bircahang

Elnökválasztás, de nem az USA-ban, hanem Bulgáriában.

Holnap lesz Bulgária történelmének 8. elnökválasztása, ezen belül a 6. közvetlen választás (első két alkalommal még a parlament választotta az államfőt, 1992 óta  aválasztás közvetlen).

Egyedülálló Bulgáriában, hogy nem csak köztársasági elnököt, hanem köztársasági alelnököt is választanak. Bulgária az egyetlen európai ENSZ-tagállam, melyben létezik alelnöki poszt. (Azért írom így, mert Abházia a másik európai ország, ahol van alelnök.)

A bolgár köztársasági elnök gyenge, bár a gyakorlatilag kizárólag ceremoniális magyar köztársasági elnökhöz képest rendelkezik bizonyos többletjogokkal is. A bolgár köztársasági elnök többletjogai a magyar államfőhöz képest: az Alkotmánybíróság tagjainak egyharmadát ő nevezi ki, az  elektromos médiákat felügyelő Elektromos Médiák Tanácsának tagjainak egyharmadát saját hatáskörben nevezi ki, valamint a kémelhárítási és hírszerzési szervek vezetőinek kinevezése is kizárólagosan a köztársasági elnök jogköre. Ezek nem kormány-ellenjegyzéshez kötött ill. parlamenti vagy kormánydöntést hatályba léptető, formális kinevezési jogok, hanem valódi hatalmi jogosultságok: az államfő bármiféle egyeztetés nélkül azt nevez ki akit akar. Mindezt leszámítva, funkciója ceremoniális, az ország valódi vezetője a miniszterelnök.

a szavazólap

A jelöltséghez a követelményrendszer abszurdan alacsony, így most is 21 jelölt neve fog szerepelni a szavazócédulán, tehát a szavazócédula kb. 1 méter hosszú lesz. S lesz a szavazólapon az új "senkit se támogatok" opció is.

А jelöltek kb. fele fantomjelölt, azaz teljesen jelentéktelen, esélytelen, ismeretlen személy. Ez minden bolgár választás sajátossága. Viszont most más választásokhoz képest több a komoly, ismert jelölt.

Lássuk a fontosabb jelölteket!

A kormánykoalíció - mely jelenleg 3 pártból áll - képtelen volt közös jelöltben megállapodni, így mindegyik párt saját jelölttel indul. A miniszterelnök Bojko Boriszov pártja nőt indított, a parlament elnökét, a felmérések szerint 20 % szavazatra számíthat.

Cecka Cacseva, 58 éves jogász, a kormányfő pártjának jelöltje

A két kisebbik kormánypárt egyike, a liberális-konzervatív Reform Tömb Trajcso Trajkov volt minisztert indítja. A kormányt kívülről támogató - azaz a kormánykoalíciónak nem részei hivatalosan, de megszavazták a kormány megalakulását- nacionalisták közös jelöltet indítottak az ellenzéki nacionalistákkal, a jelölt Kraszimir Karakacsanov, a Belső-Macedóniai Forradalmi Szervezet nevű nacionalista párt elnöke, parlamenti képviselő. Ez is bolgár sajátosság: az egyik kormánypárt közös jelöltet indít az egyik ellenzéki párttal!

Trajcso Trajkov, 46 éves közgazdász

Kraszimir Karakacsanov, 51 éves történész és jogász

A legnagyobb ellenzéki pártnak, a szocialistáknak nincs hivatalos jelöljük, a valóságban azonban van, csak az illető jelölt jogilag független, ez Rumen Radev tábornok, aki idén ment nyugdíjba a bolgár légierőtől. A felmérések szerint 17 % szavazatra számíthat. A kisebbik baloldali párt - mely  a szocialistákból szakadt ki pár éve, s valamivel balrább áll a centrum felé orientálódó szocialistákhoz képest - eredetileg közös jelöltet akart indítani a szocialistákkal, de nem sikerült megállapodniuk, így saját jelüljük van Ivajlo Kalfin, volt EP-képviselő és volt külgyminiszter személyében. Ismét helyi furcsaság: ez  akisebbik baloldali párt tavalyig a kormánykoalíció legkisebb, negyedik tagja volt.

Rumen Radev, 53 éves hivatásos katona

Ivajlo Kalfin, 52 éves közgazdász

A szocialista párthoz köthető további 3 jelölt! Függetlenként elindult Plamen Oresarszki, volt szocialista miniszterelnök, időközben beállt mögé a bulgáriai törökök pártja, valamint Tatjana Doncseva, volt szocialista parlamenti képviselő, aki pár éve kilépett a pártból. Doncsevát támogatja a volt cár volt pártja is, mely ma már parlamenten kívüli törpepárt. Egy volt szocialista párti miniszterelnök-helyettes, Alekszandar Tomov szintén indul a választásokon,  a felmérések szerint ő a legesélytelenebb hármójuk közül.

Plamen Oresarszki, 56 éves közgazdász

Tatjana Doncseva, 56 éves jogász

Alekszandar Tomov, 62 éves közgazdász

További 3 jelölt van még, akik ismert emberek, tehát rendelkeznek valamilyen eséllyel. Ketten milliárdosok, az egyik Veszelin Mareski, akinek 250 gyógyszertára van az országban (ahol most ezt írom is van 500 méteres körzetben két darab!), továbbá tavaly benzinkutakat is elkezdett felvásárolni, a másik Nikolaj Banev, befektetési alapkezelő. Mareski alapvetően centrista és mérsékelt, míg Banev baloldali és erősen oroszpárti. Reális esélyük egyiküknek sincs, a bolgár átlagember nem hisz a nagyon gazdag embereknek.

Veszelin Mareski, 49 éves üzletember

Nikolaj Banev, 57 éves üzletember

A harmadik tavalyig nacionalista színekben volt parlamenti képviselő, majd azonban szakított pártjával, miután az támogatni kezdte akormányt: Vеlizar Encsev, újságíró, volt nagykövet, volt hírszerző a kommunista titkosszolgálatnál.

Velizar Encsev, 63 éves újságíró

A bolgár politika sajátossága, hogy a bal-jobb ellentét nem a fő ellentét. Legalább ilyen erős a nyugatbarát-oroszbarát ellentét is. A jobboldali nyugatbarát ember inkább szavaz egy baloldali nyugatbarátra, mint egy oroszbarát jobboldalire, s ugyanez fordítva még erősebb: az oroszbarát antikommunista számára az oroszbarát kommunista mindenképpen a kisebbik rossz a nyugatpárti antikommunistához képest. A miniszterelnök pártja, a török párt, s a Reform Tömb NATO-pártiak erősen, a többi párt vagy enyhén NATO-párti, vagy egyenesen NATO-ellenesek, de a miniszterelnöki párt is mindig aláhúzza, hogy az orosz kapcsolat nagyon fontos. Gyakorlatilag az egyetlen erő, mely határozottan támogatja az oroszellenes szankciós nyugati vonalat a Reform Tömb.

Tovább fontos tényező a bolgár politikában a "török kérdés" - akit a törökök támogatnak, az esélytelenné válik.

Mostanában a migránskérdés is kiemelten fontos a kampányban. Gyakorlatilag mindenki kijelenti, hogy a magyar példát látja helyesnek. A szocialisták itt a kormányt azzal támadják, hogy az nem építi elég gyorsan a határkerítést. A múlt héten az EP-ben 3 bolgár képviselő megszavazott egy migránspárti határozatot, amire a reakció az lett, hogy a bolgár szocialisták elnöke kijelentette, hogy a 3 képviselő szavazatával a pártvezetőség nem ért egyet.

Mivel a győzelemhez 50 % kell, kizárt dolog, hogy bárki is nyerjen most azonnal. A második fordulóban pedig minden megtörténhet. Ott minden nem bal-jobb alapon fog eldőlni, hanem nyugati-orosz alapon: a nyugatpártiak elmennek majd szavazni a nyugatpártibb jelöltre, míg az ellentábor pedig a kevésbé nyugatpárti jelöltre.

A magyar antiliberálisok zöme NEM ismeri a liberalizmust, s azt hiszi, volt valami korai, jó liberalizmus, mely elfajult. Nos, ez totális tévedés.

Pont a klasszikus liberalizmus egyik tana a "tabula rasa" elmélet, azaz az ember agya, tudata szűz, s minden az oktatástól függ. S ha helyesen oktatjuk az embert, az eleve liberális lesz, mert ez a természetes és racionális igazság. Ezt nem a csúnya Soros találta ki a Bilderberg-konferencia uzsonnaszünetében, hanem ez XVII. századi liberális alaptanítás.

Azt hiszem érthető, hogy egy liberális se hajlandó elfogadni, ha valaki nem liberális, hiszen ez ellentmond egy liberális axiómának. Azaz az, hogy pl. Orbán hithű liberálisból évek során antiliberálissá vált rejtély minden liberális számára, erre csak az lehet a magyarázat, hogy vagy Orbán megbolondult, direkt gonosz alak lett, vagy valami titkozatos erő lefizette őt. Egy dolog nem lehet: átgondolta, s elvetette a liberalizmust, mert az átgondolás csakis a liberalizmus elfogadásához vezethet.

Ha van tehát intoleráns eszme, a liberalizmus első helyen áll e tekintetben. A liberalizmus SEMMI köze a tolaranciához. A liberalizmus a mássághoz pont úgy viszonyul, mint a Vatikán 200 éve a vallásszabadsághoz: elvetette, mert a római pápa szerint a vallásszabadság lényege csak egy: a tévedéshez való jog.

Aki nem liberális, az fasiszta vagy kommunista - ez így viccnek hagzik, pedig valóság. A modern liberalizmus szerint tényleg fasizmus minden, ami nem liberalizmus.

Itt két rossz között kell választani: a hazai és az idegen tőke között. Mindkettő bűzlik, mindkettő lop-rabol, mindkettő aljas, de a hazainak mégiscsak van több pozitív hozadéka. Ennyi az egész.

Fene érti a ballibeket, miért akarják mindenáron az idegen tőke uralmát?!

A harcnak okosnak kell lennie. A legfontosabb eleme ennek a nyugati oligarchia megosztása: egy résszel kiegyezni, hogy ne lehessen ellen egységfront.

Sok dolog ebben az egyezségben nekem sem tetszik, de alapvetően egy gyenge hadvezér – sőt időnként egy erős is – rákényszerül erre.

Még Putyin se képes totális támadásra a nyugat ellen, pedig ott százszoros erőforrás van a hatalom mögött a magyarhoz képest.

A elmúlt negyed század magyar kormányai mind a tőkés érdekeket szolgálták, Orbán is ezt teszi. Az eltérés csak az, hogy a jelenlegi kormányzat igyekszik lavírozni, a helyzetet javítani. Pl. Paks engedélyezése a nyugati oligarchia által hatalmas magyar győzelem.

A jelenlegi magyar politikai helyzet olyan, mint egy háború. A nácik (a brüsszeliták) támadni akarnak a Szovjetúnió (Magyarország) ellen. Az ukrán nacionalisták (a ballibek) ennek tapsolnak, míg Sztálin (Orbán) pedig paktumra lép a nácikkal. Kit válasszon az átlag orosz (magyar): az ellenségnek tapsolókat vagy az ellenséggel paktumra lépőket?

A bejövő tőke szükséges, de nem kell neki adni az egész országot. Ez mérték kérdése, mint az alkohol: kis mennyiségben segít, nagyban romba dönt.

Emellett csak részleges megoldások vannak, jellemzően jogon kívüli eszközökkel. Lásd Oroszországot, ahol úgy csökkentették a kiáramló pénzeket, hogy 10 éve egyszerűen megmondták az orosz nagytőkének: ha nem az országban fekteti be a hasznot, el lesz véve tőle a vagyon, s pont. Aki megpróbált ellenállni, bízva a nyugat segítségében, attól el is vették – minden orosz nagytőkés ellen lehet találni okot erre, csak keresni kell. Aki pedig elfogadta az új szabályokat, az ma is milliárdos. Mondanom se kell: 95 % elfogadta az új rendet.

Vegyük észre: a jelenlegi kormányzat egyetlen lehetséges alternatívája most egy ballib kormány. Az pedig mit fog tenni? Még jobban kiszolgáltatná az országot a nyugati oligarchiának, a brüsszelita fenevadaknak, az iszlamista vadembereknek. Míg a jelenlegi igyekszik valamit elérni, amiből a nép is hasznot lát. A magyar gazdaság növekszik, de hiába, ennek haszna kimegy az országból, fenntartva a nyugati életszínvonalat.

Íme a rövidtávú program, ami lehetséges a jelenlegi időszakban:

1. A tőke szarvának megszorongatása.
2. Az antibrüsszelita harc fokozása.
3. A liberalizmus szarvának letörése.
4. Kisemberpártibb hangsúly.
5. Az EU-n belüli nép szolidaritás támogatása.

Miért van az, hogy a magyar társadalom elfogadja a hatalom korrupt gyakorlatát?

Adtam  már erre a kérdésre többször is választ: mert az alternatíva, a ballibek is mindig korruptak voltak, s ebből arra lehet bizalommal következtetni, hogy hatalmon léve ismét korruptak lennének.

De ez csak az egyik válasz. Ugyanis hiába korrupt az alternatíva, ez az alternatíva 2018-ban immár 8 éve nem lesz hatalmon, ez pedig jelentős időtartam. Ha a lakosságot valóban zavarná a korrupció, mindenképpen váltani akarna. A rossztól akkor is igyekszünk megszabadulni, ha nem tudjuk mi lesz aztán, hiszen úgy gondoljuk, csak jobb lehet, ha egy biztos rosszat eldobunk - ez az ösztönös emberi logika.

De látjuk a tényeket: a nyugatnál korruptabb Kelet-Európában - köztük Magyarországon - sehol se szempont a korrupció. A korrupciót első helyen elítélők nem az ellenzékre szavaznak, hanem senkire se szavaznak, azaz az egész politikai rendszert elutasítják.

Mi  a mögöttes helyzet?

A kelet-európai társadalmak gyarmatosításának magyarázására kiválóan alkalmas Antonio Gramsci olasz marxista filozófus elmélete a hegemóniáról. A hegemónia elmélet eredetileg azért született,hogy magyarázni próbálja Marx nyilvánvaló tévedését arról, hogy a gazdaság határoz meg mindent (azaz az alap a felépítményt). Gramsci hithű kommunista volt (sőt: az Olasz Kommunista Párt egyik alapítója volt 1921-ben, később a párt vezetője is volt), de már látta: a gazdasági alap nem ugyanazt a felépítményt hozza létre feltétlenül, azaz kell lennie valami másnak is a társadalomban. Az elmélet lényege egy mondatban: a társadalomban meglévő nézetekre hat az a kulturális modell is, amit a vezető réteg helyesnek tart, mivel ez a nézetrend kihat az egész társadalomra, ez a  nézetrendszer természetes alapként fog hatni az adott társasadalomban.

Lenin is már hitt ebben, innen az a nézete, hogy Oroszországban annak ellenére lehet kommunizmust építeni, hogy hiányoznak hozzá a Marx által megnevezett gazdasági alapok. A megoldás: a kommunista elit átveszi a hatalmat, majd új elitként saját nézeteit elterjeszti, így a "fejletlen" orosz nép kommunista szellemiségű lesz, azaz képes lesz építeni a kommunizmust a gazdasági alapok hiánya ellenére is. (Természetesen a valóságban ez nem következett be, de ez egy külön téma. Most nem akarok az orosz történelemről írni.)

A 80-as évek végén a nyugat által meghódított Kelet-Európa leigázására a nyugat szinte megismételte Lenin receptjét: liberális elitet kell hatalomra segíteni mind a politikában, mind a gazdaságban, mind a kultúrában, majd az új liberális tanok alappá válnak, azaz a társadalmak liberálissá válnak 1 nemzedék alatt.

Mi a helyzet azonban: az orosz nép kényszerből elfogadta a ráerőszakolt eszmét, a kommunizmust 100 éve, de az csak formális szinten maradt, a tartalom nem hatolt le a népbe. Pontosan ahogy ez sokszor megesett felületesen és kényszerkeresztelt népekkel: átvették a keresztény keretet, majd azt megtöltötték pont azzal a pogány tartalommal, melyet a kereszténységnek el kellett volna törölnie. Azaz létrejött egyfajta szinkretizmus, melyben a forma keresztény, a tartalom pogány. Jó példa erre, amikor az orosz misszionáriusok által megkeresztelt nomád szibériai népek elkezdik totemként kezelni a keresztény ikont, annak véráldozatot mutatnak be, vagy lereszelnek egy picit az ikon festékéből és azt vízbe keverve csodaszerként használják.

Természetesen  a kereszténység mindig használta a szinkretizmust, de fordított módon: azaz a pogány formákat töltötte meg keresztény tartalommal. De ez teljesen más kérdés, hiszen ebben az esetben a cél megvalósult: a pogány hit megszűnt, csak annak külső formái maradtak. Lásd erre példaként a Karácsony ünnep eredetét: egy tisztán pogány ünnep meg lett töltve keresztény tartalommal. Ez tehát nem alkalmas példa a szóban forgó kérdés magyarázására.

Kelet-Európában a liberalizmussal pontosan az történt, ami a szibériai nomádoknál a kereszténységgel. Átvettük a liberalizmus intézményrendszerét, nyelvezetét, de nem a tartalmat. Nyugaton a demokrácia lényege: a liberális nép szavaz, nem jelenti azt, hogy bárki dönthet a liberalizmus ellenében. Mi viszont azt mondjuk: a többség szavaz, ez a demokrácia.

A harc a magyar liberálisok részéről nem más, mint a nem-liberális tartalom kiiktatása a liberális formákból. Bár a magyar liberálisok csúfos kudarcot vallottak már a 90-es évek végén, tovább próbálkoznak: a magyar nép zöme nem akar liberalizmust, van aki nacionalizmust akar helyette, van aki szocializmust, van aki nem tudja mit akar, csak liberalizmus ne legyen az, de a többség egyetért, liberalizmus ne legyen.

Az elit nézetrendszere nem képes tehát a tartalmat a népre erőltetni, csak a formát képes. S a nép csúnyán visszüt az elitnek, amikor átformálja annak szellemi kereteit.

A liberális elit pedig szomorúan konstatálja: több millió antiliberális "bunkóval" nem építhető modern, liberális állam. S az elit agresszívebb tagjai ma már nyíltan alkotmányellenes eszközöket kezdenek fontolgatni.

Mi tehát a válasz az eredeti kérdésre? A nép érzi, hogy a Fidesz közelebb áll a népi tartalomhoz, de legalábbis nem azonosítja azt az elit által kikényszerítendő tartalommal. Így a Fidesz akkor lesz leváltva, amikor a nép megtalál egy másik erőt, melyet szintén az elit által elutasított eszmeiséggel azonosít.

Egy ultraliberális, de értelmes - téves, de értelmesen téves - blog cikke kapcsán szeretném megfogalmazni a burkakérdést, mégpedig ezzel megvilágítva a mai agonizáló liberális eszme két áramlatának viszonyát.

A modern liberalizmus - ez alatt a klasszikus, eredeti liberalizmust értve - nem tűri az ellenvéleményt, mivel abban hisz, hogy minden ember, ha ésszerűen gondolkodik, mindenképpen eljut a liberalizmus elfogadásáig.

Így hát a liberalizmus hozzáállása a burkához és egyéb muszlim nő ruházatokhoz az, hogy ezek szabadságelnyomó, nőalázó ruhák. Minden muszlim nőt fel kell szabadítani az "elnyomás" alól, le kell róluk tépni a női mivoltukat elnyomó ruházatot. S ha egy muszlim nő azt állítja, hogy ő önként hord ilyen ruhát, ez a véleményt figyelmen kívül kell hagyni, mert az ilyen nő vagy hazudik, vagy kényszer miatt mondja ezt, vagy pedig az elnyomó rend agymosta őt - nyilvánvalóan a 3 eset egyikében sem számít az, amit mond.

Tehát egy az ilyen típusú liberalizmus számára valóságos civilizációs misszió pl. a strandon burkinit hordó nők bikinibe való átöltöztetése.

A liberális hozzáteszi: Európa alapja liberális, így nem engedhető meg semmilyen antiiberalizmus, erre még a vallásszabadság eszméje se adhat felmentést. Végső engedményként megjegyzi a liberáélis: tűrni kell a burkát és a többi muszlim ruházatot a magánszférában, azaz viseljék ezt a nők otthonukban, a mecsetben, stb., de közterületen nem tehetik ezt.

De mit mond a posztmodern liberális? A posztmodernista mindent erőszaknak tart, a következetes posztmodernista még a liberalizmust is annak tekinti.

Ennek folyományaként a posztmodern liberalizmus számára a burkaletépés nem más, mint az európai gyarmatosítás új verziója, melyben európai szokásokat erőltetünk idegen kultúrákra. A posztmodern liberalizmus számára  a modern liberalizmus nem eléggé liberális, mert az mégiscsak meghatároz valamilyen kereteket, márpedig a posztmodern számára maga a keret is elnyomás, a liberális keret is az.

Mi, mint a liberalizmus minden alakjának elvetői mit mondunk? Ne viseljen burkát senki közterületen, se más olyan ruhát, ami durván ellentmond az európai szokásoknak. Miért? Mert nem akarunk iszlamizációt a közterületeinken, s pont.

*

Érdekesség: muszlim nők - különösen fiatalabbak - között terjed az a szokás, hogy szó szerint betartják a muszlim öltözködési szabályokat, viszont kifejezetten csinosnak néznek ki:

haj fedve, kéz, nyak és láb nem látszik: be van tartva a Korán minden szabálya - viszont a kendőt leszámítva lehetne nem-muszlim divatos nő is: bőr leggings, bőr dzseki, testhez álló viselet

Az iszlám radikálisok fel is vannak háborodva emiatt. Azt mondják: ez a törvény betűjének betartása, viszont szellemének elvetése. Íme egy ilyen honlapról útmutatók hogyan kell a törvény szellemét is betartani: