bircahang

A talán legérdekesebb statisztika az egyes országok vásárlóerőn számított egy főre jutó GDP-jének változása.

Utána néztem ezeknek az adatoknak az európai volt kommunista országok esetében. Az adatok a XIX. sz. utolsó évétől a XX. sz. utolsó évéig terjednek, 25 évenként. Az adatok az éppen létező világátlag GDP-hez képest számított országadatokat mutatják.

Összehasonlításnak itt van pár nyugat-európai országa adata is.

A felső táblázat:

• piros – a legrosszabb év,
• zöld – a legjobb év.

Az alsó táblázat:

• piros – csökkenés,
• narancssárga – stagnálás,
• zöld – növekedés.

Az egyes mai országok mai területére átszámítottak az adatok.

Érdekes összefüggések:

• az egyedüli Romániát leszámítva mindegyik keleti állam csúcsideje 1975,
• 1975 és 2000 között a visszaesés mindegyik országban legalább 20 %-os, de Bulgáriában és Romániában 40 % feletti.

Érdemes ezt összehasonlítani a nyugati országok adataival. Van ezek után még bárkinek kérdése, hogy létezik-e a nyugati pénszivattyú, melyet a kelet-európai pénzeket átteszi nyugatra?

Sokan, sokszor kérdezik mi okból nevezem Norvégiát köztársaságnak, mikor az az enciklopédiák szerint monarchia.

Nos, most elmagyarázom.

Lássuk mi értelme lehet egy monarchiának.

Monarchiából alapvetően 3 FŐtípus lehet: hagyományos, alkotmányos, parlamentáris.

Mi egy hagyományos monarchia célja? Az ország vezetése, az ország vezetése ez esetben teljesen a monarcha dolga. 

Mi egy alkotmányos monarchia célja? Az ország vezetése együtt a néppel, az ország vezetése ez esetben meg van osztva a monarcha és a nép között.

Mi egy parlamentáris monarchia célja? A hagyományok védelme uralkodás nélkül, az ország vezetése ez esetben teljesen át van hárítva a népre.

(Most ne jöjjön senki a rendi és az abszolút monarchiával, ez a kettő besorolható a fenti főtípusok alá.)

Ha egyik sincs, akkor az egy álmonarchia. Ha befesti magát feketére egy fehér ember, néger lesz belőle? Ugye nem? Pontosan ugyanígy nem lesz monarchia az a köztársaság, melynek örökletes államfője van, ha az nem tölti be szerepét. Ugyanis nem az örökletesség a monarcha fő vonása, sőt vannak választási monarchiák is.

Mert abban egyet lehet érteni, hogy az nem tipikus monarcha szerep, hogy az államfő idétlenkedik a bulvármédiákban - erre ott vannak a celebek, felesleges állami pénzből fizetni erre még egy embert vagy egy egész parazita családot.

Miféle monarchia az pl., ahol az uralkodó szentesíti az egyneműek házasságát, pedofíliát, más perverz dolgokat?

Ugyanez ez a helyzet, mint egy olyan demokrácia, melyben nincsenek szabad választások. Miféle demokrácia ez. Demokrácia csak azon az alapon, hogy annak nevezi magát?

Tehát az európai látszólagos monarchiák zöme köztársaság, csupán 2 kivétel van (a Vatikánt nem számítva): Liechtenstein és Monaco.

Ezen feketére mázolt fehérség egyik jó példája pedig Norvégia, a Norvégiai Köztársaság.

A mai köztársaságok szinte kivétel nélkül monarchiák utódai. A monarcha helyett lett az elnök.

A legtöbb országban az örökletes államfő helyett választottat akartak, azonban külön biztosítékként még a mandátumát is korlátozták. Azaz nem lehet ugyanazt a személyt korlátlanul megválasztani az államfői posztra. A legtöbb országban az államfő csak 1 vagy 2 hivatali időszakra választható meg. Más országokban kisebb a korlátozás: csak az egymást követi államfői időszakokat korlátozzák.

Kivételes az olyan ország, ahol nincs semmilyen korlátozás az államfő hivatali idejére, s az államforma köztársasági.

A világ 202 országából jelenleg összesen 158 nevezi magát köztársaságnak (bár ezek közül  9 rendelkezik olyan elemekkel, ami miatt kétséges, hogy ezek valóban köztársaságok-e a szó szoros értelmében, de ezt most hagyjuk).

Ezek közül  102 elnöki vagy félelnöki köztársaság, azaz olyan ország, ahol az államfő valós hatalommal rendelkezik, míg a maradék 56 olyan ország, ahol az államfő majdnem vagy teljesen protokoláris poszt, valós hatalom nélkül (mint ahogy Magyarországon is).

A 158 köztársaság közül csak 32 országban nincs korlátja az államfői tisztségnek (ezek közül 5 európai: Azerbajdzsán, Belarusz, Észak-Ciprus, Izland, Olaszország). E 32 közül 22-ben az államfő tényleges hatalmi tényező, 10-ben ceremoniális tisztség (az európiak közül: Izland és Olaszország).

Azt még meg tudom valahogy érteni, hogy mi értelme van egy valós hatalommal rendelkező államfő mandátumainak számát korlátozni. Ami azonban furcsa számomra:

• minek korlátozni egy merőben protokoláris jellegű államfő hivatali tisztségét?
• ha pedig korlátozni kell a vezető politikus hivatali tisztségét, miért nem korlátozzák egyetlen országban sem* a kormányfő hivatali idejét, azokban sem, ahol a kormányfő a legfőbb vezetői tisztség?

Azaz az államfői mandátumkorlátozás olyan múltból maradt, teljesen értelmetlen szokásnak tűnik az olyan országokban, ahol az államfő nem valós hatalmi tényező.

*korlátozva van a kormányfői mandátum Kínában és Vietnámban, de ott nem a kormányfő a legfőbb politikai vezető

Felzárkóztatható-e Kelet-Európa? Nem a jelenlegi liberális modellel, melynek lényege az, hogy a kelet-európai országok pénzét folyamatosan szivattyúzza ki a nyugat. Amíg nem sikerül egy erős fejszevágással ezt levágni, a probléma mindig meglesz. Addig csak apró lyuktöméseket lehet végezni, de a probléma alapjában így nem oldható meg.

Ez kb. olyan, mint mikor egy házon az eresz eltörik, csurog mindenhonnan a víz, s az emberek azon vitáznának hová vezessék a felesleges vizet, ahelyett, hogy az ereszt kicserélnék vagy megjavítanák, hogy ne legyen vízcsurgás.

Amíg az ország által megtermelt haszon java külföldre szökik, nincs megoldás. Ez olyan, mintha úgy akarnánk jóllakni, hogy nézünk a szomszédot ahogy eszik az ebédlőnkben. Még SOSEM volt olyan eset az emberiség történelmében, hogy egy ország így, ezzel a módszerrel lett volna gazdag. Ha így valóban ez lenne a megoldás, ma Kongó lenne a világ leggazdagabb országa.

Hihető-e pl. komolyan az Audi németországi és magyarországi gyárában a munkás fizetése azért havi nettó 2500 ill. 700 euró, mert a németországi munkás 3,5-szer többet csinál? Pontosan ugyanazt csinálja a két munkás, ugyanúgy – a valóságban.

Tévedés azonban azt gondolni, hogy pl. az Audi vagy más konkrét cég lenne a hibás. Egy cég természetesen azért fektet be, hogy kivigye aztán a hasznot. Miért ne vinné? Hiszen ezért fektetett be. Azaz  a probléma nem egyszerűsíthető le, ez rendszerhiba, nem az Audi “gonoszsága”. Eleve miért lenne gonoszság nyereségre szert tenni? Természetesen nem az.

A probléma alapvetően politikai, s nem vihető le X vagy Y cég szintjére.

Kínában ott van a világ minden cége, s viszik ki a hasznot hihetetlen nagyságban. Mégis miért nem gond ez? Mert a kínai gazdaságnak nem uralja a külföldi tőke a 80 %-át, mint ahogy ez Magyarországon van, azaz az ország gazdasága alapvetőnek magának az országnak termel. S persze emiatt az idegen tőkének hatalma sincs Kína felett, sőt a dolog fordított.

Itt a kérdés a mérték. Az idegen befektetés pont olyan, mint a bor:

• • ha nincs, az nem jó,
  • ha mértékkel van, hasznos,
  • ha meg egyfolytában fogyasztjuk, az egészségkárosító.
  • • Magyarország problémája strukturális. A rendszerváltozással az ország beállt egy káros modellre, mely a nyugatot gazdagítja. Aki idősebb, emlékszik, a 80-as évek végén az egész ország azt harsogta: mindegy kié a tulajdon, ez nem számít. Nos, azóta kiderült: ez fatális tévedés. S pl. nyugaton igenis bajnak élik meg, ha a tulajdon idegen.

• • • Kelet-Európa belement egy káros, félgyarmati modellbe, s most nagyon nehéz ebből kilábalni. A 4 országból álló keleti tömb most éppen ezen dolgozik, s ezért ez a sok alpári támadás pl. Orbán, ill. most már inkább a lengyel kormány ellen. A nyugat retteg, hogy elveszti jól tejelő félgyarmatait, retteg, hogy a népek sorra szavazzák le a nyugati érdekeket képviselő helyi komprádor burzsoáziát, s helyette népi vezetők kerültek hatalomra mind a 4 államban. Retteg a nyugat, hogy helyi embereiket a nép kiröhögi: lásd a múlt hétvéget, amikor a Megbokrosodott alig 1400 embert tudott összetrombitálni, a nyugat kiszolgálását követelő tüntetésre.

Mi is a probléma gyökere? Az, hogy a magyar gazdaság idegen kezekben senyved. S az idegeneknek pedig nem érdekük a gazdaság távlati fejlesztése, az ő érdekeik csupán a haszon megtermelését és kivételét lehetővé tevő keret működtetése.

Olyan ez, mint egy lakás. Ha bérled, nem fogsz alapvető javítást végrehajtani, mert minek költenél erre.

Lassú építkezés kell ehhez. Egy 30-éves negatív folyamatot nem lehet azonnal megfordítani. Pont ez történik manapság. A 4 országból álló keleti tömb most éppen ezen dolgozik.

Az állam pénze a gazdaságból van. Ha az kiviszi a haszon zömét, az állam adóbevétele is drasztikusan csökken. Azaz nincs pénz fejleszteni.

S hiába adóznak a befektetők, akkor is KIMEGY a haszon, nem az országban teremt jólétet, hanem máshol.

Nem lehet jólakni abból, hogy az ember nézi, hogyan ebédel a szomszédja.

Egyetlen gazdaság sem lehet idegen kezekben, ez a kulcs. Aláhúzom: az idegent nem faji/nemzetiségi értelemben kell érteni, mert nem ez számít. Lehet a tulaj kongói is, ha nem viszi ki a hasznot. Ugyanígy: a hasznot kivívő magyar meg káros.

A jelenlegi kormány az első a rendszerváltozás óta, mely meglátta a megoldást, s lépni próbál. S vele együtt halad Csehország, Lengyelország és Szlovákia. Brüsszel retteg. Ezek az országok megértették: nem szabad bent maradni a nyugati szakadékban, s h az EU nem változtatható meg, segíteni kell szétroppantását.

A 888.hu internetes, bevallottan bulvárlap cikket közölt az MSZP elnökének családjáról, összpontosítva a feleség fotómodell múltjára.

A ballib gágogó kórus azon nyomban belekezdett a megszokott műfelháborodásba.

Egyébként én nem tartom rendes dolognak sem az emberek magánéletében való felesleges vájkálódást (még közszereplők esetében sem tartom ezt indokoltnak, méginkább családtagjaikéban), se a demagóg csúsztatást. Mert bizony demagóg csúsztatás gyakorlatilag prostituáltnak minősíteni egy erotikus fotómodellt, különösen abban a szofterotikus kategóriában, melyben a pártelnök felesége működött. Ilyen összemosás csak egyes szélsőséges muszlim közegekben szokás, ahol a prostituált és a magát nem lefedő nő egy és ugyanaz.

Az én feleségemnek is vannak ilyen képei, s volt már hisztérikus vitapartnerem, akik ezeket „megtalálva” próbálta ezt valamiféle adunak használni ellenem. (Hozzáteszem: ez eddig háromszor esett meg, s nem minden esetben volt ballib az elkövető. Kétszer liberális támadt rám ezzel, egyszer pedig egy nemzeti érzelmű, aki megsértődött az Index címlapján is szerepelt Trianon-cikkem kapcsán.) Én eleve azt hiszem, hogy az a férfi, aki ne csinált volna vagy legalábbis ne akart volna csinálni soha erotikus felvételt a barátnőjéről/feleségéről, az látens homoszexuális, mert ez bele van ivódva a férfi génekbe.

De most nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy a ballib gágogás ismét erősen hamiskás. Akik most a földhöz verve magukat harsogva gágognak, azok pont ugyanazok, akik számtalan esetben a leggusztustalanabb módon viselkedtek ugyanígy – sőt néha alpáribb módon – a nekik nem tetsző politikusokkal és azok családtagjaival. Most meg, hogy a fagylalt visszanyalt, álbotrányt igyekeznek kreálni.

Ez van, a múlthéti 1400-fős, részben fizetett bérretegből álló másfél órás „forradalom” a Megbokrosodott vezetésével nem jött be. Most ez mégkevésbé fog. A kisember átlát a ballib hazugságszitán.