bircahang

Gyakori demagóg, ballib érv, hogy aki antiliberális, az a szabadság ellensége és a diktatúra híve.Semmi sem hamisabb ennél.

Aki antiszocialista, az nem társadalomellenes, csupán ellenzi a szocializmus eszméjét.

Aki antikonzervatív, az nem hagyományellenes, csupán ellenzi a konzervatívizmus eszméjét.

Aki antikommunista, az nem közösségellenes, csupán ellenzi a kommunizmus eszméjét.

Ugyanígy: aki antiliberális, az nem szabadságellenes, csupán ellenzi a liberalizmus eszméjét. Ennyi, s nem több.

Az eszmék elhalásának egyik fontos jellemzője a dogmatizálódás és a valóságtól való elszakadás.

Megéltem ezt személyesen a 70-es és 80-as években a marxizmussal. Most ugyanez élhető meg a liberalizmussal.

Annak idején volt is egy szovjet vicc: ha a tények ellentmondanak az elveknek, akkor jajj a tényeknek.

Annak idején a nagy többség egyszerűen tudta: a marxizmus megbukott, s nem működik. Egy kisebbség nem volt hajlandó ezt elfogadni, de ők is két részre oszlottak:

• az egyik rész szerint a hatalom nem eléggé elvhű, nem nyomják eléggé keményen az eszmét, azaz idegen elemek férkőztek a hatalomba, árulók, akik miatt a rendszer nem képes eléggé jól működni, őket hívták népi baloldalnak vagy munkásellenzéknek, esetleg viccesen óhitűeknek,
• a másik rész szerint a megglévő gyakorlat nem az eszme gyakorlata, azaz az eszme elferdült: arról, hogy az mikor ferdült el már több álláspont létezett, egyesek szerint a reformok túl messze mentek, mások szerint a desztalinizáció tévút volt, a legmerészebbek magát Lenint tekintették a nagy elferdítőnek, sőt egyesen még odáig is elmentek, hogy magánál Marxnál is képesek voltak hibákat látni – ezek a csoportok egymást is nagyon utálták persze.

Egy példa: nyilvánvaló volt,hogy abszurdum, hogy a világ legnagyobb területű és legjobb mionőségű termőföldjével rendelkező Szovjetúnió éhen pusztulna a külföldi gabonaimport nélkül. A cári időkben Oroszországban hatalmas gabonatöbblet volt a sokkal fejletlenebb technika ellenére, most meg hiány van.  S vajon tényleg az az ok, hogy a tsz-elnök lop, a traktorista meg iszik munka közben és hanyagul dolgozik? Nem inkább az az igazi ok, hogy a marxista gazdaság képtelen hatékonyan működni?

Manapság a liberalizmus kiüresedésének korát éljük, s nagyon hasonlóak a folyamatok.

A legvadabb természetesen a kelet-európai liberalizmus. Eleve idegen eszme ez ezen a vidéken, a lakosság még természetes, romlatlan módon képes a feketét feketének, a fehéret meg fehérnek nevezni, akkor is, ha ezt fordítva kellene tennie valamiféle kitalált, emberidegen dogmák szerint.

Szóval a liberalizmus Kelet-Európában eleve ellenséges, nehéz környezetben kezdte meg ámokfutását a 80-as évek végén. A nyugaton már széles körben elhitetett baromságokat itt az átlagember szimplán kiröhögte. A magyar liberalizmus kedvenc módszere a nácizás és az antiszemitizázás volt, azaz valahogy „bizonyítani”, hogy aki nem liberális, az valamiféle látens módon szélsőjobbos és rasszista.  Ezzel aztán – okoskodtak a liberális véleményvezérek – rá lehet döbbenteni a buta benszülütteket, hogy mennyire el vannak maradva, mennyire utálatos eszméket vallanak, s ez felrázza őket, hogy legyen végre modern, európai  ember belőlük.

Csak egy vicces elem, amit ma már sokan el se hinnének, de jól érzékelteti ezt a légkört. Amikor az MDF-es Bod Péter Ákos volt az MNB elnöke a 90-es évek elején, egyik feladata az új magyar érmék kinézetének jóváhagyása volt. Amikor Bod az új típusú két- és ötforintos hátoldalára a magyar növények és madarak sorozatot választotta, a hiszteroliberók hatványozott gágogásba kezdtek. Állítólag Bod megsértette az európai értékrendet és szokásjogot, amikor „szakértők” és a „szakma” (értsd: a liberálisok) helyett saját maga döntött. Eleve micsoda dolog, hogy ilyen ódon, „barokkos”  (a 90-es évek első felében a „barokk” szó  jelentése kb. „szégyenlősen horthysta” volt), „magyarkodó” jelképek lesznek a liberális, modern magyar köztársaság érméin? Egyébként Bod az MDF-nek kifejezetten a balszárnyához tartozott, azaz a nemzeti liberálisokhoz, de ez nem mentette meg őt, hogy azon nyomban ne minősüljön horthysta-restaurációs gonosztevőnek. Hiszen nyilvánvaló: magyar madár tétele a magyar érmére akkora bűn, aminek a logikus következő lépése csakis a zsidóság deportálása lehet. Nyilvánvalóan ez a Bod átkozott antiszemita, ezért lett az ötforintosan magyar madár! Ráadásul gerinctelen szemét alak is, mert nem vallja be nyíltan, hogy gyűlöli a zsidókat! Fújj! S mindez nem vicc. Sőt: aki maga is nem hitt ebben a fenti agymenésben, az is azonnal nácigyanús lett.

Nekem személyesen ez hasznos volt persze: a taxisblokád és az folytonos antiszemitizás és nácizás volt az a két döntő élmény,mely lassan eltávolított ezektől a liberális eszméktől, melyeknek magam is elkötekezett híve volt 1985-1995 között. Eleinte még próbáltam magyarázni mindezt, egyes túlbuzgó elvtársaknak betudva, végül az eszmével csak 1995-ben szakítottam teljesen. (1999 után ismét liberális lettem kb. 10 évre, de akkor már jobboldali és keresztény színezettel, elutasítva a hagyományos és uralkodó ballib vonalat.)

Hozzátenném: természetesen sosem tagadtam, hogy Magyarországon létezik rasszizmus (s ennek fő verziójaként az antiszemitizmus) és létezik – ettől sok esetben függetlenül – szélsőjobb. Viszont mértékük növelésében a legnagyobb szerepe pontosan a hiszteroliberális megmondóembereknek van. Szerencsére mára csökken az antiszemitizmus, ami jó fejlemény, erről írtam már külön cikket is – s ennek fő oka ismét az, hogy a liberális megmondóemberek szava egyre kevesebbeket érdekel.

Tehát manapság jönnek az „igazi” liberálisok, akik szerint a liberalizmus nem bukott meg, mert még sosem volt esélye az országban. Meg jön az ellenkező hozzáállású csoport is, mely szerint a baj az, hogy a liberálisok nem nyomják érdekeiket elég erősen, ennek fő verziója „az EU miért nem zárja ki Orbanisztánt” című bizarr lemez.

S közben – a hiszteroliberálisok legnagyobb megdöbbenésére – nem a kelet-európai ember lett lassan, de biztosan liberálisabb, hanem a nyugat-európai lett egyre erősebben antiliberális. Ez van, a józan ész ellenében egyetlen politikai eszme sem képes sokáig fennmaradni...

Ha Magyarországon is olyan emberelnyomó rend uralkodna, mint ami manapság az USA-ban igyekszik egyre inkább előretörni, vajon mi történne?

Bemegy egy vásárló az egyik budapesti kóser cukrászdába, s tortát rendel. Kéri, hogy a cukrászat Hitler képet tegye a tortára marcipánból, s írja rá: „éljen Hitler!”. A vevő nyomatékosan felhívja a cukrászat figyelmét, hogy horogkereszt semmiképpen se kerüljön a tortára, az ugyanis tiltott jelkép, márpedig ő messzemenően törvénytisztelő ember.

Bíróság, per. Ítélet?

Aztán másnap egy, katolikus teológiát végzett nő követeli, hogy legyen felszentelve katolikus papnak.

Bíróság, per. Ítélet?

Majd egy férfi jelentkezik sztriptíztáncosnői állásra, s nem veszik fel.

Bíróság, per. Ítélet?

Ez jutott eszembe arról, hogy egy amerikai keresztény cukrászatot megbüntették, fizessen 130 ezer dollár kártérítést két homokos nőnek, mert megtagadta nekik esküvői torta készítését, a két nő nevével és két női marcipán figurával...

Tortarendelés

Az elmúlófélben lévő év lesz az, melyet a jövőben a zuhanó liberalizmus fordulóévének fognak hívni.

A csődött mondott, antihumánus liberális statusquo ellenfelei sikeresen megerősödtek, mind a jobb-, mind a baloldali szegmensben.

Nyugat-Európában erősödnek a népi érdekeket képviselő mozgalmak, a háttérhatalmista középjobb és középbal liberális pártok lassan, de biztosan elvesztik a talajt elnyomó csizmájuk alól.

A nemzetközi helyzet is fokozódik, nem mint a filmbéli viccben, hanem ténylegesen. A nyugat képtelen volt bedarálni a kínai gazdaságot, utolsó szánalmas akciójuk – az „esernyős forradalom” – akkorát bukott, mintha Soros György száz banánhéjon csúszott volna el. Közben Oroszország sikeresen kivédte az ellene irányuló sokadik hiszteroliberális gyarmatosító próbálkozást az ukrán és a szír fronton, s mára Oroszországot fogcsikorgatva  ugyan, de kénytelenek elismerni  a nyugati hatalmak. Mindez megadja a háttérbeli erőt minden más ország számára is: Dél-Afrika és Latin-Amerika nagyobb része mára felmondta a liberális szerződést. A korábban mindig nyugatpárti Izrael is egyre jobb kapcsolatokat épít ki Oroszországgal, Washington minden tiltakozása ellenére.

Közép-Európában pedig egy sokrétű, de a legfontosabb kérdésekben egységes cseh-lengyel-magyar-szlovák tömb látszik kialakulni, mely pajzsként áll ellen Brüsszellel szemben.

A liberális rend omlik, mert nem állta ki az idők próbáját.

Minden magyar számára büszkeség forrása, hogy Magyarország e folyamatoknak nem passzív szemlélője, hanem aktív szereplője. A magyar kormányzat szerényen ugyan, de aktívan segíti a hatalmas háttérfolyamatokat helyes irányba. Ezért a bátorságért le a kalappal a magyar kormány előtt!

De ne gondoljuk, hogy a csatát az emberiség megnyerte, ehhez ugyanis még sok idő kell. Még csak a pozitív folyamatok elején vagyunk. A háttérhatalom nem alszik, s nem nyugszik bele vereségébe. Jelenleg a háttérhatalmista támadások három fő fronton várhatók:

• környezetvédelem terén: hamis zöld jelszókkal igyekszik a fejlett világ gátolni a fejlődő államok növekedését, e harcnak apró magyar vetülete a Paks II. elleni hisztérikus harc: a nyugat nem akar Paks II.-t, mert nem akarja, hogy Magyarországnak olcsó, tiszta energia álljon bőségesen a rendelkezésére, ez esetben ugyanis nem fogja vásárolni a méregdrága idegen energiát,
• a vallás terén: a Vatikánt ideiglenes megszállás alatt tartó argentín sámánista- ateista sómen hatalmas károkat okoz, sajnos a katolicizmuson kívül is, nagyon fontos ezért nem hinni ennek a miniantikrisztusnak,
• a legnagyobb veszély természetesen a háború: sose lehet tudni, mikor fogja egy végső kétségbeesésbe eső nyugati vezető a gombot, ezért nagyon fontos, hogy az emberiség haladó része hatékonyan fegyverkezzen, ez ugyanis a világbéke záloga.

A lényeg azonban mégi: van ok a derűlátásra!

Sorsdöntő év

Az Ákos és Kövér elleni hiszteroliberális aljas támadások kapcsán.

Az emberi faj normális ösztöne a faj fenntartása. Nem véletlen, hogy minden társadalom tiszteli, sőt támogatja az anyaságot. Az első emberi államok óta, sőt már a törzsi szakaszban is.

Igen, mindig voltak, akik valamilyen okból (biológiai alkalmatlanság vagy speciális szociális áldozatként) nem akartak szaporodni. Ezzel semmi gond nincs, míg két feltétel érvényesül:

• ezek az emberek kevesen vannak,
• nem terjesztik pozitív példaként és általános értékként a gyermektelenség eszméjét.

Szóval ha egy társadalom alapértékévé az válik, hogy a tagjainak ne legyen gyereke, s társadalom ne maradjon fenn, az ugyanolyan öngyilkos, beteges valami, mint az egyén öngyilkossága.

A furcsa: az egyének öngyilkosságára segélyszervezetek épülnek, de amikor valaki ugyanazt szeretné társadalmi mértékben is alkalmazni, azt a társadalom egy kicsi, de túl hangos része hőbörgéssel és gágogással reagálja le.

Na, ezen kellene elgondolkodni.

A leggusztustalanabb természetesen az, amikor normális, heteroszexuális, családi életet élő liberálisok propagálják a gyerektelenséget és a családellenességet, amolyan vizet prédikál, bort iszik alapon.

Férfiként természetesen nem szülhettem gyereket, de mindkét gyerekem születése számomra máig meghatározó, elsőrendű élmény.

nagyobbik és kisebbik fiammal, azok egyhónapos korukban

S azt hiszem, hogy ha egy társadalomban a többség számára ez másodlagos, lényegtelen dologgá válik, akkor azt a társadalmat a legjobb atombombával kezelni – más út ugyanis nincs.