A napokban beszélgettem egy muszlimmal.
Amolyan kulturális muszlim. Azaz kb. úgy muszlim, ahogy a magyarok többsége keresztény: ismeri félig-meddig a muszlim tanítást, de a gyakorlatban nem él a vallása szerint, azaz csak a legnagyobb ünnepeket üli meg, s muszlim templomot csak akkor lát, ha valami családi esemény miatt kénytelen erre. Majdnem ateista muszlim, bár ez nem igaz, mert Istenben azért hisz. A muszlimellenesség ellenében az iszlám pártján áll, de ő maga nem tartja be az iszlám életviteli előírásásait: a felesége keresztény, aki kifejezetten extravagánsan öltözködik, eszik disznóhúst, iszik alkoholt, dolgozik pénteken, nem tartja be a böjtöt, stb.
Amikor szóba került az iszlamista terrorizmus, azt mondta, az egészben a legborzasztóbb a nyugat cinizmusa. Amikor meghal egy ilyen terrorista támadásban pár ártatlan ember, jönnek a menetek, tüntik, beszédek, míg amikor a nyugat nap mint nap ennél sokkal töhb embert likvidált Afganisztánbzn, Irakban, Líbiában, Szíriában, bárhol, ahol a nyugat beavatkozott, akkor ez természetes dolognak minősül, amolyan rossz, de elkerülhetetlen valaminek. Na, ezért nem érez együtt a muszlim világ az iszlamista terrorizmus áldozataival - mondja -, s ebből tévesen azt a következtetést vonják le egyesek, hogy a muszlimok zöme iszlamista, pedig: csak nem tetszik nekik a nyugat kettős mércéje, mely szerint minden egyes nyugati áldozat miatt jajjveszékelni kell, míg a harmadikvilágbeli áldozat még utolsóoldalas hír se a nyugati médiákban.
Nem tudtam erre ellenérvet mondani. Magam is azt látom, mindennek a főoka a nyugat agressziója a muszlim államok ellen.
