Ez Platón legrövidebb írása. Mintha egyfajta kiegészítés lenne a Védőbeszédhez, megmagyarázandó, Szókratész miért nem menekült el az igazságtalan ítélete után.
Kritón meglátogatja Szókratészt börtönében, halálos ítéletének végrehajtása előtt.
Kritón elmondja, fél attól, hogy a közvélemény azt fogja hinni barátai azért nem mentették meg Szókratészt a haláltól, mert sajnálták a pénzt. (Lásd ez eset részleteit másik cikkemben.) Szókratész megjegyzi, a közvélemény nem számít, csak a derék emberek véleménye számít. Kritón szerint mégis törődni kell a közvéleménnyel, hiszen most látható, éppen a közvélemény okozta a halálos ítéletet. Szókratész szerint azonban a néptömeg nem képes nagy rosszat okozni, mert ha igen, akkor képes volna a jóra is, a valóságban mindig csak azt teszi, amibe éppen kerül, gondolkodás nélkül.
Kritón nem érti, Szókratész miért nem ment bele legalább abba, hogy barátai lefizessék a börtönőröket, majd őt külföldre menekítsék. Szókratész elmondja, nem az élet az igaz ember célja, hanem a jó élet, azaz azt kell megvizsgálni, jó lenne-e, ha elmenekülne az ítélete elől. Jogtalanságra nem szabad jogtalansággal válaszolni, a rosszra nem lehet válasz a rossz. Mi lenne az állam törvényeivel, ha azt lakosai kijátsszhatnák, amikor valamit rossznak vélnek? Az athéni állam nem tiltja senkinek, senki teljes jogú polgárának hogy teljes vagyonával bármikor elköltözzön külföldre, tehát aki marad, az egyetért a városállam rendjével, ezek után nem vonhatja ki magát a törvények alól, csak mert azok éppen negatívan érintik őt. Ez nem lenne erényes, helyes cselekedet. Ráadásul Szókratész választhatta volna a száműzetést a halálbüntetés helyett, de ő ezt nem tette meg. Ha ezek után elszökne, egész hitelessége veszne el.
Most ugyan Szókratész igazságtalanságot elszenvedve távozik az életből, de ennek oka nem a törvényes rend, hanem a gonosz emberek, akik hamis vádakkal elítélték őt, s ha elszökne, azzal nem ezen emberek ellen állna jogos bosszút, hanem a törvényes rend ellen lépne fel , az igazságtalanságra igazságtalansággal válaszolva.
Kritón a mű végén elfogadja Szókratész érveit.
