Ritkán szoktam a Facebookon aktív lenni, de a napokban kommenteltem.
Azt írtam a fanatikus liberális Fischer Ádám készülő akciójáról, hogy "gágogás nem lesz-e az éneklés mellett is?". Csak ennyit.
Aztán jöttek is a ballib hívek ellenkommentjei. A legmérsékeltebbek csak szimplán demagógok voltak, mert azzal reagáltak, hogy én kétségbe vonom a nemzetközi hírnevű szakember tehetségét. Pedig ilyet nem is tettem, csak a közéleti szereplését véleményeztem. Aztán a durvább ellenkommentek személyeskedtek velem, kijelentették, hogy el kell takarodnom az országból, mert nem vagyok magyar, s eleve a szlávok menjenek Moszkvába. Vicces, amikor mindenben zsidózást látó ballib fanatikusok nem látnak semmi gondot a magyarországi szláv kisebbségiek elleni gyűlölködésben, dehát megértem: most ez a parancs Brüsszelből, utálni kell az oroszokat, s velük együtt minden más szlávot is.
De a legradikálisabb komment a legelső volt: ez szimplán kijelentette, hogy náci vagyok. S nem valamilyen mezei ballib szavazó tette ezt, hanem a szerencsésen kimúlt SZDSZ egyik volt vezető személyisége. Ekkor éreztem magamat ismét a 90-es évek elején, amikor az SZDSZ és annak megmondóemberei mindenkit lenáciztak, akik bármiben is mást gondol, mint ők.
Köszönöm neked, SZDSZ, hogy visszahoztad fiatalságomat! S köszönöm, hogy eltakarodtatok a fenébe. s egyre keveebb a hatalmatok.
