bircahang

Miután a közvélenyt fokozottan foglalkoztatja Hosszú Kattinka sportoló ügye, ma délelőtt összeült agytrösztünk, s a következő nyilatkozatot fogalmaztuk meg.

Jelenleg az óvatos, visszafogott lelkendezés állapotában vagyunk. Kattinka széttépett nagy nyilvánosság előtt egy A/4-es papírlapot, amivel pánikba kergette a cigány Orbán diktatúráját, ez pozitívum, viszont halvány, lila fogalmunk sincs, mi állt azon a papíron, ez pedig óvatosságra int minket.

A következő napoknak azonban feszült munkával kell eltelniük. Megalakított Kattinka Akciócsoportunk feladata tisztázni az eset körülményeit.

Először is: meg kell állapítani, Kattinka ballib-e.

Ha igen, akkor igazi ballib-e vagy amolyan Konrád-Kertész-féle antiszemita, félfideszes félballib-e csak?

Ha kiáll minden próbát, s igazi ballib, akkor ő egy nemzeti hős. Éljenezni kell, majd meghívni a legközelebbi másfél órás, 800-fős össznemzeti forradalmi gágogásunkra szónoknak. Ha nem jön el, akkor azt kell mondani: Orbán megrémisztette, ezért nem jött el. Ha ezt aztán Kattinka tagadja, akkor azt fogjuk mondani: Orbán mégis megvette őt. Ez esetben átkereszteljük őt Rövid Fideszinkára.

Ha viszont kiderül, hogy Kattinka csak antiszemita állballib, akkor csak félig szabad neki tapsolni. Ez esetben követelni fogjuk, Orbán a saját vagyonából építsen minden iskolának medencét, plusz minden sarokra egy lélegeztetőgépet is.

Ha pedig az derül ki a neves sportolóról, hogy nem ballib egyáltalán, akkor átkozni kell. Be kell bizonyítani, hogy az egész ügyet Orbán találta ki, hogy elterelje a figyelmet szörnyű diktatúrájáról.

Aztán bármi is lesz a kormány reakciója, mi mondjuk pont az ellenkezőjét, fokozott halálgágogással keverve. Ha a kormány ad több pénzt az úszó sportágra, mondjuk azt: a pénzt a villamosból éhesen kizuhanó csecsemők szájától veszi el, ha meg nem ad pénzt, mondjuk azt, Orbán utál úszni, ezért direkt szeretné a magyar sport halálát.

Az eszmék elhalásának egyik fontos jellemzője a dogmatizálódás és a valóságtól való elszakadás.

Megéltem ezt személyesen a 70-es és 80-as években a marxizmussal. Most ugyanez élhető meg a liberalizmussal.

Annak idején volt is egy szovjet vicc: ha a tények ellentmondanak az elveknek, akkor jajj a tényeknek.

Annak idején a nagy többség egyszerűen tudta: a marxizmus megbukott, s nem működik. Egy kisebbség nem volt hajlandó ezt elfogadni, de ők is két részre oszlottak:

• az egyik rész szerint a hatalom nem eléggé elvhű, nem nyomják eléggé keményen az eszmét, azaz idegen elemek férkőztek a hatalomba, árulók, akik miatt a rendszer nem képes eléggé jól működni, őket hívták népi baloldalnak vagy munkásellenzéknek, esetleg viccesen óhitűeknek,
• a másik rész szerint a megglévő gyakorlat nem az eszme gyakorlata, azaz az eszme elferdült: arról, hogy az mikor ferdült el már több álláspont létezett, egyesek szerint a reformok túl messze mentek, mások szerint a desztalinizáció tévút volt, a legmerészebbek magát Lenint tekintették a nagy elferdítőnek, sőt egyesen még odáig is elmentek, hogy magánál Marxnál is képesek voltak hibákat látni – ezek a csoportok egymást is nagyon utálták persze.

Egy példa: nyilvánvaló volt,hogy abszurdum, hogy a világ legnagyobb területű és legjobb mionőségű termőföldjével rendelkező Szovjetúnió éhen pusztulna a külföldi gabonaimport nélkül. A cári időkben Oroszországban hatalmas gabonatöbblet volt a sokkal fejletlenebb technika ellenére, most meg hiány van.  S vajon tényleg az az ok, hogy a tsz-elnök lop, a traktorista meg iszik munka közben és hanyagul dolgozik? Nem inkább az az igazi ok, hogy a marxista gazdaság képtelen hatékonyan működni?

Manapság a liberalizmus kiüresedésének korát éljük, s nagyon hasonlóak a folyamatok.

A legvadabb természetesen a kelet-európai liberalizmus. Eleve idegen eszme ez ezen a vidéken, a lakosság még természetes, romlatlan módon képes a feketét feketének, a fehéret meg fehérnek nevezni, akkor is, ha ezt fordítva kellene tennie valamiféle kitalált, emberidegen dogmák szerint.

Szóval a liberalizmus Kelet-Európában eleve ellenséges, nehéz környezetben kezdte meg ámokfutását a 80-as évek végén. A nyugaton már széles körben elhitetett baromságokat itt az átlagember szimplán kiröhögte. A magyar liberalizmus kedvenc módszere a nácizás és az antiszemitizázás volt, azaz valahogy „bizonyítani”, hogy aki nem liberális, az valamiféle látens módon szélsőjobbos és rasszista.  Ezzel aztán – okoskodtak a liberális véleményvezérek – rá lehet döbbenteni a buta benszülütteket, hogy mennyire el vannak maradva, mennyire utálatos eszméket vallanak, s ez felrázza őket, hogy legyen végre modern, európai  ember belőlük.

Csak egy vicces elem, amit ma már sokan el se hinnének, de jól érzékelteti ezt a légkört. Amikor az MDF-es Bod Péter Ákos volt az MNB elnöke a 90-es évek elején, egyik feladata az új magyar érmék kinézetének jóváhagyása volt. Amikor Bod az új típusú két- és ötforintos hátoldalára a magyar növények és madarak sorozatot választotta, a hiszteroliberók hatványozott gágogásba kezdtek. Állítólag Bod megsértette az európai értékrendet és szokásjogot, amikor „szakértők” és a „szakma” (értsd: a liberálisok) helyett saját maga döntött. Eleve micsoda dolog, hogy ilyen ódon, „barokkos”  (a 90-es évek első felében a „barokk” szó  jelentése kb. „szégyenlősen horthysta” volt), „magyarkodó” jelképek lesznek a liberális, modern magyar köztársaság érméin? Egyébként Bod az MDF-nek kifejezetten a balszárnyához tartozott, azaz a nemzeti liberálisokhoz, de ez nem mentette meg őt, hogy azon nyomban ne minősüljön horthysta-restaurációs gonosztevőnek. Hiszen nyilvánvaló: magyar madár tétele a magyar érmére akkora bűn, aminek a logikus következő lépése csakis a zsidóság deportálása lehet. Nyilvánvalóan ez a Bod átkozott antiszemita, ezért lett az ötforintosan magyar madár! Ráadásul gerinctelen szemét alak is, mert nem vallja be nyíltan, hogy gyűlöli a zsidókat! Fújj! S mindez nem vicc. Sőt: aki maga is nem hitt ebben a fenti agymenésben, az is azonnal nácigyanús lett.

Nekem személyesen ez hasznos volt persze: a taxisblokád és az folytonos antiszemitizás és nácizás volt az a két döntő élmény,mely lassan eltávolított ezektől a liberális eszméktől, melyeknek magam is elkötekezett híve volt 1985-1995 között. Eleinte még próbáltam magyarázni mindezt, egyes túlbuzgó elvtársaknak betudva, végül az eszmével csak 1995-ben szakítottam teljesen. (1999 után ismét liberális lettem kb. 10 évre, de akkor már jobboldali és keresztény színezettel, elutasítva a hagyományos és uralkodó ballib vonalat.)

Hozzátenném: természetesen sosem tagadtam, hogy Magyarországon létezik rasszizmus (s ennek fő verziójaként az antiszemitizmus) és létezik – ettől sok esetben függetlenül – szélsőjobb. Viszont mértékük növelésében a legnagyobb szerepe pontosan a hiszteroliberális megmondóembereknek van. Szerencsére mára csökken az antiszemitizmus, ami jó fejlemény, erről írtam már külön cikket is – s ennek fő oka ismét az, hogy a liberális megmondóemberek szava egyre kevesebbeket érdekel.

Tehát manapság jönnek az „igazi” liberálisok, akik szerint a liberalizmus nem bukott meg, mert még sosem volt esélye az országban. Meg jön az ellenkező hozzáállású csoport is, mely szerint a baj az, hogy a liberálisok nem nyomják érdekeiket elég erősen, ennek fő verziója „az EU miért nem zárja ki Orbanisztánt” című bizarr lemez.

S közben – a hiszteroliberálisok legnagyobb megdöbbenésére – nem a kelet-európai ember lett lassan, de biztosan liberálisabb, hanem a nyugat-európai lett egyre erősebben antiliberális. Ez van, a józan ész ellenében egyetlen politikai eszme sem képes sokáig fennmaradni...

Magyar belpolitikai betegség az ellentétes eszmét nem ellenvéleménynek, hanem gonoszságnak hinni, híveit pedig a jobbik esetben félrevezetett, agymosott szerencsétleneknek, rosszabb esetben pedig rosszindulatú, tudatlan alakoknak hinni.

Megéltem ezt a fideszesek részéről is, elsősorban 2002 és 2006 után, a Fidesz két választási veresége kapcsán. Akkor „bölcs” fideszes megmondóemberek magyarázták, hogy a Fidesz valójában csak azért vesztett, mert az ország nagy része ostoba birka, s a magyarok birkanép. Azaz vannak egyrészt az öntudatos „polgárok”, ők a Fideszre szavaznak, s van még a „komcsi” „birkanép”, mely agymosott debilekből és lefizetett korruptakból áll. Meg egyébként is: mind a 850 ezer volt párttag és azok rokonsága a ballibekre szavaz, így míg ki nem hal ez a birkanép, nem lesz igazi változás.

Érdekes módon, amióta 2010 óta ugyanez a „birkanép” immár hatalmas bizalmat szavaz folyamatosan a Fidesznek, a fideszes megmondóemberek immár nem birkanépeznek... Mi lett, a birkák hirtelen öntudatos polgárok lettek?

Azóta  a ballib megmondóemberek birkanépeznek. Hiszen számukra nem lehet más magyarázat a ballib pártok vereségére, mint hogy az emberek hülyék. Csak a ballib megmondóemberek kezdetben nem komcsiztak, csak nácizták – ma már a változatosság kedvéért ők is komcsiznak.

Pedig mi is a Fidesz hatalmas sikerének a titka? Tulajdonképpen egyetlen dolog: nem ballibek. Mást mondanak, mint amiben kötelező volt hinni 1990-2010 között. S mivel ez a kötelező eszmeiség a lakosság zöme szemében megbukott, a kisember érthető módon arra szavaz, ami ezzel ellentétes. A magyar politikában három párt van, mely mást mond: a Jobbik, az LMP, s a Fidesz. A Jobbik túl radikális, az LMP túl értelmiségi, így hát marad a Fidesz fő erőként. Ennyi az egész.

Az utóbbi pár egyik pozitív fejleménye Magyarországon az antiszemitizmus drasztikus csökkenése.

Nagy részben ez Orbán érdeme, természetesen a körülményeket nem Orbán teremtette meg, de kihasználta azokat pozitív módon. Ezért mindenképpen le  a kalappal előtte, mert ezzel az egyik fő magyar szellemi probléma kezdett megoldódni.

Történelmi okokból a magyar nemzettudat fontos eleme a német- és zsidóellenesség. Teljesen természetes, hogy amikor egy népet idegenek uralnak, az idegen népek ellen kialakul egyfajta zsigeri előítélet és utálat. Míg azonban a németellenesség a világháború után gyakorlatilag teljesen eltűnt, a zsidóellenesség megmaradt, még azután is, hogy – Rákosi bukásával – a zsidók hatalma a magyarok felett a múlté maradt.

Ezt a jelenséget mindig súlyos problémának tartottam, olyasminek, ami hátráltatja a modern, mai körülményekre adandó válaszok megszületését. Ugyanis a különféle zsidó összeesküvési elméletek semmire se jók, csak arra, hogy meggátolják az embereket a valóság elemzésében.

A rendszerváltozás után természetesen ismét megjelent nyíltan az addig csak lappangóantiszemitizmus. Ezt nagyban erősítette az is, hogy a zsidóság szinte egy emberként állt be a liberalizmus mögé, amit sok magyar úgy értékelt mint a zsidóság magyarellenességét igazoló tényt. Ez persze tévedés, a világon mindenhol jellemző tény, hogy a kisebbségek igyekeznek mindig olyan erőket támogatni, melyek a legkevésbé támogatják a többség nemzeti ébredését – ennek oka azonban nem valamiféle gonoszság, hanem egyszerűenönvédelmi reakció.

Orbán második kormánya – 2010 – óta az állami vezetés azonbansikeresen megosztotta az addig monolit tömbként szereplő zsidó hangadókat, ami rádöbbentette lassan a magyar többséget: a magyarországi zsidóság különböző típusú emberekből áll, s nem képeznek semmiféle egységes, szinte ellenséges erőt. Ugyanúgy nem alkotnak valamiféle titkos, felülről irányított egységes egészet, ahogy a magyarok sem. Mára a magyarországi zsidóság egyes nagy ikonemberei, mint Konrád és Kertész, akormányzatot támogatóálláspontokat hangoztatnak. Más oldalról ugyanez volt az LMP megalakulása és fennmaradása, a pártelnök ott szintén zsidó, aki bátran szakított az addigi ballib tabukkal és zsidóként dobott kesztyűt a ballib agytröszt pofájába.

Az idei menekültkérdés hatalmas segítséget nyújtott mindenben. Több emberrel is volt dolgom, aki ennek hatására vizsgálta felül korábbi antiszemita nézeteit: vajon Izrael politikája és helyzete nem önvédelem-e bizonyos szempontból, hasonlóan a magyar kormányzat által megépített, rendkívül hatásosnak bizonyulthatárfalhoz?

Elindult tehát egy fontos, hatásos folyamat. Azt hiszem, ez így lassan az antiszemitizmus teljes marginalizációjához fog elvezetni.

A ballib agytröszt persze mindent megtesz most az antiszemitizmus fennmaradása érdekében, hiszen nyűszítve érzi: ezzel elvesztette egyik hatalmas fegyverét.

Közeledik az év legnagyobb balliberális ünnepe, az Ateista Karácsony. Így most beszámolunk a nagy ünneppel kapcsolatos népszokásokról.

Először is el kell menni egy bankfiókba, s ott hitelt felvenni. Nagyon fontos, hogy a hitel olyan összegű legyen, hogy ne tudjuk jövő decemberig visszafizetni.

Amint kezünkben a pénz, összeírjük 100 rokonunk, ismerősünk listáját (pont mintha MLM-piramisjátékban tennénk meg az első lépéseket), majd elindulunk bevásárolni. Kezdjük Bronznapon, majd Ezüstnapon, aztán Aranynapon, valamint Baleknapon, meg minden többi napon köztük. A napi legalább 3-4 órás – hétvégén 10-12 órás – tülekedés kötelező elem.

A listáról mindenkinek ajándékot kell venni! Lehetőleg olyasmit, amire a megajándékozottnak semmi szüksége, így tudunk rajta bosszút állni, amiért ő is teljesen haszontalan ajándékot fog venni nekünk. A legjobb valamilyen, az ünnephez kapcsolódó, vicces motívummal díszitett ajándék, pl. rénszarvason ülő vigyorgó télapós zokni, kigúvadt szemű krampuszos bögre, az aranyos Vuk és az édes Kisherceg együtt szánkóznak pulóveren, meg hasonlók. Vásárlás közben átkozzuk azokat, akiknek ajándékot veszünk, hiszen miattuk állunk sorban.

Közvetlenül az ünnep előtt fél napot töltsünk az internet böngészével, keressünk évtizedek óta megunt közhelyeket. Erre nagy szükség lesz, mert ezeket fogjuk ismételgetni ünneplés közben. Fontos továbbá, hogy az ünnepek alatt minden főnévhez használjuk a “békes” és “áldott” melléknevet, pl. “békés ponty”, “áldott szaloncukor”, hasonlók. Aztán gyakoroljuk a tükör előtt az álszent művigyort és a mesterkélt meghatódást, ezekre is nagy szükség lesz.

Ezután jön a főzés. Alapvető jelentőségű, hogy annyi ételt készítsünk, amennyinek legalább a harmada meg fog romlani az ünnepek után.

Az ünnepek a legmegfelelőbb időszak, hogy üdvözletet küldjünk legutáltabb ismerőseinknek is. Egy táblázatban jegyezzük fel kinek küldtünk üdvözletet, s azok közül ki nem üdvözölt minket. Az ilyeneket aztán felháborodva emlegessük.

Fontos vendégségbe is menni. A vendégség alatt debil mosollyal nézzük egymást, s dicsérjünk mindent. A valódi véleményünket majd csak vendégség után mondjuk el.

Ha valami renitens rokon vagy ismerős megemlítené Jézus születését, mosolyogjunk elnézően, majd jegyezzük meg, hogy Jézus nem létezett, ezt a tudomány már régesrég bizonyította, s csak klerikálfasiszták, vallási fanatikusok, meg putyinisták hisznek még benne. Ha viszont valaki megszólalna Jézuska ellen, tiltakozzunk. Jézuska ugyanis egy csodalény, Kripton bolygón született, aztán Mordorban nőtt fel Joda mester tanítását hallgatva, majd azonban megharapta egy pók, így kimászott onnan, s azóta köztünk él. Jézuska fő feladata ettől kezdve, hogy arra késztessen minket, hogy hülyén viselkedjünk december vége felé, szabad idejében pedig szeretetet hirdet a drogozás, a homoszexualitás, a pedofília, valamint a feminizmus iránt.

Az ünnepek vége felé kötelező a depresszióba esés. Ezt kezeljük nagy mennyiségű alkohollal vagy drogozással, az alternatíva a családi verekedés, melyben alaposan elverjük egymást artikulálalatlan hangokat hallatva. Ha a verekedést választjuk, mindenképpel dobáljuk egymást ajándékokkal, így azok eltörnek, ami miatt aztán rögtön ki is lehet dobni őket a kukába,  ami nagyon hasznos, mert nem foglalják feleslegesen a helyet a lakásban.