A pedagógustüntetések mögötti sötét erőkről már írtam. De lássuk most a főbb követeléseket is.
Természetesen van pár követelés, melyek teljesen ésszerűek, ezek nyilvánvalóak (pl. a kötött munkaidő megszűntetése, a kötelező 16 óráig tartó iskolai bent tartózkodás, stb.), nem is írnék róluk. Csak a problémás részekre összpontosítanék.
Az alapvető probléma az inkoherencia: egymásnak ellentmondó dolgok vannak itt. Éveken keresztül az iskolarendszert illetően a ballib mantra az esélyegyenlőség megteremtése, többek között a szegregáció minden formájának, köztük természetes alakzatának is tiltása volt. A liberális tabuk szerint pl. úgy kell a cigány gyerekeket felhozni a magyar gyerekek szintjére, hogy megszüntetjük a szabad iskolaválasztást, azaz olyan helyzetet teremtünk, melyben többfajú osztályok alakulnak ki – a liberális gondolkodás szerint ez csodaszer, s meg fogja szüntetni a két nép gyermekei közti szintkülönbséget. (Persze ez nem igaz, de most nem ezt akarom cáfolni, csak az inkoherenciát bemutatni.) Ehhez azonban elengedhetetlen a központosítás, amit éppen most támad a tiltakozás.
Központosítás és autonómia egyszerre nem lehetséges.
Bulgáriában az oktatási rendszert kb. 10 éve állították át tökéletesen liberális alapra: megvalósult a teljes autonómia. A következmények katasztrofálisak. Jól ismerem a témát, a saját feleségem is sokáig pedagógusként dolgozott a rendszerben.
Az autonómia a gyakorlatban azt hozta el: az iskolaigazgatók abszolút uralkodók lettek, akik immár teljesen szabadon tudnak ellenszegülni bármilyen utasításnak. S mivel a finanszírozás is autonóm lett, a sok pénzzel rendelkező iskolák immár tényleg megtehetnek bármit, hiszen pénzügyileg sem függnek semmitől.
Mivel a finanszírozás immár nem központi döntés kérdése, hanem automatikusan jár a diákok száma után, az iskolák egymás ellen vívnak harcot. A cél: a lehető legtöbb diákot becsábítani az iskolába. Az eredmény: felfújt létszámú osztályok alakulnak ki egyes helyeken, más helyeken viszont alig marad diák. Egyes települések iskola nélkül maradnak, a gyerekeknek minden nap utazniuk kell a legközelebbi városba. Ezen kívül mivel minden diák pénzt jelent, a fegyelem drasztikusan leesett: maguk a diákok tudják, hogy ők az urak, így még kevésbé tartják be a rendszabályokat.
A szabad tankönyvválasztás a gyakorlatban azt hozta el, hogy sokszor kifejezetten haveri, korrupciós alapon zajlik az iskolákban a tankönyvek kiválasztása. Személyes tapasztalat: a tankkönyv szerzője jutalékot fizet a tanárnak, az iskolának, ha azok az ő könyvét választják ki. A tankkönyv minősége az utolsó szempont: a “piaci” szempont került előtérbe, azaz aki több pénzt ad, annak a könyvét fogjuk használni.
Szóval van min elgondolkodni…
