bircahang

A kommunista, a liberális, s a nacionalista eszme mind utópia.

A kommunista álom alapja az, hogy az emberek el fogják fogadni az anyagi egyenlőségét, akkor is törekedni fognak a dolgok jobbítására, ha ebből nem származik személyes hasznuk. A valóság: az ember igazságtalannak tartja, ha munkája gyümölcséből csak annyiban részesedik, mint az, aki ebben a munkában nem vett részt. Az átlagember ez csakis érzelmi kötelekéken belül fogaja el, viszont szélesebb keretekben ezt ugyanolyan elfogadhatatatlannak tartja, mint annak ellenkezőjét: a kizsákmányolást.

A liberális álom alapja az, hogy az emberek elfogadják, hogy az emberek csak egyének, s közösségi kötelékek és kötelezettségek nem léteznek, ill. csaki egyének önkéntes akarata mentén lehetnek. Aki gazdagabb, annak jogai lesznek, mert ügyesebb. Aki meg szegény, az is lehet gazdag, ha igyekszik. A valóság: egy sor emberi közösség természetesen alakult ki, az emberek nem fogadják el a közösség felett élősködőket, s akkor se ismerik el az előjogokat, ha azok esetleg valós teljesítményen alapulnak.

A nacionalista álom alapja: a nemzeti, nemzetiségi identitás mindenek felett áll. Az idegen elemek pedig elfogadják ezt a rende. A valóság: előbb-utóbb mindenki saját nacionalista közösséget akar, ami felborítja a rendet, ami oda vezet, hogy erőszak alkalmazása szükséges az álom fenntartásához, azaz mindig lesznek nyertes és vesztes etnikumok.

A három álom közös vonása: egyik se működik.

Kétségbeesetten harcol a nemzetközi nagytőke a túlélésért.

Múlt hétfőn ismét letiltott le 1 hétre a Facebook, mert hozzászóltam egy cikkhez, s az volt a véleményem, hogy ne fogadhassanak örökbe gyereket a homoszexuális "párok". Ilyen az amerikai szólásszabadság: szabadon mondhatod azt, ami tetszik a hatalomnak.

A nagytőke érdekelt az emberiség romlásában, ezért van telenyomva pénzzel minden lehetséges tényező, mely elősegíti az emberiség bukását. Azaz nem arról van itt szó, hogy a világoligarchák homokosok lennének. Nem, dehogy azok: nem több köztük a homokos, mint amennyi a homokosok átlaga a világban. Ez csupán egy eszköz a számukra.

Mint ahogy eszköz a pedofília, az iszlamizáció, az oroszellenesség, a ferencista eretnekség, az abortusz, az áltolerancia, a feminizmus, s még sok egyéb gyomorforgató undorítóság is. Mindez eszköz a hatalmasok kezében. Ez a mai helyzet: a háttérhatalom háborút visel ellenünk, az emberiség ellen.

Kezd kimenni az irányítás az oligarchia alól, a liberalizáció leállt. Ezért most kegyetlen harcot vívnak ellenünk, egyszerű emberek ellen.

Ezt csatát Magyarországon a liberális elit megkezdte azonnal a rendszerváltáskor. Akkor a cél az volt: liberális kényszerzubbony egyenruhába öltöztetni az egész országot, a liberalizmust egyetlen elfogadható eszmének hirdetni, sőt, azt hazudni róla, hogy nem is eszme, hanem valamiféle tiszta, igaz, eszmementes racionalitás, melyet minden ember természetes módon elfogad, ha kellő tájékoztatást kap.

A liberális bábmesterek persze túllőttek a célon, nem volt türelmük az agymosással, s ezzel maguk provokálták ki az antiliberalizmus gyors felemelkedését.

Mára a csatát elvesztették, nem csak Magyarországon, hanem az egész világban. Komolyan elképzelhető lett volna akár csak 10 éve is, hogy az amerikai elnökválasztáson egy nyíltan antiliberális ember esélyesként vesz részt? Most pedig ez zajlik.

Mindez mögött természetesen ott van az új, humanista, demokratikus, antiliberális Oroszország hatalmas kisugárzása a világra! Ma Oroszország az, mely erőt képes adni az egész világ humanista antiliberálisainak, egymás közti ellentéteiktől függetlenül.

Manapság a liberális háttérhatalom háborút fontolgat, de ebben is vesztésre áll: nem sikerült ugyanis a 90-es években megszüntetni az orosz és a kínai atomarzenált, így a liberális világrontók most képtelenek nyertes háborút levezényelni. Ez a szerencsénk.

Folyton halljuk a ballib megmondóemberektől, hogy micsoda szörnyű dolog, hogy Orbán megosztotta az országot.

De mi is a valódi helyzet?

A normális az, ha egy ország meg van osztva. Az emberek természetszerűen oszlanak csoportokra, valamint az emberek más dolgokat gondolnak ugyanarról. Azaz az emberiség sok részre oszlik, sok szempontból, egyetlen országon belül is.

Demokráciákban pedig mindez adottság, amin kételkedni antidemokratizmus.

A liberális "nem meg osztás" valójában azt takarja: legyen mindenki liberális. De ki akarna liberális diktatúrát, ahol mindenki egyenruhában mondja azt, amit kell és szabad?

Az ideális helyzet a megosztottság kétségtelenül létező negatív hatásának kiküszöbölésére nem a megosztottság megszüntetése, hanem a folytonos vita, azaz legyen kommunikáció a különböző nézeteket vallók között, a különféle álláspontúak ne akarják egymást a földbe tiporni, hanem vegyék tudomásul: a vitában való győzelem nem kell, hogy az ellenfél megalázásval járjon.

Nyilván ez lenne az ideális helyzet. Sajnos azonban éppen a liberálisok tették mindezt tönkre a 90-es évek elején: ők ugyanis azt mondták, hogy van az "igazság", azaz az mit ők mondanak, s minden más meg mucsaiság, bunkóság, elavult eszme, fasizmus, antiszemitizmus. Az ellenoldal reakciója erre meg ugyanez lett sajnos...

Európában a legelterjedtebb skála a nyelvtudás érzékeltetésére az a skála, mely 6 lépcsőfokot tartalmaz, a legalsó az A1 és a legfelső a C2. Az A1 azt jelenti, hogy valaki nagyon egyszerá gondolatokat képes kifejezni, sok hibával, s képes nagyon egyszerű dolgokat megérteni idegen nyelven. A C2 pedig azt jelenti, hogy a nyelvet használó képes anyanyelvi szinten használni az adott idegen nyelvet, esetleg csak a kiejtés terén ismerhető fel, hogy nem anyanyelvi beszélő.

Kevesen tudják, de van A0-s szint is. Ez azt jelenti, hogy idegen nyelven úgy igyekszünk beszélni, hogy saját nyelvünkön beszélünk, hangosabban és szótagolva, s közben mutogatunk. Ez nagyon elterjedt nyelvtudás szint volt a Balatonon a 70-es és 80-as években büfékben, strandokon, boltokban. Pl. bejön az ostoba turista és rámutat a palacsintára, majd azt mondja, hogy "fájv", mire a boltos megkérdezi: "tú-rós vagy lek-vá-ros pa-la-csin-tát kérsz?".

Ennél emeltebb szint az A0+ szint. Ez alapvetően a 0-ás szint, de időnként mondunk pár idegen szót is közben. Itt azt mondja a büfés: "jú vant tú-rós vagy lek-vá-ros pa-la-csin-tát?".