Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A korrupció kérdése

Miért van az, hogy a magyar társadalom elfogadja a hatalom korrupt gyakorlatát?

Adtam  már erre a kérdésre többször is választ: mert az alternatíva, a ballibek is mindig korruptak voltak, s ebből arra lehet bizalommal következtetni, hogy hatalmon léve ismét korruptak lennének.

De ez csak az egyik válasz. Ugyanis hiába korrupt az alternatíva, ez az alternatíva 2018-ban immár 8 éve nem lesz hatalmon, ez pedig jelentős időtartam. Ha a lakosságot valóban zavarná a korrupció, mindenképpen váltani akarna. A rossztól akkor is igyekszünk megszabadulni, ha nem tudjuk mi lesz aztán, hiszen úgy gondoljuk, csak jobb lehet, ha egy biztos rosszat eldobunk - ez az ösztönös emberi logika.

De látjuk a tényeket: a nyugatnál korruptabb Kelet-Európában - köztük Magyarországon - sehol se szempont a korrupció. A korrupciót első helyen elítélők nem az ellenzékre szavaznak, hanem senkire se szavaznak, azaz az egész politikai rendszert elutasítják.

Mi  a mögöttes helyzet?

A kelet-európai társadalmak gyarmatosításának magyarázására kiválóan alkalmas Antonio Gramsci olasz marxista filozófus elmélete a hegemóniáról. A hegemónia elmélet eredetileg azért született,hogy magyarázni próbálja Marx nyilvánvaló tévedését arról, hogy a gazdaság határoz meg mindent (azaz az alap a felépítményt). Gramsci hithű kommunista volt (sőt: az Olasz Kommunista Párt egyik alapítója volt 1921-ben, később a párt vezetője is volt), de már látta: a gazdasági alap nem ugyanazt a felépítményt hozza létre feltétlenül, azaz kell lennie valami másnak is a társadalomban. Az elmélet lényege egy mondatban: a társadalomban meglévő nézetekre hat az a kulturális modell is, amit a vezető réteg helyesnek tart, mivel ez a nézetrend kihat az egész társadalomra, ez a  nézetrendszer természetes alapként fog hatni az adott társasadalomban.

Lenin is már hitt ebben, innen az a nézete, hogy Oroszországban annak ellenére lehet kommunizmust építeni, hogy hiányoznak hozzá a Marx által megnevezett gazdasági alapok. A megoldás: a kommunista elit átveszi a hatalmat, majd új elitként saját nézeteit elterjeszti, így a "fejletlen" orosz nép kommunista szellemiségű lesz, azaz képes lesz építeni a kommunizmust a gazdasági alapok hiánya ellenére is. (Természetesen a valóságban ez nem következett be, de ez egy külön téma. Most nem akarok az orosz történelemről írni.)

A 80-as évek végén a nyugat által meghódított Kelet-Európa leigázására a nyugat szinte megismételte Lenin receptjét: liberális elitet kell hatalomra segíteni mind a politikában, mind a gazdaságban, mind a kultúrában, majd az új liberális tanok alappá válnak, azaz a társadalmak liberálissá válnak 1 nemzedék alatt.

Mi a helyzet azonban: az orosz nép kényszerből elfogadta a ráerőszakolt eszmét, a kommunizmust 100 éve, de az csak formális szinten maradt, a tartalom nem hatolt le a népbe. Pontosan ahogy ez sokszor megesett felületesen és kényszerkeresztelt népekkel: átvették a keresztény keretet, majd azt megtöltötték pont azzal a pogány tartalommal, melyet a kereszténységnek el kellett volna törölnie. Azaz létrejött egyfajta szinkretizmus, melyben a forma keresztény, a tartalom pogány. Jó példa erre, amikor az orosz misszionáriusok által megkeresztelt nomád szibériai népek elkezdik totemként kezelni a keresztény ikont, annak véráldozatot mutatnak be, vagy lereszelnek egy picit az ikon festékéből és azt vízbe keverve csodaszerként használják.

Természetesen  a kereszténység mindig használta a szinkretizmust, de fordított módon: azaz a pogány formákat töltötte meg keresztény tartalommal. De ez teljesen más kérdés, hiszen ebben az esetben a cél megvalósult: a pogány hit megszűnt, csak annak külső formái maradtak. Lásd erre példaként a Karácsony ünnep eredetét: egy tisztán pogány ünnep meg lett töltve keresztény tartalommal. Ez tehát nem alkalmas példa a szóban forgó kérdés magyarázására.

Kelet-Európában a liberalizmussal pontosan az történt, ami a szibériai nomádoknál a kereszténységgel. Átvettük a liberalizmus intézményrendszerét, nyelvezetét, de nem a tartalmat. Nyugaton a demokrácia lényege: a liberális nép szavaz, nem jelenti azt, hogy bárki dönthet a liberalizmus ellenében. Mi viszont azt mondjuk: a többség szavaz, ez a demokrácia.

politika liberalizmus

A harc a magyar liberálisok részéről nem más, mint a nem-liberális tartalom kiiktatása a liberális formákból. Bár a magyar liberálisok csúfos kudarcot vallottak már a 90-es évek végén, tovább próbálkoznak: a magyar nép zöme nem akar liberalizmust, van aki nacionalizmust akar helyette, van aki szocializmust, van aki nem tudja mit akar, csak liberalizmus ne legyen az, de a többség egyetért, liberalizmus ne legyen.

Az elit nézetrendszere nem képes tehát a tartalmat a népre erőltetni, csak a formát képes. S a nép csúnyán visszüt az elitnek, amikor átformálja annak szellemi kereteit.

A liberális elit pedig szomorúan konstatálja: több millió antiliberális "bunkóval" nem építhető modern, liberális állam. S az elit agresszívebb tagjai ma már nyíltan alkotmányellenes eszközöket kezdenek fontolgatni.

Mi tehát a válasz az eredeti kérdésre? A nép érzi, hogy a Fidesz közelebb áll a népi tartalomhoz, de legalábbis nem azonosítja azt az elit által kikényszerítendő tartalommal. Így a Fidesz akkor lesz leváltva, amikor a nép megtalál egy másik erőt, melyet szintén az elit által elutasított eszmeiséggel azonosít.

0 Tovább

A burka és a liberalizmus

Egy ultraliberális, de értelmes - téves, de értelmesen téves - blog cikke kapcsán szeretném megfogalmazni a burkakérdést, mégpedig ezzel megvilágítva a mai agonizáló liberális eszme két áramlatának viszonyát.

A modern liberalizmus - ez alatt a klasszikus, eredeti liberalizmust értve - nem tűri az ellenvéleményt, mivel abban hisz, hogy minden ember, ha ésszerűen gondolkodik, mindenképpen eljut a liberalizmus elfogadásáig.

Így hát a liberalizmus hozzáállása a burkához és egyéb muszlim nő ruházatokhoz az, hogy ezek szabadságelnyomó, nőalázó ruhák. Minden muszlim nőt fel kell szabadítani az "elnyomás" alól, le kell róluk tépni a női mivoltukat elnyomó ruházatot. S ha egy muszlim nő azt állítja, hogy ő önként hord ilyen ruhát, ez a véleményt figyelmen kívül kell hagyni, mert az ilyen nő vagy hazudik, vagy kényszer miatt mondja ezt, vagy pedig az elnyomó rend agymosta őt - nyilvánvalóan a 3 eset egyikében sem számít az, amit mond.

Tehát egy az ilyen típusú liberalizmus számára valóságos civilizációs misszió pl. a strandon burkinit hordó nők bikinibe való átöltöztetése.

A liberális hozzáteszi: Európa alapja liberális, így nem engedhető meg semmilyen antiiberalizmus, erre még a vallásszabadság eszméje se adhat felmentést. Végső engedményként megjegyzi a liberáélis: tűrni kell a burkát és a többi muszlim ruházatot a magánszférában, azaz viseljék ezt a nők otthonukban, a mecsetben, stb., de közterületen nem tehetik ezt.

De mit mond a posztmodern liberális? A posztmodernista mindent erőszaknak tart, a következetes posztmodernista még a liberalizmust is annak tekinti.

Ennek folyományaként a posztmodern liberalizmus számára a burkaletépés nem más, mint az európai gyarmatosítás új verziója, melyben európai szokásokat erőltetünk idegen kultúrákra. A posztmodern liberalizmus számára  a modern liberalizmus nem eléggé liberális, mert az mégiscsak meghatároz valamilyen kereteket, márpedig a posztmodern számára maga a keret is elnyomás, a liberális keret is az.

Mi, mint a liberalizmus minden alakjának elvetői mit mondunk? Ne viseljen burkát senki közterületen, se más olyan ruhát, ami durván ellentmond az európai szokásoknak. Miért? Mert nem akarunk iszlamizációt a közterületeinken, s pont.

*

Érdekesség: muszlim nők - különösen fiatalabbak - között terjed az a szokás, hogy szó szerint betartják a muszlim öltözködési szabályokat, viszont kifejezetten csinosnak néznek ki:

politika iszlám liberalizmus

haj fedve, kéz, nyak és láb nem látszik: be van tartva a Korán minden szabálya - viszont a kendőt leszámítva lehetne nem-muszlim divatos nő is: bőr leggings, bőr dzseki, testhez álló viselet

Az iszlám radikálisok fel is vannak háborodva emiatt. Azt mondják: ez a törvény betűjének betartása, viszont szellemének elvetése. Íme egy ilyen honlapról útmutatók hogyan kell a törvény szellemét is betartani:

politika iszlám liberalizmuspolitika iszlám liberalizmus

0 Tovább

Liberális demokrácia nézetek

Érdekesek a liberálisok nézetei a demokráciáról.politika liberalizmus

A szavazás csak addig számít, míg azon "helyes" eredmény születik. Ha nem, akkor baj van.

Aki "rosszul" szavaz, az 50-es IQ-jú ostoba paraszt, s a legjobb lenne elvenni tőle a szavazati jogot. Esetleg minden szavazójelölt járuljon először a Ballib Agytröszt elé, s csak annak legyen szavazati joga, akit ez a tiszteletreméltó, független, pártatlan,civil szervezet jóvá hagy. Így lesz igazi felelős demokrácia.

A valóság viszont az, hogy ha a lakosság 10 %-a szerint a a lakosság 90 %-a idióta, akkor szinte mindig az a valóság, hogy csak ez a 10 % az igazi idióta. Olyan ez mint a pókerversenyen, van erről egy mondás pókeres körökben. Minden pókerasztalon van legalább 1 balek. Ha azt hiszed, hogy mindenki az rajtad kívül, akkor te vagy az.

Most a törökországi puccs kapcsán is azonnal megjelent az az álláspont liberális körökben, hogy nem számít, hogy a törökök zöme Erdoğant támogatja, mert a "demokrácia" nem az ő oldalán van.

Úgy tűnik, a modern liberális eszme kezdi felvenni  a marxizmus egyik alaptételét, mely szerint létezik egy tudományosan igazolt igazság, ami miatt nem szükséges az embereket semmiről se megkérdezni, hiszen nyilvánvaló, hogy tudományos igazságokról felesleges szavazást rendezni.

 

0 Tovább

Ausztria ébred

Ausztriában a volt szélsőjobb párt megnyerte az elnökválasztás első fordulóját. Ez igen fontos hír.

Hozzá kell tenni, Ausztria parlamentáris köztársaság, az országot a miniszterelnök irányítja. Az osztrák köztársasági elnök pozíciója középgyenge, azaz a gyenge magyar köztársasági elnökhöz képest valamivel több hatalommal rendelkezik, de így is ez egy elsősorban jelképes poszt. Viszont a poszt fontos mégis, ennek fő oka pedig az, hogy Ausztriában a nép közvetlenül választja a köztársasági elnököt.

Aláhúzom: nem a szélsőjobb nyert Ausztriában, hanem a VOLT szélsőjobb.

Egész Európában jól látható az a kb. 15 éve zajló folyamat, hogy a volt szélsőjobb és a volt szélsőbal szakít a szélsőséges nézetekkel, s komoly belső korrekciót hajt végre.

Különböző európai országokban különböző folyamatok zajlottak, de az irány hasonló. A hátsó ok pedig mindenhol azonos: a liberálissá züllött középbal és középjobb elvesztette hitelességét, így az lassan megsemmisül, helyét pedig átveszi az újbal és az újjobb. Az országok közti különbségek persze nagyok: van ahol a középbal semmisült meg szinte teljesen, máshol ez a középjobbal történt, emellett a változás módja is más országonként.

Ausztria arra példa, hogy mind a középbal, mind a középjobb lassan megy le, egyik se tud a másik gyengeségéből profitálni. A mostani elnökválasztáson egyik hagyományos osztrák nagypárt (se  a középjobb, se a középbal ) nem tudott bejutni az elnökválasztás második fordulójába.

Valójában a középbal és a középjobb között ma már egész Európában a különbség minimális. Gazdaságpolitikailag teljesen ugyanazt mondják, mindketten határozottan kiállnak a nagytőke mellett és támogatják a kisemberek eltaposását, a különbségek jellemzően egyes másodlagos kérdésekben jelentkeznek, azokban sem lényegiek. Pl. a középbal örömmel szavazza meg az azonosnemű „házasságot”, míg a középjobb homlokot ráncolva teszi csak ezt, de miféle különbség ez, mikor mind a kettő megszavazza ugyanúgy? Vagy vehetjük a migráció témáját: a középbal zászlólengetve és örömhimnuszt dalolva fogadja az országba érkező iszlamistát, míg a közéjobb csak egy hűvös kézfogással, de mindkettő egyetért: az iszlamisták szent alapjoga beköltözni.

A liberális konszenzus azonban véget ér, éppen napjainkban érik be a folyamat, melynek lényeg: a nép felkel liberális elnyomói ellen.

Szlovákiában például a középjobb tűnt el szinte teljesen, a középbal pedig teljesen, mégpedig a mindkét oldalról való támadás miatt. A posztkommunista középbalból lett szakadás útján az újbal párt, mely mára az egyetlen baloldali párt lett, ez a mai fő kormánypárt. Közben a szélsőjobb mérsékelt lett, majd megjelent egy új, radikális szélsőjobb párt.

Szerbiában a helyzet kissé más: ott a szélsőjobb pártból kiszakadt egy rész, mely középre húzódott, ez a mai fő szerb kormánypárt. A korábbi szélsőjobb marginális lett, s csak idén tudott ismét bekerülni a parlamentbe. A posztkommunista baloldal Szerbiában pedig sosem volt ballib.

Megemlíthető európai szinten: ahol hagyományosan erős a baloldal, ott a szélsőbalból újbal lett és a középbal marginális lett. Jó példa erre Görögország, ahol a középbalból kis párt lett, miközben a középjobb ma is jelentős erő, sőt a legnagyobb ellenzéki párt. Ahol pedig a jobboldal erős, ott a középjobb jelentektelenedett el.

Magyarországon a rendszerváltozás idején teljes volt még a liberális konszenzus, a fő ellentét faji és kulturális volt inkább, de mindkét tábor a nyugatot tekintette példának. Amikor elsőként Csurka István felmondta a konszenzust, gyorsan marginalizálódott, sosem tudott jelentős befolyásra szert tenni. A Fidesz pedig a 90-es évek közepén véghezvitt „nemzeti” fordulata után is alapvető része maradt a liberális konszenzusnak.

A magyarországi liberális konszenzus csak 2010-től tört meg. Megjelent a parlamentben egy szélsőjobb erő (a Jobbik), valamint egy újbalos erő is (az LMP) – más-más szempontból, de mindketten a liberális konszezuson kívül kezdtek politizálni. Megérezve az új idők szelét, a Fidesz is lassan szakított ezzel a konszenzussal, 2012 tájékára tehető a Fidesz nyilvánvaló irányváltása: ez már a Fidesz második irányváltoztatása alapítása óta. Ami magyar sajátosság: a hivatalosan még mindig középjobb Fidesz és a szélsőjobbos Jobbik egyszerre akarja az újjobb szerepét magának.

0 Tovább

Polgári engedetlenség

TGM, a neves álbaloldali liberális megmondóember polgári engedetlenségről hallucinál.

Persze érthető, hogy TGM tombol: az általa is támogatott liberális puccs csődöt mondott.

Azt állítja, a polgári engedetlenséghez elsősorban polgár kell, s ez szerinte nincs az országban. Természetesen igaza van, ha polgár alatt elhülyült liberálist ért, aki mindig készen áll a hatalom éljenzésére és a kisember eltiprására. De persze egy ilyen polgár definíció abszurd, kirekesztő, fájóan demagóg és mélyen hazug.

Nem, TGM, a polgári engedetlenséghez elsősorban nem polgár kell, hanem pozitív cél. A polgári engedetlenség mindig az elnyomottak, az alul lévők fegyvere. Sehol a világon nem volt még polgári engedetlenség, mely az oligarchia és a háttérhatalom érdekében jött volna létre. Miért pont Magyarországon lenne ilyesmi?

0 Tovább
«
12345

bircahang

blogavatar

magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média