Ismétlődik Németország esete az 50-es évekből.
Nyilvánvaló, hogy semmi szükség két darab koreai államra, ahogy 2 Németországra se volt.
Annak idején mind Sztálin, mind a Sztálin utáni szovjet vezetés egészen 1955 közepéig erősen akarta a német újraegyesítést. Erre egyetlen feltételt jelöltek meg: a szovjet katonai erőkkel együtt a nyugatiak is vonuljanak ki, Németország pedig legyen semleges állam.
Amerika számára ez elfogadhatatlan volt: fontosabb érdek volt az amerikai támaszpontok megmaradása német földön, mint az újraegyesítés. Így lett végül 1955-ben Németország NATO-tag. Ugyanakkor a kisebb jelentőségű Ausztria esetében az USA elfogadta a szovjet ajánlatot, így lett 1955 őszén Ausztria semleges, független állam.
Most ugyanez zajlik. Mind Kína, mind Oroszország kiváló kapcsolatban állnak Dél-Koreával, s nem érdeke egyiküknek se az észak-koreai rendszer fennmaradása. Mindkét ország ellenzi pl. az észak-koreai atomprogramot. De szintén teljesen elfogadhatatlan számukra amerikai támaszpontok létesítése egy egyesült Koreában, a kínai és az orosz hatán mentén. Ha ez Amerika célja, Kína és Oroszország kénytelenek lesznek megvédeni az észak-koreai rendszert.
Ha Amerika valóban békét akarna, kijelentené, hogy hajlandó visszavonni csapatait a Koreai-félszigetről a 2 ország egyesülése után. Ezen az alapon mind Kína, mind Oroszország támogatná az észak-koreai rendszer megdöntését, de facto Észak-Korea csatolását a mai Dél-Koreához.
