Már írtam többször is a kapitalista munkakultúra és a kommunizmus kapcsolatáról. Íme még egy párhuzam.

A kommunista szombat. A fiatalabbaknak: a kommunista szombat azt jelentette, hogy ingyen kellett dolgozni szombaton, természetesen “önkéntesen”. Az eredeti szovjet verzióban ez még tényleges kemény munkát jelentett, a kádárista puha verzióban már leginkább kamumunkát és munkahelyi ökörködést.

Lássuk hogyan van ez a modern kapitalizmusban! Létezik a jelenség, s neve: csapatépítés.

A csapatépítés azt jelenti: szabadidőben össze kell gyűlni a munkatársakkal és ismerkedni, ez ugyanis állítólag aztán javítja a munkahelyi teljesítményt.

Kibújni nemigen lehet, mert a főnökség rossz néven veszi, azaz bár elvileg önkéntes, ez “kötelezően önkéntes”. Sajnos a magyar nyelv erre nem talált ki találó kifejezést, de pl. a kubai kommunizmus kitermelte a megfelelő spanyol népi szót: “volungatorio” – ez a voluntario (önkéntes) és obligatorio (kötelező) szavak vicces összevonásából keletkezett, így hívja a kubai ember, amikor a főnökség szól, hogy kötelező “önkéntesen” valamit csinálni.

Aláhúzom: a munkatársak szabad akaratából történő csapatépítés NEM ez a kategória, hiszen ez tényleg önkéntes dolog. Ez nem más, mint baráti találkozó. Itt kizárólag a felülről kitalált csapatépítésről van szó.