGM, már erősen eltér az igazságtól. Hogyan hiheti komolyan, hogy a keleti antikapitalizmus titkos célja a premodern társadalom visszaálítása? Aki jobbnak is találja a premodern társadalmakat a moderneknél - mint pl. én -, az is jól tudja, az időt nem lehet visszaforgatni, nem lehet a ma problémáira megoldás egy korábbi kor rendje.

TGM kritizálja az újbalosok azon részét, mely egyformán elutasító a hagyományos jobboldal (ami - ellentétben a magyar közhiedelemmel - a liberalizmust jelenti) és az általa fasisztoidnak nevezett újjobbal szemben. Szerinte a baloldalnak a hagyományos jobboldalt kellene a kisebbik rossznak tekintenie. Na, ez az a pont, ahol teljesen másképp látom a helyzetet, mint TGM. Szerintem az újbal és az újjobb egymás közeli társai, akkor is, ha társadalompolitikailag tökéletesen ellentétes nézeteket vallanak (lásd: az újbal homoszexualizmuspárti, migrációpárti, multikulturalizmuspárti, ateista, de legalább is szekularista, valamint antinacionalista, de legalább is antietnicista, míg az újjobb jellemzően homofób, mihrácoóellenes, izolacionista, hívő, nacionalista), viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni a hatalmas egyezéseket a gazdaságpolitikát illetően: mindkét irányzat antielitista, populista, antikapitalista. TGM direkt nem veszi észre mindezt, hogy ne kelljen levonnia a következtetéseket.

Megvan mi TGM eszmevilágának a neve: liberális kommunizmus! Szerinte a tőke rossz ugyan, de a nyugati tőke a legkisebb rossz. Továbbá a nem-kommunista alapú antikapitalizmus rosszabb a kapitalizmusnál. Valamint csak az a kommunizmus elfogadható, mely társadalompolitikailag liberális. Hát kösz, de ebből ugyanúgy nem kér a kisember, mint a fősodratú liberalizmusból.

Jelenleg régiónk érdeke az, hogy a belső, jobb-bal ellentéteinket félretéve vegyük fel a harcot a közös ellenséggel,,a nyugati liberális elnyomással. Azaz populista politikát kell folytatnunk, függetlenségi szabadságharccal együtt. Ha ez nincs meg, minden elveszik, a nyugat megerősödik még pár évre és növeli az elnyomást felettünk.

Egyénként gyengék vagyunk, de a régiós együttműködéssel a Nagy Brüsszeli Sátánt is képesek vagyunk sikeresen kihívni a csatamezőn. Lám, mekkora sikereink vannak, 10 éve még az összes rebellis kelet-európai kormányt megbuktatta volna 72 óra alatt a nyugat, annak minden szervezetével - NATO, EU, ENSZ, Világbank, Soros, "civilek", stb. -, de ma ez nem megy: erősek vagyunk, ráéreztünk erőnkre az egész régióban, s ma már a globálkulálok se mernek frontálisan támadni ellenünk.

TGM, te melyik oldalon álsz: a nép oldalán vagy az elnyomók oldalán?

Győztek a ballibek Andorrában, legalábbis úgy tűnik, olvasva a sok liberális örömhírt.

Én magam nem is tudtam a meccsről. Sose érdekelt a foci, csak az EB- és VB-meccseket szoktam figyelni, azokból se mindent. Szóval csak magyar liberális örömködő cikkekből tudtam meg, hogy Andorra ellen vesztett a magyar csapat.

Így természetesen már érthető a liberálisok öröme. A magyar liberálisoknak nehéz pillanataik voltak tavaly, amikor a magyarok hatalmas sikereket értek el az EB-n: sokan álmatlanul forgolódtak, mások dühökben függönyt téptek, megint mások imádkoztak az ateisták istenéhez, hogy veszítsen el a lehető legtöbb meccset a magyar csapat.

A liberalizmus torz eszme eleve, de kelet-európai verziója még torzabb. A nyugati liberalizmusnak pl. nem kötelező eleme a saját nép ellenzése, míg keleten ez elengedhetetlen. Nem csak Magyarországon, más kelet-európai államokban is.

A szélsőjobbos magyarázat erre, hogy a liberálisok Magyarországon nem magyarok, hanem zsidók, ezért magyarellenesek. Ez azonban súlyos tévedés. Bár igaz, hogy a modern magyar liberalizmus létrejöttében a zsidók szerepe aránytalanul magas, a zsidó kisebbség és a liberalizmus azonosítása abszurdum. Ráadásul miért van ugyanez a jelenség olyan kelet-európai országokbna is, ahol nehezen lehetne bármilyen zsidó kapcsolatot fellelni? Ez tehát nem etnikai, nemzetiségi, vallási, származási kérdés, hanem tisztán ideológiai kérdés. Egyszerűen arról van szó, hogy a modern liberalizmus számára a nyugati magállamok érdekeinek kiszolgálása alapvető dogma, így minden fronton támadni kell a periféria és félperiféria államainak identitását, még a sportfronton is.

Szóval semmi más, csak hétköznapi liberalizmus, liberalizmus működés közben.