bircahang

Nagyjából 10 éve szinte minden munkahelyem valamilyen multicég.

Leírom a multik kódbeszédének, különösen az álláshirdetésekben előforduló népszerű mondatoknak a fordítását magyarra:

Dinamikus csapat = folyamatosan felesleges gyűlések vannak.

Fiatalos csapat = folyamatosan kötelező csapatépítések vannak.

Európai szintű munkakörnyezet = van szék, asztal, 2-3 éves számítógép, be van kapcsolva a fűtés télen, nyáron meg a hűtés, s utalják a bért késés nélkül.

Versenyképes fizetés = pont ugyannyi, amennyit az adott szektorban a konkurrencia fizet.

Izgalmas feladatok = értelmetlen munkafeladatok, felesleges előírások.

Teljesen barátságos munkaórák = túlórázni kell állandóan.

Rugalmas munkaidő = jöhetsz fél órával később, de bent kell maradnod plusz 2-3 órát.

Stabil céges háttér = a cég be van jegyezve a cégbíróságon.

Hosszútávú munkalehetőség = nem leszel kirúgva, ha mindent teljesítesz, s nem kérsz fizetésemelést.

Az elmúlt 10 év alatt összes munkahelyem – egyet leszámítva – nagy nemzetközi cég volt. Teljesen politikamentesen most az ilyen helyeken dolgozó nők osztályozása következik. Ugyanis megfigyeltem: az ilyen munkahelyeken vannak erős közös tendenciák.

Négy típust tudtam eddig megfigyelni, íme ezek:

A titkárnő típus.

Üzletasszonynak öltözik, ami azt jelenti jellemzően: magassarkú cipő, kiskosztüm, sőt esetenként estélyi ruha, de lehet elegáns nadrág is rajta. Smink, mindig megcsinált frizura, állandó mosolygás, intenzív szociális kapcsolatépítés. Ez a típus nagyon akar karriert építeni, a lehető leggyorsabban. Ha ez a típus a főnököd, akkor jellemzően bajban vagy: ő ugyanis nem fogadja el, hogy valakinek nem élete központi eleme a munkahely. Ha ő veled egyenrangú munkatárs, érdemes barátkozni vele, ellenkező esetben bajban leszel.

A szürke veréb típus.

Ő szakértőnek öltözik. Hétköznapi öltözék, jellemzően farmer, egyszerű blúz. Nem sminkel vagy csak nagyon enyhén teszi. Kommunikációja átlagos, se nem zárkózott, se nem hálózatépítő típus. Karriert épít, úgy véle ehhez az a megfelelő, ha kihangsúlyozza: ő szakértő, nem nő, így egyszerű öltözéke mögött az rejlik, hogy annyira elfoglalja őt munkája, hogy nincs ideje nőnek lenni. Főnökként pozitív: ha a beosztott elvégzi a munkát, az neki abszolút elég, semmi mást nem akar. Ha ő veled egyenrangú munkatárs, bajban leszel, ha azt gondolja rólad: te is karriert akarsz.

A hanyag bölcsész típus.

Éhes proletár típus. Kihangsúlyozza: ő csak dolgozik, neki a munka nem az élete. Két verziója van: az egyik a kócos, sminkeletlen, férfiasan öltözködő típus,  a másik igyekszik nőies lenni, de van benne mindig valami furcsa: pl. jól látható bizarr tetoválás vagy valamilyen furcsa típusú smink. Ő nem akar sosem karriert, a lényeg neki: a munkaidő lejártakor azonnal hazamenni. Ha véletlenül főnök lesz, jellemzően kellemes főnök, mert mástól se követel meg mást, mint amit maga képzel a munkáról, viszont ha bajba kerül beosztottja, nem védi meg azt sosem. Ha ő veled egyenrangú munkatárs, semmi problémád nem lesz vele soha.

A fotómodell típus.

Ő elsősorban nő, nem alkalmazott. Mindig nagyon rendezett kinézetű, mint a titkárnő típus, de öltözéke egészen más: imádja a csillogást, az extravagáns ékszereket, kedvence a sztreccs nadrág és a cicanadrág (leggings). Ha nincs párja, munkaideje nagy része párkereséssel zajlik. Ha már van párja, akkor sok a munkahelyen a barátnője. Legjobb barátnője szinte mindig egy nagyon előnytelen kinézetű kolléganő, így az ő tökéletessége még jobban látszik mindenki számára. Dolgozni nagyon nem szeret, de ha kell, megcsinál mindent a szabályok szerint, de sosem tesz semmi többet a kötelezőnél. Ritkán lesz főnök, de ha ez megtörténik főnökként pozitív, de viszont ha baj van, képtelen lesz a helyzetet kezelni. Egyenrangú munkatársként teljesen problémamentes, az a ritka típus, aki mind férfiakkal, mind nőkkel képes együttműködni. Ő meg van győződve róla, hogy a legtökéletesebb, így nem lát senkiben ellenfelet.

(Az illusztrációk divatlapok honlapjairól vannak.)

Ez az emberke a jelenlegi kb. 8 ezer eurós bruttó havi fizetését szeretné a duplájára felvinni.

Az indok: alkalmazkodni kell a központi bankok elnökeinek fizetéséhez.

Után néztem direkt, egyes országokban a helyi nemzeti bank elnöke a helyi átlagbér hányszorosát kapja.

Az EU két szélsősége Horvátország és Bulgária. Horvátországban a nemzeti bankelnök fizetése a nemzeti átlag alig 4-szerese,  míg Bulgáriában a 20-szorosa.

Magyarországon jelenleg a szorzószám 9 körül van, hasonló a helyzet az EU-n belül a legtöbb országban. A skandináv EU-tagállamokban, Görögországban, Ausztriában és az USA-ban a bankelnök szerényebb: alig az átlag 6-szorosát keresi. A kelet-európai EU-tagállamok között a már említett Bulgária mellett csak Csehországban és Litvániában magasabb arányosan a nemzeti bank elnökének fizetése a magyar bankelnökénél. A nyugati tagállamok közül magasabb a fizetés arányosan Belgiumban és Angliában, valamint az Európai Központi Bank elnökének az esetében.

Én már a 9-es szorzót is túlzásnak tartom, az emelést pedig abszurd ötletnek. Szerintem a mindenkori MNB-elnök fizetésének a mindenkor miniszterelnök fizetésével kellene egyeznie. Nincs semmilyen értelmes ok, hogy egy nemzeti banki elnök az átlagfizetés közel 20-szorosát keresse.

Vicces viszont a ballib halálgágogás a téma körül. Jól emlékszem, hogy a ballib MNB-elnökök esetében a ballib megmondóemberek éjt nappallá téve hörögtek, hogy a bankelnöknek hatalmas fizetés kell, mert ez biztosítja függetlenséget, meg meg kell fizetni határtalan szakértelmét, továbbá a magánszektorhoz kell mérni a bérét, meg a piac láthatatlan keze elviszi az Óperenciás tengeren túlra a rosszul fizetett bankelnököt, s hasonló liberális bugyutaságok.

Akkor is megjegyeztem: furcsa módon a szent USA-ban NINCS a magánszektorhoz mérve a központi banki elnök fizetése, az ottani központi bankelnök fizetése jelenleg 200 ezer dollár bruttó évente, ami eltörpül minden nagy amerikai bank elnökének többmilliós – sőt többtízmilliós - éves fizetéséhez képest – vajon nem kellene-e Magyarországon is az amerikai példát követni? Erre sosem kaptam választ, csak halálgágogást, mely szerint ellenezni az MNB-elnök fizetését kódolt antiszemitizmus – a logika a következő: bank = zsidó, kis fizetés = zsidók kifosztása = 1944 = Auschwitz, tehát aki nem akar magas fizetést az MNB-elnöknek az Horthyék cinkosa a zsidók deportálását illetően.

Akkoriban tehát antiszemitizmusnak számított ellenezni az MNB-elnök magas fizetését, de ez a legjobb esetben is gusztustalan és romboló populizmusnak minősült. (A “populizmus” a liberálisok kedvenc szava mindenre, amit nem lehet rögtön lefasisztázni.)

Van egy kérdésem: azóta mi változott?

Már írtam többször is a kapitalista munkakultúra és a kommunizmus kapcsolatáról. Íme még egy párhuzam.

A kommunista szombat. A fiatalabbaknak: a kommunista szombat azt jelentette, hogy ingyen kellett dolgozni szombaton, természetesen “önkéntesen”. Az eredeti szovjet verzióban ez még tényleges kemény munkát jelentett, a kádárista puha verzióban már leginkább kamumunkát és munkahelyi ökörködést.

Lássuk hogyan van ez a modern kapitalizmusban! Létezik a jelenség, s neve: csapatépítés.

A csapatépítés azt jelenti: szabadidőben össze kell gyűlni a munkatársakkal és ismerkedni, ez ugyanis állítólag aztán javítja a munkahelyi teljesítményt.

Kibújni nemigen lehet, mert a főnökség rossz néven veszi, azaz bár elvileg önkéntes, ez “kötelezően önkéntes”. Sajnos a magyar nyelv erre nem talált ki találó kifejezést, de pl. a kubai kommunizmus kitermelte a megfelelő spanyol népi szót: “volungatorio” – ez a voluntario (önkéntes) és obligatorio (kötelező) szavak vicces összevonásából keletkezett, így hívja a kubai ember, amikor a főnökség szól, hogy kötelező “önkéntesen” valamit csinálni.

Aláhúzom: a munkatársak szabad akaratából történő csapatépítés NEM ez a kategória, hiszen ez tényleg önkéntes dolog. Ez nem más, mint baráti találkozó. Itt kizárólag a felülről kitalált csapatépítésről van szó.