bircahang

Sok ideje meg akarom írni, de személyi jogi okokból folyton halasztgattam. Most már elmúltak ezek az okok, sajnos. Az összes ilyen véleményt ugyanis apám hivatali kapcsolatain keresztül tudtam meg, s amíg apám élt, nem akartam neki kellemetlenséget okozni.

Az MSZP liberálissá alakulása a 90-es évek első felében nem egy hirtelen jött valami volt. Ezt alaposan előkészítette maga az elit, a későkádári elit.

Kamaszként - a 80-as évek első felében - hosszú éveken keresztül lehetőségem volt hallani ennek az elitnek az őszinte véleményét: azaz nem azt a véleményt, amit hangoztatni volt kénytelen mindenki a Kádár-diktatúra írott és íratlan szabályai miatt, hanem azt, amit ezek az emberek ténylegesen gondoltak.

Természetesen ez a későkádári elit nem volt egységes. Nagy vonalakban 3 részre volt oszható:

• technokraták - ez volt ezen elit 80-85 %-a,
• óhitűek - a hagyományos kommunisták, akik valóban hittek a marxista eszmében, kb. 10-15 % volt ilyen,
• reformerek - akik valamiféle változást akartak, a hivatalos eszme keretein belül, ez kb. 5 % volt.

Én természetesen most csak a többségről beszélnék, a technokratákról, mert ez cikkem lényege. Sem az óhitűek, sem a reformerek nem játszottak semmilyen szerepet ugyanis a rendszerváltozás utáni kor politikájában.

Lássuk most hát ezen későkádári elit valódi véleményét a közéletről!

Külpolitika. A szovjet függőség egy megváltoztathatatlan kötöttség, nem lehet tenni ellene semmit. Mindkét szélsőség súlyos hiba: azaz a szovjet politikai szolgai követése is az, meg az ellenállási próbálkozás is az. A lengyelek lázadása felelőtlenség, nem szabad őket támogatni. Az alapelvekben követni kell a szovjet utasításokat, így a Szovjetúnió szabad kezet ad nekünk a másodlagos kérdésekben. Lásd: támogatjuk a szovjet külpolitikát mindenben (pl. Afganisztán), közben meg Moszkva megengedi nekünk, hogy belépjünk a Nemzetközi Valutaalapba.

Jellemző mondat: "Addig ugrálnak ezek a lumpen lengyelek, míg a ruszkik bevonulnak".

Belpolitika. Kádárnak nincs alternatívája. Ha le lenne cserélve, helyette mindenképpen egy óhitű kommunista jönne, aki lassítaná az ország közeledését a nyugathoz. Azaz minden eszközzel ki kell állni Kádár mellett.

Jellemző mondat: "Bárcsak élne Kádár 120 éves koráig!".

Ideológia. A marxizmus egy vicc, régen megbukott. Lassan az egész szociális tábor titokban igyekszik lecserélni, még a szovjet vezetés is erre mozog. Az ideális a liberális, polgári demokrácia lenne, de erre nincs esély a nemzetközi feltételek és az ország geopolitikai helyzete miatt.

Jellemző mondat: "Hála Istennek, ma már a balosok nem dirigálnak nálunk".

Gazdaság. Az állami tulajdon önmagában rossz, szükséges a magántulajdon erőteljes növelése. Mind a belföldi kisvállalkozók rétegének növelésével, mind - és ez a fontosabb - nyugati részvétellel létrehozott vegyesvállalatokkal. Margaret Thatcher és Ronald Reagan gazdaságpolitikája az, ami ideális lenne nekünk is, de sajnos mindez nem valósítható meg teljesen ideológiai okokból. A magyar ember lista és nem is akar dolgozni, ezért munkanélküliség pozitív dolog, hazánk legnagyobb hibája a széleskörű szociális rendszer, ezt le kell építeni, piaci alapra kell helyezni.

Jellemző mondat: "Hallottam, hogy államosítottak egy nyugatnémet céget, na most majd csődbe is mennek".

Kultúra. Az ország érdeke az óhitű kommunista rezsimek eltávolítása, ezért érdemes akár a magyar kisebbségek ügyét is felhasználni annak érdekében, hogy gyengüljön a csehszlovák és román vezetés. Kádár túlságosan fél a magyar nacionalizmustól, pedig ezt fel lehetne használni pozitívan is, korlátok közt tartja.

Jellemző mondat: "Ezek a ruszkik mikor fogják már leváltani Ceaușescut? A hülye nyugatiak is támogatják őt, nevetséges!".

Látható a fentiekből, a technokrata későkádári elit nem mindenben azonos a később ballibnek nevezett iránnyal, de hozzá áll a legközelebb. Remélem mindenkinek érdekes volt ez a 30-35 évvel ezelőtti véleménykép.

Mi a személyes érintettségem, hiszen illene erről is beszámolni? 18 éves 1985-ben lettem, azaz a fentiek 12-18 éves korom között hangzottak el. Ebben az időszakban többnyire erősen nyugatpárti liberális voltam, a technokratákat gyáváknak tartottam, azaz nem tartottam őket eléggé nyugatpártiaknak. 16-17 évesne pedig rövid ideig marxista voltam, George Orwell hatott rám, ekkor a Tőke című művet is képes voltam végigolvasni. Ebben az időszakomban viszont túl nyugatoknak tekintettem a technokratákat.

Ezt a cikket a népszavazás kezdése ELŐTT írom, azaz semmit se tudok: se részvételi adatot, se eredményt.

Mikor lesz a népszavazásnak nemzetközi jelentősége?

• Ha fölényesen – kétharmad felett – győznek a NEMek, s a népszavazás nem lesz ugyan érvényes, de a legalább 40 %-os lesz a részvétel.
• Ha győznek a nemek, s a népszavazás érvényes lesz.

Mikor lesz a népszavazás Brüsszel győzelme?

• Ha a fenti két opció egyike se teljesül.

S most lássuk a belpolitikai jelentőséget!

Mikor lesz a népszavazás a kormány győzelme?

• Ha érvényes lesz és győznek a NEMek.

Mikor lesz a népszavazás a kormány veresége?

• Ha a részvételi arány nem éri el a 40 %-ot.
• Ha a részvételi arány eléri a 40 %-ot, de jelentős számú – a szavazatok harmada legalább - IGEN vagy érvénytelen szavazat lesz.

Mikor lesz döntetlen a népszavazás a kormány és a balllib ellenzék között?

• Minden más esetben, azaz ha a fenti 3 opció egyike se teljesül.

A liberális médiák egyik új mániája minden iszlamista terrorista akció során előadni a lemezt: az elkövetők nem muszlimok, mert az iszlám a béke vallása. A liberális politikusok ezen bugyutaság elismétése során szeretnek muszlim lelkészekkel is szelfizni. Ez a mai liberális divat: ökörködni és elmosódótt, szar fényképet készíteni saját magukról.

A tézis szerint a radikális iszlámon alapuló iszlamizmus az iszlámtól idegen, az égből leesett valami.

Lássuk azonban a valóságot!

A keresztény politikai filozófiája és politikai története teljesen eltér az iszlámétól.

A kereszténységnek valójában nincs is politikai filozófiája, mert hát Jézus is azt mondta „országom nem ebből a világból való”, azaz a kereszténység számára nem az evilági létezés a lényeg. Természetesen amikor a kereszténység sokak vallása lett, s méginkább miután államvallás lett, ki kellett találni egyfajta  keresztény politikai filozófiát. De ez alapvetően kényszer volt, s soha sem rendelkezett hitbéli jelentőséggel.

A  keresztény politikai filozófia 2 főtípusa a keleti és a nyugati volt. A nyugati elképzelés szerint a földi életben két szint van, lelki és anyagi, az előbbi az Egyház dolga, az utóbbi meg az uralkodóé. Mivel pedig a lelki elsőbbséget élvez, az uralkodók alá vannak rendelve lelki ügyekben az Egyháznak. Innen a katolikus tézis, hogy a római pápa a világi uralkodók felett áll. Ismert neve ennek papocezarizmus, fő megalapítója Szent Ágoston, IV-V. századi püspök, a keresztény teológia egyik legnagyobb alakja.

A keleti elképzelés ezzel szemben a hatalom egységét hirdette, azaz a világi uralkodó posztja miatt része az Egyház vezetésének, a lelki és az anyagi szint nem lehet egymással ellentétben. Ennek köznapi neve cezaropapizmus, fő megalapítója szintén egy IV-V. századi püspök, Aranyszájú Szent János, szintén a  keresztény teológia egyik legnagyobb alakja. (Az ortodoxia szempontjából külön jelentősége Szent Jánosnak, hogy ő alkotta meg a bizánci szertartásrendent, melyet mind a mai napig használ az ortodox templomok 99 %-a (és természetesen a bizánci rítusú katolikusok 100 %-a is).) Szent jános egy bibliai szakasz - Tesszalonikaiaknak írt 2. levél, 2. fejezet, 7. szakasz – alapján arra a következtetésre jut, hogy az állam feladata a gonosz feltartóztatása, azaz egy államban kell élnie az összes kereszténynek, mely állam vezetésének szerepe, hogy együtt az Egyházzal távol tartja a gonosz erőket.

A 3. főtípus későbbi, ez a protestantizmus politikai filozófiája. Ennek lényeg a szekularizmus, azaz az állam és az egyház elválasztása. A kereszténység szerepe immár nem intézményes itt, hanem csak a keresztény hívő uralkodók személyén keresztül érvényesülnek a keresztény értékek.

De mindegyik tan a 3 közül közös egyben: a politikai államtan nem szerves része a keresztény tanításnak, a kérdés nem dogmatikai, nem is hitbéli. Mindezek miatt a keresztény államiság történelme sem hatott ki a keresztény tanításra. A kereszténység UGYANAZT tanította mindig: üldözött vallásként, államvallásként, s a mai, ateista környezetben is. Miért? Mert a politikai állameszme nem szerves része a hittételeknek.

A helyzet teljesen más az iszlám esetében. Az iszlám politikai filiozófiája szerves része az iszlám vallásnak, nem későbbi filozófiai tanítás. Az iszlám állam a kalifátus, ez az ideális állam, s minden más rossz.

A korai iszlám eleve azzal kezdett a VI. században, hogy megkezdte a kalifátus kiépítését. S amikor ellenségekbe ütközve kénytelen volt abbahagyni a birodalomépítést, ez kényszerűen mérsékelte a vallást is.

Míg a keresztény hittélek és gyakorlat nem változtak, ill. csak olyan kérdésekben változtak, melyek nem érintették a hit alapjait, az iszlám esetében a két dolog egymással szétszakíthatatlan kapcsolatban állt.

A mai iszlám radikálisok valójában nem mondanak mást, mint a korai, eredeti iszlám. Akik eltérnek az eredeti tanoktól azok éppen azok, akik a később, már mérséklődött tanokat követik.

Lehet nem szeretne a radikális iszlámot, de azt állítani róluk, hogy nem igazi muszlimok vagy hogy meghamisították a „béke vallását” kb. olyan, mint azt állítani, hogy az egyneműek „házasságát” támogatók az igazi kereszténynek, míg az ellenzők meg álkeresztények, vagy hogy a Jézus feltámadásában hívők eretnekek, míg az azt csak jelképesen értelmezők az igazi, rendes keresztények!

A radikális iszlám éppenhogy annak jegyében született, hogy az iszlámot megtisztítsa a vallást mérséklő későbbi elvektől és visszavezesse a hívőket Mohamed tanításaihoz. Azaz ezek az emberek semmiképpen sem áliszlám, sőt ellenkezőleg: ők képviselik az eredeti tanítást.

Veszélyes dolog az ördöggel cimborálni. Jó szándékból is az.

A Soros-Pumukli néven ismertté vált Pukli István iskolaigazgató sorsa a legjobb bizonyíték erre.

Nem ismerem őt személyesen, nem ismerem motivációját sem. Vajon ballib politikai pályára akart lépni vagy csak naív, jószándékú ember – nem tudom megmondani.

A ballibek kétségbeesésben élnek 2010 óta.

Hagyományos politikusaik – mint az MSZP-vezetés és Gyurcsány – képtelenek növelni támogatottságukat, legfeljebb egymás rovására növekednek, de összeteljesítményük marad ugyanazon a 15-20 %-os szinten.

Reformer politikusaik még nagyobbat buknak. Bajnaihoz hasonló expressz gyorsaságú bukást kevés politikus produkált Magyarországon a rendszerváltozás óta. Persze ebben a sajátjai is jelentős szerepet játszottak, tegyük hozzá, hiszen se az MSZP, se a DK nem akart osztozni vele ugyanazon a tortán.

A ballibek által szétrobbantott LMP szakadárjai mára egy szobában elférnek teljes tagságukkal és szavazótáborukkal. S eközben – ez a legnagyobb kudarc a ballibek számára! - az LMP nem-ballib része ma is képes lenne bejutni a parlamentbe, mégpedig önerőből.

Alakultak aztán a különböző mozgalmak is, azzal a bevallott céllal, hogy ők mind a Fidesztől, mind a ballibektől függetlenek. Lassan mind a ballib tábor részévé lettek és elsorvadtak. Mára csak FB-oldalak maradtak belőlük, melyeknek van párezer – a legnagyobbaknak akár pár tízezer! - rajongójuk, ezeket összeadva jelentős, milliós számot kapunk,  de vigyázat: jellemzően ugyanaz a párezer ember a rajongója az összes ilyen csoportnak. (Arról nem is szólva, hogy a FB-rajongó valójában sokszor csak követő, esetleg éppen az ellentáborból, aki szereti követni az ellenfelek eseményeit.) Ki hallott manapság a Szolidaritás, Egymillióan Az Izéért, stb. szervezetekről a FB-on kívül? Senki.

Voltak persze eleve ballib mozgalmak is, melyek civilnek hazudták magukat, azaz nem kellett később csatlakozniuk a ballibekhez, mert eleve ott voltak. Lásd a milliomos szocik által működtetett Éhségmenet nevű vicccsoportot. Átvert volt főemberük mára nem foglalkozik politikával.

Csak az érdekesség kedvéért megemlíteném, hogy van persze pár ultraballib csoport is, mely nem csatlakozott a ballib táborhoz. Ők azok, akik tényleg mind a Fidesztől, mind a ballibektől függetlenek, viszont a ballibek ellen az a fő váduk, hogy azok nem igazi ballibek, nem eléggé ballibek. Ezek a csoportok teljesen lényegtelenek, jellemzően az alapító pár haverját tömörítik, lásd pl. Tuareg fanatikus fideszesből fanatikus ballibá lett mozgalmár az egész országot árulónak tartó, 30-tagú forradalmi sejtjét vagy az Amerikai Magyar Népszava nevű blog köré szervezkedett 10-tagú „pártot”.

Az igazság kedvéért megemlíteném, hogy vannak természetesen nem ballib ellenzékiek is a Jobbikon és az LMP-n túl is, de ezek most irrelevánsak e cikk szempontjából. Ezek egyébként 3 részre oszthatók: radikálisok, akiknek a Jobbik túlságosan centrista lett az utóbbi időkben (de éles helyzetben ezek az emberek leszavaznának a Jobbikra vagy a Fideszre, „kisebbik gonosz” alapon), baloldaliak, akik elutasítják a ballib elveket mindenestül (ezek egy része aztán elmegy szavazni az LMP-re, mint „legkevésbé utálatos” parlamenti pártra), s klasszikus polgári liberálisok, akik valamiféle nem-ballib liberalizmust keresnek (talán a PKP nevű minipárt és a Kapitalizmus Blog törzstábora jó példa ezekre, de ezek nagy része is elmegy éles helyzetbe leszavazni a ballibekre mint kisebb rosszra, mint a legkevésbé antikapitalista pártra). Személyes vallomás: a XXI. század első évtizedében többnyire magam is ezen utóbbi csoporthoz tartoztam, szóval van egyfajta megértésem feléjük, bár ma már egyetlen alapkérdésben sem értek együtt velük – aki ismeri ezen korszakomat, jól tudja, hogy akkoriban a nemblogom alcíme „több kapitalizmust, elmélyülő globalizációt!” volt – sajnos sok korábbi írásom elveszett (2012 előtt, sajnálatos módon, nem tartottam fontosnak minden írásomat megőrizni), de egyesek ezen a honlapon is olvashatóak.

De, visszatérve ezen kitérő után a fő témára, a ballib álcivilek hatalmasat buktak, a nem-ballib civilek meg kicsiny baráti asztaltársaságokká lettek.

Pumukli pedig manapság megkapta a végső döfést. Miután rádöbbent, hogy bohócnak kell csak Gyurcsányéknak és a többi ballib vezérnek, s  mögöttük álló brüsszelita-sorosista erőknek felmondott, amiért olyan támadásokat kapott, mintha ő maga lenne a csúnya, cigány Orbán.

Én azt mondom neked, Pumukli: ne sajnáld, jól jártál, időben felmondtad a paktumot a Gonosszal...

Te pedig,  Sándor Fekete-Fehér-Szürke Nővér Mária készülj, te leszel a következő.

Múlt heti hír: megverték egy budapesti parkolóházban a 888.hu tulaját.

Elemezzük az esetet gyorsan európai, haladó, liberális szempontból! Mert ez az egyetlen szempont! Minden más szempont klerikálmaradiantiszemitadiktátorság. Tehát kezdjük is el a független, civil elemzést!

A támadó ballib, az áldozat meg nem. Mi következik ebből? A következők:

• a támadónak igaza van, civil kurázsit tanúsított a fasiszta hatalom bérence ellen,
• csúnya ez a pofon, dehát kis pofon volt, s mi ez a hatalom önkényéhez képest?,
• jogilag vétkes a támadó, ismerjük el, de amit tett, az polgári engedetlenség, szóval nem is igazi bűn,
• az áldozat provokálta a támadót már azzal, hogy a ballib agytröszt engedélye nélkül közterületen megjelent,
•  álljunk ki a tisztességes támadó mellett, aki már meg is bánta tettét!

Vigyázat azonban! Ha fordítva lett volna, akkor a helyzet 540 fokkal különbözőbb lenne! Ez esetben:

• a támadó a cigány Orbán bérbokszoló önkéntes csendőre, a fasiszta rezsim így hallgattatja el az ellenzéket,
• az a pofon akkora volt, mint amivel 1944-ben a zsidókat marhavagonokba pakolta az akkori hatalom, mely a mai kormányzat példaképe,
• a támadó életfogytiglant érdemel, persze a csúnya, cigány Orbán rendőrsége nem indít eljárást,
• az áldozat példája bizonyítja: diktatúra van!
• holnapután menjünk ki mind a 800-an gágogni a diktatúra ellen!