Jönnek időnként ezek a hírek, hogy elnyomják a civileket és csökken a sajtószabadság. Lássunk azonban a dolgok mögé! A két téma ugyanis teljes mértékben összeér.
A civil témát már sokszor elemeztem. A civileket csak totális diktatúrákban tiltják, s enyhébb diktatúrákban meg korlátozzák őket. Mindenhol máshol a civil szféra jellemzően szabad, ami azonban nem jelenti azt, hogy egy-egy, az adott rendszerre veszélyes civil szervezeteket ne tiltanának be időnként - ez megesik minden liberális demokráciában is.
Amikor a liberális médiák civilek korlátozásáról írnak, jellemzően nem az igazi civilekre utalnak, hanem idegen lobbistákra. A nyugati hatalmi központ bevett módszere, hogy idegen földön kitartanak ottani aktivistákat, hogy azok képviseljék érdekeiket. Ezek az aktivisták igyekeznek olyan látszatot kelteni, mintha civilek lennének, miközben a valóságban lobbisták.
Hozzáteszem: nem baj, ha valaki lobbista, ez is egy tisztességes tevékenység, de aki lobbista, az ne hazudja magáról, hogy nem az.
Aki a civil szervezetek átláthatósága ellen harcol, az valójában azt szeretné: ne lehessen tudni ki lobbista álcivil és ki igazi civil.
Ami a sokat emlegetett Oroszországot illeti, ott több ezer civil szervezet működik szabadon. Kevesebb mint 10 azaz tíz szervezet van betiltva. Az orosz szabályozás egyedül azt követeli meg, hogy ahol jelentős a külföldi pénz aránya az illető szervezet működésében, az a szervezet köteles magát idegen lobbistának megnevezni. Azaz továbbra is működhet, csak köteles mindenki számára nyilvánvalóvá tenni: idegen pénzből működik, nem az orosz polgárok adakozásából vagy önkéntesek ingyenes munkájából. Ezzel sikerült Oroszországban megtörni azt a mocskos gyakorlatot, hogy idegen érdekek magukat képesek voltak helyi, alulról szerveződő civileknek hazudva befolyásolni a közvéleményt. Pl. kimegy tüntetni párezer homoszexuális lobbista, az átlagember erre azt hinné, ez valamiféle helyi tömeges tiltakozás, mely mögött ott áll a társadalom egy jelentős része - majd azonban kiderül, a tüntetést szervező "civil" pénze nyugatról van, azaz gyakorlatilag a tüntetők fizetett statiszták, akik a fellépési díjukért tüntettek csupán, s nem fejeznek ki semmilyen komoly társadalmi igényt.
Ami a sajtószabadságot illeti, az ezt mérő liberális szervezetek mérőszámai a valóságban nem a sajtószabadságot jelzik, hanem azt, mekkorra a liberális médiák aránya egy adott országban.
Mi is a sajtószabadság a valóságban?
- Bárki indíthat bármilyen médiát.
- Nincs állami cenzúra.
- Senkit sem üldöznek véleménye miatt.
Ha ez megvan, akkor a sajtó szabad. Az, hogy a liberalizmust a médiák közül hány támogatja nem lehet szempont.
A liberálisok gyakorlatilag azt mondják: csak az a sajtószabadság igazi, amikor minden média elfogadja a liberális eszmét, azaz egyetért velük. Lássuk be, ez abszurd álláspont. Utoljára ilyet a Szovjetúnióban hallottam, amikor azt mondták: a nyugati sajtószabadság álszabadság, mert minden nyugati média kapitalista érdekeket fejez ki, s a kevés ottani kommunista média marginalizálva van, nem képes eljutni az olvasókhoz, mert a kapitalista rendszer ezt mindenféle módon meggátolja.
