bircahang

Az LMP-re szavaztam kétszer is, 2010-ben és 2014-ben. Nem mert zöld lennék, hanem mert úgy gondoltam, szükség van egy baloldali, antiliberális erőre.

Eközben számtalan programpontjukkal nem értettem egyet, csak említenék kettőt:
- én az atomenergetika híve vagyok, mert ez a legolcsóbb, legtisztább energia,
- keresztényként természetesen ellenzem az azonos neműek "házasságát",

De mindezt elnéztem a nagyobb cél érdekében.

Amióta azonban Schiffer otthagyta a pártot, ez kezd egyre jobban elfajulni. Hülyeséget hülyeségre halmoznak. Lassan mennek be az öngyilkosságba, a ballib összefogásba.

De a legújabb eset már egyenesen a humor kategóriája: diszkrimináni szeretnék az orosz kapcsolatokkal rendelkező magyar politikusokat és köztisztviselőket!

Az LMP tehát igyekszik a liberálisok oroszellenes dühödt hisztériájában is pontokat szerezni.

Na, takarodjatok nagyon gyorsan a szemétdombra, ostoba LMP-szarok!

Érdekes megnézni a modern magyar liberális álláspont fejlődését a kommunizmust illetően a rendszerváltozás óta.

Kezdetben a kommunisták fel lettek osztva rossz, maradi, elavultakra és jó, kedves, reformerekre. Reformkommunista alatt az volt értve, aki a kommunista eszmét úgy "reformálja", hogy azt lassan felváltja a liberális eszmével. Az antikommunizmus ebben az időben csúnya dolognak számított, ami csak az elmaradott, fasisztoid jobbosokra jellemző. A magyar történelmi specifikum miatt az antikommunista erősen antiszemitagyanúsnak is számított.

Mára a hivatalos liberális álláspont, hogy  a kommunizmus bűnös eszme, s minden kommunista hétpróbás gazember. Ma már a komcsizás liberális szitokszó, pl. gyakori érv Orbán ellen, hogy ő komcsi.

Az egyik ballib mítosz szerint a Fidesz tele van kommunistákkal. Ez 2 okból is tévedés.

Először is, azonosítja a párttagot  a kommunistával, miközben szimpla tény, hogy Kádár alatt a párttagok 90 %-a nem volt sose kommunista. A párttagság a legtöbb esetben munkahelyi kényszer volt, s teljes formalitásnak számított.

Másodszor pedig, éppen a Fidesz az a párt, melynek alapításában, vezetőségében gyakorlatilag egyetlen egy volt MSZMP-tag sincs. Ennek oka persze részben életkori is. Amikor a Fidesz 1988-ban megalakult, a vezetőségben nem volt 30 éven felüli ember (az első alapszabály eleve tiltotta a tagságot 35 éven felülieknek!) , s eleve kevés volt ebben a korosztályban a páttagok száma a későkádári rendszerben. A Fidesz első vezetősége - ez még kollektív vezetőség volt, nem volt elnöki poszt - 6 személyből állt: Deutsch Tamás, Fodor Gábor, Kövér László, Németh Zsolt, Orbán Viktor, Szájer József - egyikük se volt soha MSZMP-tag. Ezzel szemben az MSZP összes - ismétlem, ÖSSZES - alapító tagja - tehát nem csak a vezetőség, de az alapító tagság is! - 1989-ben volt MSZMP-tag volt, nem is lehetett másképp, hiszen az MSZP az MSZMP romjain alakult meg.

Hozzáteszem, eszem ágában sincs azt állítani, hogy bűn lenne az MSZMP-tagság, a volt párttagoknak bűnbocsánatot kellene tartaniuk, sőt azt sem gondolom, hogy a kommunizmus bűnös eszme lenne. Mindössze a ballib inkoherenciára szeretnék rámutatni.

Mik a valóságos pártpreferenciák Magyarországon? Amiről senki se beszél.

Van először is 40 %, akit semmilyen politika, semmilyen választás nem érdekel. Ezek nem számítanak, mert sose szavaznak senkire.

Van még 10 %-nyi fanatikus "baloldali" - a valóságban liberális -, s van 10 %-nyi fanatikus "jobboldali" - a valóságban nacionalista.

S van 40 % semleges választó, aki a kisebbik rosszra szavaz, választásról választásra eldöntve, hogy kire szavazzon.

Jelenleg  a ballibek maximuma 25 %. Van 10 % biztos szavazójuk, továbbá képesek jó kampánnyal esetleg még 15 %-ot meggyőzni a semlegesek közül, hogy ők a kisebbik rossz.

Jelenleg  a Fidesz maximuma 45 %. Van 10 % biztos szavazójuk, továbbá képesek jó kampánnyal esetleg még 35 %-ot meggyőzni a semlegesek közül, hogy ők a kisebbik rossz.

A Jobbik nem számít, mert nem önálló erő. A direkt egyik oldalt se választó kicsik - elsősorban ez az LMP, esetleg ez lehet a Momentum is - pedig csak a semleges táborból képesek lecsípni morzsákat.

A nyugati, részrehajló történetírásban Róma időtartama a valóságosnál mindig jóval rövidebb. Lássuk miért!

A római állam alapítása i. e. 753, Ennek hagyományos időbeli felosztása:

• i  e. 753 - i. e. 509: királyság,
• i. e. 509 - i. e. 31: köztársaság (a köztársaság végét illetően ez csak az egyik szokásosan használt dátum, de nem az egyetlen, ennek oka, hogy jogilag a köztársaság még 300 évig, pontosabban i. sz. 284-ig fennállt, s nehéz pontos dátumot megadni a végét illetően, a 31-es év kiválasztásának oka: ekkor biztosította be Augustus császár az actiumi csatában való győzelmével egyeduralmát),
• i. e. 31 - i. sz. 284: a császárkor első fele, a prinicipátus,
• i. e. 284 - i. sz. 476: a császárkor második fele,  a dominátus.

Minden i. sz. 476 utáni fejlemény már a római történelmen kívül van szemlélve, s ez valójában abszurdum.

Valójában még ez a 476-os év se pontos, ez is vitatható időpont, mert ekkor "csak" a nyugatrómai állam fővárosa veszett el, de nem teljes területe, annak egyes részei még 10 évig megmaradtak.

Az igazi probléma viszont az, hogy nyugaton ki lett találva a "bizánci birodalom" kifejezés, hogy ezzel le lehessen tagadni azt a tényt, hogy a Római Birodalom még majdnem ezer évig, 1453-ig fennállt. (Itt is ez a főváros elestének időpontja, még 1479-ig tartották magukat egyes területek.)

395-ben zajlott le a Birodalom végleges kettéosztása nyugati és keleti részre. De a közös államiság tudata továbbra is fennállt. A VI. sz. közepe volt az utolsó időpont, amikor a Birodalom sikeresen visszaszerezte több nyugati területét, köztük Itáliát is (Pannóniát pl. nem). Ez időpont után a nyugati területek már sosem voltak rómaiak, már csak egyes maradványok maradtak, de ennek is vége lett a VIII. sz. közepére.

Ha beszélünk bizánci korról, az lehetséges, ha ez alatt azt értjünk, amikor Róma görögnyelvű lett. A Birodalomban még a szétválás előtt ugyan a latin volt a hivatalos nyelv, a gyakorlatban a közigazgatás mindenhol a fő összekötő nyelvet használta. Azaz a latint csak nyugaton, míg keleten a görögöt (néhol az asszírt is).  A VI. században végleg nyugat nélkól maradt Birodalom egyszerűen hivatalosította a tényleges helyzetet, bevezetve a görög hivatalos nyelvet. Bizánci korról ettől kezdve beszélhetünk, de a bizánci kor ugyanúgy része a római történelemnek.

Nyugaton tehát kitalálták a "Bizánc" szót, hogy azt lehessen mondani, a Római Birodalom véget ért az V. században. Ez a történelemhamisítás máig hat. Pedig a valóságbnan a Birodalom csak a XV. században ért véget, s ez a birodalom SOSE nevezte magát Bizáncnak, lakosai "rómaiaknak" nevezték magukat egészen a XV. századig. Ez kb. olyan, mint a szlovákok vicces történelemszemlélete Magyarországról, amikor kijelentik, hogy volt "Hungária", s ez valami más volt, mint "Magyarország".

Mi az oka a hamisításnak? Alapvetően a katolicizmus.

A római pápa is felmondta a hűséget a római császár felé a VIII. sz. végén, ennek csúcspontja 800, amikor a római pápa részt vett az új nyugati frank császárság legitimilásában. Tulajdonképpen ennek egyenes következménye, hogy 1054-ben a római pápa kiszakadt az Egyházból, megelapítva az új, immár frank-latin katolicizmust.

Ugyanez az oka, ami miatt az ortodox államokban més a hozzáállás. A románok egyenesen a Római Birodalomról nevezték el magukat! Amikor a Birodalom a VI. században hivatalosan áttért a latinról a görögre, az állam neve görögül "Rhomania" lett. Ezt a szót vették át a románok a XIX. sz.-ban. Így lettek oláhokból románok.

Az orosz állameszmének is szervez része Róma. Amíg megvolt a császárság, Moszkvában az uralkodó nem nevezte magát császárnak (szlávul: cárnak). Az orosz "3 Róma" tan abszolút fontos az orosz történelemszemléletben. Az első Róma (az eredeti) elbukott a barbárok alatt az V. században, majd eretnek lett a frankok alatt a XI. században. A második Róma (Konstantinápoly) elesett a muszlimok támadásában, a XV. században. Ezért lett a harmadik Róma (Moszkva), mely sose fog elesni. Ezt mondja a XV. századi orosz tanítás, s eddig be is jött, Moszkva sosem esett el azóta se a lengyeleknek, se a svédeknek, se Napoleonnak, se Hitlernek sikerült megtörtenie a moszkvai hatalmat, ahogy ez napjainkban se jött össze az egész nyugati világnak.

Új bejegyzés szövege

Jönnek időnként ezek a hírek, hogy elnyomják a civileket és csökken a sajtószabadság. Lássunk azonban a dolgok mögé! A két téma ugyanis teljes mértékben összeér.

A civil témát már sokszor elemeztem. A civileket csak totális diktatúrákban tiltják, s enyhébb diktatúrákban meg korlátozzák őket. Mindenhol máshol a civil szféra jellemzően szabad, ami azonban nem jelenti azt, hogy egy-egy, az adott rendszerre veszélyes civil szervezeteket ne tiltanának be időnként - ez megesik minden liberális demokráciában is.

Amikor a liberális médiák civilek korlátozásáról írnak, jellemzően nem az igazi civilekre utalnak, hanem idegen lobbistákra. A nyugati hatalmi központ bevett módszere, hogy idegen földön kitartanak ottani aktivistákat, hogy azok képviseljék érdekeiket. Ezek az aktivisták igyekeznek olyan látszatot kelteni, mintha civilek lennének, miközben a valóságban lobbisták.

Hozzáteszem: nem baj, ha valaki lobbista, ez is egy tisztességes tevékenység, de aki lobbista, az ne hazudja magáról, hogy nem az.

Aki a civil szervezetek átláthatósága ellen harcol, az valójában azt szeretné: ne lehessen tudni ki lobbista álcivil és ki igazi civil.

Ami a sokat emlegetett Oroszországot illeti, ott több ezer civil szervezet működik szabadon. Kevesebb mint 10 azaz tíz szervezet van betiltva. Az orosz szabályozás egyedül azt követeli meg, hogy ahol jelentős a külföldi pénz aránya az illető szervezet működésében, az a szervezet köteles magát idegen lobbistának megnevezni. Azaz továbbra is működhet, csak köteles mindenki számára nyilvánvalóvá tenni: idegen pénzből működik, nem az orosz polgárok adakozásából vagy önkéntesek ingyenes munkájából. Ezzel sikerült Oroszországban megtörni azt a mocskos gyakorlatot, hogy idegen érdekek magukat képesek voltak helyi, alulról szerveződő civileknek hazudva befolyásolni a közvéleményt. Pl. kimegy tüntetni párezer homoszexuális lobbista, az átlagember erre azt hinné, ez valamiféle helyi tömeges tiltakozás, mely mögött ott áll a társadalom egy jelentős része - majd azonban kiderül, a tüntetést szervező "civil" pénze nyugatról van, azaz gyakorlatilag a tüntetők fizetett statiszták, akik a fellépési díjukért tüntettek csupán, s nem fejeznek ki semmilyen komoly társadalmi igényt.

Ami a sajtószabadságot illeti, az ezt mérő liberális szervezetek mérőszámai a valóságban nem a sajtószabadságot jelzik, hanem azt, mekkorra a liberális médiák aránya egy adott országban.

Mi is a sajtószabadság a valóságban?

• Bárki indíthat bármilyen médiát.
• Nincs állami cenzúra.
• Senkit sem üldöznek véleménye miatt.

Ha ez megvan, akkor a sajtó szabad. Az, hogy a liberalizmust a médiák közül hány támogatja nem lehet szempont.

A liberálisok gyakorlatilag azt mondják: csak az a sajtószabadság igazi, amikor minden média elfogadja a liberális eszmét, azaz egyetért velük. Lássuk be, ez abszurd álláspont. Utoljára ilyet a Szovjetúnióban hallottam, amikor azt mondták: a nyugati sajtószabadság álszabadság, mert minden nyugati média kapitalista érdekeket fejez ki, s a kevés ottani kommunista média marginalizálva van, nem képes eljutni az olvasókhoz, mert a kapitalista rendszer ezt mindenféle módon meggátolja.