bircahang

A kelet-európai közösség tanulmányozása Kubában a 80-as években érdekes tapasztalat volt. Mint magam is a közösség része azonban csak később tudtam teljesen meglátni a nagy képet.

Mind a 9 kelet-európai ország képviselve volt Kubában.

Méret alapján a legkisebb közösség az albán, a jugoszláv és a román volt, a legnagyobb meg természetesen a szovjet. Míg a legkisebbek pár – 10-nél kevesebb! – kiküldöttet jelentettek, a szovjet közösség 25-30 ezer embert számlált. Az albánok esetében a kiküldöttek család nélkül voltak kint, hasonló lett a románoknál is, bár itt az ok pénzügyi volt inkább.

Jugoszlávia teljesen önálló világ volt, semmiben sem közösködtek a többiekkel. Ők de facto nyugatiak voltak, mind pénzügyileg (csak dollárban kaptak fizetést), mind életvitelben: pl. a jugoszláv gyerekek a havannai "nyugati" iskolába jártak.

A szovjet közösség volt az egyetlen, mely Havannán kívül is jelentős volt. Szintén a szovjet közösség volt az, mely a legheterogénebb volt: itt volt a legjelentősebb a magánszemélyek száma is, azaz Kubába házasodott szovjet állampolgárok, s ezek jellemzően kevert nemzetiségű gyerekei.

Az albánok és a románok szintén külön világ voltak, alig érintkeztek másokkal, meg hát – mint írtam már – nagyon kevesen is voltak.

Akkoriban egy kubai átlagember havi átlagfizetése 150 peso volt, ez akkor 2000 forintnak felelt meg, ami jóval kisebb volt az akkor magyar átlagkeresethez képest (ez a 80-as évek első felében 5000 forint körül mozgott), minden összeg egyszerre bruttó és nettó, hiszen akkoriban se Kubában, se Magyarországon nem létezett jövedelemadó vagy más állami elvonás.

Érdekességképpen: azóta a különbség sokkal nagyobbá vált, a jelenlegi magyar átlagbér nettó 140 ezer Ft körül van, míg a kubai 800 peso, ami kb. 9000 Ft, azaz a korábbi 2,5-szeres különbség mára 15,5-szeres lett. Hozzátenném: az életszínvonalbeli különbség ennél jóval kisebb, kb. 5-szörös lehet, ennek oka az, hogy míg Magyarországon az árszint kevéssé marad el a nyugatitól, addig Kubában az áram, a víz, a tömegközlekedés, az oktatás, az orvosi ellátás gyakorlatilag ingyenes, a kultúra – könyvek, mozi, színház – pedig annyira dotált, hogy az árak a magyar árak huszadát teszik ki átlagban. (Egy átlag kubai család rezsiköltsége egy hónapra nem éri el az ezer forintot, ami Magyarországon vicces összegnek tűnik.)

Lássuk most a kelet-európaik életszintjét Kubában, vegyük alapul azt az előbb megadott számot, hogy egy átlag kubai havi jövedelem 150 peso volt.

A kelet-európaiak a fizetésüket 3-féle pénznemben kapták, így az összehasonlítás nem egyszerű! A három pénznem:

• konvertibiis valuta (magyarul: USA-dollár): hivatalosan 0,90 pesót ért, de a feketepiacon 5 pesót, viszont nem feltétlenül volt érdemes átváltani, mert a “normál” pesóért nemigen lehetett kapni semmit, azaz aki dollárban kapott fizetést, az kénytelen volt ezen a hivatalos 0,90-es árfolyamon elkölteni azt a diplomataboltokban, ahol eleve nem is fogadtak el “normál” kubai pesót, azaz a csak dollár jövedelemmel rendelkezők kifejezetten magas árakon vásároltak,
• KGST-konvertibiis peso (magyarul: transzferábilis rubel): ezzel csak KGST-külföldiek rendelkezhettek, használható volt a diplomataboltokban (leszámítva az áruk egy kisebb részét, melyekért a diplomataboltokban is csak dollárt fogadtak el), emiatt ez a peso a valóságban a normál peso 3-szorosát érte,
• normál kubai peso: nem lehetett vele fizetni a diplomataboltokban, de egyes – csak kelet-euróiaknak fenntartott - üzletekben igen, s természetesen az utcán is.

A nem-KGST kelet-európaiak természetesen csak dollárban kaptak fizetést. A többiek között kifejezetten kasztrendszer működött.

A felső réteg kapott dollárt és KGST-konvertibilis pesót is.

A középső réteg KGST-konvertibilis pesót és normál pesót kapott.

Az alsó réteg csakis normál pesót kapott. De, mint említettem, ezzel jogosultság járt egyes, csak külföldieknek fenntartott boltokban való vásárlásra, azaz ez a réteg is privilegizált volt az átlag kubaiakhoz képest. Ezekben a boltokban is szerény volt a kínálat, Kádár-kori magyar szemmel nézve is, de a szinte teljesen üres átlag kubai boltokhoz képest komoly választék volt mégis. Csak érzékeltetésnek: az átlag kubai boltokban akkoriban kenyér, joghurt, pár magyar és bolgár konzerv, lengyel alma, sárgarépa, s még 4-5 zöldség, gyümölcs, kubai üdítő (Sprite- és Coca-Cola-másolat), stb. volt, míg ezekben a speciális külföldi boltokban akadt tej, lekvár, sajt, szovjet csokoládé, keksz, halkonzerv, gyümölcslé, tejpor, stb. is. Folytatva a párhuzamot, a diplomataüzletekben KGST-pesóért minden élelmiszer kapható volt és egyes más termékek is, dollárral csak egyes exportcikkekért (pl. televízió, magnetofon, Coca-Cola, svájci kakaó és csokoládé, márkás alkohol, amerikai cigaretta, stb.) és pár kiemelt minőségű kubai termékért (elsőosztályú kávé, jobb márkájú szivarok) kellett fizetni.

A „csatlósállamok” – NDK, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária – jellegzetessége az volt, hogy egyetlen kiküldött sem tartozott az alsó réteghez, azaz csak normál pesót kapók nem léteztek.

Ezzel szemben a szovjet kiküldöttek nagyobb része ide tartozott: jellemzően ezek voltak a nem-vezető beosztású szovjet szakértők és az egyszerű, tiszti rang alatti katonák. Mivel nagyon sok szovjet haverom volt (szovjet iskolába jártam), jól ismertem a szovjet kiküldöttek helyzetét: az alsó rétegük alig élt jobban, mint egy akkori moszkvai átlagember  - a Szovjetúnióban a legmagasabb életszínvonal akkoriban a három balti köztársaságban, Leningrádban és Moszkvában volt, mindegyik bőven az akkori magyar átlagszint alatt egyébként. Ez a réteg jellemzően úgy tudott életszintjén javítani, hogy csencselt: ami jellemzően azt jelentette, hogy a speciális boltban vett kaja egy részét eladta kubaiaknak 3-szoros áron, majd a többletpénzből aranyékszert vett lllegálisan. Teljesen megszokott látvány volt az extra módon felékszerezett háztartásbeli szovjet hölgy, akinek férje egyszerű szakértőként dolgozott, havi 400-500 peso fizetéssel.

A románok sajátossága az volt, hogy náluk pedig felső réteg nem létezett, azaz dollárt senki se kapott. Ez pont az a kor volt, amikor a román vezetés célul tűzte ki az ország teljes külső adósságának visszafizetését, így minden dollár meg lett spórolva.

A szovjet felső réteg – a legmagasabb rangúak – kapták dollárt is, de messze ők voltak a legrossszabban fizetettek a KGST-kiküldöttek között. Kb. ezt úgy kell elképzelni, hogy a szovjet nagykövet fizetésének dolláros része kb. annyi volt, mint egy alacsonyrangú magyar diplomatáé, nagyjából 300 dollár körül.

Ami a KGST-pesós fizetéseket illeti, a magyarok álltak a legjobban 800 peso átlaggal, alul a szovjetek 300 körüli átlaggal. Egy ellenzéki érzelmű orosz barátom meg is jegyezte: úgy tűnik, a Szovjetúnió az emberi történelem első gyarmati hatalma, ahol a gyarmattartó rosszabbul él, mint a leigázott.

A korrupcióellenes harc nem más, mint a háttérhatalom eszköze a szófogadatlanok elhallgattatására.

Két ország, ugyanaz a példa.

Romániában a Washingtonból vezérelt Korrupcióellenes Különleges Ügyészség olyan teljhatalommal rendelkezik, amit Robespierre és Sztálin is kissé eltúlzottnak mondanának. Aki rámutat ez a hivatal, annak vége. Bíróság, bizonyítás nem szükséges, elég a hivatal szava.

A cél egyetlen: az USA ilyen módon igyekszik elérni, hogy Románia szófogadó terep legyen az Oroszország elleni harcban. Ma már amerikai agresszív támaszpont is épül az országban.

A másik példa Brazília. A demokratikusan megválasztott baloldali elnököt éppen a napokban távolították el hivatalából, korrupciós vádakkal. Washington keze ismét ott dereng, a kampányt több, Washington által támogatott brazil politikus vezényelte le.

Az üzenet egyértelmű: lophatsz, ha szót fogad nekünk, de ha nem fogadsz szót, akkor hiába nem vagy korrupt, akkor is rád fogjuk.

Ha manapság korrupt politikusról hallok a médiákból bárhol a világon, első gondolatom: vajon milyen amerikai érdekeket sérthetett meg az illető politikus?

Gyakori ballib érv, hogy a Fidesz manipulálta a választókerületeket 2010 után, ezzel segítette elő saját 2014-es győzelmét.

Ahhoz, hogy értelme legyen a választókerületelet manipulálni, van egy nagyon fontos feltétel azonban: szükséges, hogy legyenek politikailag stabil választókerületek. Ha ilyenek nincsenek, semmi értelme manipulálni (változtatni a választókerületek határait), hiszen az eredmény megjósolhatatlan.

Mivel 1990-2010 között az egyéni választókerületek száma azonos volt és területük sem változott, könnyű a dolgunk. Nézzük meg, hogy a 1990-2010 között létezett 176 választókerület közül hány politikailag stabil van, azaz olyan, mely mindig ugyanarra az irányzatra szavazott.

A 176 választókerületből 110 teljesen instabil, azaz nem állapítható meg stabil politikai szavazás bennük - mindig másra szavaztak. Nincs mit manipulálni Fidesz szempontból.

9 választókerület masszívan nem ballib, ezekben a ballibek sosem tudtak nyerni.  Itt sincs mit manipulálni Fidesz szempontból.

43 választókerület erősen nem ballib, ezekben a ballibek csak 1994-ben, csúcspontjukon tudtak nyerni, minden más alkalommal nem ballib erők nyertek.  Itt sincs mit manipulálni Fidesz szempontból.

Eddig összesen 162 választókerületnél tartunk, ahol a Fidesz "manipulátorainak" semmi dolguk.

Marad tehát 14 választókerület, ahol érdemes lenne manipulálni. Ezek azok a választókerületek, melyek masszívan vagy erősen ballibek.

2 választókerület van, ahol mindig  a ballibek nyertek, ezek a budapesti 19. és 20. választókerület (ezek a XIII. ker. egy részét ölelik fel). Továbbá van 12 olyan választókerület, ahol a Fidesz csak népszerűsége csúcsán, 2010-ben tudott nyerni, minden más alkalommal ballib jelölt nyert. Ezek:

Baranya 3. - Pécs 3. - a jelenlegi 1. evk. és a 4. vk. egy része, az egyikben a ballib jelölt 5 %-kal, a másikban 17 %-kal maradt le,
Borsod-Abaúj-Zemplén 11. - Szerencs - a jelenlegi 6. egy része, a ballib jelölt 17 %-kal maradt le, harmadik lett,
Budapest 6. - IV. ker. 2., XV. ker. 1. - 2014-ben ballib győzelem született, lásd lentebb,
Budapest 22. - XIV. ker. 2. - 2014-ben ballib győzelem született, lásd lentebb,
Budapest 23. - XV. ker. 2. - a jelenlegi 12. evk. egy része, a ballib jelölt kevesebb mint 1 %-kal maradt le,
Budapest 31. - XXI. ker. 2. - 2014-ben ballib győzelem született, lásd lentebb,
Heves 4. - Hatvan - a jelenlegi 3. evk. egy része, a ballib jelölt 20 %-kal maradt le,
Jász-Nagykun-Szolnok 1. - Jászberény - a jelenlegi 2. egy része, a ballib jelölt 22 %-kal maradt le, harmadik lett,
Komárom-Esztergom 1. - Tatabánya - a jelenlegi 1. evk. egy része, a ballib jelölt 11 %-kal maradt le,
Komárom-Esztergom 3. - Kisbér - a jelenlegi 3. evk. egy része, a ballib jelölt 23 %-kal maradt le,
Pest 12. - Szigetszentmiklós - a jelenlegi 8. evk. és a 11. evk. egy része, a ballib jelölt 8 %-kal maradt le,
Somogy 1. - Kaposvár 1. - a jelenlegi 1. evk. egy része, a ballib jelölt 12 %-kal maradt le,

Tételezzük fel, hogy a választókerületek 176-ról 106-ra csökkentése során (ez 2011-ben zajlott, a 2014-es választások már az új rendszerben történtek) az összes ilyen választókerület határa úgy lett módosítva, hogy az a Fidesznek kedvezzen valamilyen módon.

Ahol a ballib jelölt 15 %-nál kevesebbet maradt le, tételezzük fel, hogy nyerhetett volna a régi rendszerben. Lássuk hány ilyen körzet van. A fentiekből látható: 5 darab! 5 a 106-ból.

A 2014-es választásokon ballib győzelem 10 választókerületben született, ezek:

Borsod-Abaúj-Zemplén 2. evk. - ez a korábbi 2 evk. és 4. evk., valamint a 3. egy része, mind a három ingadozó volt, most  ballib győzelem születt,

Budapest 5. evk. - ez a korábbi 6 . és 7. evk,, instabil politikailag, most éppen ballib nyereség születt,

Budapest 7. evk. - ez a korábbi 19 . és 20. evk, nagyobb része, mindig ballib volt (ez az a két választókerület, ahol csak ballibek nyertek, minden választáson), s most is éppen ballib győzelem születt,

Budapest 8. evk. - ez a korábbi 21. evk. és a korábbi 22. evk, nagyobb része, az előbbi instabil volt politikailag, míg a másik erősen ballib volt, most ballib győzelem születt,

Budapest 9. evk. - ez a korábbi 14. evk. és a korábbi 28. evk, nagyobb része, mindkettő instabil volt politikailag, most  ballib győzelem születt,

Budapest 10.evk. - ez a korábbi 3. evk. és a korábbi 4. evk, része, mindkettő instabil volt politikailag, most  ballib győzelem születt,

Budapest 11. evk. - ez a korábbi 5. evk. és a korábbi 20. evk, nagyobb része, az előbbi erősen ballib volt politikailag, míg mindig ballib volt, most ballib győzelem születt,

Budapest 16. evk. - ez a korábbi 13. evk. és a korábbi 28. evk, nagyobb része, mindkettő instabil volt politikailag, most  ballib győzelem születt,

Budapest 17. evk. -  ez a korábbi 29. evk. egy része, valami a korábbo 30. és 31. evk, volt, ezek közül a 31. erősen ballib volt, a másik kettő ingadozó, most  ballib győzelem születt,

Csongrád 1. evk. - ez a korábbi 1 evk. és a 3. egy része, mindkettő ingadozó volt, most  ballib győzelem születt.

Azaz megállapítható: a ballibek az új rendszerben ugyanúgy nyertek ott, ahol korábban is nagyon erősek voltak. Azoknak a választókerületeknek a száma pedig, ahol a választókerület határainak más módon való megállapítása esetén a ballib jelölt esetleg nyerésre esélyes lehetett volna összesen 5.

Azaz a parlamentáris választások eredményen mindez nem változtatott volna, egyszerűen a fideszes és ballib egyéni képviselők közti arány nem a jelenlegi 96:10 lett volna, hanem 91:15. S tegyük hozzá: már ez is csak egy feltételezés.

Érdemes megnézni az ATV-n ezt a műsort.

Aki nem érti, miért lenne katasztrófa Magyarországra nézve egy ismételt ballib irányítás, az megtudhatja ebből a videóból. S nem a nyíltan perverz Lakner Zoltánnal van a gond itt, az ő szövege kifejezetten mértéktartó, mérsékelt: liberális szöveg, de amit mond azt őszintén, nyugodtan fejti ki, amivel gond nincs, akkor se, ha az ember nem ért egyet nézeteivel. A baj a gonosz tekintetű Lengyel László, az ember aki immár 30 év óta a hatalmasok csicskásaként éli életét. Lengyel az a típus, aki akkor is ellenszenves számomra, amikor éppen véletlenül igazat mond: ez az ember egyszerűen hiteltelen, gusztustalan féreg, nem emberi lény.Most már idősebben képtelen türtőztetni magát, teljesen ki is kelt magából.

Nem mondom el amit mond, tessék megnézni, mert érdemes. A lényeg az a lelki, aljas toporzékolás, mellyel likvidálna bárkit, aki más gondol, mint ő. Ha Lengyel a 40-es években lett volna fiatal. elsők között követelte volna Hitler bevonulását, 1956-ban meg a szovjet tankokat vezényelte volna. Gondolatainak lényege: el kell törölni a demokráciát Magyarországon, mert ez veszélyezteti a liberális nyugat hatalmát. Lengyel követeli: az USA döntse meg a magyar kormányzatot bármi áron.

Ellenzed, hogy Gyurcsányból és más hozzá hasonló volt kommunista nomenklaturistákból milliárdos lett? Azt gondolod, ez igazságtalan? Bezzeg nyugaton nem ilyen ócska, gazember, hazug alakok a milliárdosok, hanem józan, okos, ügyes emberek, akik a munkájukkal, ötleteikkel emelkedtek fel?

Ki kell ábrándítsalak két pontban is.

A leggazdagabb magyar milliárdos is csak egy apró halacska a világelit óceánjában. S Gyurcsány még a magyarok között sincs az élvonalban. Igen, gazdag ember, de messze van az elittől. Megszerzett vagyonának hozama tulajdonképpen csak arra elég neki, hogy egész családja munka nélkül bőségesen megélhessen, s ő pedig bátran politizálhasson, nem aggódva a jövőért.

A másik pont fontosabb. Nyugaton valójában a nagy vagyonok eredete pontosan ugyanaz, mint keleten. A nyugati elit semmivel sem tisztességesebb az ex-kommunista elitnél. Nagyon-nagyon ritka dolog, hogy valaki gazemberség nélkül milliárdos lesz.

Szóval ne hidd el a hollywoodi meséket!