A közélet mellett alapvetően fontos a nagyobb kérdések figyelem előtt tartása is.
A napokban elgondolkodtam a metróban a reklámokat nézve a létezés és nemlétezés problémáján.
Mire is jutottam?
Ami a valós világban van, az van.
Ami a valós világban nincs, az nincs.
(Most hagyjuk ki annak a kérdésnek az elemzését, hogy mi a valós világ, tekintsük ezt evidenciának!)
Viszont ami nincs, az mégis van valamilyen szinten, hiszen rá tudunk kérdezni. Hiába nincs a valóságban pl. Húsvéti Nyúl – mármint nem a csokinyúl a boltban, hanem az a Húsvéti Nyúl, akiről a csokinyulakat mintázták -, mégis van Húsvéti Nyúl, hiszen rá tudunk kérdezni létére.
A krekök létére nem kérdezünk rá, mert nem tudjuk mi az. Aki most felveti, hogy az előbb mégis rákérdeztem, hiszen megneveztem, annak a válasz: ez csupán egy értelmetlen, most kitalált szó, melynek lényegét nem tudjuk leírni sehogy se, nem tudjuk mi az. Így ez csupán egy fantáziaszó, ellenben a Húsvéti Nyúllal, melyet le tudunk írni: ez egy olyan nyúl, mely emlősállat mivolta ellenére tojást tojik.
Nyelvünk nem képes kifejezeni azt, amire gondolok. Ezért kitaláltam a „vancs” szót. Ez az, ami vagy van vagy nincs!
A tojás vancs. A Húsvéti Nyúl is vancs. Az eltérés köztük, hogy míg a tojás van, addig Húsvéti Nyúl nincs.
A krekök viszont nem vancs.
