A Menón fő témája: a jó erkölcs, a jóság, az erény hogyan érhető el. Erről folytat vitát Menón és Szókratész. Menón Szókratész kortársa volt és ismert közéleti személyiség.
Az első kérdés annak meghatározása mi is a jó erkölcs. Menón felsorol több dolgot - igazságosság, jámborság, hasznosság, stb. - melyet a jó erkölcs megjelenésének tekint, de Szókratész rámutat, ez nem válasz, hiszen pontosan az a kérdés, hogy ezen jónak tekintett tevékenységeket mi teszi jóvá, azaz magát a jó erkölcsöt, magát az erényt kell meghatározni, nem felsorolni, hogy az miben nyilvánulhat meg. Szókratész a mértani idomokat hozza fel példának: a "mi a mértani idom?" kérdésre se lehet válasz az, hogy felsorolunk egyes idomokat.
Menón ekkor azt a meghatározást mondja az erényre: a szép - mely azonos a jóval - akarása és a képesség elérésére. Felmerül: van-e ember, aki akarja tudatosan a rosszat, a válasz: nem, ez nem lehetséges, aki rosszat akar, az is valójában jót akar, csak esetleg a rosszat tévesen jónak hiszi. Ebből viszont az következik: a jó erkölcs nem más, mint bármi elérésének képessége, hiszen mindenki jónak hiszi azt, amit el akar érni. Viszont fontos megállapítani: az elérés módja csakis igazságos és jámbor lehet, hiszen nyilvánvalóan nem nevezhetó jó erkölcsnek, erénynek, ha valaki a célját igazságtalan módon éri el. Viszont ezzel a meghatározás értelmetlen lett, körkörös érveléssé vált, mivel mind az igazságosság, mind a jámborság már a legelején fel lett sorolva mint az erény megjelenési alakjai.
Mindkét tétellel egyetértek. Szubjektív módon rossz ember nincs, s a cél nem szentesíti az eszközt.
Menón felteszi a kérdést: hogyan vagyunk képesek megtalálni a választ a feltett kérdésre, mivel amit nem ismerünk, azt hogyan tudjuk megtalálni: hiszen ha meg is találjuk, hogyan tudhatjuk, hogy az, amit kerestünk? Ez egy alapvető gondolat: a megismerés egyik fő problémája.
Szokratész itt válaszként előadja elméletét az emberi tudásról. A lélek halhatatlan, már mindent látott mind a földi világban, mind a túlvilágon. A tudás tehát nem új ismeret szerzése, hanem már meglévő ismeretre való visszaemlékezés. Ennek igazolására Szókratész hivatja Menón egyik rabszolgáját, aki sose járt iskolába, nem kapott semmilyen oktatást. A rabszolgát egymást követő kérdésekkel rávezeti olyan ismeretekre, melyeket nem tudhat, többek között kiszámoltatja vele egy mértani idom nagyságát, amit a rabszolga helyesen teljesít, annak ellenére, hogy sosem tanult semmit erről a témáról. Szókratész rámutat: minderre a tudatlan rabszolga magától jött rá, nem volt honnan máshonnan megtudnia mindezt, azaz a kérdések segítségével képes lett visszaemlékezni arra a tudásra, mely halhatatlan lelkében már megvolt.
Ezután visszatérnek az eredeti témára, mi is a jó erkölcs, az erény. A jó erkölcs tudás-e, mert ha igen, akkor megtanulható, hiszen ebben az esetben már benne van a lélekben, azaz az ember képes visszaemlékezni rá. Minden tudás lehet jó is és rossz is azonban, minden a tudás felhasználásának módjától függ, ahogy pl. a bátorság lehet jó, ha értelemmel párosul, míg az értelmetlen bátorság, a vakmerőség rossz dolog. Az erény azonban mindenképpen jó, nem lehet rossz felhasználása, azaz nem egy a lélekben meglévő tudások közül. Azaz a jó erkölcs nem tanulható.
Lehet-e jó példák alapján elsajátítani a jó erkölcsöt? Nem lehetséges, hiszen ha így lenne, a jó erkölcsű apa fia is mindig erényes lenne, ami pedig a tapasztalatból tudhatóan nem igaz.
Kitérő a fő témától: a tudás és a vélemény különbsége. Bár a helyes vélemény - azaz a tudás nélküli helyes álláspont - is hasznos, mégis hasznosabb nála a tudás. Miért? Mert a vélemény, ha helyes is, ideiglenes ismeret, míg a tudás a már említett lélekbeli visszemlékezés. A vélemény úgy válik tudássá, hogy az ember felismeri alapjait, amit nem más, mint a visszaemlékezés. Viszont egy cselekedet szempontjából mindegy, hogy annak alapja helyes vélemény vagy értelemmel párosult tudás, bármelyik is az alapja egy adott cselekedetnek, az jó cselekedet lesz.
S innen következik a probléma megoldása: a jó erkölcs, az erény nyilvánvalóan helyes vélemény. Fentről jön az emberre, mint minden más helyes vélemény, egyfajta isteni sors, melyben az értelem nem játszik szerepet.
Nagyon érdekes, hogy abban a vitában, hogy a világ megismerhető-e Platón nemcsak a megismerhetőség mellett érvel, hanem egyenes azt mondja, a lélek már eleve ismer mindent.
Én nem értek egyet azzal a tézissel, hogy a jó nem meglévő tudás. Szerintem mindenki tudja mi a jó, de egyesek direkt, makacs módon úgy tesznek, mintha nem tudnák. Ennek oka lehet tévképzet, de külső hatás is. A rossz külső hatástól a legtöbb ember képtelen megszabadulni, mert ösztönös emberi magatartás alkalmazkodni ahhoz, amit a közösség valamiről gondol.
