bircahang

Az egyetlen útja a civilségnek a gazdagság. Aki mást állít, az hazudik.

Nézzük meg milyen egy civil helyzete!

A civil is ember, így meg kell élnie valamiből. Na most, erre összesen 3 lehetőség van:

• eleve van neki bőven pénze, azaz gazdag,
• dolgozik valamit, s abból van jövedelme,
• fizetett civil, azaz valaki fizet neki azért, hogy civil lehessen.

Lássuk a fentieket részletesebben is!

Az eleve gazdag helyzet nyilvánvaló, nem kell vele foglalkozni.

A dolgozó civil helyzete kétféle lehet: az illető alkalmazott valahol, fizetést kap, vagy vállalkozó és tőkejövedelme van. Mindkét esetben a gond: nincs elég ideje civilkednie, mert az idő legnagyobb részéből kénytelen dolgozni vagy vállakozásával foglalkozni. S van egy ennél nagyobb gond is: az érdekellentét. Bármilyen is a véleménye a civilnek, ez mindenképpen ütközik valaki másnak a véleményével. Látszólag ez a probléma nagyobb a munkavállaló esetében (hiszen a munkaadó ki fogja rúgni, ha annak álláspontja teljesen más, mint a civilkedő alkalmazotté), valójában azonban a probléma egy vállalkozónál még nagyobb is lehet, hiszen az ellenérdekelt fél könnyedén bojkotthoz nyúlhat vállalkozása ellen, ha a tőkés tulajdonos civilként kifejtett tevékenysége zavarja őt.

Ha pedig valakit fizetnek azért, hogy civil legyen, az nyilvánvalóan nem civil, hiszen köteles képviselni eltartója érdekeit. Pont ez az oka annak, hogy a legtöbb ballib civil valójában nem civil a szó igazi értelmében, mert jellemzően különböző alapítványok segélyeiből élnek meg. Én még sosem hallottam olyan alapítványról, mely bárkinek adna pénzt: jellemzően csak annak adnak, akik az alapítvány képviselte értékrend alapján állnak. Hozzáteszem: semmi bajom azzal, hogy valaki pénzért képvisel valamit, de az ilyenre a PR-munkatárs a helyes szó, nem a civil.

Egy gond van a tréfával: nem tréfa, hanem komoly.

A nem-személyes profilok kezelését totálisan megváltoztatta a Facebook. A folyamat még tavaly kezdődött el, most sajnos elért Kelet-Európába.

A “nagyszerű” újítások egyik eleme, hogy immár nem lehet a nem-személyes profilokkal (azaz az üzleti profilokkal, bár ide nem csak az üzletiek tartoznak, hanem minden más is) belépni, hanem egy új eszközt, a Business Managert kell használni. Önmagában ez nem is lenne akkora hatalmas baj, ha továbbra is lehetne látni a hírfolyamot. De nem lehet: egyes profiloknél NINCS hírfolyam.

Van egy humoros profilom, ott látható a hírfolyam, íme:

A hírfolyamon csak a BircaHang posztjai láthatóak, de ennek oka: csak ezt az oldalt lájkoltam a humoros profilom nevében.

Viszont a BircaHang Média profilján NINCS többé hírfolyam, s sehogy se tudom visszahozni, íme mi látható, csak egy üres oldal:

Pedig több EZER lájkolt oldalam van itt, de most egyiket se látom.

A probléma nem egyedi, tele van a témával egy rakás fórum, de általános megoldás sehol. Ha valakinek lenne ötlete, várom azt.

A személyes oldalamon minden a régi, de azzal csak saját két oldalamat lájkoltam, ill. itt vannak még egyes vitacsoportok (oda nem lehet nem-személyes profillal jelentkezni) és személyes ismerősök:

Nagy lehet a baj nyugaton. A rendszer agóniája hatalmas lehet, ha már ekkor erőfeszítéssel harcol Soros Magyarország ellen.

Egy minimális támogatottságú álszakmai tiltakozásból már-már össznépi forradalmat hallucinálnak a ballib „független” civilek és tartóik.

Szánalmas, ahogy a ballibák egymást hergelik. Pár százalékot ők négyötödes többségnek éreznek. Pedig mi is a helyzet? A ballibek jelenlegi támogatottsága 15 % körüli, míg a komprádor pumuklik háttérhatalmista akcióját alig 5 % támogatta. Azaz Gyurcsány, Bajnai és társaik nemhogy növelni tudták táborukat, hanem még meglévő táboruknak is alig az egyharmadát voltak képesek mozgosítani.

A magyar nép egyszerűen kiröhögte ismét a nyugati nagytőke láncos ebeinek sokadszor elismételt szánalmas próbálkozását.

Tombolnak a ballibák, Orbán kifogta még azt a kevés szelet is a kockás-soros tiltakozásból, ami benne volt.

Pedig mindent szépen eltervezett Soros és brüsszelita bűntársai. Egy látszólag politikamentes, szakmai tiltakozás, mely mögött a sötétben meg tudják kaparítani a hatalmat a ballibek és átadni az országot ismét a nagytőkének, közben minimálbért és tőkeadót csökkentve.

Ez van: a ballibek álmok ismét szertefoszlottak. Nem lesz Gyurcsány és Bajnai miniszterelnök, nem zúg ismét a ljberalizmus debil hangja a közmédiákból, nem vonulnak fel a budapesti kisiskolások kockás-soros egyenruhában a nyári homokság perverz menetén.

Mi a valóság? Az, hogy a nagy többség nem akar se ballib országrontást, se Soros-Pumuklikat, se nyugati gyarmatosítást. Ez van...

Az egyközpontú világnak immár hivatalosan is vége.

A Szovjetúnió legyőzése utáni évtizedben úgy tűnt mindenki számára: itt az Amerika-központú világ hosszú időre. Amerika maga is elhitte ezt, így nem tett semmit helyzete bebiztosítására.

Hála Istennek, ez nem maradt így.

Kína gazdasági nagyhatalom lett, ami magával hozta politikai-katonai erősödését. Ez már a 90-es évek kezdetén elindult, miután a kínai nép sikeresen leverte a Tienmen-téri puccsot, melynek célja az ország feldarabolása és a nyugati nagytőkének való kiárusítása volt.

Váratlanul a nyugat számára, a totálisan legyőzött és csúnyán megalázott Oroszországnak alig 10 év kellett, hogy feltámadjon hamvaiból. Elvesztette ugyan az ország területének 23 %-át, mégis képes volt magát újraépíteni. Az orosz nép a szemétdombra küldtea liberalizmust: a 90-es évek orosz liberalizmusa sok szenvedést és gyötrelmet hozott a népnek. Aztán az új, oroszpárti orosz vezetés lassan megvalósította a legfontosabb célokat: felmondta a nyugat kiszolgálását, független irányt vett fel, letörte a szegénységet és a nyugatpárti, liberális oligarchákat, s nem utolsósorban erős fegyverkezési programot indított, hogy minden elért célt meg is tudjon védeni.

A kezdet Putyin hatalomra kerülése, a fordulópont az oszétiai háború volt, amikor a nyugat ráuszította a liberális Grúziát, kövessen el agressziót az orosz szövetséges Dél-Oszétia ellen: a nyugati bábmesterek célja ezzel Oroszország fejlődésének megállítása volt. Az eredmény azonban pont az ellenkező lett: Oroszország egyesült egyetlen közös akaratban és 3 nap alatt visszaverte a grúz agressziót, majd a szánalmas szankciókat szimplán kinevette.

A végső pont pedig most a szíriai polgárháború, melyet Oroszország megnyert. A nyugat ma már kénytelen ismét elismerni: Oroszország független nemzetközi tényező, mely nélkül nem oldható meg a világ egyetlen konfliktusa sem.