bircahang

Parlamenti választási rendszerek az EU-ban. Úgy bemutatva, hogy a rendszer ne a rendszer technikai alapja, hanem a lényeg legyen látható.

A legtöbb választási listán az egyéni választókerületes rendszer a listás rendszerrrel van szembeállítva, pedig ez így félreértés. Ugyanis az egyéni választókerületes rendszer is lehet arányos, míg a listás is lehet aránytalan.

Az összehasonlíthatóság érdekében kizárólag a parlamenti választásokat vettem figyelembe. Ahol a parlament pedig kétkamarás, ott csak az alsó kamarára vonatkozó szabályokat.

Hogy érthető legyen, leírom, hogy kb. mi lenne a 2014-es magyar választási eredmény, ha az az adott rendszerben került volna megrendezésre. Emlékeztetőül: a 2014-es magyar parlamenti választási eredmény, kerekítve: Fidesz - 67 %, ballib összefogás - 19 %, Jobbik - 11,5 %, LMP - 2,5 %.

Arányos választási rendszerek:

sárga - pártlistás választás bejutási küszöbbel - Ausztria, Bulgária, Csehország, Lettország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia

Ezt azt jelenti: minden választópolgár szavaz egy adott pártlistára. S minden bizonyos - jellemzően 4 - %-ot elért pártlista arányosan megkapja az adott mandátumszámot. Az aránytalanság egyetlen forrása a 4 %-ot nem elért pártok miatt van: az ilyen pártok nulla mandátumot kapnak, míg a 4 %-ot elért pártok között felosztásra kerül arányosan az összes ilyen elveszett mandátum.

Elképzelt magyar választási eredmény:  Fidesz - 47 %, ballib összefogás - 26,5 %, Jobbik - 21 %, LMP - 5,5 %.

narancsárga - egyéni többtagú választókerületek + kompenzáló lista - Belgium, Ciprus, Dánia, Észtország, Finnország, Horvátország, Írország, Luxemburg, Málta, Svédország

Ez azt jelenti: minden választópolgár egyéni jelöltre szavaz egy adott választókerületben, melyben több mandátum keletkezik. Azonban létezik egy kompenzáló lista is, mely helyrehozza a pártok közti aránytalanságot, azaz az egyéniben vesztes pártok erről a listáról kapnak plusz mandátumokat. Az aránytalanság nagyon korlátozott lehet csak, ez csak abban az esetben eshet meg, ha egy párt aránytalanul sokat nyer, s már a kompenzáló lista nem képes ezt behozni a vesztes pártok részére maximálisan. A kompenzációban való részvételhez itt is szükséges egy adott % elérése, ahogy az előző típusban is, jellemzően ez 4 % (de nem mindenhol), azaz itt is aránytalanság lehetséges, de ez minimális és csak a küszöb alatti pártokat érinti kedvezőtlenül.

Elképzelt magyar választási eredmény:  Fidesz - 47 %, ballib összefogás - 26,5 %, Jobbik - 21 %, LMP - 5,5 %.

piros - vegyes választási rendszer, teljes kompenzációval - Németország

Ez azt jelenti: minden választópolgár kétszer szavaz, egyéni jelöltre és pártra, azonban az egyéni jelöltek számát levonják a listából, így a mandátumelosztás arányos. Minimális bejutási küszöb a listákon itt is van, jellemzően 5 %.

Elképzelt magyar választási eredmény:  Fidesz - 47 %, ballib összefogás - 26,5 %, Jobbik - 21 %, LMP - 5,5 %.

barna - pártlistás választás bejutási küszöb nélkül - Hollandia

Ezt azt jelenti: minden választópolgár szavaz egy adott pártlistára. S pontosan annyi mandátumot kap minden párt, amennyi szavazatot. Ez a lehető legarányosabb választási rendszer.

Elképzelt magyar választási eredmény:  Fidesz - 46 %, ballib összefogás - 26 %, Jobbik - 21 %, LMP - 5 % + 4 párt egyenként 0,5 %-kal: Munkáspárt, SMS Párt, Zöldek Pártja, Haza Nem Eladó Mozgalom.

Magyar szempontból látható: az összes arányos választási rendszer kormányválságot eredményezne. A Fidesznek nem lenne meg a többsége, a ballibeknek még kevésbé. A két kulcspárt az LMP és a Jobbik lenne. A Fidesznek elegendő lenne az LMP mint koalíciós partner, míg a ballibek csak akkor lennének kormányképesek, ha mind az LMP-vel, mind a Jobbikkal koalícióra lépnének. Természetesen lenne még egy lehetőség: egy Fidesz-ballib nagykoalíció is.

Aránytalan választási rendszerek:

sötétzöld - egyszerű egyéni választási rendszer - Egyesült Királyság

Ezt azt jelenti: minden körzetben az lesz a képviselő, aki a legtöbb szavazatot szerzi. Ez a lehető legaránytalanabb rendszer, hiszen egy akár 20-25 %-os párt is simán kieshet a parlamentből, mivel esetleg egyik körzetben sincs többsége.

Elképzelt magyar választási eredmény:  Fidesz - 91 %, ballib összefogás - 9 %, nem jutna be se a Jobbik, se az LMP.

világoszöld - kétfordulós egyéni választási rendszer - Franciaország

Ugyanaz, mint az előző, azzal a finomítással, hogy két forduló van: a másodikba azok a jelöltek kerülnek, akik az első elértek egy bizonyos eredményt.

Az elképzelt magyar választási eredményt itt nagyon nehéz kiszámolni, valószínűleg ez Fidesz-Jobbik spontán megegyezést eredményezett volna, azaz a Fidesz eredménye lement volna 80 % környékére, míg a ballibek és a Jobbik 10-10 % körül kaptak volna.

kék - vegyes választási rendszer, teljes kompenzáció nélkül - Litvánia, Magyarország

Ez azt jelenti: minden választópolgár kétszer szavaz, egyéni jelöltre és pártra, azonban a listáról nem vagy csak részben kerül levonásra az egyéni mandátumok száma. Ilyen rendszer az EU-ban jelenleg 2 országban van: Litvániában és Magyarországon. Magyarországon a kompenzáció részleges, Litvániában pedig semmilyen.

Az elképzelt magyar választási eredmény, ha a litván rendszer lenne:  Fidesz - 70 %, ballib összefogás - 17,5 %, Jobbik - 10 %, LMP - 2,5 %.

lila - speciális rendszer - Görögország, Olaszország

Görögország: arányos választási rendszerrel kerül felosztásra a parlamenti mandátumok 5/6-da, az 1/6-ot viszont a nyertes párt kapja.

Olaszország: arányos választási rendszer, de régiónként a nyertes erő megkapja a mandátumok kb. felét.

Az elképzelt magyar választási eredmény, ha a görög vagy az olasz rendszer lenne:  Fidesz - 54 %, ballib összefogás - 23 %, Jobbik - 18 %, LMP - 5 %.

A népek tavasza zajlik. Télen. Minden a 80-as évek végére emlékeztet.

Akkor hihetetlenül gyorsan véget ért az addig sziklaszilárdnak hitt kommunizmus. Most hasonló folyamatok zajlanak.

2-3 még úgy tűnt, itt csak pár kelet-európai állam nevetséges és ideiglenes ellenállásáról van szó az USA és Brüsszel ellen. Gyakorlatilag csak Magyarország és Szlovákia harcolt, plusz részben Csehország, ahol a kormány EU-párti volt, csak a köztársasági elnök volt renitens. Úgy tűnt minden, ez csak egy múló epizód.

Csak hát a rendszerurak sokszor elbízzák magukat, csúnyán hibáznak, amivel aztán saját maguknak állítanak csapdát. Most ez a katalizáló esemény az Arab Tavasz nevű nyugati kémművelet volt, melynek célja az volt, hogy a haldokló liberális rezsimek új erőforrásokhoz jussanak. A nyugati liberális rend már a 80-as évek közepén a végét járta,akkor a kommunizmus bukása mentette meg őket: több billió dollár vándorolt át ugyanis ezáltal keletről nyugatra, így a liberális rend újabb 20 évre kapott lélegzetet. Ez a pénz elfogyott azonban, új források kellettek, innen a ráugrás a Közel-Keletre.

Az Arab Tavasz azonban csúnyán megbukott, az arab népek nem voltak hajlandóak nyugati kottára táncba perdülni, megvédték értékeiket. Az egyetlen eredménye a nyugati agressziónak a káosz és a menekülthullám lett. Ekkor a legtöbb addig alvó európai is felébredt: Európa liberális gazdái ugyanis levették álarcukat.

A görög nép felkelését a Negyedik Birodalom fűrere, Satana Mertkell még leverte, de a folyamatok már kicsúsztak az irányítása alól. Lengyelországban - mely a legfontosabb keleti EU-tagállam - a liberális erők csúnya vereséget szenvedtek, s kőkemény populista győzelem született. Ezzel a visegrádi országok egységes populista tömbbé tudtak válni, melyet immár képtelen volt Brüsszel leverni.

S megtörtént az, amire senki se számított: ahelyett, hogy a nyugati államok egységesen léptek volna fel a keleti rebellisek ellen, a nyugat fragmentálódott, s a keleti, populista eszmék egyre nagyobb népszerűségre tettek szert nyugaton.

Ki gondolta volna, hogy a liberális befolyás keleti növekedése helyett a populista befolyás fog növekedni nyugaton? A brüsszeliták pánikba is estek, ma már nyílt cenzúrára készülnek, lásd minden független médiát "orosz propagandának" minősítenek, tervezik a sajtószabadság beszüntetését. Ugyanazt akarják tenni, amit a kommunisták  a hidegháború alatt, amikor a nyugati rádióadásokat zavarták kifejezetten e célra épített zavaróállomásokkal. Vicces fordulat...

S a népek tavasza nyugaton is megállíthatatlan. A brit nép kilépett az EU-ból, hatalmas pofont lekeverve ezzel Brüsszelnek. Spanyolországban a baloldali populisták a semmiből a harmadik legnagyobb parlamenti párt lettek. Ausztriában mindkét liberális párt kiesett az elnökválasztás első fordulójában, a mai második fordulón egy zöld és egy újjobbos jelölt versengenek egymással! Olaszország ma népszavazás zajlik, ahol erősen valószínű a brüsszelita erők veresége. Még a hagyományosan óvatosan és félénken politizáló Bulgáriában is lépés történt a populista irányba a múlthavi elnökválasztáson.

S persze a legnagyobb pofon: a Birodalom központjában, Washingtonban a populista Trump legyőzte a liberális Clintont. Ezt a csapást a liberális elit máig nem képes kiheverni: január 20-tól egy rendszerkritikus áll az USA élén!

Trump győzelme miatt hisztiző amerikai fanatikus liberálisok

S a folyamat nem ért véget. Jövőre a francia elnökválasztáson már most biztos, hogy a liberális erők veszteni fognak. Az elnökválasztáson csak az a kérdés, hogy a két oroszpárti jelölt közül ki fog nyerni.

Oroszország szerepe nagyon fontos. Ha nem létezne immár 10 éve az új, humanista, populista Oroszország, mely minden agresszióval szemben helytállt, ma esélyes lenne, hogy a liberálisok háborút robbantanak ki. Csak az orosz atomarzenál az, mely ebben visszatartja őket.

Románia nemzeti ünnepe a rendszerváltozás óta december 1., mely Románia egyesülésének napja, ami valójában azt jelenti, ez az a nap, amikor Erdély átkerült Magyarországtól Romániához.

Magyarországon ez, érthető módon, politikai ügy.

Idén mindez hisztériába fajult: a magyar Külügyminisztérium megtiltotta a magyar diplomatáknak a román ünnepen való részvételt. Abszurd, ostoba lépés. Itt az ideje felfogni: ami valakinek ünnep, az másnak esetleg nem az, s fordítva. Ez a történelem folyamata, amire hisztériával reagálni teljesen értelmetlen pótcselekvés.

Ráadásul a világ tele van országokkal, melyek nemzeti ünnepe sért egy másik országot. Finnország nemzeti ünnepe az Oroszországtól való 1917-es elszakadás napja. Az USA nemzeti ünnepe a brit uralom elleni függetlenség egyébként törvénytelen kikiáltásának a napja 1776-ból. Bulgária nemzeti ünnepe kifejezetten megalázó a törökök számára: ez ugyanis az 1878-es orosz-török békeszerződés napja, amikor a török erők elismerték a háború elvesztését, s kapituláltak az orosz haderő ellenében. A spanyol nemzeti ünnep ellen is sok tiltakozás szokott lenni egyes indián népek részéről, ez ugyanis Amerika felfedezésének napja.

Szóval nem kell pánikba esni azon, hogy Románia nemzeti ünnepe Erdély elcsatolásának napja. Érthető, hogy ez román szempontból nagy nap, hiszen ekkor egyesült az akkor már régóta román többségű Erdély Romániával. Örülni persze nem kell neki magyar szemszöggel, de hisztizni se kellene.

Számtalan liberális blog és más média számolt be arról, hogy a Lipóti Pékség nevű magyar cég egyik egységében aláírásokat gyüjtöttek 1 napig a házasság összeurópai védelme mellett.

Közben a cég hivatalosan nyilatkozatban határolódott el, az aláírásgyűjtést betiltva. Pontosan erre számítottam a hír meghallása pillanatától.

Kell ennél nagyobb bizonyíték arra, hogy Magyarország liberális demokrácia (sajnos)? Hiába tiltja a magyar alkotmány az egyneműek "házasságát", ellene mégse lehet szabadon aláírást gyűjteni. Furcsa, nem? Pedig nem az.

Számtalan cég van Magyarországon, mely rendszeresen kiáll a homoklobbi mellett. Minden nyáron a budapesti homokbüszkeségi menet alkalmából sok cég áll ki az esemény mellett. (Köztük van egyébként az én munkahelyem is.)

Most képzeljük el, mi lenne, ha ugyanabban a pékségben az egyneműek "házasságának" magyar alkotmányos tilalma ellen lett volna aláírásgyüjtés! Ebben az esetben persze a liberális médiák ezt természetesen bátor, civil kiállásként írták volna le. S ha bárki elmondta volna azt az érvet, ami most elhangzott - azaz: miért foglalkozik egy kereskedelmi egység politikával? - arra ugyanezek rávetették volna magukat.

Magyarország ma is a liberális rend része, ez olyan erős, hogy működik az alkotmánnyal szemben is, a kormánnyal szemben, sőt a magyarországi lakosok nagy többségével szemben is! Egyszerűen az a liberális narratíva van hatályban, melyben a homoklobbista aktivizmus támogatása semleges magatartásnak számít, míg ellenzése botrányosnak. (Nyugaton a helyzet rosszabb persze: ott a semlegesség is botrányos ma már.)

S a helyzet abszolút nem ugyanaz, mint az USA-ban, ahol sok cég nem mer a homoklobbi ellen fellépni, szimpla kereskedelmi okokból. Az amerikai homoklobbi bivalyerős szervezet, s komoly erőforrásai révén valóban képes jelentős kárt okozó bojkottot szervezni a "renitens" cégek ellen, így a cégek szimpla önérdekből se mernek ellenkezni. Azaz egy amerikai cégnek van valós hivatakozási alapja:  nem akarunk öngyilkosak lenni, inkább alkalmazkodunk. De Magyarországon a homoklobbi harmatgyenge, egy általa szervezett bojkott valószínűleg csak ellenhatást érne el: a bojkottált cég forgalma növekedne. S mégis, a cég nem mer ellenállni. Ami egyetlen dolgot jelez: a liberális értékrend a magyar társadalmat mélyen átszőtte immár és megfertőzte.

Egyébként itt támogatható a pékség harca a homoklobbi ellen.

Erre azért nem számítottam, bevallom.

Magában Amerikában is majdant csinált a háttérhatalom, miután csúnya vereséget szenvedett.

Sorosék és tásaik nem képesek hisztizés nélkül elviselni egy egyszerű csatavesztést.