bircahang

Van egy filmrészlet, melyet előbb-utóbb minden keresztényellenes homoklobbista elővesz.

Ez az: https://www.youtube.com/watch?v=NzeJGlqD7YQ

Mivel a film üzenete sokakat megzavar, akik nem ismerik alaposan a keresztény tanítást, szükséges itt leírnom miért nevetségesen hamis ez a szöveg.

A kereszténységben alapvetően 2 nézet van erre nézve: a hagyományos és annak kései protestáns tagadása. Az előbbi a szuperszesszionizmus, az utóbbi a diszpenzacionizmus.

A különbség köztük röviden:

Az előbbi szerint Jézus új törvényt hozott a régi helyett, a régi törvény beteljesült. Ami a régi törvényből hatályos ma is (pl. a 10-parancsolat) az is csak azért hatályos, mert Jézus megerősítette azt. Azaz ma a judaizmus nem Isten vallása. Szuperszesszionista az összes apostoli egyház (katolicizmus, ortodoxia, régi keleti egyházak) és a hagyományos protestantizmus.

A diszpenzacionisták szerint viszont Isten zsidókkal kötött szerződése él ma is, azaz két szövetség van egyszerre, a régi és az új. Azaz lehet az ember zsidó vallású és ezzel helyesen áll Isten előtt, vagy lehet keresztény, s ez szintén jó. Magyarul: Istennek 2 vallása van. Ez az áramlat jellemzően egyes újprotestánsokra igaz, pl. Mo-on a Hitgyüli a legnagyobb képviselője ennek.

A diszpenzacionisták szerint a régi törvény (a zsidó törvény) ma is érvényes a keresztények számára is, viszont e törvény két részre osztható: általános szabályokra és életviteli szabályokra, s az utóbbiakat Jézus eltörölte.

Vannak egyes radikális diszpenzacionisták, akik szerint minden zsidó törvény ma is hatályos (pl. a magyar szombatosok ilyenek voltak Erdélyben), s ők valóban be is tartottak minden zsidó törvényt.

Azaz a filmrészlet abszurd érvelést tartalmaz:

• a szuperszesszionisták számára nevetséges, hiszen számukra a zsidó törvény eleve nem hatályos, ők nem azért ítélik el a homoszexualizmust, mert azt elítéli Mózes,
• a diszpenzacionisták számára szintén abszurd, hiszen számukra a homoszexualizmus Mózes általi elítélése általános, ma is hatályos szabály, míg a többi idézett tilalom hatályon kívüli életviteli szabály,
• de a radikális diszpenzacionisták számára is értelmetlen, mert ők viszont betartják az összes mózesi szabályt ma is.

Azaz ezt a részletet olyan ember találta ki, akinek halvány fogalma sincs a keresztény hittételekről. Valószínűleg egy ateista, liberális zsidó írhatta a szöveget, aki abból próbált viccet csinálni, hogy a mai zsidók zöme nyilván nem tartja be Mózes szabályait. Viszont itt is tévedett: a zsidóság elsősorban egy nemzetiség, s a mai zsidó zöme számára a vallás csak hagyomány, nem kötelező életviteli szabályzat. A mai hívő zsidók viszont betartják a teljes törvényt, azaz ismét nem működik a film érve.

Kamingautolok, bár azt hiszem, tudják rólam sokan azt, amit le fogok írni. Persze nem abban az értelemben teszem ezt, ahogy ezt egyesek híresztelik rólam. 

Én szerveztem az első magyarországi “melegbüszkeség”-ellenes demonstrációt, még 1998-ban volt. Akkor összesen 5-en, azaz ötengyűltünk össze tiltakozni a Vörösmarty téren. Szóval ez egész más volt, mint az azóta megszaporodott, sajnos elsősorban újnyilas szervezésű homoszexualitás-ellenes tüntetések.

Később kicsit még bele is remegtem, hogy én indítottam be egy olyan tüntetéssorozatot, melynek erősen kérdéses elemei lettek a későbbiekben. Ez is az oka annak, hogy bár mindvégig homofób voltam, ma is az vagyok, soha semmilyen közösséget nem vállaltam a továbbiakban egyetlen ellentüntesésel sem.

Annak idején így számolt be rólam a www.budapestpride.hu:

1998 – III. Magyar Meleg és Leszbikus Film- és Kulturális Fesztivál (..) A négy naposra bővült fesztivált ebben az évben a Közép Európai egyetemen rendezték meg, és ettől az évtől vált a filmfesztiválok részévé a felvonulás. Több mint félezren vonultak föl zeneszóval, zászlókkal és transzparensekkel. Nem feledkezhetünk meg az első ellentüntetőnkről sem, aki BUZI GO HOME feliratú táblájával várta a menetelőket.

Ha ez most egy hollywoodi film lenne, most az következne, hogy kellő hatásszünet után elismerem, hogy időközben magam is ráeszméltem, hogy homoszexuális vagyok. Nos, mindenkit ki kell ábrándítanom: nem ez következik. Most is ugyanúgy 101%-ban heteroszexuális vagyok, mint mindig, most is elborzaszt a homoszexuális szex akár legtávolabbi gondolata is. A férfiakra szexuális értelemben úgy tekintek, mint a kutyámra, azaz sehogy. Kizárólag nők érdekelnek ebből a szempontból.

Azonban változás kezdődött bennem, amikor megláttam, hogymiféle alakok sorakoznak fel az “én” oldalamon. A hideg is kiráz, hogy ilyen alakokkal vagyok egy csoportban. Így lettem semlegesebb a kérdésben, bár megőrizve eredeti alapvetően homofób hozzáállásomat.

Nem a nézeteimet változtattam meg, hanem azok formáját bíráltam felül.

ez a kép jelent meg kis tüntetésünkről  a másnapi sajtóban

Időközben jött egy megrázó személyes élmény is. Új munkahelyi közösségemben a legjobb kapcsolatot egyik nőnemű kollégámmal alakítottam ki. Emberileg nagyon kellemesnek találtam, nagyon sok volt a közös témánk is, s sok mindenben olyan vonásokat fedeztem fel benne, melyek nagyon rokonszenvesek voltak. Ritkán fordult elő hasonló eset eddigi életemben. Mivel ő is szimpatizált velem, jó kapcsolatba kerültünk egymással. Már-már úgy tűnhetett, hogy megcsalom a feleségemet, s szeretőm van, pedig erről szó sem volt, szimplán munkahelyi baráti viszony, semmi más. Aztán szép lassan kiderült a kedves hölgy magánéletéről is egy-két érdekesség, pl. az, hogy semmilyen szempontból nem érdeklik a férfiak, mivel 100%-ban leszbikus. Tehát kiderült, hogy egy homoszexuális ember a kedvenc kollégám, sőt a barátom lett. Kérdezte is, hogy megyek-e én is mint heteroszexuális támogató az idei melegbüszkeségre. Mondtam, hogy az azért kissé visszás lenne, ha én is mennék… Bevallom, nem mertem neki elárulni, hogy én voltam az első ellentüntetés szervezője… Aztán mondta, hogy egyébként ő sem megy, mert nem ért egyet azzal, hogy a felvonulás a homoszexuálisokat alapvetően nem egyenrangú, normális állampolgárok képében kommunikálja a lakosság felé, hanem valamiféle madártollas exhibicionistákként, ami szerinte nem helyes, mert szerinte a homoszexuálisok 95%-a nem exhibicionista.

Ez után az élmény után határoztam el – kb. 10 éve -, hogy levelet írok a magyarországi homokos közösségnek, bocsánatot kérve. Azt hiszem, valahol meg is jelent a levelem. Persze tudom, volt alkalom, hogy a levelem fel lett használva propagandaként, hogy “lám, az első ellentüntetőnk megtért”. Pedig nem “tértem meg”, maradtam homofób.

Viszont miért kellett bocsánatot kérnem? Több okból is:

• Nem ismertem senkit közelebbről a homokosok közül, így túlságosan általánosító véleményen voltam. Nem tudtam, hogy a homokos közösség jelentős rész nem ért egyet a homokbüszkeség-menettel.
• Plakátom felirata – Buzi go home! – indokolatlanul sértő volt.

Azóta mindig elmondom: nem a homoszexuálisok ellen harcolok, hanam az egész jelenség és a homoklobbi ellen. S mindig hajlandó vagyok kiállni homofóbként a homoszexuálisok bántalmazása ellen.

Egyébként vicces módon az én “buzi go home!” mondatomat később használta irónikusan a magyarországi homokos mozgalom is.

Kedves Homokos Embertársunk!

Megértjük problémádat, hiszen sokszor valóban könnyebb az embernek a homokba dugnia a fejét, mintsem szembesülni a nehéz igazsággal. De ehhez jogod van, Isten által adott szabad akaratoddal élhetsz ahogy akarsz. Viszont kérünk ne akarj mindenkit megtéríteni bűnöd elfogadására, mi sem tesszük ezt saját bűneinket illetően. Továbbá kérünk: legyél toleráns és fogadd el, hogy a normális többség nem hajlandó normálisnak elismerni a bűnön alapuló életviteledet. Ha akarod, bűnözz, de lehetőleg 4 fal között, s légy szíves, hagyd békén társadalmi rendünket, ne uszíts ellene.

Köszönjük megértésedet, minden jót kívánva:

keresztények egy csoportja

Homoklobbista aktivisták terjesztenek a neten egy gyalázatos ábrát. Íme ezt:

Lássuk azonban mi a valóság! Ez:

Egy vicces, de igaz és tanulságos történetet fogok most leírni röviden.

Részt vettem pár hónapig egy nyelvészeti témájú FB-vitacsoportban.

A múlt héten egy résztvevő felvetette: létező jelenség-e, hogy valaki azért nem akar tanulni egy adott nyelvet, mert az a nyelv egy negatív jelenséggel kapcsolódik össze. Az ő példája az volt, hogy ő mint homoszexuális negatív érzelmekkel viseltetik az orosz nyelv iránt, mivel Oroszország homofób ország.

A vita közben én megjegyeztem, hogy a homofóbia eleve egy pozitív érdek, azaz bizony erősen szubjektív álláspont alapból rossznak minősíteni.

Erre beindult ellenem a támadás. Leírom a támadás fokozatait:

1. Felvetődött nem viccelek-e, hiszen a homofóbiát védeni NYILVÁNVALÓAN hibás álláspont. Kiderült: nem viccelek.
2. Meg lett kérdezve, miért gyűlölködöm, miért utálom embertársaimat. Kiderült: nem utálok senkit, nem a homokosokat ellenzem, hanem a homoszexualizmust.
3. Jöttek az ezerszer megunt vallási álérvek: a Biblia nem is ellenzi a homoszexualizmust, ill. ellenzi valóban, de mást is ellenez. El lett magyarázva a keresztény tanítás, az ellenfél vesztett.
4. Elindultak a személyeskedések: az enyhe sértésektől a durva, trágár szövegeik. Miután nem reagáltam hasonló módon, az ellenfél csúnyán vesztett.
5. Jött a felszólítás a csoport moderárorához, miért nem tesz lépéseket a „gyűlöletbeszéd” leállítására. A moderátor nem reagált: ő támogatja a véleményszabadságot.
6. Ment a levél a FB ügyfélszolgálatához. Most már meglett az eredmény: törölve lett a véleményem.

Egyébként a FB ügyfélszolgálatára nem haragszom: tudom, hogy ha a FB nem úgy táncol, ahogy a homoklobbi muzsikál, akkor annak súlyos üzleti következményei lehetnek számukra, s ezt nem mernék felvállalni a véleményszabadság miatt. Ha dönteni kell üzleti érdek és elvont elvek között, MINDEN nagy cég az előbbit választja – s ez valahol természetes is, hiszen minden cég célja a profit, ezt nem írhatja felül semmi. Jelenlegi munkahelyem pl. az USA-ban a homoklobbi egyik támogatója, míg Oroszországban - UGYANAZ A CÉG! - erősen hallgat e tekintetben, nem véletlenül teszi ezt: mindkét országban bojkott érhetné a céget, ha másképp cselekedne - s mivel Amerikában a cégnek elsősorban a homoklobbitól kell félnie, Oroszországban meg a keresztény lobbitól, hát a cég ennek megfelelően választja meg helyi stratégiáját.

A lényeg viszont marad: a toleranciát követelők mindig úgy értelmezik a toleranciát, hogy az azt jelenti, hogy mindenkinek jogában áll egyetérteni velük. Ha valaki mégse ért egyet és ezt fel is meri nyíltan vállalni, akkor jön az eltaposás.

Még egy ok, hogy ne engedjünk semmiben a homoklobbinak. Olyanok ők, mint annak idején a nácik: amint hatalom kerül a kezükben,  azzal azonnal vissza is élnek.