bircahang

A XXI. sz. 20-as éveinek legfontosabb eseménye az EU megszűnése lesz.

Az EU mint olyan nem tartható fenn belső feszültségei miatt. A két fő oka ennek: a pénzkiszívás a keleti tagállamokból a nyugati tagállamokba és a közös értékrend hiánya. Ezt erősítik az amerikai és az orosz érdekek is. Mindkét érdeknek csak akkor felel meg az EU, ha az az ő szövetségese, viszont mivel ez nem tudható a jövőre nézve, a kisebbik bajt egy nemlétező vagy széttagolt EU tudja biztosítani.

Mikor kiderült, hogy a centrum nem hajlandó pénzt áldozni a perifériára, világossá vált: vége az egésznek. Sőt, az euróövezet még rosszabbított is a helyzeten: egyes gyengébb centrumállamok is vissza lettek parancsolva a félperifériára, lásd Portugália, Görögország, Spanyolország. Az euróövezet elszegényíti az övezet szegényebb tagjait, onnan pénzt porszívóz át a centrumba, így a szegények ki fognak lépni. A porszívóhatást csak közös gazdaságpolitikával lehetne kivédeni, de ezt meg a centrumállamok nem akarják.
Anglia népszavazása az első lépés lesz idén. S teljesen mindegy a népszavazás eredménye: az mindenképpen gyengíteni fogja az EU-t. Sőt, elmondható, hogy ha Angliában nyer az igen, azaz az EU-ban való bentmaradás, az JOBBAN fogja gyengíteni az EU-t, mint az esetleges nem válasz. Miért? Azért mert az igen ára egy rakás Angliának biztosított kedvezmény lesz, ami csupán precedenst fog adni mindenki másnak hasonló engedmények kikövetelésére. Míg az angol nem tisztább helyzetet tudna eredményezni: hiszen ezzel ki lenne vágva a EU beteg szervezetévől a rákos daganat, a legnagyobb központrontó tényező. Az angol nem adna még pár plusz évet a betegnek, pont ahogy egy sikeres rákműtét is szokta ezt tenni.

Bárhogy is lesz, Németország súlya növekedni fog. S bár Németország mind a mai napig megszállt ország (a II. világháborút lezáró titkos szerződések szerint az USA-nak véjoga van a német kül- és hadügyi politikában), gazdaságilag ma ez egy vezető hatalom, melynek európai hatalmát semmi sem gátolja.  Az EU-mag az angol kilépés vagy kvázi-kilépés miatt átváltozik Hitler megálmodott német birodalmává. Ez gond lesz elsősorban Franciaországnak, mely nem fogja vállalni a német csicskás szerepét. A franciák nem fogják sokáig tűrni ezt, így a brit kilépés után jön 10 évvel a francia kilépés is. Franciaország az angol példa alapján kivételeket fog akarni saját maga számára a német  túlhatalom ellensúlyozására. Különösen ha sikeresen hatalomra jut a francia antiliberális baloldal - a Nemzeti Front -, de egy hagyományos, liberális kormányzat sem fog másképp cselekedni, legfeljebb csak lassabban teszi ezt majd.

Maradni fog Németország, Ausztria, Hollandia, Luxemburg, s a balti államok, melyek az Oroszország-elleneségük miatt bármit támogatnak, ami nem orosz. Formailag marad még Dánia és Svédország, melyek azonban most sem teljesértékű tagok (szaboltálják az euróövezetbe belépést).

Kelet-Európa - és benne Magyarország - a liberalizmus diktátumjának megszűnésében érdekelt mindenképpen. Ha az EU liberális marad, akkor meg kell szüntetni. Ha remény van viszont az EU népi, antiliberális alapon való átalakítására, akkor igyekezni kell fenntartani, bár valószínűleg ez lehetetlen vállalkozás.

A gazdasági közösség eleve adottság, ez maradni fog EU nélkül is, mert az EU előtt is létezett de facto. Akinek baja van az EU-val, annak sosem ezzel van baja. Ami valószínű:

• az eurót sok ország ki fogja vezetni, mert nem fogja megérni neki, s az euróból de facto márka lesz, melyet csak egyes Németországhoz erősebben kötődő államok fognak megtartani,
• a politikai intézmények át fognak alakulni laza, államközi fórumokká.

Azaz látványos "holnap vége az EU-nak" dolog nem lesz, hanem ez egy lassú agónia lesz inkább elhúzódva 20-25 éven keresztül. Ez a legvalószínűbb eseménysorozat, de a 20-as években lesz meg az a pont, amikor ez az agónia látványosan és hivatalosan is megindul.

A ballib agytröszt képtelen megérteni, mi az oka a Fidesz hatalmas népszerűségének.

Valós elemzés helyett álmagyarázatokkal jönnek elő. Lásd: a Fidesz megvett egy réteget, a többi szavazó pedig vallásos hittel fideszes.

Aztán vannak a vicces elemek is, melyek "kiszámolják", hogy a többség az országban ellenzéki, mert pl. csak a szavazásra jogosultak 27 %-a szavazott a Fideszre, azaz az ország 73 %-a ellenzéki. (Ez persze demagóg számítás, ily módon számolva az eddigi összes magyar kormány illegitím volt.) Be is írtam régebben egy ballib fórumra:

a ballibek a szavazásra jogosultak 16 %-ának támogatásával a hátuk mögött azt állítják, ők legitímebbek, mint a szavazásra jogosultak 27 %-ának támogatását bíró Fidesz - vicces...

választ persze sosem kaptam erre a hozzászólásra.

Mi a valóság?

Orbán szinte mindent megtehet, míg az ellenfelei a nyugatnyaló ballibák. Ez az igazság. Ki az ideális politikai ellenfél bárki számára? Az, aki egy biztos rosszat kínál alternatívaként, Így nyugodtan alhat az illető politikus, hiszen ellenfele előre megnyer neki és helyette minden csatát.

A Fidesz NEM a keménymagja miatt nyer választást, hanem a pártfüggetlen többség miatt, akik a Fideszt tekintik a kisebbik rossznak a ballibekhez képest. A keménymag sosem volt senkinek se elég. A ballibek sem nyertek volna sose választást, ha csak a keménymagjuk szavazott volna rájuk. Ha csak a fideszes keménymag szavazna a Fidesz, ma a Fidesz egy kicsi ellenzéki párt lenne.

Európa liberális fűrere, Satana Mertkell is rádöbbent: nem költözhet Pakisztán, Afganisztán, Irak, Szíria és Líbia teljes lakossága Nyugat-Európába. Igaz, ehhez kellett 2 millió álmenekült beáramlása, de jobb későn. mint soha.

Orbán eközben európai hírű, népszerű politikussá emelkedett, aki immár az egész kontinens kisembereinek tisztelét bírja. Pedig Orbán nem tett valójában semmi rendkívülit: csupán a nyilvánvaló butaság és a nyilvánvaló igazság között nem a liberális dogmák által megkövetelt módon választott, azaz nem a butaságot választotta, hanem az igazságot. Apró cselekedet ez, de liberális mércével még ez is óriási lépésnek tűnik.

A magyar ballibekkel pedig a padló fel lett mosva - ismét. A balga magyar ballib agytröszt komolyan hitte: csak ki kell állni a hatalmasok mellett és a siker magától jön. Nem, ez már nem így zajlik: amikor a tények ennyire nyomasztóan a liberalizmus ellen szólnak, a puszta hatalom már nem elég.

Pedig  a háttérhatalom mindent bevetett Magyarország ellen. Az összes ballib és a nyugati média KÖVETELTE, hogy Orbán mindenkit engedjen be és át. Amikor pl. minden nagy nyugati tévécsatorna a Keleti pu. elől átkozta Orbánt és éljenezte a "szegény, szerencsétlen" iszlamista terroristákat. Hatalmas provokáció volt, részletesen megszervezve Soros és más hasonlók által. Orbán sokszor hibázik, de ebben a csatában minden próbát kiállva csillagos ötösre vizsgázott: nem engedett egyik szélsőségnek sem, s udvariasan, de kőkeményen legyőzte a provokátorokat.

A röszkei csata pedig - amikor állig felfegyverkezett iszlamisták ostromolták meg Magyarország területét - bele fog kerülni a jövő történelemkönyveibe.

Egyszerre három operációs rendszert használok három különböző eszközömön.

A normál számítógépemen Windows 10 fut, a tabletemen Android, a telefonomon pedig Windows Phone 8.1. Ez nem okoz gondot, mert mind a három eszközt más-más dolgokra használom.

A 90-es évek Windows-korának volt jellemzője a shareware típusú alkalmazás. A fiatalok talán nem is tudják, mi ez. Ez azt jelentette: az illető alkalmazás se nem fizetős, se nem ingyen használható (freeware). A módszer jellemzően az volt: az ember használja a programot, de annak van valamilyen plusz eleme, ami csak akkor nyílik meg, ha az ember fizet. Pl. emlékszem olyan mp3-tag rippelőre és szerkesztőre, mely ingyenesen csak 20 számot engedett lerippelni egy cd-ről – ahhoz, hogy 20-nál többet tudjunk leszedni, vagy újra kellett indítani a programot vagy kifizetni az árát, amivel megszűnt a 20-as korlát,

Ma az Android- és a WP-alkalmazások terén látok hasonlókat: és a hibák ugyanazok. Az ingyenes verzió sokszor annyira lebutított, hogy használhatatlan. Vagy olyan elemek nem működnek benne ingyen, melyek nélkül értelmetlen a program használata.

S ott van az ellenkező véglet is. amikor teljesen ingyenes az alkalmazás, viszont meg lett tömve felesleges elemekkel.

Nekem egy egyszerű lejátszó kellett, mely képes mp3-on kívül flac-okat is lejátszani, s nem kér ezért semmit, de csak ennyit tesz és mást semmit. Mert nekem pl. semmi szükségem arra, hogy az alkalmazás elkezdje keresni a dalok szövegét (az általam hallgatott zene 90 %-a eleve XVIII. századi zene énekhang nélkül, azaz ez nekem abszolút felesleges is lenne).

A Windows Phone-nak nincs saját zenelejátszója, illetve ami van, az használhatatlan, mert:

• csak mp3-fájlokat játszik le,
• lejátszási listákat (playlist) akar csinálni, nem képes szimplán csak lejátszani egy adott mappát.

Nekem az igényem az volt: ne kelljen listákat csinálni (ez eleve egy elavult technológia a múlt század végéről), hanem egy adott mappát játsszon le, minden egyéb felesleges elem nélkül.

A lényeg: 10 alkalmazásnál többet kellett átnéznem, míg találok valamit, ami működik… S még most sem találtam olyat, ami teljesen megfelelne.

Megtörtént, amire számítottam.

Amikor tavaly meghalt Göncz volt köztársasági elnök, két fő esemény zajlott a hozzászólók között:

• abszurd személyi kultusz,
• patkányozás.

Az előbbi csoport bármilyen megjegyzést Göncz-cel kapcsolatban, ami nem szuperlatívuszokban reagálta le életét az elhunytnak heves gágogással, trágárkodással és műfelháborodással reagálta le. Amikor leírtam: Göncz ötödrangú politikus volt, megkaptam minden fanatikus ballibtől, hogy ezzel tisztességtelen ember lettem, ugyanishalottgyalázást követtem el.

Pedig mióta halottgyalázás egy közszereplő halálakor az illető pályájának kritikus elemzése?

A patkányozás is butaság, bebizonyítatlan – és szinte biztosan hamis – vádak sorolása egy halottról valóban nem helyes dolog – sosem az, de különösen nem pont elhunyta pillanatában. Nekem volt egy közös ismerősöm Göncz-cel, így én történetesen biztosan is tudom, hogy a Göncz besúgóságáról szóló mítoszok NEM igazak. Ezzel együtt Göncz sosem tetszett nekem, még liberális koromban sem tetszett, s ennek fő oka az a mértéktelen személyi kultusz, melyet a ballib megmondóemberek kreáltak köré.

De most meghalt a “másik oldal” embere – Pozsgay.

Érdekes módon most a ballib kommentelők elemeznek is, patkányoznak is – most ez nem halottgyalázás?

Pozsgay valóban elsőrangú politikus volt, a rendszerváltás egyik fő személyisége. Én nem szerettem, s akkor sem szerettem, amikor érdemein felül ünnepelt ember volt a rendszerváltozás előtti 1-2 évben – egyszerűen nem szeretem a személyi kultuszt. De el kell ismerni: az események egyik főszereplője volt akkoriban,

Most a legfőbb vád ellene, hogy gerinctelen volt. Persze tudjuk, ballib nyelven a “gerinctelen” szó mindenkit jelent, aki nem ballib, s Pozsgay sosem volt ballib, így ebből a szempontból tényleg nagyon gerinctelen ember volt. De a szó eredeti, igazi értelmében Pozsgay sosem volt az: ha az lett volna, meghúzódott volna a háttérben vagy egyenesen az MSZP reformereinek biztos győztes csapatához csatlakozott volna, s akkor ő lehetett volna a liberálissá vált MSZP egyik főembere a 90-es években. Ő azonban nem így tett, hanem elveinek megfelelően cselekedve inkább marginalizálta magát a politikában. Abszolút elvhű ember volt, sosem volt köpönyegforgató.

Nyugodjon békében!