Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A választókerületek manipulálása

Gyakori ballib érv, hogy a Fidesz manipulálta a választókerületeket 2010 után, ezzel segítette elő saját 2014-es győzelmét.

Ahhoz, hogy értelme legyen a választókerületelet manipulálni, van egy nagyon fontos feltétel azonban: szükséges, hogy legyenek politikailag stabil választókerületek. Ha ilyenek nincsenek, semmi értelme manipulálni (változtatni a választókerületek határait), hiszen az eredmény megjósolhatatlan.

Mivel 1990-2010 között az egyéni választókerületek száma azonos volt és területük sem változott, könnyű a dolgunk. Nézzük meg, hogy a 1990-2010 között létezett 176 választókerület közül hány politikailag stabil van, azaz olyan, mely mindig ugyanarra az irányzatra szavazott.

A 176 választókerületből 110 teljesen instabil, azaz nem állapítható meg stabil politikai szavazás bennük - mindig másra szavaztak. Nincs mit manipulálni Fidesz szempontból.

9 választókerület masszívan nem ballib, ezekben a ballibek sosem tudtak nyerni.  Itt sincs mit manipulálni Fidesz szempontból.

43 választókerület erősen nem ballib, ezekben a ballibek csak 1994-ben, csúcspontjukon tudtak nyerni, minden más alkalommal nem ballib erők nyertek.  Itt sincs mit manipulálni Fidesz szempontból.

Eddig összesen 162 választókerületnél tartunk, ahol a Fidesz "manipulátorainak" semmi dolguk.

Marad tehát 14 választókerület, ahol érdemes lenne manipulálni. Ezek azok a választókerületek, melyek masszívan vagy erősen ballibek.

2 választókerület van, ahol mindig  a ballibek nyertek, ezek a budapesti 19. és 20. választókerület (ezek a XIII. ker. egy részét ölelik fel). Továbbá van 12 olyan választókerület, ahol a Fidesz csak népszerűsége csúcsán, 2010-ben tudott nyerni, minden más alkalommal ballib jelölt nyert. Ezek:

Baranya 3. - Pécs 3. - a jelenlegi 1. evk. és a 4. vk. egy része, az egyikben a ballib jelölt 5 %-kal, a másikban 17 %-kal maradt le,
Borsod-Abaúj-Zemplén 11. - Szerencs - a jelenlegi 6. egy része, a ballib jelölt 17 %-kal maradt le, harmadik lett,
Budapest 6. - IV. ker. 2., XV. ker. 1. - 2014-ben ballib győzelem született, lásd lentebb,
Budapest 22. - XIV. ker. 2. - 2014-ben ballib győzelem született, lásd lentebb,
Budapest 23. - XV. ker. 2. - a jelenlegi 12. evk. egy része, a ballib jelölt kevesebb mint 1 %-kal maradt le,
Budapest 31. - XXI. ker. 2. - 2014-ben ballib győzelem született, lásd lentebb,
Heves 4. - Hatvan - a jelenlegi 3. evk. egy része, a ballib jelölt 20 %-kal maradt le,
Jász-Nagykun-Szolnok 1. - Jászberény - a jelenlegi 2. egy része, a ballib jelölt 22 %-kal maradt le, harmadik lett,
Komárom-Esztergom 1. - Tatabánya - a jelenlegi 1. evk. egy része, a ballib jelölt 11 %-kal maradt le,
Komárom-Esztergom 3. - Kisbér - a jelenlegi 3. evk. egy része, a ballib jelölt 23 %-kal maradt le,
Pest 12. - Szigetszentmiklós - a jelenlegi 8. evk. és a 11. evk. egy része, a ballib jelölt 8 %-kal maradt le,
Somogy 1. - Kaposvár 1. - a jelenlegi 1. evk. egy része, a ballib jelölt 12 %-kal maradt le,

Tételezzük fel, hogy a választókerületek 176-ról 106-ra csökkentése során (ez 2011-ben zajlott, a 2014-es választások már az új rendszerben történtek) az összes ilyen választókerület határa úgy lett módosítva, hogy az a Fidesznek kedvezzen valamilyen módon.

Ahol a ballib jelölt 15 %-nál kevesebbet maradt le, tételezzük fel, hogy nyerhetett volna a régi rendszerben. Lássuk hány ilyen körzet van. A fentiekből látható: 5 darab! 5 a 106-ból.

A 2014-es választásokon ballib győzelem 10 választókerületben született, ezek:

Borsod-Abaúj-Zemplén 2. evk. - ez a korábbi 2 evk. és 4. evk., valamint a 3. egy része, mind a három ingadozó volt, most  ballib győzelem születt,

Budapest 5. evk. - ez a korábbi 6 . és 7. evk,, instabil politikailag, most éppen ballib nyereség születt,

Budapest 7. evk. - ez a korábbi 19 . és 20. evk, nagyobb része, mindig ballib volt (ez az a két választókerület, ahol csak ballibek nyertek, minden választáson), s most is éppen ballib győzelem születt,

Budapest 8. evk. - ez a korábbi 21. evk. és a korábbi 22. evk, nagyobb része, az előbbi instabil volt politikailag, míg a másik erősen ballib volt, most ballib győzelem születt,

Budapest 9. evk. - ez a korábbi 14. evk. és a korábbi 28. evk, nagyobb része, mindkettő instabil volt politikailag, most  ballib győzelem születt,

Budapest 10.evk. - ez a korábbi 3. evk. és a korábbi 4. evk, része, mindkettő instabil volt politikailag, most  ballib győzelem születt,

Budapest 11. evk. - ez a korábbi 5. evk. és a korábbi 20. evk, nagyobb része, az előbbi erősen ballib volt politikailag, míg mindig ballib volt, most ballib győzelem születt,

Budapest 16. evk. - ez a korábbi 13. evk. és a korábbi 28. evk, nagyobb része, mindkettő instabil volt politikailag, most  ballib győzelem születt,

Budapest 17. evk. -  ez a korábbi 29. evk. egy része, valami a korábbo 30. és 31. evk, volt, ezek közül a 31. erősen ballib volt, a másik kettő ingadozó, most  ballib győzelem születt,

Csongrád 1. evk. - ez a korábbi 1 evk. és a 3. egy része, mindkettő ingadozó volt, most  ballib győzelem születt.

Azaz megállapítható: a ballibek az új rendszerben ugyanúgy nyertek ott, ahol korábban is nagyon erősek voltak. Azoknak a választókerületeknek a száma pedig, ahol a választókerület határainak más módon való megállapítása esetén a ballib jelölt esetleg nyerésre esélyes lehetett volna összesen 5.

Azaz a parlamentáris választások eredményen mindez nem változtatott volna, egyszerűen a fideszes és ballib egyéni képviselők közti arány nem a jelenlegi 96:10 lett volna, hanem 91:15. S tegyük hozzá: már ez is csak egy feltételezés.

0 Tovább

Közvetlen el nökválasztás

A ballibeknek is vannak időnként értelmes ötleteik, ezt el kell ismerni.

Jól emlékszem, 15-20 éve még szinte kódolt antiszemitizmusnak számított a téma, hiszen az akkori hivatalos ballib tabu szerint a nép által választott államfő egy parlamentáris köztársaságban gyengíti a demokráciát, demagógia, valamint kibicsaklik miatta a piac láthatatlan keze.

Jó hír: a ballibek a fenti ökörségüket felülvizsgálták. Persze az ok nem elvi, hanem gyakorlati: így remélik a Jobbikkal és az LMP-vel közösen legyőzni a Fideszt egy esetlegesen kiírandó közvetlen elnökválasztáson. De ez nem von le semmit a jó ötlet értékéből.

Észre kell venni: a közvetetten választott elnök a parlamentáris köztársaságban egy teljesen felesleges figura, értelme nulla. Régóta javaslom:

  • vagy tessék megszüntetni a köztársasági elnök posztját, esetleg azt a mindenkori miniszterelnök lássa el, azaz legyen a két szerep egy (ritka megoldás ez, Európában csak Svájcban van így, s még pár Európán kívüli parlamentáris köztársaságban),
  • vagy tessék súlyt adni a posztnak azzal, hogy azt a nép közvetlenül választja meg!

Hozzáteszem: a közvetlenül megválasztott elnök egy parlamentáris köztársaságban sem lesz ellenzéki figura. Hiszen a parlamentáris választásokon nyertes párt jelöltje szinte biztosan meg fogja nyerni az elnökválasztást is, ennek ellenére azonban ez mégis egy önálló legitimitással bíró tényező lesz.

A Fidesz, ha van kellő stratégiai érzéke, ki fog állni szintén a közvetlen elnökválasztás mellett, akkor is, ha ez most nem taktikai érdeke, hiszen a jelenlegi szabályok mentén a poszt biztosan a Fidesz kezében marad Áder mandátumának lejárta után. Viszont itt államférfiúi okosság kell belátni: nem szabad rövidtávú taktika miatt elveszteni egy stratégiai csatát.

Jelenleg a világ 202 országából 48 parlamentáris köztársaság. Ezek közül:

  • 23 országban közvetett az elnökválasztás, közülük 18 országban a parlament választja meg, 5 országban aparlament valamely más szervvel együtt,
  • 19 országban a nép választja meg közvetlenül az elnököt,
  • 6 országban az államfői és a kormányfői tisztség egyesített, a tisztség viselőjét a parlament választja meg.
0 Tovább

A korábbi választási rendszer

Gyakori ballib érv, hogy a Fidesz többségének az oka a Fidesz által kialakított választási rendszer.választások

Ez alapból hamis érv a 2010-es választásokkal kapcsolatban. Magyarországon az országgyűlési választások 1990-2010 között az 1989-es kerekasztal-tárgyalásokon kialakított modell alapján történtek, nagyon apró változtatásokkal.

Az 1989-ben kialakított modell lényegében átvette az akkori nyugatnémet modellt, azonban egy fontos ponton változtatott azon: kivette a német rendszerben meglévő arányosítási elemet. A német parlamenti választási rendszer ugyanis - hasonlóan a magyarhoz - azon alapszik, hogy minden szavazásra jogosult két szavazattal rendelkezik, az egyikkel egyéni képviselőre szavaz, míg a másikkal egy adott pártlistára. Az 1989-es kerekasztal-megállapodások 4 fő pontban tértek el a német választási rendszertől:

  • 5 %-os küszöb helyett 4 %-osat állapítottak meg (aztán a 90-es évek elején ez fel lett víve a magyar rendszerben is 5 %-ra) - ennek oka az volt, hogy a magyar rendszerváltók nem szerették volna teljesen elvenni az esélyt a kisebb pártoktól, végül ez nem működött, egyetlen párt sem akadt, mely az 5 % helyetti 4 %-os küszöb miatt jutott be, viszont két párt is akadt, mely bejutott volna a parlamentbe, ha a küszöb csak 3 %-os lett volna (a Munkáspárt és az MSZDP),
  • lehetetlenné lett téve a külföldön élő magyar állampolgárok szavazása (ez a 90-es évek végén lett enyhítve a magyar rendszerben, majd 2010-ben teljesen megszüntetve) - ennek oka az, volt, hogy az MSZMP/MSZP félt attól, hogy magyar emigránsok tömegesen fognak szavazni, s közülük senki sem az MSZMP/MSZP-re, ez gyakorlatilag alaptalan félelem volt, a magyar emigránsok ma sem szavaznak tömegesen, pedig most már ennek semmi akadálya sincs,
  • a német egyéni választókerületekben lévő egyetlen forduló helyett a magyar választási rendszerben két forduló lett (a magyar rendszerben ez 2010-ben lett megszüntetve, azóta a magyar rendszer is egyfordulós) - a magyar rendszerben ennek oka, hogy így igyekezett a rendszer kivédeni a Németországra jellemző domináns kétpárti rendszer kialakulását, valamint szerette volna növelni a koalíciós lehetőségeket,
  • s a legfontosabb: a német rendszerben az egy adott párt által megszerzett egyéni képviselői helyeket levonják az illető párt listás mandátumaiból, így a rendszer szinte teljesen arányos lesz! - a magyar rendszerből pont ez az elem lett kivéve 1989-ben, a cél: a kormányzati többség legyen stabil.

A pontosság kedvéért hozzátenném: míg a kerekasztal-tárgyalások 362-fős parlamentetet írtak elő, melybe 210 fő került volna be listás alapon és 152 fő egyéni alapon, a parlament 1989-ben ezen változtatott - gyakorlatilag az MSZMP által 1985-ben kijelölt képviselők fellázadtak saját pártjuk ellen - és az egyéni képviselői mandátumok száma így 176 lett, azaz a parlament összesen 386-fős lett.

Azaz a kerakasztal-tárgyalások egy eleve erősen aránytalan választási rendszert alakítottak ki, a nagyobb stabilitás céljából. S az aránytalanságot még növelte is picit a parlamenti 1989-es változtatás.

Az 1990-2010 magyar választási rendszer lényege tehát: lehetővé tenni, hogy aki megnyer sok egyéni képviselői mandátumot, annak a parlamenti többség jóval nagyobb legyen, mint ami az országos támogatottsága! S így is lett:

  • az MDF 1990-ben 25 %-os támogatottsággal megszerezte a parlamenti mandátumok 43 %-át
  • az MSZP 1994-ben 31 %-os támogatottsággal megszerezte a parlamenti mandátumok 54 %-át
  • az MSZP 2002-ben 42 %-os támogatottsággal megszerezte a parlamenti mandátumok 46 %-át
  • az MSZP 2006-ban 43 %-os támogatottsággal megszerezte a parlamenti mandátumok 49 %-át
  • a Fidesz 2010-ben 53 %-os támogatottsággal megszerezte a parlamenti mandátumok 68 %-át.

S a legérdekesebb eset 1998-ban történt: a 32 %-os támogatottságú MSZP megszerezte a mandátumok 35 %-át, míg a 28 %-os támogatottságú Fidesz a mandátumok 38 %-át, s ezzel a népszerűségben első párt elvesztette a választásokat.

Az aránytalanság oka az összes esetben: az egyéni mandátumok megszerzése egy adott párt által, olyan arányban, mely meghaladta az illető párt országos népszerűségét. Ezt erősíti az a magyar sajátosság is, hogy Magyarországon nemigen léteznek hagyományos pártszinezetű vidékek. Az emberek pártprefenciája nagyon gyakran változik: így lett lehetséges az, hogy míg 1994-ben a 176 egyéni választókerületből az MSZP 150-et megnyert, míg 2010-ben a Fidesz még ezt is túlszárnyalta, amikor a 176 egyéni választókerületből 173-at nyert meg.  Alig pár választókerület van az országban, melynek nem változott jelentősen a pártpreferenciája az utóbbi években.

Lássuk most azt az állítást, hogy ha 2014-ben a korábbi választási rendszer lett volna, a Fidesz nem nyert volna!

A választási reform lecsökkentette az egyéni választókerületek számát 176-ról 106-ra, ebből a Fidesz megnyert 96-ot. Ez kb. az, mintha a korábbi 176-ból megnyert volna 155-öt, azaz rosszabb eredmény, mint a 2010-es, de jobb, mint az MSZP eredménye 1994-ben. A Fidesz ezt az eredményt 45 %-os országos támogatottsággal érte el, míg a második helyezett - a ballib választási koalíció - eredménye 26 % lett. Ez hatalmas 19 % különbség, amit - az előző választások tapasztalata szerint - képtelenség behozni.

Nem igaz az a ballib érv se tehát, mely szerint az egyfordulós választás segített a Fidesznek. Valójában az egyfordulós rendszer a ballibeknek segített, nélküle esetleg nem lett volna meg az a 10 körzetük se. Miért? Két okból:

  • a ballibeknek nem volt egyetlen koalíciós parnerük se a két forduló közti megállapodásokhoz, sem az LMP, sem a Jobbik nem asszisztált volna ehhez,
  • a Jobbik-szavazók szinte biztosan a Fideszre szavaztak volna a "kisebbik rossz" elve alapján azokban a körzetekben, ahol a ballib választási koalíció jól állt az első forduló után, csak egyetlen egy választókerület volt - Budapest XIII. ker. -, ahol a ballib jelölt fölényesen verte meg a fideszes jelöltet.

Már említettem: alig pár választókerület van az országban, melynek nem változott jelentősen a pártpreferenciája az utóbbi években. Azaz hamis az a ballib érv is, hogy a Fidesz által megállapított körzethatárok segítették a Fidesz győzelmét.

Összegezve, hogy mi lett volna a 2014-es választás eredménye, ha azt a korábbi szabályok alapján tartják meg:

  • a Fidesz abszolút többsége meglett volna, az eredményük aligha esett volna 60 % alá,
  • ami a kétharmados többséget illeti, valószínűbb, hogy az nem lett volna meg (a fő ok a töredékszavazatok számítási módszerében a változtatás), de az sem kizárt, hogy ez meglett volna így is a plusz egyéni mandátumok miatt.

Azzal a gyerekes érvvel pedig, hogy az ellenzéket a polgárok 72 %-a támogatja, mert a szavazásra jogosultak alig 28 %-a szavazott a Fideszre nem foglalkoznék, hiszen ez nyilvánvalóan abszurdum.

0 Tovább

Amerikai elnökválasztás

Most, hogy immár kiderült ki az esélyes a 2016-os amerikai elnökválasztás megnyerésére, érdemes nagyon röviden átnézni az 5 darab esélyest.

A demokrata oldalon a két esélyes Bernie Sanders és Hillary Clinton.

politika usa elnökválasztás választások amerika

Itt nyilvánvalóan Hillary Clinton, a volt amerikai elnök felesége az amerikai elit embere. Ultraliberális belpolitika, a nagytőke érdekeinek védelme, mindez kombinálva agresszív külpolitikával. Tipikus liberális jobboldali. Ha magyar lenne, ballibnek lehetne őt nevezni.

Az ellenfele Bernie Sanders, zsidó származású. Hagyományosan liberális a belpolitikai kérdésekben, viszont nagytőkellenes. A külpolitikában pedig ellenzi a jelenlegi statusquót, nem támogatja Amerika aktív részvételét a nemzetközi ügyekben, kifejezetten háborúellenes. Tipikus liberális baloldali. Ha magyar lenne, LMP-slenne nagyjából.

Republikánus oldalon mára 3 jelölt maradt reális eséllyel: Donald Trump, Marco Rubio, s Ted Cruz.

politika usa elnökválasztás választások amerika

Az amerikai elit embere itt Marco Rubio, kubai származású politikus. Belpolitikailag egyértelműen konzervatív, azaz ellenzi a modern, kitalált liberális szabadságjogokat (egynemű “házasság”, abortusz, stb.), viszont mindezt kombinálja a nagytőke érdekeinek teljes támogatásával. Külpolitikailag fokozozottan agresszív, Obamát is azért támadja, hogy az túl passzív, Rubio szerint Amerika szerepe a világ csendőre, s ez így is van jól, Obama hibáját abban látja, hogy túl keveset csendőrködött. Tipikus konzervatív jobboldali. Magyar megfelelője egy keresztény hívő ballib lehetne, aki egyetért mindenben a ballib alapelvekkel, egyes szociális kérdéseket leszámítva. Mondjuk ilyenek voltak a 90-es években az SZDSZ színeiben politizáló egyes hitgyülis politikusok, most Hack Péter ugrik be hirtelen.

Az elit számára itt a kisebbik rossz Ted Cruz, félig kubai származású politikus. Belpolitikailag radikálisabban antiliberális, mint Rubio, a nagytőke érdekei iránt ugyanúgy teljes mértékben elkötelezett. A külpolitikában viszont érezhetően mérsékeltebb Rubiónál. Tipikus konzervatív jobboldali. Magyar megfelelőt illetően ugyanaz mondható el, mint Rubiónál.

A fő ellenjelölt Donald Trump. Belpolitikailag nehezen meghatározható: szociális kérdésekben hajlik a konzervatív opció felé, de kifejezetten mérsékelt. Gazdaságpolitikailag klasszikus liberális. Összességében inkább baloldali azonban. Külpolitikailag mérsékeltebb a másik 2 republikánus jelöltnél. Nehezen kategorizálható: talán leginkább konzervatív baloldalinak nevezhető. Magyar megfelelője nehezen található, talán Orbánhoz nevezhető a leginkább hasonlónak.

Ki jó nekünk és ki rossz nekünk (nem-amerikaiaknak, elsősorbankelet-európaiaknak)?

Jó jelölt igazából nincs. Az egyértelműen rosszak Hillary Clinton és Marco Rubio. A másik három a kisebbik rossz kategóriája egyértelműen. Mivel szinte biztos, hogy az amerikai háttérhatalommeg fogja akadályozni Bernie Sanders és Donald Trump elnökségét, gyakorlatilag és reálisan nézve kénytelenek leszünk Ted Cruznak drukkolni.

3 Tovább

Választások a poszt-szovjet Oroszországban

Az első valódinak nevezhető parlamenti választás 1989-ben zajlott le. Előtte látszatválasztások voltak, ill. eleve a parlament nem volt állandóan működő szerv és valós jogosítványai nulla körüliek voltak, azaz időnként össze lett hívva pár napra a parlament, mely ünnepélyesen elfogadott pár előre elkészített szöveget vita nélkül.

Gorbacsov 1988-ban fogadtatta el az új össz-szovjet választási törvényt, mely immár valós választási harcot irányozott elő. A választási törvény azonban csak egyetlen pártot ismert el, a kommunistát, az ellenzékiek csak mint függetlenek vehettek részt a választásokon, viszont már részt vehettek korlátozás nélkül. A választási törvény kétlépcsős választási rendet írt elő: először megválasztásra került a 2250 fősNépképviselői Kongresszus, majd az a saját tagságából választotta meg az 542 tagúLegfelsőbb Tanácsot. A Népképviselői Kongresszus mandátuma nem szűnt meg a választással, hanem folytatta munkáját, bár ritkán került összehívásra (alapszabályként évente legalább egyszer kellett üléseznie, a valóságban ennél töbször történt meg ez), míg a Legfelsőbb Tanács immár normális, demokratikus, állandóan működő szerv lett. Azaz így 2 darab parlamenti szerv működött egyszerre: egy ritkábban ülésező az “alapkérdésekre”, s egy állandóan ülésező minden másra.

Népképviselői Kongresszus tagjainak harmadát a szojet közigazgatási egységek választották meg, másik harmadát az ország egész területén egyéni választókerületekben, harmadik harmadát pedig a kommunista párt és más hivatalos társadalmi szervezetek delegálták.

Mindkét szervben a kommunista párt 80 %-os többséget szerzett, ennek azonban hamarosan nem lett semmilyen jelentősége. Két okból is: a kommunista párttag képviselők jelentős része kilépett a pártból, valamint a kommunista párton belül is egymással harcban álló frakciók alakultak ki.

Ezzel párhuzamosan, 1990-ben történtek meg az első szabad oroszországi választások (Oroszországban, mint a 15 szovjettagköztársaság egyikében). Itt is hasonló volt a módszer: egy nagyobb Népképviselői Kongresszus (1068 taggal) és egy általa megválasztott Legfelsőbb Tanács (252 taggal).

Ezen a választáson hiányzott a nagyobb, szovjet parlamenttől eltérően a korporatív elem, azaz minden képviselőt egyéni választókerületekben választottak meg. Itt is hasonló eredmény született: 80 % feletti arányt ért el a kommunista párt, azonban itt is ugyanaz történt: a kommunista párttag képviselők jelentős része kilépett a pártból, valamint a kommunista párton belül is egymással harcban álló frakciók alakultak ki. A csúcsidőszakban összesen 24 parlamenti képviselőcsoport működött!

Az 1989-1991 közti időszak fő jellemzője az volt, hogy a szovjet és tagköztársasági parlamentek egymással folyamatos harcban álltak, azaz a tisztázatlanság miatt sokszor ugyanazt a jogot csak saját maguknak vindikálták. Az erősődő káosz miatt a tagköztársaságok sokszor egyszerűen nem vették figyelembe a szövetségi parlament döntéseit. Ugyanez megvolt Oroszország esetében is, az oroszországi parlament hatásköre a gyakorlatban folyamatosan erősödött a szövetségi parlament rovására. A két parlament harca immárGorbacsov és Jelcin személyes harcává vált. Míg Jelcin befolyása az oroszországi parlamentben folyamatosan növekedett, elérve a Szovjetúnió megszűnése időszakában kb. 65 %-ot, addig Gorbacsové a szovjet parlamentben lassan csökkent. Míg Jelcin ellenzéke csak “baloldali” volt, azaz azoké, akik ellenezték Oroszország nagyobb függetlenségét, addig Gorbacsov ellenzéke mindkét oldalon létezett: azok részéről, akik túl lassúnak tartották Gorbacsov reformjait, s azok részéről, akik azokat meg túl gyorsnak tartották.

1991-ban zajlott az első oroszországi elnökválasztás. Jelcin 57 %-kal nyert.

A szovjet parlament működésképtelenné vált 1991 közepére, amikor az időközben függetlenné vált tagköztársaságok képviselői beszüntették tevékenységüket. A megmaradt tagköztársaságok ezután új szabályzatot fogadtak el, hogy a parlament munkája folytatódhasson a megmaradt tagköztársaságok részvételével. Miután azonban Belarusz, Oroszország és Ukrajna 1991 decemberének elején megállapodtak a Szovjetúnió megszüntetéséről, a szovjet parlament végleg határozatképtelenné vált. Utolsó ülésén – december 26-án – a parlament kimondta saját megszűnését, az ülésen már csak az 5 közép-ázsiai volt szovjet köztársaság képviselői vettek részt.

Az oroszországi parlament folytatta munkáját immár mind afüggetlen Oroszországparlamentje. 1992 tavaszán megkezdődött Jelcin támogatottságának fokozatos csökkenése a parlamentben. A parlament Jelcin-ellenes erői alkotmányozó többségre tettek szert, s a félelnöki köztársasági rendszert gyakorlatilag parlamentáris köztársaságivá változtatták. Immár a fő törésvonal az ország nyugati orientációjának támogatása és ellenzése között, valamint a radikális gazdasági átalakulás és a mérsékeltebb gazdasági változások hívei között kezdett húzódni.

választások oroszország szovjet

választások oroszország szovjet

a Szovjetúnión belül Oroszország (Oroszország – rózsaszín, a többi 14 tagköztársaság – sárga)

Jelcin népszavazás kiírásával válaszolt. A népszavazás 1993 áprilisában zajlott le. A népszavazáson a szavazásra jogosultak 64 %-a vett részt, közülük 59 % bizalmat szavazott Jelcinnek, 53 % pedig az általa követett gazdaságpolitikának, s 49 % szavazott úgy, hogy új elnökválasztásra van szükség. Azaz Jelcin nyert a népszavazáson.

1993 őszére a parlamentben a Jelcin elleni erők immár akkora súlyra tettek szert, hogy képesek lettek az elnök elmozdítására. Szeptember 24-én a parlament elmozdítja Jelcint posztjáról, betartva a vonatkozó alkotmányos szabályokat. Jelcin elnök a döntést nem fogadja el, s új parlamenti választásokat ír ki 27-én. A parlament tiltakozik a döntés ellen. A konfliktus végül fegyveresen kerül megoldásra: október 3-án Jelcin rendkívüli állapotot vezet be Moszkvában, majd a hozzá hű fegyveres erőknek parancsot ad a parlament épületének ostromára. 4-én Jelcin győz, a parlament feloszlatásra kerül, több képviselőt letartóztatnak. 7-én Jelcin rendeletet ad ki, melyben felruházza saját magáttörvényhozó jogokkal az új parlamenti választásokig, valamint népszavazást ír ki egy új alkotmányról, mely visszállítja a félelnöki köztársasági rendszert.

választások oroszország szovjet

a parlament ostroma

1993 decemberében kerül sor a népszavazásra és az új parlamenti választásra.

A népszavazáson a jogosultak 55 %-a vett részt, az új alkotmányra szavazott 58 %.

A parlamneti (alsóházi) választáson a jogosultak 54 %-a vett részt. A választás vegyes rendszerben zajlott, azaz a 450 mandátum felét egyéni választókerületekben, másik felét pártlistán lehetett elnyerni. A két, Jelcint támogató párt összesen alig a mandátumok 27 %-át szerezte meg. A két fő ellenzéki erő a nacionalisták (16 %) és a kommunisták (14 %) lettek. A többi párt ingadozott: a Jelcint inkább támogató liberálisoktól (7 %) az inkább Jelcint ellenző többi pártig.

Folytatódott tehát az az állapot, hogy sem az elnök nem volt képes a parlamentre kényszeríteni akaratát, se az az elnökre. Mindenesetre Jelcin számára már az nyereség volt, hogy az új parlamentben immár nem tudott előállni alkotmányozó többség ellene.

Az 1995-ös választásokon a kommunisták lettek az első erő, a mandátumok 35 %-át megszerezve. A nacionalisták 11 %-ot szereztek, a liberálisok 10 %-ot. Jelcin pártja alig 12 %-ot szerzett. A kommunisták és pár vele rokonszenvező kisebb párt együttesen a mandátumok közel 60 %-át birtokolták.

1996-ban új elnökválasztás zajlott. Az első fordulóban Jelcin 35 %-ot szerzett, a második jelölt (a kommunista Zjuganov) 32 %-ot. A második fordulót Jelcin nyerte 54 %-kal. Jelcin csapata amerikai PR-céget kért fel a választási kampányhoz, erről egy amerikai film is készült.

Tehát a végrehajtó hatalom megmaradt Jelcin kezében, viszont a törvényhozás feletti befolyása még kisebb lett.

Putyint Jelcin 1999-ben nevezi ki miniszterelnöknek. A beteg, lemondásra készülő Jelcin alatt zajlik a következő parlamenti választás. A Jelcin-közeli politikusok ekkor két csoportra válnak: azEgység pártra és a Hazánk Oroszország pártra. Putyin ekkor az Egység pártot támogatja. A választásokat a kommunisták nyerik meg ismét, de rontanak korábbi eredményükön, 15 %-ot kapva. Az Egység párt 14 %-ot, a Hazánk Oroszország 8 %-ot szerez. A nacionalisták eredménye alig 4 %, a két liberális párt pedig együtt 9 %-ot kap. A képviselők 30 %-a pártonkívüli, ők ad hoc alapon szavaznak hol egyik párttal, hol a másikkal.

A 2000-es elnökválasztáson a független Putyin – aki Jelcin lemondása után 1999 végétól már betölti az ideiglenes államfői posztot – 53 %-kal nyer, a második helyen Zjuganov végez 29 %-kal.

2001-ben Putyin egyesíti a az Egység pártot és a Hazánk Oroszország pártot Egységes Oroszország néven mint saját új ideológiáját képviselő új szervezetet.

választások oroszország szovjet

az Egységes Oroszország fő jelképe, a szöveg: “Egységes Oroszország” – “Amíg egységesek vagyunk, addig legyőzhetetlenük leszünk!”

választások oroszország szovjet

annak kommunista paródiája, a medve üldözi az embereket a bal alsó sarokban, a szöveg: “Oroszország – munka – néphatalom – szocializmus” – “Jobb vörösnek lenni, mint kéknek” – s lefordíthatatlan szóvicc az Egyesült Oroszország párt nevével: “Megesszük Oroszországot parazitapárt”

választások oroszország szovjet

annak liberális paródiája, a szöveg: “csalók és tolvajok egységes pártja”

választások oroszország szovjet

nacionalista plakát, szöveg “a Zsidó Oroszország néppárt legfelsőbb tanácsa”, a plakát szerint az Egységes Oroszország vezetői zsidók, beleértve Putyint is (a bal felső sarokban)

2003-as parlamenti választáson először fordul elő, hogy az elnök pártja immár a meghatározó parlamenti erő: az Egységes Oroszország párt megszerzi a mandátumok 49 %-át, azaz majdnem abszolút többsége lesz. A fő ellenzéki erők: a kommunisták (12 %), a nacionalisták (16 %) és a liberálisok (2 %).

A 2004-es elnökválasztáson ismét a független Putyin nyer, immár 71 %-kal.

A 2007-as parlamenti választáson – melyet immár csak listás alaponválasztanak meg – az Egységes Oroszország már alkotmányozó többséget szerez: 70 %-ot. A fő ellenzéki erők: a kommunisták (13 %), a nacionalisták (9 %). A liberálisok már nem tudnak mandátumot szerezni: nem tudják átugrani a parlamenti küszöböt, s mivel már nincsenek egyéni választókörzetek, így egyéni mandátumot sem tudnak szerezni. (Az orosz liberálisok bázisa két város, Moszkva és Szentpétervár, itt mindig az országos eredményük 3-4-szeresét szerzik.)

A 2008-as elnökválasztáson Putyin nem tud indulni, mivel az orosz alkotmány nem tesz lehetővé kettőnél több egymást követő elnöki mandátumot, helyette közeli munkatársa, Dmitrij Medvegyev indul el, aki 70 %-kal nyer.

A legutóbbi, 2011-es parlamenti választáson. Putyin pártja ront eredményen, csak az egyszerű többséget szerzi meg 53 %-kal. A fő ellenzéki erők: a kommunisták (20 %), a nacionalisták (12 %). Őket egészíti ki egy új balközép párt a mandátumok 14 %-val. Ennek a parlamentnek a mandátuma már a korábbi 4 helyett 5 év, azaz a következő választások idén lesznek.

választások oroszország szovjet

A legutóbbi, 2012-es elnökválasztáson Putyin, szintén rontva korábbi eredményén, csak64 %-ot kap. Fő ellenfelei a kommunista Zjuganov (18 %) és a liberális Prohorov (8 %). Az elnöki mandátum a korábbi 4 helyett 6 év, azaz a következő elnökválasztás 2018-ban lesz.

0 Tovább

bircahang

blogavatar

magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média