bircahang

A jövő évi választásokra tekintettel összeült a ballib agytröszt válságstábja.

Az ülés menete:

- Gyerekek, minden közvéleménykutatás szerint veszítünk a jövő évi választásokon! Nézzük mit lehet tenni!
- Az EU kirúgja Orbánt?
- Nem.
- Az USA szólt, hogy puccs lesz ellene?
- Nem
- Nagy siker volt a homokosok menete?
- Nem, a vártnál kevesebben vettek részt.
- Esik a forint.
- Nem.
- Csökken a GDP?
- Sajnos növekszik.
- Van kormányváltó hangulat az országban?
- Nincs.
- A hitelminősitők leminősítették az országot?
- Sajnos nem.
- Csökkent az átlagbér?
- Nem.
- Igaza lett Orbánnak a menekültügyben?
- Sajnos igen.
- De legalább megrótta Brüsszel Orbánt Paks miatt?
- Nem, engedélyezték az építést.
- Atya Isten, mi lesz velünk? Valamit ki kéne találni!
- Mondjuk azt, hogy Orbán fasiszta, antiszemita diktátor, s jövőre nem is lesznek választások!
- De ezt már csináltuk, s nem jött be...
- Nem baj, nincs más.
- Oké, akkor ezt nyomatjuk.

Jó hírek Budapestről: csúnyán megbukott a homoklobbi provokációja.

Az érdeklődés gyér volt. A kezdeti időpontban kb. alig 500 perverz gyűlt csak össze, majd lassan a végére ez nagyjából a 10-szeresére nőtt. Kb. a felük fizetett bértüntiző és ballib aktivista volt.

Erőszak nem volt, a kevés ellentüntető békés volt, nem sikerült aktiválni az alvó verőembereket, akiket a homoklobbi szervezett az esemény erőszakos megzavarására. A rendőrség ezt megakadályozta.

Plusz nyereség: a perverzséget támogató ballibek lejáratták magukat. Ez ugyanis azon kevés téma egyike, melyben a fanatikusan antiorbánista ballib szavazók zöme is egyetért Orbánnal: a család az egy férfi és egy nő házassága, valamint ezek gyerekei.

S talán a legfontosabb: nem sikerült a magasabb bérért tüntető Tesco-dolgozókat átverni és becsábítani őket a perverzmenetbe, pedig ez volt a terv. A törvényes jogaiért küzdő kisember undorodva fordult el a társadalomromboló perverziódiktátoroktól.

Az immár jobbikos Index pedig kifejezetten visszafogott volt, tavaly még, amikor ballib eszméket reklámozott, sokkal látványosabban állt ki a családellenes menet mellett. Pedig a felmérések szerint a jobbikos szavazók kevésbé homofóbok, mint a szocik. Minden jel arra mutat, a Jobbik lassan liberális párttá növi ki magát, míg az MSZP nyit a hagyományos értékek felé.

 Andorrai győzelmük után a magyar ballibek most drukkolnak: legyen valamilyen katasztrofális hiba a vízesportok világbajnokságán. Hihetetlen ez az elszántság, amivel elvadult ballibek ennyire akarják, hogy valami ne legyen, ami pedig valójában a világ minden országában pozitívumnak számítana. Dehát ők az általuk hallucinált "diktatúra" ellen harcolnak, s ebben minden eszköz megengedett: győzzenek a gyerekmegrontó perverzek, maradjon az ország energia nélkül (legyen méregdrága zöldenergia az olcsó és biztonságos paksi atomenergia helyett), bukjon meg a magyar sport, semmi se drága, csak bukjon a "csúnya, cigány" Orbán.

De legyünk igazságosak. A másik oldal is sikeresen küzdött a hülyeségversenyben, íme az egyik fideszes főember kijelentette, nem kellenek gimnáziumok, legyen mindenki szakmunkás. Ez viszont csakis a népnyúzók, a nyugati globálkulálok, a rablóbefekektetők, a Soros-féle hétpróbás gazemberek, s más hasonló söpredék érdeke. Nekik alapvető szükséglet, hogy a lehető legkevesebb értelmiségi legyen az országban, mert így könnyebben növelhető az ország "versenyképessége", magyarul nagyobb a kizsákmányolhatósága.

A modern magyar liberalizmus fejlődik.

20-25 éve még a zsidó téma volt a szentek szentje, ez volt mindennek a mércéje. Most, hogy a magyar antiszemitizmus lecsökkent, s már a régivágású magyar antiszemitizmus új reformirányzata, a Jobbik is szinte abbahagyta a zsidózást, sőt a Jobbik lassan része lesz a liberális konszenzusnak, a téma kimerült. Nemzetközileg pedig a migránsválság hozott jelentős változást. A migrációt ellenzők nyugati pártok jellemzően vagy filoszemiták vagy a kérdés nem érdekli őket, de semmiképpen se antiszemiták, amihez lassan a kelet-európaik is idomultak. Izrael pedig látványosan nem tartozik az iszlamista migráció elkötelezett hívei közé.

Már írtam tavaly: a migránsválság pozitív hozadéka Magyarország számára, hogy sok korábban antiszemita téveszmékben hívő ember rádöbbent: a zsidók ellenségként való felfogása tökéletesen értelmeten dolog.
A liberálisoknak tehát váltaniuk kellett. Hiszen ma már gyakorlatilag konszenzus van a zsidókérdést illetően. Az ellenfelet nem lehet leantiszemitázni, mert komolytalan. Ami ment a 90-es években, az ma már csak szánalmat kelt.

De szerencsére meglett az új kedvenc téma: a homoszexuális perverzió tematikája. Mára kiderült: a demokratikusság, az európaiság fő mércéja a homoszexualizmus megítélése. Aki éljenzi, az jó ember, aki meg nem, az elmaradott, gyűlölködő, civilizátlan emberszabású.

Csak hát megint saját maguk alatt vágják a fát a ballibek. A zsidókérdés felfújásával is csak azt érték el annak idején, hogy az átlagember a liberalizmust azonosította a zsidó érdekekkel (melyek persze messze nem azonosak), most is ez lesz, az átlagember a homokosokkal fogja azonosítani a liberálisokat, ami persze ismét nem igaz. Ami igaz belőle: a modern liberalizmus rombolni akar bármi áron, utálja az embereket, az emberi szokásokat, az emberi társadalmat, s ez mindenképpen közös érdek a liberálisok is a homoklobbi között.
Szóval menjetek csak! Menjetek heteroszexuális létetekre is vonulni perverzséghívőkkel, ezzel csak jobban megmutatjátok, hogy mit akartok valójában.

Most, hogy az 2-tagú Együtt-"frakcó" 1-tagú lett Szelényi Zsuzsanna kilépésével, ismét felmerült a mandátum visszaadásának kérdése.

Aláhúznám: nem vagyok Szelényi Zsuzsa híve, a blogját szoktam olvasni egyébként, s az esetek 90 %-ában nem értek vele egyet. Viszont ezúttal teljes mértékben igazat adok neki, hogy mandátumát nem hajlandó átadni pártjának, hanem független képviselőként folytatja parlamenti munkáját.

Van egy visszás állogika, mely szerint az egyéni körzetben elnyert mandátum az egyéné, míg a listás mandátum a pártté. Ez azonban nem igaz, az egyéni mandátum a legritkább esetben az egyén egyedüli érdeme, mivel az egyéni képviselők 99 %-a valamilyen párt színeiben nyer, azaz teljes kampánya mögött ott a párt. Tehát e logika szerint az egyéni képviselő sem saját ura, hanem köteles minden esetben pártja vezetésének álláspontját hangoztatni, vagy lemondani. Ha ez valóban így lenne, nem lenne szükség képviselőkre egyáltalán, a parlamentbe beülne minden párt elnöke, majd szavazáskor felmutatná a megszerzett százalékot, s azt összeadva meg lehetne állapítani átment-e egy javaslat vagy sem. 

Mind az egyéni, mind a listás mandátumok esetében a mandátum elnyerésének fő eleme a jelölő párt, mely viszont emberekből áll, köztük éppen a jelöltből. Azaz a két dolog egymástól nem választható el. 

Azt állítani, hogy erkölcstelen nem visszaadni a mandátumot kb. ugyanaz, mint azt hangoztatni, hogy a volt Soros-ösztöndíjas köteles élete végéig egyetérteni Sorossal. Nem, ez butaság, a képviselő nem pártja rabszolgája, hanem önálló személy.