bircahang

Manapság a médiákban gyakran elhangzik, hogy az Egyesült Királyság kilépése az EU-ból precedens, hiszen ilyen eddig nem történt. Pedig ez nem igaz.

Ami igaz: szuverén állam még nem lépett ki az EU-ból. De egyébként nem igaz.

Lássuk részletesebben!

Az EU joga mindig lehetővé tette, hogy a csatlakozó tagállamok speciális státuszú területei ne legyenek tagjai az EU-nak, ha ez a kívánságuk. Ezek a területek 3 opció közül választhatnak:

• az EU tengerentúli területe – a terület nem része az EU-nak, de megállapodás alapján alkalmazza az EU-jogrend egy minimális részét és bizonyos kedvezményeket élvez (jellemzően: vámmentes kereskedelem az EU-val),
• minimális jogalkalmazású nem-terület – a terület jogosult lenne az EU tengerentúli területe státuszra, de azt nem kérte, viszont az EU-jogrend egy minimális részét mégis alkalmazza,
• nem-terület – egyáltalán nem hatályos az EU-jogrend, ill. csak egyes speciális esetekben hatályos.

Mivel immár szuverén nemzetállami döntés kérdése, hogy egy adott speciális terület az EU része akar-e lenni vagy inkább a fenti 3 kategória valamelyikét választja, így az ezek közti változás is lehetséges. A Liszaboni Szerződés hatályba lépése előtt ehhez még EU-szerződésmódosítás kellett, ami azonban szintén megesett már.

Lássuk azt a 2 esetet, amikor ilyenfajta kilépés történt.

1982-ben Grönlandon népszavazás történt az EU-tagságról. Grönland Dánia autonóm része, így 1973-ban lett EU-tag Dánia tagságával együtt. Az 1982-es népszavazáson a szavazók 53 %-a azonban az EU-ból való kilépés mellett szavazott. A dán kormány emiatt újratárgyalta EU-tagságát, s 1985.  február 1-től Grönland megszűnt az EU része lenni, azóta az EU tengerentúli területe státuszával rendelkezik.

Guadeloupe francia tengerentúli megye (mely az EU része) két szigete, Saint Martin és Saint Barthélemy önállósultak Guadeloupe-tól, francia tengerentúli közösségek lettek, megörökölve az EU-tagságot. Azonban a két sziget egyike, Saint Barthélemy az elszakadás után megszavazta azt is, hogy ki szeretne lépni az EU-ból: ez 2012. január 1-jén lépett életbe.

Természetesen ha egy EU-tagállam területének egy része megszűnik az illető ország területének része lenni, akkor annak EU-tagsága is megszűnik, de ez nyilvánvaló. Ilyen eset lehetne, ha pl. Katalónia kilépne Spanyolország (ami egyébként nemigen valószínű).

Grönland

zöld – Guadeloupe, piros – Saint Barthélemy

Az okosok, a szépek, a szakmájukban sikeresek, a fiatalok, a jóságos, modern emberek, a felszabadult lelkűek Anglia EU-tagságára szavaztak, míg az ostobák, a csúnyák, a lumpenek, a vének, a gonosz, múltban rekedt emberek, a téveszmékben élők pedig arra, hogy Anglia lépjen ki az EU-ból.

Legalábbis ez hangzik el manapság világszerte a hisztériás rohamba esett liberális megmondóemberek szájából és médiáiktól.

Hát igen, szomorú dolog ez a demokrácia nevű izé, hogy felelőtlen állampolgárok csak úgy szabadon szavazgathatnak, nem véve figyelembe a mindig igazat mondó, jövőbelátó bölcsek tanácsait, ahelyett, hogy a mindig okos liberális elitemberek irányíthatnának szabadon, hiszen övék a tökéletes igazság ismerete.

Hol hallottuk már mindezt? Tessék megkapaszkodni: a liberálisok legnagyobb ellenségeitől, a kommunistáktól! Ott egész elmélet lett kiépítve arra, hogy a nép képtelen felismerni saját érdekeit, mert tudata hamis, így kell egy bivalyerős Párt, mely acélkézzel vezeti a népet, természetesen a nép érdekében.

Mi a valódi helyzet? Az angol nép egyszerűen megunta, hogy brüsszelita idióták packáznak az országukkal. Anglia elég erős az EU nélkül is, így az angolok az EU megreformálása helyett inkább kiléptek a problémából.

S meg is jöttek a legfantasztikusabb liberális vészjóslatok: az Egyesült Királyságból kiválik Észak-Írország és Skócia, Gibraltár pedig csatlakozik Spanyolországhoz, sőt London független állam lesz! Ezekből egyedül Skócia kiválásnak van meg a valós esélye. Észak-Írországban hiába szavazott 56 % az EU-tagságra, a lakosság háromnegyede ellenzi az Írországgal való egyesülést. Ugyanez igaz Gibraltárra is: bár ott 96 % szavazott az EU-tagságra, kb. ugyanennyien szavaznának a Spanyolországhoz csatlakozás ellen. Londonban pedig hiába szavazott 60 % az EU-tagságra, London nem rendelkezik önrendelkezési joggal a brit alkotmány szerint.

Kitérnék arra is, amiről kérdést kaptam: miért szavaztak az emberek Gibraltáron, s miért nem szavaztak sehol a többi brit külbirtokon. A válasz: a 16 brit külbirtok közül csak 2 EU-tag: Akrotíri-Dekélia és Gibraltár, ezért a többin nem is lehetett népszavazás. Akrotíri-Dekéliában pedig azért nem volt népszavazás, mert ez az egyetlen brit külbirtok, melynek nincs polgári irányítása és nincs állandó, saját lakossága sem: ott mindenki vagy külföldi állampolgár vagy a brit hadsereg alkalmazottja,

A lényeg: az angol nép sikeresen megvívta függetlenségi harcát. S velük együtt hatalmasat buktak a magyar ballibák is. Azaz csupa jó hír.

Magyarország – és a többi keleti tagállam – érdeke jelenleg azonban más, mint az angol népé: ez az EU megváltoztatása. S csak ha ez nem megy, jön a kilépés.

Öt évet adunk a brüsszelitáknak, hogy távozzanak és adja át az EU-t az európaiaknak! Ha nem megy, leromboljuk az EU-t.

Kőkemény ballib mítosz, hogy a kitántorgók az ő híveik.

A szavazatok azonban ezt számokkal cáfolják.

Normál parlamenti szavazás esetében nem tudható, hogy hogyan szavaztak a külképviseleteken szavazók, ugyanis a szavazatokat nem számolják meg helyben, azokat hazaküldik.

Viszont szerencsénk van: az EP-választásokon a helyzet más, hiszen itt a szavazás tisztán listás, ami miatt a külképviseleti szavazatokat is külön összesítik. Még nagyobb szerencsénk van: 2014-ben volt magyar parlamenti és EP- választás is, így az adatok ugyanarra az időszakra vonatkoznak!

Lássuk hány százalékot kaptak az egyes pártlisták összesen és csak a külképviseleteken leadott szavazáson!

Látható: két pártlista van, mely külföldön jelentősen több szavazatot kapott, az Együtt-PM és az LMP. Az előbbi két és félszer, az utóbbi háromszor népszerűbb volt külföldön, mint összeségében. A ballib tábor két pártja - a DK és az MSZP - viszont külföldön feleannyi szavazatot kapott, mint összességében.

Összesítve a 3 ballib pártlista eredményét, arra a - ballibek számára mellbevágó - eredményre jutunk, hogy míg összességében megszerezték a szavazatok 27,90 %-át, a külképviseleti szavazatoknál arányuk csak 26,39 %, azaz külföldön még valamivel kevesebb is az elért eredményük. A kitántorgók nem rájuk szavaznak...

Tény tehát: a Fidesz népszerűsége alacsonyabb volt a külképviseleti szavazáson, mint összességében: 51,48 % helyett csak 45,36 %, de így is a Fidesz nyert fölényesen a külképviseleti szavazáson, ráadásul a Fidesz mínusz 6 %-a nem a ballibekhez ment, hanem az LMP-hez! A ballibek népszerűsége pedig hibahatáron belül azonos belföldön és a kitántorgók között.

A spanyol nyelv elterjedése és nyelvjárásai.

A spanyol a világ harmadik legnagyobb nyelve, anyanyelvi beszélőinek számát tekintve.

Európa:

Afrika:

Amerika:

a spanyol nyelv státusza:

sötétzöld – hivatalos nyelv és a lakosság 90-100 %-a anyanyelvi beszélő (Argentína, Costa Rica, Chile, Domikai Közt., Honduras, Kolumbia, Kuba, Mexikó, Nicaragua, Panama, Puerto Rico, Salvador, Uruguay, Venezuela)

világoszöld – hivatalos nyelv és a lakosság 75-90 %-a anyanyelvi beszélő (Ecuador, Peru, Spanyolország)

narancssárga – hivatalos nyelv és a lakosság 50-75 %-a anyanyelvi beszélő (Bolívia, Guatemala, Paraguay)

citromsárga – hivatalos nyelv és a lakosság kevesebb mint 10 %-a anyanyelvi beszélő (Egyenlítői Guinea)

barna –  nem hivatalos nyelv, a lakosság legalább 10 %-a anyanyelvi beszélő (Amerikai Virgin-szk., Andorra, Belize, Gibraltár, USA)

A nyelvjárásokat illetően 10 fő nyelvjárás határozható meg, ezek közül 4 spanyolországi, 6 pedig amerikai:

• közép-spanyolországi: Kasztília La Mancha és Madrid tartományok,
• dél-spanyolországi: Andalúzia, Extramadura, Murcia tartományok, Ceuta és Melilla városok, valamint Gibraltár,
• észak-spanyolországi: a többi spanyolországi tartomány, valamint Andorra,
• kanári: Kanári-szigetek,
• karibi: a karibi szigetek, Mexikó karibi partvidéke, Panama, valamint Kolumbia és Venezuela karibi partvidéke, s Belize,
• mexikói: Mexikó, a karibi partvidék nélkül, valamint ez a legelterjedtebb az USA-ban,
• közép-amerikai: a középamerikai államok, Mexikó és Panama kivételével,
• andoki: Ecuador, Peru, Bolívia nyugati része, valamint Kolumbia és Venezuela andoki része,
• argentín-uruguayi: Argentína, Paraguay, Uruguay, valamint Bolívia keleti része,
• chilei: Chile.

A spanyol – hatalmas kiterjedése ellenére – rendkívül egységes nyelv, sosem volt próbálkozás saját helyi szabvány létrehozására. Manapság pedig a könnyű és gyors kommunikáció még inkább erősítik a nyelv egységét.

Az egyes nyelvjárások között a legnagyobb különbségek a szóhasználatban vannak, a különböző szavak jellemzően egymás szinonímái.

A kiejtés meglepően egységes. A helyi sajátosságok párt pontban foglalhatók össze:

• az s és a d szóvégeken és mássalhangzók előtt gyakran eltűnik egyes esetekben, míg másokban nem,
• az ll és a y ejtése egyes régiókban ugyanaz, másokban eltérő – eredetileg az előbbi ejtése a magyar ly eredeti ejtésével volt azonos, míg az utóbbi a mássalhangzó utáni szóvégi vagy mássalhangzók közti magyar j-nek felelt meg: érdekes, hogy a két hang a magyarban is egyesült (a palóc nyelvjárást leszámítva),
• a y ejtése régiónként változó: az előbbi pontban leírtól a magyar zs-hangig terjedően,
• a j ejtése kétféle lehet: akár lehet olyan, mint a magyar h ejtése magánhangzók között, akár olyan, mint a ch a magyar technika szóban,
• nagyon jellemző, hogy a z és az s ejtése (valamint az e vagy i előtti e ejtése) azonos-e vagy sem,
• végül talán a legjellemzőbb: az s ejtése, azaz a magyar sz-szel egyező ejtése, vagy a magyar selypített sz-ként való ejtés.

Íme ezekről egy táblázat:

Ami érdekesség még, hogy a spanyol anyanyelvű átlagember hogyan érzékeli az egyes nyelvváltozatokat.

A /θ/ hang Spanylországon kívül nem fordul elő, a latin-amerikaik számára kifejezetten vicces ez a hang.

A d és s hangokat nem elharapó nyelvjárások beszélői számára a d és s hangokat elharapása “parasztosnak”, azaz műveletlen ejtésnek tűnik.

A tú személyes névmás (te) helyettesítése a vos névmással Dél-Amerikán és Közép-Amerika egy részén kívül ismeretlen, ennek használata így azonnal elárulja a beszélő eredetét. Fordítva ugyanez igaz a vosotros személyes névmásra (ti), ennek használata Spanyolországon kívül teljesen hiányzik, azaz aki ezt használja, az azonnal elárulja magáról, hogy ő spanyol. Ugyanez igaz a többes számú második személyű igaragozásra is: ennek használata teljesen hiányzik Latin-Amerikában, ez latin-amerikai füllel sznob beszédnek tűnik.

Az s ejtése annak selypítős változatában Spanyolországon kívül csak Chilében fordul elő, ez a hang a “normál magyar” sz-t ejtők számára kifejezetten komikus, míg fordítva meg a “normál magyar” sz ejtése “parasztos”.

Kerestem direkt pár videót, az egyes nyelvjárások bemutatására. Élő beszédet igyekeztem keresni, nem nyelvi tanítóanyagokat, mivel szerintem az előbbiek jobban kifejezik a nyelvet. A 4 legtipikusabb nyelvjárásra kerestem példát.

a spanyol államfő tavalyi karácsonyi beszéde – tipikus közép-spanyolországi nyelvjárás: /θ/ és selypített sz, a d-k és s-ek ejtése, erős /x/, nincs zs hang

a volt argentín elnök 2010-es újévi beszéde – argentín-uruguayi nyelvjárás: nincs se /θ/, se selypített sz, a d-k és s-ek laza ejtése, gyakori kihagyása, gyenge /ɦ/, zs hang

a mexikói elnök tavaly újévi beszéde: mexikói nyelvjárás: nincs se /θ/, se selypített sz, a d-k és s-ek pontos ejtése, erős /x/, nincs zs hang

a kubai vezető beszéde: karibi nyelvjárás: nincs se /θ/, se selypített sz, a d-k és s-ek laza ejtése, gyenge /ɦ/, nincs zs hang

A múlt hónapban a multi munkahelyemen látogatást tett a cég legfelsőbb tanácsa elnökségének elnöke (mai nyelven: CEO).

Ez ritka dolog, hiszen a tengerentúli nagyembernek nincs ideje állandóan látogatni a cége egyes részegységeit. Kedvenc magyar könyvem nyomán, a CEO olyan ritkán jár nálunk, mint ahogy a fülbetik bilevezik. Szóval nagyon ritkán, így ez hatalmas ünnep.

Már napokkal előtte érezhető volt az idegesség, mármint nem az egyszerű szürke alkalmazottak között, mert ők leszarták az egészet, hanem a helyi vezetőség tagjai között.

Mivel mindennek ismerem a kommunista verzióját, nem számítottam semmire. Már régóta  rádöbbentem: nincs semmilyen lényegi különbség a kommunista diktatúra és a kapitalista demokrácia között, annak emberi és propagandabeli elemeit illetően. S a kisember reakciója is ugyanaz: mindkettőre bólogat, de egyiket se veszi komolyan. Mert a kisembert az “előre a kommunizmus építésének útján” szöveg ugyanúgy hidegen hagyja, mint a “növeljük 2018 végéig a cég profitját 200 %-kal” szöveg – mindkettő tömény butaság és egyiknek sincs semmi köze a kisember életéhez.

Az alkalmazottak kérdéseket is tehettek fel a főmuftinak. Az egyik kérdés az volt “tisztelt főtitkár elvtárs, Ön milyen munka/magánélet egyensúlyt tart fent?”, mire a neves ember elmondta, hogy a kérdés értelmezhetetlen, mert egy olyan rendes, lelkes, kötelességtudó ember számára, mint ami ő is, nem létezik munka/magánélet egyensúly kérdés, ugyanis neki a munka része a magánéletének, sőt annak fő értelme.

Egyébként a nagyember, akit most láttam először élőben, kifejezetten jó benyomást tett rám így élőben: az eddigi közvetett ismeretség alapján nagyon rosszra számítottam. De kiderült: ő is csak egy ember, ő is csak egy alkalmazott (bár nálam pont 80-szorosan magasabb fizetéssel), s ő is a kényszerűség ketrecében él. Elmondta a kötelező bugyutaságokat, de szövege kb. 10 %-ában saját magát adta és őszinte volt. Ez az oka, hogy abba is hagytam a vele való viccelődést, amit gyakran csináltam kollégák előtt eddig.