bircahang

Sokszor beszéltem már a ballib jelenségről, melynek lényege: a liberalizmust - mely egy jobboldali eszme - baloldalinak beállítani. Most azonban nem erről lesz szó, hanem ennek az ellenkezőjéről, ami a ballibaizmusnál semmivel se veszélytelenebb jelenség.

Mi késztetett ennek a témának a felvetésére? Két cikk: az egyik TGM cikke  a HVG-ben a másik a Bekiáltás blog legfrissebb cikke. A két szerző persze nem hasonlítható egymáshoz: TGM közismerten tudathasadásos ember, aki egyszerre képes, akár ugyanabban a mondatban is támogatni és ellenezni a liberalizmust, míg a Bekiáltás blog mögött egy tisztességes baloldali ember áll, akit nem lehet liberalizmussal vádolni. Hozzáteszem: a Bekiáltás blog azok között van, akik mernek nyíltan fellépni Oroszország védelmében a mai időkben, amikor a hatalmasok egyik fő agymosási technikája az oroszellenes uszítás. A Bekiáltás blog a 20 legjobb magyar blog egyike, ezért többek között szerepeltetjük honlapunkon is egy kis linkkel. Míg a HVG természetesen egész más: a HVG a liberális hatalmi gépezet egyik hatalmas csavarja, a lap célja a magyar emberek elnyomása és szolgaságba taszítása.

A tézis tehát az, hogy az Orbán-kormány jobban kiszolgálja a nyugatot, mint a balliberális kormányok. Érdekes ez az érv, különösen amikor együtt hangzik el azzal az érvvel, hogy Orbán nem követi eléggé a nyugatot.

A témában nem kell különösebb elemzés. Természetesen minden magyar kormány 1990 óta szolgája a nyugatnak. Más kormány hatalomra se kerülhetne, s ha hatalomra kerülne, megbukna azonnal. A jelenlegi geopolitikai helyzet nem is tesz lehetővé mást. Az országnak most ugyanúgy nincs választási lehetősége, mint ahogy a háború után se volt. Csakis ugyanarra számíthatunk, mint annak idején: a rendszer belső rothadására, amit esetleg szerény módon gyorsítani tudunk.

Viszont erős különbség érezhető 2010 előtt és után. 2010 előtt mindegyik kormány - tehát az első Orbán-kormány is - hittel és meggyőződéssel kiszolgálta a nyugatot, a legapróbb kritika is fasizmusnak vagy kommunizmusnak, azaz elfogadhatatlan szélsőségnek számított. Ezzel szemben 2010 azóta látható, hogy a kormányzat tágítani igyekszik a magyar népre adott liberális kényszerzubbonyt.

Abszolút hazugság azzal vádolni Orbánékat ebben a helyzetben, hogy kiszolgálják a nyugatot, bár ez valóban igaz, amikor az alternatíva nem a kevésbé való kiszolgálás, hanem a fokozott kiszolgálás.

Zavart érzek itt igen erősen...

Jelenleg egyetlen ellenzéki párt van, mely komolyan gondolja Orbán leváltását és ehhez még valamilyen terve is van: ez az MSZP.

Persze semmi esélyük jövőre, de később esetleg lehetne ezzel az új iránnyal, amit Botka próbál átvinni.

Ugyanis csak az MSZP vette észre ugyanis, hogy európázással, nátózással, homokosok "jogaival", antiszemitázással, fasisztásázással, uberezéssel, ceuzással,  a nagytőke éljenzésével, a versenyképesség hangoztatásával nem lehet választást nyerni, mert akit mindez érdekel, az már úgyis liberális szavazó, viszont másokat mindez taszít. A fenti jelszavak kb. arra jók, hogy megnyerhető legyen 5-10 % közötti szavazás, ennyi a liberális szavazó Magyarországon.

Persze van egy hatalmas veszélye az MSZP esetleges győzelmének mondjuk 2022-ben. Hiába az új irányvonal, azonnal ráakaszkodnának a liberális kullancsok, ha kormányra kerülnének.

Ettől függetlenül támogatom Botka merészségét, hogy szembe mert fordulni a ballib megmondóemberekkel. De szinte biztos, hogy jövőre a fejét veszik saját liberális párttársai, s lesz egy új vezetés,  a hagyományos romkocsmázó, drogozó, migráns- és homokossimogató, a néptől fényévnyire élő, a kisembereket mélyen megvető és leszaró hagyományos ballib értelmiségiekből.

Az agonizáló, liberális, antihumanista nyugat nap mint nap jelzi: nem fárad el soha az európai emberek becsmérlésében és irtásában.

Egyik nap robbantanak a liberálisok által felcukkolt iszlamisták. S jönnek megint a plüssmackók, az idióta profilképek, meg a debil nemfélünközés. Ha ezek a játékmackók élnének, szégyenükben azonnal felrobbantanák kamikádze-akcióban saját magukat, de előtte még lehánynák tulajdonosaikat. S még valami: a normális emberek FÉLNEK, ha veszély van. A félelelem egy természetes emberi reakció, mely - úgy tűnik - csak a fanatikus liberálisokból hiányzik.

(forrás: Independent)

Aztán történelmi esemény van másnap: a  NATO-vezetők találkozóján a vezetők házastársainak csoportképére a homoklobbi betette a Luxemburgi Köztársaság valamelyik perverz vezetőjének a bérfiúját. A fiúcska szélesen mosolyog hátul, mint egy férfiprosti, ami persze érthető, hiszen az is. Vele konkrétan persze semmi gond: hiteles, koherens egyéniség lehet, hiszen legalább nem titkolja, hogy sátánista. Kérdés azonban: miféle jövőképet, erkölcsöt mutat ez a nyugat, mely nyíltan és büszkén hirdeti: megrontunk titeket, megerőszakoljuk gyerekeiteket, majd felrobbantunk mindent ami él és mozog?

Dehát mit lehet tenni? Nehéz megállítani azt, aki minden erejével törekszik az öngyilkosságra. Kezet nyújtunk, de amikor azt többször is leverik, többet nem szólunk. Szóval nyugodtan robbantsd fel magadat, nyugat, nem szólunk bele, de ha lehet minél hamarabb. S ígérjük: majd viszünk plüssmackókat rothadó sírodra!

Négy vicces műbotrány is zajlott a napokban magyar földön.

Bayer kávézott, az EP szavazott, Orbán koszorúzott Pekingben, a Momentum meg bement az Origóba.

Lássuk sorrendben.

Bayer - akinek stílusát egyébként kifejezetten nem kedvelem - felmosta a padlót ellenfeleivel. Míg Bayer szabadon beszélt, reagálva a konkrét felvetésekre, az LMP képviselője betanult szöveget mondott el, a többi ellenzéki pedig egyszerűen nevetségessé tette magát.

Kedvenc kortárs orosz filozófusom, a korosztályombeli Alexandr Dugin mondta egyszer, a liberálisok sose vitáznak másokkal nyíltan, mert ezeket a vitákat rendre elvesztik. Az ő eszmeiségük azon alapszik, hogy mindig nekik van igazuk, s mindenki más pedig kommunista, fasiszta, elmebeteg, lefizetett propagandista, vagy egyszerűen csak csúnya, rossz bácsi, stb., s ha vitáznának, azzal ezeket a rémes ellenfeleket legitimálnák. Most is szóltak a tapasztaltabb magyar liberálisok Bayer beszélgetőpartnereinek, ne menjenek el kávézni, de a tökös ifjúliberálisok nem hallgattak idősebb elvtársaikra és csakazértis elmentek, majd látványosan pofára estek.

Az EP magyarellenes határozata hatalmas újjongást váltott ki liberális körökben. Pedig nem történt semmi különös: a brüsszelita liberálisok kétségbeesésükben elfogadtak egy semmit se jelentő javaslatot. Ez elindít egy kb. másfél éves folyamatot, melynek vége az lesz, hogy semmi se fog történni. Ugyanis soha se lesz meg a 
szükséges többség ehhez se az EU Tanácsában, se az EP-ben. Eleve szükséges lenne a magyarellenes szankciók bevezetéséhez a 30 tagú ET-ben 23 szavazat, a valóságban ez 28 szavazatból 23, mert 2 tanácstag - az ET és az EB elnöke - nem rendelkezik szavazati joggal. Azaz a magyar kormány elegendő ha csak 5 tagot győz meg, hogy ne szavazza meg a javaslatot, s már nyert is. S ha ez nem sikerül - ami persze kizárt, mert több
kelet-európai tag biztosan nemmel fog szavazni -, az EP kétharmados támogatása akkor is kizárt.

Az egész csak a Fidesz választási kampányát segíti a valóságban. Brüsszel bebizonyította, hogy tényleg veszélyes, s tényleg meg kell állítani.

A pekingi koszorúzás esetében vicces, hogy egyes ballib megmondóemberek úgy tettek, mintha nem ismernék a diplomáciai szokásokat: az ilyen koszorúzás formalitás és természetes része minden magasszintű állami hivatalos látogatásnak. A pofáraesés különösen nagy volt, miután ugyanott Göncz is koszorúzott 25 éve, igen, nem más, mint a ballib idol, a ballib személyi kultusz legnagyonbb alakja, a Megismételhetetlen És Egyetlen Elnök, az Igazi Ember, a Zemberek Zembere, az Örökösen Létező És Felülmúlhatatlan Szent Árpi Bácsi!

Arról nem is beszélve, hogy az a liberális érv se igaz, hogy Orbán a Tienmen téri "Vérengzők" emlékművét koszorúzta volna meg. S persze eleve ez a vérengzés is csak egy mítosz, semmi más nem történt akkor, mint hogy a kínai hatóságok kemény kézzel állítottak egy idegen érdekeket kiszolgáló puccskísérletet, melynek célja Kína feldarobálása, kiárusítása, s népének gyarmati sorsba taszítása volt.

Ami az Origót illeti, azon vitáznak az emberek, hogy be szabad-e menni egy szerkesztőségbe vagy sem, valamint felelőségre vonható-e egy újságíró egy politikus által. Pedig nem ez a lényeg. A Momentum vezére nem hülye, tudta, hogy amit tesz, az nem igazolható se jogilag, se politikailag. A cél csakis a választási kampány. A ballib szavazótábor egy részében hosszú ideje él az a vélemény, hogy a ballib politikusok lagymatagok, határozatlanok, nem harcosak, stb., így hát akadt egy piaci lyuk, amit most a Momentum betöltött. A legnaggobb vesztese ennek Gyurcsány, aki eddig arra épített, hogy ő a keményebb ellenzéki az MSZP-hez és a volt bajnaista törpepártokhoz képest, most viszont ő is bekerült a "lagymatagok" közé. Érthető ezek után, miért éppen a DK médiái ítélik el a legkeményebben a Momentum akcióját.ű

Nem történt semmi, csak ilyen egy választási kampány.

Új bejegyzés szövege

Felmerült, mi lett volna a magyar választások eredménye 1990-2010 között, ha azokat brit vagy francia választási rendszerben rendezték volna.

Emlékeztetőül: a brit és a francia választási rendszer jellegzetessége, hogy nincsenek pártlisták, hanem minden mandátum egyéni, azaz csak egyéni választókerületek vannak. De mi a különbség köztük?

• A brit rendszer olyan, mintha a jelenlegi magyar választási rendszer lenne, de listák nélkül, azaz aki az egyetlen fordulóban többséget szerez, az kapja az illető választókerület mandátumát.
• A francia rendszer pedig olyan, mintha az 1990-2010 közti magyar választási rendszer lenne, de listák nélkül, azaz aki az első fordulóban 50 %-os többséget szerez, az megkapja az illető választókerület mandátumát, ha pedig ezt a szavazatarányt senki se éri el, akkor második forduló van az első fordulóban legtöbbet elért jelöltekkel, s aki a második fordulóban többséget szerez, az kapja az illető választókerület mandátumát.

1990-ben a győztes és a vesztes tényleges eredménye: MDF - 45,5 %, SZDSZ - 24,1 %. Az első fordulóban az MDF 78 körzetben vezetett (ebből hármat azonnal meg is nyert), míg az SZDSZ 65 körzetben vezetett.

Brit rendszer esetében a végeredmény MDF - 44,3 %, SZDSZ - 36,9 % lett volna. Azaz a nyertest  a rendszer nem jutalmazta volna, viszont a vesztest erősen károsította volna. Az MDF két koalíciós partnere - az FGKP és a KDNP - összesen alig 15 körzetben vezettek, de meglett volna így is a végülis megalakult Antall-kormánykoalíció abszolút többsége.

A tényleges, második forduló végeredménye azonban az lett, hogy az MDF nyert 114 körzetben, míg az SZDSZ 35-ben. Ez a francia rendszer esetében MDF - 64,8 %, SZDSZ - 19,9 % eredményt jelentett volna. Az MDF-nek nem lett volna tehát koalíciós kényszere.

1994-ben  a tényleges eredmény szerint a legnagyobb ellenzéki párt alig a harmadik lett, az MDF ugyanis csak 9,8 %-ot szerzett, míg a két győztes nála jóval többet: az MSZP 54,2 %-ot, az SZDSZ pedig 17,6 %-ot.

Francia rendszer esetében a MSZP eredménye 84,7 % lett volna, azaz egymagában bőven kétharmad felett lett volna! Az SZDSZ eredményével - 9,1 % - együtt pedig a kormánykoalíció fenomenális 93,8 %-zal rendelkezett volna. A többi párt épp csak bejutott volna: az MDF 5 mandátummal, a KDNP 3-mal, a Fidesznek és az FGKP pedig összesen 1-1 mandátuma lett volna ebben az esetben. Azaz gyakorlatilag teljesen megsemmisült volna minden ellenzék.

Brit rendszer esetében az MSZP eredménye 90,3 % lett volna, azaz egymagában bőven kétharmad felett lett volna! Az SZDSZ eredményével - 7,4 % - együtt pedig a kormánykoalíció mégfenomenálisabb 97,7 %-zal rendelkezett volna. Az FGKP be se jutott volna, a többi pártnak meg 1-1 mandátuma lett volna. Ismét az ellenzék teljes megsemmisülése.

1998-ban a tényleges eredmény: Fidesz - 38,3 %, MSZP - 34,7 %, közel azonos eredmény. A Fidesz csak azért tudott kormányt alakítani, mert megnyerte két további párt (FGKP - 12,5 % és MDF - 4,4 %) támogatását, míg az MSZP potenciális koalíciós partnere, az SZDSZ csak 6,2 %-ot szerzett.

Francia rendszer esetében a Fidesz eredménye 51,2 % lett volna, azaz egymagában kormányt tudott volna alakítani, de lett volna egy nagyon erős ellenzéke, ahogy ez lett a tényleges helyzet esetében is.

Brit rendszer esetében viszont ellentétes eredmény született volna! Az MSZP 61,9 %.ot kapott volna, a Fidesz meg csak 25,6 %-ot! Itt látható a legjobban mekkora jelentősége van, ha egy vagy két forduló van egy választáson. Két forduló esetében az első forduló győztese simán legyőzhető, ha van legalább 2 jelentős, de kisebb párt, mely beáll az első forduló második helyezettje mögé.

2002-ben a tényleges eredmény: Fidesz - 42,5 %, MSZP - 46,1 %, ismét közel azonos eredmény, de ezúttal az MSZP-nek akadt erősebb koalíciós partbere, így megalakulhatott az MSZP-SZDSZ koalíció 51,3 %-os mandátumaránnyal.

Francia rendszer esetében a Fidesz és az MSZP eredménye teljesen azonos lett volna! Mindkét párt 78-78 mandátumot szerzett volna, azaz arányaiban 44,3 %-át. Viszont míg az MDF 9,7 %-ot szerzett volna, az SZDSZ pedig alig 1,7 %-ot, maradt volna hatalmon az Orbán-kormány 2002 után. Ez az első eset 1990 óta, amikor egy esetleges francia választási rendszer más eredményt hozott volna, mint ami ténylegesen lett.

Brit rendszer esetében MSZP: 55,1 % és Fidesz: 44,3 %.

2006-ban a tényleges eredmény: Fidesz - 42,5 %, MSZP - 49,2 %. Hasonló, mint 4 évvel korábban.

Francia rendszer esetében az MSZP 58,0 %-ot ért volna le, azaz nem kellett volna koalíciót kötnie a SZDSZ-szel. Míg a Fidesz eredménye ebben az esetben alig 38,6 % lett volna.

Brit rendszer esetében az eredmény MSZP - 55,1 % és Fidesz - 43,2 % lett volna.

2010 a legérdekesebb dátum. A Fidesz 175 körzetben vezetett az első fordulóban (ebből 119-et azonnal meg is nyert), míg az MSZP 1-ben. Brit rendszer esetében a végeredmény Fidesz - 99,4 %, MSZP - 0,6 % lett volna. S a legfontosabb: más párt nem jutott volna be a parlamentbe.

Francia rendszer esetében ez alig változott volna, mivel a második fordulóban a Fidesz 173 körzetben nyert. A Fidesz eredménye így "csak" 98,3 % lett volna.

Mindkét eset még hatalmasabb nyereség lett volna, mint az MSZP-é 1994-ben, s ugyanúgy az ellenzék teljes megsemmisülését eredményezte volna.

Emlékeztetőül: a 2010-es tényleges eredmény: Fidesz - 68,1 %, MSZP - 15,3 %, s további 2 párt is bejutott rajtuk kívül.

Mindehhez hozzá kell tenni: a pártstruktúra mindig függ a választási rendszertől. Azaz más választási rendszer más pártokhoz vezet.