A 90-es években aktív voltam az akkor kezdődő bolgár internetes közösségekben. Különösen a 90-es évek első felében volt jellemző, hogy a legtöbb netező bolgár nem bulgáriai volt, hanem Bulgáriából nyugatra - elsősorban Észak-Amerikába - kivándorolt ember. Ezen emberek nagy többségére jellemző volt az öngyűlölet, minden bolgár dolog elutasítása. Mivel a mai magyar kitántorgók egy - szerencsére kisebb! - része között hasonló érzelmek tapasztalhatóak meg, lefordítottam magyarra pár akkor írt paródiámat. Íme ez az első! Kérem figyelembe venni: ez egy 20 éves írás.
Képek a Disznóólból
A múlt héten érkeztem haza a Bulgáriának nevezett disznóólból. Tíz napot voltam ott, de még ma is rémálmaim vannak, izzadva ébredek, s akkor nyugszom csak le, mikor konstatálom, hogy immár a minden jó hazájában, a jó emberek országában, az USA-ban vagyok.
De hadd meséljek én leginkább rémálomszerű tapasztalataiimat a Bulgária nevű disznóólból! Már az első nap, az első órában, még a repülőtéren találkoztam egy csoport koldussal, akik a padokon feküdtek. Képtelen vagyok rájönni, ezek a sötét balkáni vademberek miért nem foglalnak maguknak szobát a Sheraton Szállodában, ahelyett hogy padokon fetrengenek, amivel zavarják a rendes amerikai polgárokat okmányaik fénymásolásában.
Aztán a Központi Vasúti Pélyadudvar mellette egy csoportnyi romára (ex-cigányok) bukkantam, akik ragasztót szipuztak nejlonzacskóból. A mai napig nem tudom felfogni, hogy eme hátrányos helyzetű kisebbség képviselői miért nem használnak inkább kiváló minőségű tisztított kokaint, ahogy ezt én is teszem, itthon Nebraskában.
De amin a legjobban ledöbbentem, amikor láttam, hogy az aljas bolgárok egyszerűen nem akarnak beletörődni, hogy ugyanazért a munkáért 50-szer alacsonyabb fizetést kapnak, mint a nagy Egyesült Államok lakosai! Ezek az emberek tényleg nem veszik észre, hogy ha nem hajlandóak dolgozni 50-szer kevesebbért, ezzel Fidel Castrót, Kadhafi ezredest és az észak-koreai kormányt támogatják?
Tehát most tele vagyok megoldatlan kételyekkel, melyek ma is fejfájást okoznak.
Most, amikor ismét itthon vagyok, a jó emberek országában, az USA-ban, rögtön kapcsolatba is léptem egyik szintén ex-bolgár barátommal Szvincso Szvincsevvel*, aki a CIA-nak ugyanabban a fióktelepén dolgozik, ahol én is alkalmazásban vagyok részmunkaidőben, s együtt úgy döntöttünk, hogy egy honlapot fogunk létrehozni a lehető legundorítóbb fényképekkel a Bulgária nevű disznóólról, hadd lássa az egész világ, hogy mi milyen okos srácok vagyunk, s hogy lássa a CIA is, hogy mennyire hálásak vagyunk az általa nekünk nap mint nap biztosított minőségi ételekért és italokért.
Prof. Dr. Emi Grantov
a pontymigrációs tudományok doktora
*beszédes név, kb. Disznófi Disznó
