A mai, modern, agonizáló liberalizmusban gyakorlatilag a hatalmasok folyamatosan elnyomják a dolgozó kisembereket, azok közéleti szereplése egyre nehezebb. Csak kicsit mond mást, mint a amit “kell”, már ki is van rúgva.
S mindezt szólásszabadságnak csúfolják.
Sokkal nagyobb gond, hogy mindezt magáncégek csinálják, nem az állam! Az állam ellen ugyanis lehet fellebezni, tüntetni,
tiltakozni, míg a “munkaadó” – helyesebben: profitlopó – ellen nincs pofázás.
Mindez kombinálva a liberalizmus másik nagy paradoxonjával: egyrészt belenevelik az emberbe, hogy jó dolog a pénzéhség, viszont hozzáteszik, ez csak a tőkések szent joga, míg a kisembereknek valahogy becsület dolgának kell tekinteniük kényszermunkájukat.
A változás szele már elkezdett halkan duruzsolni, íme pár alapvető elv a gazdaságpolitika terén, mely követendő az új populista
államiság esetében, kiválasztottam a 8 legfontosabbat:
- a gazdaság felett erős állami kontroll,
- az ofsór övezetek felszámolása,
- a független jegybanki rendszer megszüntetése,
- a közszolgáltatások államosítása,
- az ásványi kincsek államosítása,
- a hitelpénzrendszer felszámolása,
- biztosított alapbér munka nélkül mindenkinek,
- a profitorientáltság erős csökkentése, majd megszüntetése.
Minél előbb, annál jobb! De ki kell várni a megfelelő pillanatot. A liberalizmus – hála Istennek! – agonizál, ez tény, viszont ez
nem egy egyenletes folyamat, vannak csúcsok és esések. A liberalizmus még képes csatákat nyerni, de a háborút már elvesztette. Mint Hitler 1943-ban.
