Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A harc - egy évvel később

Minden jó politikus olyan, mint egy jó hadvezér.

Orbán sikeres, európai jelentőségű politikussá nőtte ki magát, akinek szavára, ma már adnak az egész EU-ban.

Nyugat-Európa utolsó próbálkozása Orbán megdöntésére tavaly nyáron volt.

Az USA már 1 évvel korábban lemondott erről, miután Orbán kiállt nyíltan az egyébként káros TTIP mellett, ezzel megvéve Washington semlegességét. Veszélyes kompromisszum volt ez Orbán részéről, tegyük hozzá.

Tavaly tehát olyan helyzetbe lett belevezetve Orbán, melyből nem volt menekvés. Hiszen:

  • ha keményen fellép a határon, emberek halnak bele ebbe, aminek következményeképpen még belföldön is népszerűtlen lesz (a migrációellenesek 90 %-a se akar halottakat a határon),
  • ha nem lép fel a határon, s betartja az EU-s szabályokat, az országban fog rekedni több százezer ember, akik mindenképpen bajt fognak keverni, a hatóság pedig képtelen lesz ezt kezelni: Orbán hívei is ellene fordulnak a lagymatag hozzáállás miatt, az ellenzék meg nyerő adut kap a kezébe, hogy a kormány képtelen ellátni feladatát.

Orbán mesterien megoldotta azonban ezt. Előbb kivárt, hogy a hangzavar erősödjön, az ostoba nyugat bele is lovalta magát (lásd hamis fényképek Bicskén), majd Orbán hatalmas gólt rúgott: abbahagyta a határ védelmét, de nyugatra is, azaz az összes "menekült" rázúdult Ausztriára, az osztrák kormány meg már erre nem tudott mit lépni, hiszen előtte napokig Orbánt szidta, hogy "nem engedi" a "menekülteket" tovább utazni - bele is bukott aztán ebbe, nem Orbán, hanem az osztrák miniszterelnök Majd pedig Orbán expressz gyorsasággal megépítette a kerítést délen, megvívta a történelmi röszkei csatát, amivel a tömeg átzúdult már Horvátország felé. S csoda történt: az Orbán elleni kritika véget is ért nyugatról, a nyugat magára hagyta a magyar ballibeket.

Azóta a migráció nem magyar probléma immár. Alig valaki próbál Magyarország felé menni, a mégis bejutó száz ember nagy részét meg elkapják a rendőrök. Az iszlamisták meg még segítenek is Orbánnak azzal akaratlanul, hogy nem Magyarországon vagy más a magyar álláspontot helyeslő országokban robbantgatnak, gyilkolnak, hanem ott, ahol szívélyesen befogadják őket.

Az osztrák miniszterelnök megbukott. Készüljön most Satana Mertkell, a másik ultraliberális, európaellenes is...

0 Tovább

Liberalizmus és kereszténység

A ballibek kedvenc szövege, hogy az egyházak ne politizáljanak, hanem maradjanak a templomok falai mögött. Ezt gágogják immár negyed évszázada.

Természetesen ha valaki ugyanezt az érvet használja bármi másra, pl. azt mondja, hogy a homokosok csak a négy fal mögött vállalják fel magukat, ugyanezek a liberálisok mélyen fel vannak háborodva. Dehát ez már csak az unalomig megszokott ballib kettős mérce, melynek alapelve: a liberálisok szent joga beleszólni mindenbe, míg mindenki más ne merjen saját szűk területén kívül merészkedni.

ermészetesen a kereszténységen belül is működik a liberális kettős mérce. Emlékezzünk csak vissza: amikor a Hit Gyülekezet még erősen ballib volt politikailag, a ballibeknek egy szava se volt e felekezet politizálása ellen, ellenben most, amióta ez a felekezet több kérdésben is antiliberális álláspontot képvisel, már hallatszik az egyre erősődő ballib gágogás. S természetesen a ballib Iványi metodista felekezetének politizálása ellen sincs ballib panasz.

Most vált  a helyzet azonban viccessé. A ballib megmondóemberek követelik manapság, hogy a magyar keresztény egyházak kövessék többek között a vatikáni argentín sómen-celeb migráció- és iszlamistapártoló álláspontját. Hogy is van ez? A ballibek, akik szerint az egyházaknak nem szabad politizálniuk, kötelesek politizálni? Furcsa...

Nézzük, mi a valóság! A keresztény egyházaknak nem feladatuk a napi politikával foglalkozniuk, sőt ha ezt megteszik, szinte mindig hibáznak. Ellenben általános értelemben kötelességük politizálni, utat mutatandó, hogy mi az a politikai álláspont, mely nem egyeztethető össze a keresztény elvekkel. Pl. el kell ítélni a rasszizmust, a pedofíliát, a homoszexualizmust, az eutanáziát. az egyneműek "házasságát", az ateizmust, a keresztényellenességet, stb. - ezek egyike sem egyeztethető össze a keresztény elvekkel. De abban, hogy erre vagy arra a pártra szavazzunk, az egyházaknak nem lehet kötelező, általános útmutatásuk. S arra se lehet, hogy mi legyünk a véleményünk a migrációról - ugyanis  a keresztény elvekkel tökéletesen összeegyeztethető mind a migráció támogatása, mind az ellenzése, mind a semlegesség ebben a kérdésben.

Egyébként meg simán lehet valaki egyszerre liberális és keresztény. Természetesen ebben az esetben a keresztény elvekbe ütköző liberális elveket nem vallhatja. De simán hihet valaki a liberális elvek 99 %-ában, ezek ugyanis nem ellentétesek a kereszténységgel.

0 Tovább

Alternatív rendszerváltás

Született egy furcsa cikk, vagy liberális agymenés vagy paródia talán.

Annyira abszurd ugyanis, hogy lehet, hogy az utóbbi. De íme az én változatom, hogy mi lett volna, ha 1990-ben nem az MDF, hanem az SZDSZ nyer a választásokon.

Az 1990-ben 60 %-kal győztes SZDSZ-Fidesz kormánykoalíció gyorsan elvesztette népszerűségét, mivel nem tudta teljesíteni a teljesíthetetlen ígéreteket.

1994-ban az SZDSZ korábbi eredménye harmadát érte el, a Fidesz meg éppencsak bejutott a parlamentbe.

Hatalmas győzelmet aratott ugyanekkor a Horn és Pozsgay vezette MSZP, egyedül is többsége lett, de az MDF-fel és a kisgazdákkal alakított kormányt, mely így kétharmados többséget élvezett. Lett új alkotmány 1996-tól.

Az SZDSZ által 1990-ben kinevezett elnök, Göncz Árpád helyére 1995-től Pozsgay Imre került, aki egészen 2005-ig maradt posztján.

Közben a Fidesz távolodni kezdett az SZDSZ-től, míg a kisgazdák pedig összevesztek az MSZP-vel. 1998-ban az MSZP nem tudott többséget szerezni, immár koalíciókényszer állt fel. A kisgazdák helyett az Fidez lett a koalíciós partner és ismét az MDF.

Közben az SZDSZ sikeresen kihasználta az elégedetenséget, kicsivel megnyerte a 2002-es választásokat. Koalíciós partnere a kisgazdák. Két mandátumot is teljesítettek, majd csúnyán buktak 2010-ben. Ekkor a Pozsgay vezette MSZP egyedül kétharmadot szerzett. A Fidesz gyakorlatilag az MSZP kistestvére lett, a bajkeverő kisgazdák megsemmisültek, az SZDSZ maradt 10 %-os kispárt. 2014-ben Pozsgay átadta a pártvezetést Szanyi Tibornak. A sport- és ifúságügyi miniszter a Szanyi-kormányban Orbán Viktor.

A kormány népszavazást írt ki 2015-ben a NATO-ból való kilépésről, 65 % a kilépésre szavazott.

0 Tovább

A végső bajor csapás

Meglett a végső csapás.

Ha egy ballib politikai akcióban megjelennek a legfanatikusabb ballib megmondóemberek is, az mindig azt jelzi: befuccsolt.

Most olvastam, hogy Iványi Gábor MINDEN állami kitüntetését visszaadja, mert így tiltakozik Bayer Zsolt közíró kitüntetése ellen. Azaz NEM csak azt a kitüntetést adja vissza, amit Bayer is kapott, hanem mindent. A szokásos duplázás, érzi Iványi, hogy nem ment az egész kampány, a kitüntettek 95 %-a nem adta vissza a kitüntetést, így hát ő igyekszik még egy jó nagyot mondani a végén.

Egyébként személyében nincs bajom Iványival, végez ő hasznos dolgot is, ilyen a hajléktalantámogató tevékenysége. Egyszer régen, 2005-ben még hivatalos kapcsolatban is álltam szervezetével, s csak jót mondhatok ezzel kapcsolatban. Azaz aláhúzom: kizárólag a politikai szereplő Iványit kritizálom itt.

A ballib pártok igyekeznek a népszavazás előtt erőt gyűjteni, ennek volt része a Bayer-féle műbotrány is. Már a ballib holdudvar jelentős része is legyintett csak az egészre. Ez van, a ballibák nem képesek ismét átverni a népet.

Ami meg Bayert illeti, sokszor igazat ír, sokszor meg nem. De egy biztos: ő mindig hiszi, hogy az igazat írja. Ígéri, hogy már nem lesz trágár, ez jó, mert a trágárság szinte mindig kontraproduktív.

0 Tovább

Van-e ballib?

Sokszor kapom a kérdést: mi az a balliba? Bár már írtam erről, íme egy új összefoglaló, kis nemzetközi kitekintéssel.

A politikai nézeteket alapvetően 2 tengelyen lehet megállapítani: gazdasági és ideológiai. Az előbbi lehet bal és jobb, az utóbbi lehet konzervatív és liberális.

gazdasági tengely szélsőbaltól szélsőjobbig mehet, a szélsőbal kb. az anarchokommunizmus, a szélsőjobb a klasszikus liberalizmus. Azaz itt kizárólag a gazdaságpolitika számít. Az van szélsőbalon, aki teljesen ellenzi a magántulajdonon alapuló gazdaságot. s az van a szélsőjobbon aki a teljesen szabad magántulajdonon alapuló gazdaságot tekinti ideálisnak.

Az ideológiai tengely pedig megy ultrakonzervatívtól ultraliberálisig. Ennek semmi köze a gazdaságpolitikához, itt társadalmi értékkválasztásról van szó. A konzervatív szerint léteznek állandó értékek, s ezek megvédése fontos, ezeknek kötelező alapelveknek kell lenniük, míg a liberális szerint a társadalmi értékek esetlegesek, ezeket a mindenkori többségi konszenzus kell hogy meghatározza.mi.

Na most, a ballib az olyan ember, aki gazdaságilag ultrajobbos, s eszmeileg meg ultraliberális, s mindezt "baloldal" néven adja elő. Kicsit leegyszerűsítve "éljen a nagytőke és a homokházasság!".

Kelet-Európában a ballibizmus fontos eleme továbbá a "nyugat" lehető leghűségesebb kiszolgálása.

Kelet-Európában mindez a ballibaizmus csak 2 országban jellemző: Magyarországon és Lengyelországban. Máshol a jelenség szinte ismeretlen.

volt Jugoszláviában pl. ezek a figurák jellemzően liberálisoknak hívják magukat, nem baloldaliaknak. Az ottani baloldal jellemzően nacionalista és nem imádja a nyugatot, különösen Szerbiában. Mondjuk egy szerb homokbüszkeség meneten nem fogunk látni egy szál baloldalit se, csak liberálist: ha mégis elmegy egy baloldali, az ELLENtüntetéshez fog csatlakozni.

Csehországban és Szlovákiában az ottani baloldal nyugatellenesebb, mint az ottani jobboldal. Ott a jobboldal a liberális, nem  a baloldal.

Bulgáriában hasonló: a nyugatról pénzelt álcivil álaktivizmus kizárólag a JOBBOLDAL egy részére jellemző. A bolgár baloldal nagy részén Soros neve szitokszónak számít.

Azaz a ballibaizmus (azaz az, hogy ultraliberálisok magukat baloldaliaknak hazudják) szinte csak Magyarországon és Lengyelországban divat.

Magyarország esetében az ok történelmi. A magyar jobboldal hagyományosan nem nyugatpárti és nem kapitalizmuspárti, hanem inkább nacionalista és harmadikutas. A magyar baloldal pedig hagyományosan nyugatimádó (nyilván a szovjetpárti komcsikat leszámítva, de már Nagy Imrével megjelentek a szovjetellenes kommunisták!) és liberális. A II. vh. után pl. nem véletlen, hogy a jobboldali antikommunisták számára sokkal elfogadhatóbb volt a kommunista gazdasági eszme, mint a liberális antikommunisták számára. A közös nevező: a kapitalizmus elvetése, de legalábbis nemszeretése.

A magyar rendszerváltozás után ráadásul a megmaradt kommunista párt zöme liberális lett (a Pozsgay-féle "népi kommunista", nagyimreista rész gyorsan marginális lett, maga Pozsgay már 1991-ben kilépett). Észrevehető, hogy mind a magyar, mind a lengyel komunista utódpártból gyorsan liberális pártok lettek - ezek a pártok névleg persze szocdemek, de Európán belül annyira a szocdem hagyomány jobbszélén vannak, hogy nem is igazán tartoznak oda. Nyugaton is lezajlott persze a középbal liberálissá züllése, de messze nem akkora mértékben, mint Magyarországon és Lengyelországban.

Spanyol ismerősöm nemrég kérdezte, milyen pártok vannak Magyarországon. Elmondtam a 4 fő irányzatot. Ismerős következtetése: a ballibek "liberális ultrajobbosok", a Fidesz meg "nacionalista baloldal". S igaza is van, ez így is van nyugati szavakkal. Csak - ismétlem, történelmi okok miatt - a magyar bal/jobb mást jelent, mint nyugaton.

0 Tovább

bircahang

blogavatar

magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média