bircahang

Minden jó politikus olyan, mint egy jó hadvezér.

Orbán sikeres, európai jelentőségű politikussá nőtte ki magát, akinek szavára, ma már adnak az egész EU-ban.

Nyugat-Európa utolsó próbálkozása Orbán megdöntésére tavaly nyáron volt.

Az USA már 1 évvel korábban lemondott erről, miután Orbán kiállt nyíltan az egyébként káros TTIP mellett, ezzel megvéve Washington semlegességét. Veszélyes kompromisszum volt ez Orbán részéről, tegyük hozzá.

Tavaly tehát olyan helyzetbe lett belevezetve Orbán, melyből nem volt menekvés. Hiszen:

• ha keményen fellép a határon, emberek halnak bele ebbe, aminek következményeképpen még belföldön is népszerűtlen lesz (a migrációellenesek 90 %-a se akar halottakat a határon),
• ha nem lép fel a határon, s betartja az EU-s szabályokat, az országban fog rekedni több százezer ember, akik mindenképpen bajt fognak keverni, a hatóság pedig képtelen lesz ezt kezelni: Orbán hívei is ellene fordulnak a lagymatag hozzáállás miatt, az ellenzék meg nyerő adut kap a kezébe, hogy a kormány képtelen ellátni feladatát.

Orbán mesterien megoldotta azonban ezt. Előbb kivárt, hogy a hangzavar erősödjön, az ostoba nyugat bele is lovalta magát (lásd hamis fényképek Bicskén), majd Orbán hatalmas gólt rúgott: abbahagyta a határ védelmét, de nyugatra is, azaz az összes "menekült" rázúdult Ausztriára, az osztrák kormány meg már erre nem tudott mit lépni, hiszen előtte napokig Orbánt szidta, hogy "nem engedi" a "menekülteket" tovább utazni - bele is bukott aztán ebbe, nem Orbán, hanem az osztrák miniszterelnök Majd pedig Orbán expressz gyorsasággal megépítette a kerítést délen, megvívta a történelmi röszkei csatát, amivel a tömeg átzúdult már Horvátország felé. S csoda történt: az Orbán elleni kritika véget is ért nyugatról, a nyugat magára hagyta a magyar ballibeket.

Azóta a migráció nem magyar probléma immár. Alig valaki próbál Magyarország felé menni, a mégis bejutó száz ember nagy részét meg elkapják a rendőrök. Az iszlamisták meg még segítenek is Orbánnak azzal akaratlanul, hogy nem Magyarországon vagy más a magyar álláspontot helyeslő országokban robbantgatnak, gyilkolnak, hanem ott, ahol szívélyesen befogadják őket.

Az osztrák miniszterelnök megbukott. Készüljön most Satana Mertkell, a másik ultraliberális, európaellenes is...

Az egyik legszokatlanabb XX. századi kémtörténet Glenn Michael Southeré.

Souther 1957-ben született az USA-ban, érettségi után, 18 éves korában azonnal az amerikai haditengerészethez ment dolgozni, ahol katonai fényképész lett.

Ebben a minőségében az olasz partoknál szolgált, Hozzáférése volt igen fontos anyagokhoz, fényképészként egyik feladata az amerikai kém-műholdak fényképeinek feldolgozása volt. Alig 5 év szolgálat után teljesen kiábrándult hazája politikájából, miután hozzáférése lett egyes amerikai katonapolitikai háttéranyagokhoz. Már régóta Souther kedvence Majakovszkij, orosz költő volt, így kezdett el érdeklődni az orosz kultúra, majd a szovjet politika iránt. Lassan a szovjet politikai meggyőződéses híve lett.

Ezek után egy szép napon, 1980-ban kimenője alatt besétált a római szovjet követségre, s ott bejelentette: kéri a szovjet állampolgárságot, valamint a letelepedés lehetőségét a Szovjetúnióban. A szovjet titkosszolgák először biztosra vették, az egész az amerikai kollégáik tréfája, s Southert erős visszafogottsággal fogadták, A moszkvai vezetőség - a KBG I. ügyosztálya, azaz a hírszerzés - álláspontja is az volt, Souther valószínűleg a CIA vagy az MI (az amerikai katonai hírszerzés), esetleg az ONI (az amerikai hadiflotta hírszerzése) embere, aki tesztelni próbálja a szovjet titkosszolgálatok éberségét. A szovjet KGB-rezidens Rómában, Borisz Szolomatyin őrnagy (később: tábornok vezérőrnagyi rangban, hatalmas karrierjét részben éppen Southernek köszönheti) azonban a kezdettől fogva hitt Southernek, Szolomatyin magát kiváló emberismerőnek tartotta, aki képes felismerni az őszinte embert, s nem teljesítette a parancsot, hogy ne foglalkozzon többet az amerikai "provokátorral". Szolomatyin meggyőzte Southert, hogy maradjon inkább jelenlegi pozíciójában, adjon át információkat neki az amerikai haderő titkos anyagaiból, mert így sokkal jobban tudja segíteni a "szocializmus ügyét", mintha egyszerűen elköltözne Moszkvába. Souther elfogadta a javaslatot, s azonnak munkához is látott. Miután kiderült, hogy az általa átadott információ valós és hatalmas értékű,  a moszkvai KGB-vezetőség felismerte, hogy Szolomatyinnak volt igaza, s Szolomatyin hivatalosan is meg lett bízva az amerikai informátorral való kapcsolat tartásával. Különösen az döbbentette meg a moszkvai vezetőséget, hogy Souther határozottan visszautasított bármiféle pénzügyi ellenszolgáltatást, ez pedig ritka dolog volt a 80-as években: a szovjet titkosszolgálatok legtöbb beszervezett nyugati ügynöke egyszerűen pénzért árulta el hazáját, bármiféle ideológiai meggyőződés nélkül.

1982-ben Souther leszerelt a hadseregtől, de kiváló szolgálata miatt azonnal munkát kapott civilként az amerikai haditengerészet észak-atlanti hírszerzési központjában Virginiában, így ezentúl még titkosabb anyaghoz tudott hozzáférni, melyeket szintén továbbított a szovjet szervek felé. Többek között az Európába telepített összes amerikai atomrakéta pontos helyét és célpontját tőle tudta meg a szovjet vezetés. Közben Souther levelező tagozaton orosz nyelv és irodalom szakra kezdett járni az egyik amerikai egyetemen, ez azonban nem keltett feltünést, sőt ezt a főnökei pozitívan is értékelték: nyilván azért jár Souther egyetemre ilyen szakon, hogy még jobban tudja majd segíteni nyelvtudásával hazája titkosszolgálatát. Még az sem okozott gondot, hogy olasz nemzetiségű felesége - akivel Souther kapcsolata megromlott - jelentette férjéről, hogy szovjet kém. Mivel erre azonban nem volt semmilyen bizonyíték, az FBI lezárta a nyomozást azzal, hogy a vád hamis, a feleség bosszújáról van csupán szó, aki férje hűtlensége miatt találta ki az egészet.

Souther két évfolyamtársával egyetemi tanulmánya alatt

1985-ben azonban Souther ismét az amerikai hatóságok szeme elé került. Ez volt az az időszak, amikor több szovjet kémet is sikerült leleplezni az USA-ban, ami miatt minden korábbi gyanúsítottat újra elővettek. Souther biztos volt benne, hogy előbb-utóbb le fogják leplezni, ezért 1986 júniusában olaszországi nyaralása során bement ismét a római szovjet követségre, ahol bejelentette: lelepezték, ezért kéri kimentését. Szolomatyin kiállított neki szovjet útlevelet "Mihail Orlov" névre - a nevet maga Souther találta ki -, s másnap el is utazott Moszkvába.

már a Szovjetúnióban, főnekei tanácsára levágta a szakállát

Ugyanabban az évben októberben hivatalosan is megkapta a szovjet állampolgárságot, s immár valóban Mihail Orlov lett. Érdemei miatt a KGB hírszerzési osztálya azonnal alkalmazta is őt, rögtön őrnagyi rangot kapva (hatalmas ugrás volt ez, az amerikai hadseregben a legmagasabb rangja őrmester volt) - attól fogva az amerikai hírszerzési adatok elemzése lett munkája. Hamarosan elvette feleségül egyik orosz kolléganőjét - aki angol nyelvet tanított a KGB Akadémiáján -, s kislányuk is született, 1988-ban - Alekszandra Orlova.

orosz feleségével

Souther a Szovjetúnióban élve is érdeklődött a politika iránt, skritikusan szemlélte Gorbacsov peresztrojkáját, negatív véleménye volt róla, kollégái későbbi elbeszelése szerint Souther-Orlov azt mondta: "a szovjet vezetés az országot a mocsárba viszi".

halálhíre a New York Times-ban

1989-ben Souther Moszkva környéki nyaralója garázsában öngyilkoslett. Legalábbis ez a hivatalos verzió. A nemhivatalos verzió kicsit más: eszerint a rendszer végét érezve Southern megkérte a vezetőséget, hogy a bevett módszer szerint kapjon új személyazonosságot, ugyanis azt hitte, hogy a kommunizmus utáni szovjet vezetőség ki fogja adni a nyugatnak mindazokat a nyugatiakat, akik a szovjetek részére kémkedtek. Az új személyazonosság megadásának szovjet titkosszolgálati módja pedig pontosan ez volt: megrendezett öngyilkosság, ünnepélyes temetés, majd a személy kinézetének műtéti úton való megváltoztatása, aztán új név alatt más fontos munkára irányítás. Egyes jelentések 2010-ből beszámoltak arról, hogy Kanadában az orosz követségen dolgozik egy 50 év körüli orosz diplomata, akinek  a szemei erősen emlékeztetnek Southerére...

sírja Moszkvában

Friss hír, hogy Orbánt az év emberének választotta egy "Gazdasági Fórum" nevű lengyel szervezet.

A szervezetről egyébként eddig sosem hallott senki, azaz ez egy a világ több tízezernyi jelentéktelen szervezete közül, melyek jelentéktelen díjakat osztogatnak. Pár ilyen szervezet eleve pénzért ad díjat, én is hetente többször kapok spam-emailt hasonlóktól, hogy pl. csak 99 dollárért belekrülhetek a világ legfontosabb embereinek jegyzékébe, s hasonlók.

A ballib médiák egymással versengve röhögnek a fentieken. Külön kiemelik azt a szerintük röhejes tény, hogy a római pápa is a jelöltek között volt, de végül alulmaradt Orbánnal szemben.

Érdekes, amikor egy ugyanilyen jelentéktelen szervezet a világ második legkorruptabb gonosztevőjének nevezte Orbánt 2 éve, ugyanezek  a médiák ismét egymással versengve újjongtak a híren, s mindenkit, aki megállapította, hogy ez egy kamuszervezet, Orbán-bérenc gazembernek tituláltak,

Ki érti ezeket a ballib szokásokat...?

A ballibek kedvenc szövege, hogy az egyházak ne politizáljanak, hanem maradjanak a templomok falai mögött. Ezt gágogják immár negyed évszázada.

Természetesen ha valaki ugyanezt az érvet használja bármi másra, pl. azt mondja, hogy a homokosok csak a négy fal mögött vállalják fel magukat, ugyanezek a liberálisok mélyen fel vannak háborodva. Dehát ez már csak az unalomig megszokott ballib kettős mérce, melynek alapelve: a liberálisok szent joga beleszólni mindenbe, míg mindenki más ne merjen saját szűk területén kívül merészkedni.

ermészetesen a kereszténységen belül is működik a liberális kettős mérce. Emlékezzünk csak vissza: amikor a Hit Gyülekezet még erősen ballib volt politikailag, a ballibeknek egy szava se volt e felekezet politizálása ellen, ellenben most, amióta ez a felekezet több kérdésben is antiliberális álláspontot képvisel, már hallatszik az egyre erősődő ballib gágogás. S természetesen a ballib Iványi metodista felekezetének politizálása ellen sincs ballib panasz.

Most vált  a helyzet azonban viccessé. A ballib megmondóemberek követelik manapság, hogy a magyar keresztény egyházak kövessék többek között a vatikáni argentín sómen-celeb migráció- és iszlamistapártoló álláspontját. Hogy is van ez? A ballibek, akik szerint az egyházaknak nem szabad politizálniuk, kötelesek politizálni? Furcsa...

Nézzük, mi a valóság! A keresztény egyházaknak nem feladatuk a napi politikával foglalkozniuk, sőt ha ezt megteszik, szinte mindig hibáznak. Ellenben általános értelemben kötelességük politizálni, utat mutatandó, hogy mi az a politikai álláspont, mely nem egyeztethető össze a keresztény elvekkel. Pl. el kell ítélni a rasszizmust, a pedofíliát, a homoszexualizmust, az eutanáziát. az egyneműek "házasságát", az ateizmust, a keresztényellenességet, stb. - ezek egyike sem egyeztethető össze a keresztény elvekkel. De abban, hogy erre vagy arra a pártra szavazzunk, az egyházaknak nem lehet kötelező, általános útmutatásuk. S arra se lehet, hogy mi legyünk a véleményünk a migrációról - ugyanis  a keresztény elvekkel tökéletesen összeegyeztethető mind a migráció támogatása, mind az ellenzése, mind a semlegesség ebben a kérdésben.

Egyébként meg simán lehet valaki egyszerre liberális és keresztény. Természetesen ebben az esetben a keresztény elvekbe ütköző liberális elveket nem vallhatja. De simán hihet valaki a liberális elvek 99 %-ában, ezek ugyanis nem ellentétesek a kereszténységgel.

Van egy izgága, mezőgazdasági sefteléssel foglalkozó, Seftelő vagy Sepertelő vagy Sephered nicknevű ember a magyar neten.

Olyan velem azonos korombeli lehet kinézetre.

A minap tette közzé az alábbi ökörséget:

Cáfolni nem is érdemes, mert nyilvánvaló hülyeség mindenkinek aki akár alapszinten is ért a kérdéshez.

A jó csak az, hogy vannak még ilyen emberek. A mai fiatalok tudják így mi volt a megszűnt SZDSZ szellemisége – amihez képest még a mai DK is szélsőséges magyar nacionalista szervezet -, s miért nem szabad, hogy ilyen emberek bármiben döntési pozícióba juthassanak.