Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A munka rabsága

A munka nem felszabadít, ahogy ezt a nácik és a liberálisok egybehangzóan állítják, hanem rabbá tesz. Ebben a kérdésben a kommunistáknak van igazuk, akik a munkát a szabadsággal ellentétes dolognak látják.

politika

Egy hazug jelszó "a munka szabaddá tesz", a volt auschwitzi koncentrációs tábor is büszkén hirdeti ezt a hamis tézist.

Persze a fogalmat pontosítani kell. Aki dolgozik önmagában az nem feltétlenül nem szabad ember. Az önként, önérdekből végzett munka nem rabosít. Viszont ha valaki másnak alávetettként dolgozik, az az ember nem lehet szabad.

A másnak alávetettként dolgozó ember, aki kénytelen így dolgozni a saját megélhetése céljából nem szabad ember, azaz az ilyen ember rab, akkor is, ha történetesen megvan a szabadsága, hogy válasszon hol és kinek dolgozik. Ez azonban csak a börtön megválasztásának szabadsága, semmi egyéb.

De jelenti-e ez azt, hogy megoldás vállalkozónak lenni? Semmiképpen! A vállalkozóság feltétlen erkölcsi rossz. Míg a munkás elnyomott ember, erkölcsileg nem negatív jelenség, addig a vállalkozó az. Alapvetően vállalkozónak lenne erkölcstelen dolog. Igen, valakinek ezt is csinálnia kell, de ez olyan, mint a narkódiller, a prostituált, a hóhér, a vallatóember, a bérgyilkos: nem rendes elfoglaltság.

S ebben nincs semmi személyes elem. Egyénként lehet egy vállalkozó nagyszerű ember, pozitív példa, foglalkozása akkor is erkölcstelen.

Kellenek a társadalomban a vállalkozók, nem tudunk nélkülük meglenni, de szerepük alantas. Az a társadalom pedig, ahol a vállalkozóság erkölcsi jónak van kikiáltva romlott társadalom. Nem más ez, mint az egynemű házasság dicsőítése. Nem más, mintha az állítanánk, társadalmunkat ezentúl vezessék prostituáltak, hiszen ők sikeres nők, s mint ilyenek a legalkalmasabbak a feladatra.

Van normális férfi a világon, aki örülne, ha a felesége prostituáltként dolgozna? Aligha. Viszont sokan hiszik, hogy helyes, ha vállalkozók vezető szerepet játszanak egy társadalomban. Pedig ez sokkal rosszabb az előzőnél.

A történelem során lassan felbomlott a természetes hierarchia. és az magánhatalom lett részben. Ennek végső alakja a kapitalizmus, mely ezt nyíltan és büszkén be is vallja: a liberalizmus büszkén hirdeti, hogy a gazdaságnak kell irányítania a politikát, s nem fordítva. Innen kezdődik a vállalkozóság indokolatlan és perverz kultusza. Szellemi megalapozásában pedig a nyugati protestantizmus a ludas Európában.

0 Tovább

Őszinteség genderalapon

Az őszinteség értelmezésében jelentős nemi különbség tapasztalható.

A férfi a fogalmat fizikai mivoltában, nyersen fogja fel. Azaz az igazság kimondása egyenlő az őszinteséggel.

Ezzel szemben a nők a szellemi elemre, a finom belsőre összpontosítanak. Számukra a káros igazság elhallgatása nem ellenkezik az őszinteséggel.

Azt hiszem, a nők járnak helyes úton ebben.

politika

0 Tovább

A liberális demokrácia alapellentéte

A liberalizmus mint politikai rendszer legfőbb ellentmondása nem külső, hanem immanens jellemzője.

A kapitalizmus - mely a liberalizmus gazdasági rendje - előtti rendszerek jobbak voltak. Miben is?

Az emberi társadalmak történetében az őskori társadalom után elkezdett egymástól elválni az addig egységes politikai és gazdasági hatalom. Azonban minden társadalomban a politikai hatalom volt a vezető erő, a gazdasági ennek alá volt rendelve.

Embertelen az a rendszer, ahol a gazdaság fontosabb a politikánál.

S a kapitalizmus az első rendszer, mely nyíltan ki is mondja, sőt büszke arra, hogy nála a gazdasági hatalom áll a politikai hatalom felett.

A liberális logika szerint a társadalom tagjai magánérdekének az összessége közösségi érdek. A prekapitalista társadalmakban ez a nézet botrányosnak számított még. Hiszen az erősek magánérdeke mindig lenyomja a gyengébbekét. Azaz magánérdekek összessége sose lesz közérdek.

Pedig ez abszurd még liberális szemmel is. Hiszen a liberalizmus a népszuverenitást vallja! Közben meg van egy hatalmas gazdasági hatalom, mely nem a néptől ered, de hatalma van a nép felett. Ez a liberális eszme egyik hatalmas belső ellentmondása.

0 Tovább

A 12 legmakacsabb ballib tévhit

A következő tévhiteket ballib megmondóemberek, ballib médiák és egyszerű ballib hívek terjesztik az interneten, magam is internetes cikkekből, blogokból, kommentekből vettem őket.

Fel lehetne sorolni több száz ilyen tévhitet, én azonban kiválasztottam a 12 legmakacsabbat.

1.

A liberalizmus egy baloldali eszme, s a baloldal pedig lényegében azonos legnagyobb részében a liberalizmussal.

A liberalizmus mint eszme egyetlen pillanatban számított baloldalnak: megjelenésekor. Tudniiliik akkor, amikor fő ellenfele a premodernitás, a rendi társadalom, a feudális rendszer eszmeisége volt.

A későbbi modern politikában azonban a liberalizmus a jobboldal alapeszméje lett, aminek fő ellenfele a baloldal lett (elsősorban a marxizmuson alapuló eszmék formájában), ill. később a szélsőjobbnak elnevezett fasiszta-náci eszmeiség.

Ez megmaradt azután is, hogy a marxista áramlat kettévált a forradalmi marxistákra (kommunisták) és a reformista marxistákra (szocialisták), ettől kezdve e két eszme számított baloldalnak, míg a liberalizmus ezek fő jobboldali ellenfele lett.

A liberalizmus baloldali eszmének hazudása kelet-európai fantázia, lényege: magyarázatot adni arra a jelenségre, hogy volt kommunisták tömegesen lettek fanatikus liberálisok.

Sajnos Magyarországon a liberalizmus ellenfelei is hiszik, hogy liberalizmus=baloldal.

2.

A volt MSZMP azon volt politikusai, akik a rendszerváltozás után liberálisok lettek nem köpönyegforgatók, míg azon volt politikusai, akik a „nemzeti oldalra” mentek át gerinctelen köpönyegforgatók.

A valóságban a nacionalizmus picit közelebb áll a kommunizmushoz, mint a liberalizmus! Azaz aki kommunistából liberális lett annak kicsit nagyobb utat kellett bejárnia, mint annak aki kommunistából nacionalista lett.

Természetesen nem köpönyegforgatás az eszmei változás. A köpönyegforgatás csakis az érdekből történő eszmei változást jelenti.

3.

Kádár alatt is voltak ilyen szabad választások, mint most.

A valóság: nem voltak. Kádár alatt a választási törvény kimondta: csak a Hazafias Népfront nevű szervezetnek van joga jelölteket indítania. Ezen majd csak Grósz Károly változtatott, de az ő választási törvénye alapján már egyetlen választás sem lett megrendezve.

4.

A Fidesz bebetonozta magát, képtelenség békés úton leváltani.

A valóságban a választási rendszer szabad és demokratikus, s akár 2018-ban is elmozdítható a Fidesz. Ehhez EGYETLEN dolog kell: több szavazatot kapni, mint a Fidesz. Semmi más nem szükséges hozzá.

5.

A liberális demokrácia az egyetlen elfogadható államforma, minden más teljes vagy részleges diktatúra.

Nos, ez egy tipikus rasszista, nyugatcentrikus, a gyarmatosítási kort idéző állítás. A gyarmatosítás ideológiai alapja annak idején az volt – s a legfőbb gyarmatosító államok liberális országok voltak! -, hogy a világ „fejletlen” része tudatlanságban, primitívizmusban él, s ezen csak segít a fejlett államok általi gyarmatosítás. Azaz a gyarmatosítók ugyan anyagi hasznot realizálnak a gyarmatosítás során, de ez bőven megtérül: hiszen a gyarmatok lakossága így fejlődik, beletanul a modernitásba, elhagyja fejletlen, primitív szokásait.

6.

A Fidesz hatalma nem legitím, mert a többség nem rájuk szavazott.

Ha ezt komolyan vennénk, a világon kevés legitím kormányzatot találnánk. A választásokon részt nem vevőket sehol a világon nem számítják bele az eredménybe, s a túl kevés szavazat miatt a parlamentbe be nem jutottakra adott szavazatokat se. Minden választás eredménye a megszerzett parlamenti mandátumok száma, ehhez képest az egyes pártokra leadott szavazati arány legfeljebb egy érdekes adat.

7.

Hiába növekszik a GDP, az nem számít, mert az adat hamis. S ha nem is hamis, a pénzt ellopja a Fidesz.

A valóságban a GDP nem a jólétről szól, a kapcsolat a kettő között csak közvetett. De ez igaz minden ország minden kormányzatára.

8.

Hihetetlen mértékű támogatást kapott az ország az EU-tól, a baj, hogy ezt a pénzt ellopják, ezért nem érte az ország a nyugati életszínvonalát.

A valóságban az ország által megtermelt profit olyan mértékben megy ki nyugatra az országból a rendszerváltozás óta, hogy ahhoz képest minden bejövő támogatás nevetséges összeg. Az országnak a nyugattól való elmaraádásnak egyetlen oka: a megtermelt profit nem az országnak hoz hasznot. A jelenlegi korrupció ehhez képest bolhacsípés. Ha nulla lenne holnaptól a belső korrupció, az semmilyen érezhető változást nem hozna el az életszínvonalban.

9.

Erkölcstelen, hogy Magyarország nem tartja be az EU szabályait. Ha az ember belép egy klubba, annak szabályait köteles betartani.

Így igaz, a szabályokat be kell tartani, viszont az is szabály ebben a „klubban”, hogy a tagok felléphetnek a szabályok megváltoztatása érdekében. Sehol sincs olyan elve, hogy a 2004 előtt taggá lett államok valamiféle előjoggal bírnának, míg a későbbi tagok valamiféle másodrendű tagok.

10.

Orbánék alkotmányt sértettek az új alkotmány – az Alaptörvénynek elnevezett új alkotmány – megalkotásával, ráadásul ez erkölcsetelen is, hiszen előbb felesküdtek a korábbi alkotmányra, majd eltörölték azt.

A valóságban maga a korábbi alkotmány tartalmazta a lehetőséget annak megváltoztatására, vagy új alkotmány alkotására. Azaz nem történt esküszegés. S mivel az új alkotmány a régi szabályainak betartásával lett létrehozva, alkotmánysértés sem történt.

11.

Magyarország nem köztársaság 2012 óta, mert az ország hivatalos neve már nem Magyar Köztársaság.

Az ország hivatalos neve és az államforma között nincs közvetlen kapcsolatban. Magyarország köztársaság, mert ezt mondja ki a hatályos alkotmány. Egyébként a Magyarországgal határos országok között kettő is van, melynek hivatalos neve nem tartalmazza a „köztársaság” szót és mégis köztársaságok: Románia és Ukrajna.

12.

Nincs sajtószabadság.

A sajtószabadság egyetlen jelentése: nincs állami cenzúra, s az állam nem korlátozza sajtótermékek létrehozását, terjesztését.

0 Tovább

Kertész nem érti

Szeretem Kertész Ákost olvasni, ugyanis ő az, aki kiválóan kifejezi mindazt, ami nem jó.

Kering most a neten egy 2-éves cikke.  

Tisztelem nagyon Kertész őszinteségét, ő – sok más liberális megmondóembertől eltérően – nem kamuzik, nem taktikázik, nem ferdít, hanem egyenesen és becsületesen kimondja kertelés nélkül amit gondol, tekintet nélkül politikai érdekekre. Kertész mindenképpen maximálisan autonóm ember, akit senki se fizetett le, senkinek se az embere, ő tényleg hisz abban, amit leír. 

Azt állítja Kertész, hogy a rendszerváltozás a 80-as évek végén esélyt adott „a fejlett világ fő áramához, a main stream-hez, az euro-atlanti kultúrához, a liberális jogállamok, a parlamentáris demokráciák családjához” való csatlakozásra, de ezt az esélyt a magyar nép elfecserélte, amikor az ehelyett a „klerikál-feduális fasizmusra” szavazott. 

Hihetetlenül naív elképzelés! 

Először is: Magyarország igenis csatlakozott mind a liberális jogállamok, mind a parlamentáris demokráciák családjához, sőt ma is e család tagja. Orbánék minden változtatása 2010 óta sem módosította ezt. Magyarország ma is – egészen 1990 óta - parlamentáris demokrácia, hiszen a nép választja meg 4-évenként szabad és demokratikus választásokon a parlamentet, mely a szuverenitás legfőbb államhatalmi szerve. S liberális jogállam van, hiszen nem önkényuralom van, s az ország alapvető gazdasági rendszere a kapitalizmus. 

Ami az euro-atlanti kultúrát illeti, ilyenről még nem hallottam. Ha azonban Kertész ez alatt az EU- és NATO-tagságot illeti, az ma is tény – 1997., ill. 2004. óta. 

Lássuk azonban mit is jelent ez a „klerikál-feduális fasizmus” Kertész szerint! Mert azt, amit a kifejezés valóban jelent, nem jelentheti, hiszen az országban nincs se klerikalizmus, se feudalizmus, se fasizmus. 

A klerikalizmus az egyházak világi hatalmát jelenti. A feudalizmus a földbirtokra alapuló rendi társadalmat. A fasizmus pedig korporatív államot. Egyik sincs Magyarországon. 

Kertész két szempontot sorol fel: a címert és Horthy újratemetését. 

A címert illetően Kertész téved. A koronás címer nem feltétlenül monarchista jelkép, Magyarországon pedig – a Szent Korona tana miatt – végképp nem az. Ezen kívül pedig nem igaz, hogy a címert Antallék szavazták meg az ellenzék ellenében. Nem volt meg hozzá a többségük egyszerűen! A valóságban a SZDSZ képviselőinek jelentős része szintén a koronás címerre szavazott. A szavazáskor 258 képviselő szavazott igennel a jelenlévő 321 képviselőből! A kormánykoalíciónak 229 képviselője volt, s ha mindenki részt is vett volna a szavazáson, ez nem lett volna elég. Minumum 246 szavazatra volt szükség a címerrel kapcsolatos döntés meghozatalához!

Horthy pedig újratemetése nem állami aktus volt – szemben Nagy Imre újratemetésével -, azaz megtörténtéből semmilyen következtetés nem vonható le. Sőt, éppen e magántemetés megakadályozása az állam részéről jelentette volna azt, hogy az országban nincs demokrácia. S mindennek semmi köze ahhoz, hogy valaki hogyan ítéli meg Horthyt mint politikust! Ha a lehető legnegatívabb is az értékelése az sehogy se jelenti azt egy demokráciában, hogy az államnak meg kellene akadályozni a temetését.

Kertész ezután rátér a szokásos liberális mítoszokra: Antallék csődbe vitték az országot, amiből a csodatevő Horn-Bokros páros húzta ki azt. Először is, nem volt csőd a szó szoros értelmében, másodszor pedig a csődközeli helyzet a rendszerváltozás következménye, teljesen mindegy volt, ki van kormányon.

Valójában éppen a megnevezett „fejlett világ fő árama” a hibás ezért a csődközeli helyzetért. A nyugat csúnyán megszegte minden ígéretet, az ország számára ígért segítség helyett tönkretettek mindent, vittek minden mozdíthatót, majd azt mondták: ez a piacgazdaság.

Kertész mint zsidó természetesen bőven kitér az antiszemitizmusra is. Ez érthető, viszont nem igaz, amit állít. Azt állítja ugyanis, hogy a baloldal „sosem vette föl a harcot [..] az antiszemitizmus ellen”. Ezzel szemben a „baloldal” (értsd = a liberálisok) a kezdetektől fogva fegyverként használták a zsidókártyát minden ellenvélemény ellen, ezzel jelentősen erősítve a ténylegesen meglévő, de – legalábbis a 90-es évek elején – abszolút marginális antiszemitizmust.

Ha hibás valamiben Antall, akkor éppen az ellenkezőjében, mint amivel vádolja őt Kertész! Antall fő hibája: nem vette észre, hogy a nyugat átverte őt, s élete végéig megmaradt makacsul annál, hogy a nyugati integráció az egyetlen út. Ennek jegyében mindent eltűrt: a nyugatról vezényelt rablóprivatizációt, az életszínvonal visszavetését a 15 évvel korábbi szinre, az ország megvételét idegenek által, mert haláláig végig hitt abban, hogy mindez csak mellékkörülmény, s valójában a nyugat jót akar.

0 Tovább

bircahang

blogavatar

magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média