bircahang

A Kaukázus felosztása déli és északi részre manapság politikai alapon történik jellemzően, nem földrajzi alapon.

Dél-Kaukázus az, ami nem része Oroszországnak, Észak-Kaukázus pedig az, ami része.

Azaz most a 6 független dél-kaukázusi államról nem lesz szó, ezek: Abházia, Azerbajdzsán, Dél-Oszétia, Grúzia, Karabah, Örményország.

Az Észak-Kaukázus tehát az európai Oroszország legdélibb része. Földrajzilag ez a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között elterülő terület. Közigazgatásilag ide tartozik 7 autonóm köztársaság: Adigea (a térképen: 1), Csecsenia (2), Dagesztán (3), Észak-Oszétia (4), Ingusétia (5), Kabardino-Balkária (6), Karacsaevo-Cserkeszia (7) valamint 2 megye, a Krasznodari (8) és a Sztavropoli (9). Időnként ide sorolják az Asztrahanyi és a Rosztovi megye, valamint Kalmükia déli részét is, de ezeket én most kihagynám az egyszerűség kedvéért.

Az egész terület összesen kb. 2 és félszer nagyobb Magyarországénál, lakossága pedig kb. 16 millió fő.

A Kaukázus azért érdekes vidék, mert ez a világ etnikailag harmadik legsokrétűbb régiója, s ez különösen igaz az Észak-Kaukázusra.

A jelentősebb számú népek felosztása:

• indoeurópaiak: oroszok, oszétok, örmények, ukránok - az oszétok az indoeurópaiak iráni ágához tartoznak,
• türkök: azeriek, balkárok, karacsajok, kumikok, nogajok,
• északkelet-kaukázusiak:
  • nakhok: csecsenek, ingusok,
  • dagesztániak: agulok, avarok, cahurok, darginok, lakok, lezginek, rutulok, tabaszaranok,
• északnyugat kaukázusiak: cserkeszek.

Érdekesség, hogy az orosz nyelvhez való idomulás, sőt annak anyanyelvként való felvétele sem változtatja az emberek orosszá a Kaukázusban. Az etnikai, nemzeti tudat megmarad teljesen függetlenül a nyelvtől. Ebben a vonatkozásban talán az ír példa releváns: az írek 95 %-a egy szót se beszél írül, mégis töretlen az ír nemzeti öntudat.

A cserkeszek 12 törzsre oszlanak, ezeket az orosz statisztika külön-külön nemzetiségnek tekinti, az Észak-Kaukázusban 3 törzs él: az adigék, a szoros értelemben vent cserkeszek, s a kabardinok (egyébként a cserkeszek saját elnevezése cserkeszül "adige"). A cserkeszek száma világszerte kb. 3,5 millió, ennek fele Törökországban él, míg Oroszországban kb. 720 ezer ember határozta meg magát cserkesz nemzetiségűnek a legutóbbi népszámláson. A harmadik legtöbb cserkesz lakossággal rendelkezű állam Jordánia, ahol kb. negyedmillióan élnek közülük.

Az oroszországi cserkeszekkel kapcsolatos politikai probléma, hogy jelenleg 3 autonóm köztársaságban élnek jelentős számban és céljuk egyetlen közigazgatási egységben való egyesülés, melyet lehetetlenné tesz az egyes csoportok közti idegen lakosságú terület, ahol a cserkeszek nem alkotnak többséget. A cserkeszek aránya a 3 autonóm köztársaságban:

• Adigea - 26 %,
• Kabardino-Balkária - 57 %,
• Karacsaevo-Cserkeszia - 12 %.

A 3 köztársaságban a cserkeszek konfliktusban állnak a többiekkel, ez Adigeában elsősorban a helyi orosz többség. Karacsaevo-Cserkesziában a karacsajok és az oroszok, míg Kabardino-Balkáriában a kisebbségben lévő balkárok. A balkárok és a karacsajok türk népek, azaz semmilyen kapcsolatban nem állnak a cserkeszekkel etnikai, nyelvi értelemben. A közös csupán a szunni iszlám vallás, márpedig ebben e térségben a vallás másodlagos tényező a nemzetiséghez képest.

cserkesz szépségkirálynőválasztás

Adigea sajátossága, hogy nevében és jelképeiben cserkesz (Adigea zászlaja a hagyományos cserkesz zászló, rajta a 12 csillaggal, mely a 12 cserkesz törzset jelképezi), bár lakosságában orosz többségű, viszont a cserkesz nemzetiségűek erősen felül vannak reprezentálva a politikai és gazdasági életben, jelenleg mind az államfő, mind a kormányfő cserkesz. Furcsa módon ezt a központi hatalom (Moszkva) kifejezetten támogatja. Ennek oka az a nemzetiségi politika, amit az orosz állam a II. csecsen háború óta alkalmaz a régióban: azaz pozitív diszkrimináció a helyi nem-orosz nemzetiségek részére, e nemzetiségek elitjének bőséges finanszírozása, s ezzel annak biztosítása, hogy ezek a nem-orosz nemzetiségek ellenálljanak minden szeparatista gondolatnak. A helyi muszlim elitek felveszik a harcot a radikális iszlám ellen, s e hűségüket Moszkva megjutalmazza. Ez az egész modell lényege. A helyi orosz többség meg kénytelen tudomásul venni mindezt, ill. ha nem veszi tudomásul, marad az elköltözés Oroszország más részeire.

a 2000-ben épült hatalmas mecset Adigea fővárosában

A régióban a fő veszélyforrás a Szaúd-Arábia által finanszírozott radikális iszlamista szervezetek tevékenysége. Ezen szervezetek politikai képviselője a Kaukázusi Emirátus nevű terrorszervezet, mely ma is aktív. Ez a szervezet az, mely Szíriába is küld kaukázusi harcosokat a szír kormány elleni iszlamista erők támogatása céljából.

A vallást illetően hozzá kell tenni, hogy a helyi szunnita muszlim lakosság szinte teljesen egészében az egyiptomi-török hanafi irányzat híve, míg a Szaúd-Arábiából támogatott hanbali irányzat - ahová a legtöbb iszlamista is tartozik - alapvetően modern import a környéken.

Adigea zászlaja

Az 5 jelentősebb türk nép az azeriek, a balkárok, a karacsajok, a kumikok, s a nogajok.

Dagesztán lakosságának 5 % azeri. Az azeri egy eredetileg kaukázusi nép, mely eltörökösödött. A többi türk néptől a fő eltérésük vallási: az iszlám siíta változatát követik. A dagesztáni azeriek jelentős része orosz anyanyelvű, a többiek azeri-orosz kettős nyelvűek.

A balkárok és a karacsajok történetének tragikus esemény a Sztálin általi kitelepítés szülőföldjükről 1944-ben. Csak Hruscsov alatt mehettek haza. A balkárok azok a bolgárok, akik nem tartottak a többi bolgárral se a mai Bulgáriában, se a mai Csuvasföldre/Tatársztánba, hanem a Kaukázusba mentek, ahol keveredtek helyi népekkel. A balkárok száma világszerte összesen 125 ezer, ebből 108 ezer Kabardia-Balkáriában él, ahol a lakosság 13 %-át alkotják.

A karacsajok száma világszerte összesen 225 ezer, ebből 194 ezer Karacsaevo-Cserkessziában él, ahol a lakosság 13 %-át alkotják.

A másik két türk nép hazája Dagesztán. A kumikok száma világszerte összesen 505 ezer, ebből 432 ezer Dagesztánban él, ahol a lakosság 15 %-át alkotják. A kumikok a középkori kazárok utódai.

A nogajok száma világszerte összesen 130 ezer, ebből 40 ezer Dagesztánban él, ahol a lakosság 2 %-át alkotják. A nogajok a középkori Nogaj Kánság, az Arany Horda egyik részeleme mai utódai. A romániai és bulgáriai tatár kisebbség szintén nogajok, bár magukra a "tatár" nevet használják.

Az északkelet-kaukázusiak nakh ágához tartozó csecsenek és ingusok szintén deportálva lettek 1944-ben, 1956-ban lettek visszaengedve szülőföldjükre. A két nép nyelve egymáshoz olyan közeli, hogy kölcsönös értés áll fenn. A csecsenek száma világszerte összesen 1,7 millió, ebből 1,2 milió Csecseniában él, ahol a lakosság 96 %-át alkotják. Dagesztán lakosságának 3 %-a szintén csecsen. A csecsenek Oroszország 6. legnagyobb létszámú népe. Jelentős számú csecsen él Oroszországon kívül is, elsősorban Törökországban.

Csecsenia fővárosának központja

Az ingusok száma világszerte összesen 700 ezer, ebből 370 ezer Ingusetiában él, ahol a lakosság 95 %-át alkotják. Jelentős ingus kisebbség él Oroszországon kívül is, elsősorban Törökországban, Szíriában és Jordániában.

A területen 8 dagesztáni nép él (a "dagesztáni" szót nem földrajzi, hanem etnikai értelemben felfogva): agulok, avarok, cahurok, darginok, lakok, lezginek, rutulok, tabaszaranok. Érdemes ezeket a népeket nagyokra és kicsikre felosztani.

A nagyobbak:

• Az avarok száma világszerte összesen 1 millió, ebből 850 ezer Dagesztánban él, ahol a lakosság 30 %-át alkotják, ez a legnagyobb dagesztáni nép. Azonosak azokkal az avarokkal, akik a mai Magyarország területén voltak a magyar honfoglalás előtt. Az avarok zöme kettős avar-orosz nyelvű. Az avar nyelv és az orosz nyelv Dagesztán de facto közvetítő nyelve jelenleg a különböző nemzetiségek között, sok esetben az avar megelőzi ebben az oroszt.
• A darginok száma világszerte összesen 600 ezer, ebből 490 ezer Dagesztánban él, ahol a lakosság 17 %-át alkotják. A darginok zöme kettős dargin-orosz nyelvű.
• A lakok száma világszerte összesen 195 ezer, ebből 160 ezer Dagesztánban él, ahol a lakosság 6 %-át alkotják. A lakok zöme oroszul is beszél anyanyelvként a lak mellett.
• A lezginek száma világszerte összesen 680 ezer, ebből 390 ezer Dagesztánban él, ahol a lakosság 13 %-át alkotják. A lezginek zöme háromnyelvű: a lezgin mellett oroszul és törökül is beszélnek.

A kisebbek:

• Az agulok száma világszerte összesen 35 ezer, ebből 28 ezer Dagesztánban él, ahol a lakosság 1 %-át alkotják. A többség beszél oroszul is, az agul nyelv egészen 1990-ig nem rendelkezett írásbeliséggel.
• A cahurok száma világszerte összesen 30 ezer, ebből 10 ezer Dagesztánban él, ahol a lakosság kevesebb, mint 1 %-át alkotják. A cahurok többsége beszél cahur nyelven, mellette azonban szinte mindenki beszél oroszul és törökül is.
• A rutulok száma világszerte összesen 40 ezer, ebből 28 ezer Dagesztánban él, ahol a lakosság 1 %-át alkotják. A török nyelv ismerete köztük széles körben elterjedt.
• Az tabaszaranok száma világszerte összesen 150 ezer, ebből 120 ezer Dagesztánban él, ahol a lakosság 4 %-át alkotják.

Az agulok, a cahurok, a lakok,  a lezginek, a rutulok, s a tabaszaranok egymás közeli rokonai, a kaukázusi albán nép mai leszármazottai. Ez a 6 nép baráti viszonyt ápol a türk kumikokkal a mai Dagesztánban. Dagesztánról elmondható, hogy két tábor létezik, mintha politikai pártszövetségekről lenne szó, csak ez itt etnikai alapú. Ez az előbb említett tábor az egyik. míg a másik tábor az avarok, darginok és a dagesztáni oroszok tábora.

A politika igyekszik hangsúlyt teremteni a két tábor között, példa erre a jelenlegi helyzet: a parlament elnöke kumik, míg az államfő avar, a kormányfő pedig dargin.

furcsa, de itt nem az: az orosz uralom ellen harcoló XIX. századi Samil imám emlékműve Dagesztán fővárosában, orosz nyelven

Oroszország 10 leggazdagabb embere között van egy lezgin nemzetiségű, ő Szulejman Kerimov. A magyar focirajongók valószínűleg hallottak róla, ugyanis az ő tulajdona az Anzsi Mahacskala klub, ahol Dzsudzsák Balázs játszott.

A területen él három indoeurópai nép is - ill. több is él, de csak a jelentősebbeket jelöltem a térképen. Összesen 440 ezer örmény él itt, elsősorban a Krasznodari és a Sztavropoli megyében. Az örmények legnagyobb része ókeleti keresztény, egy jelentősen kisebb rész pedig katolikus.

Az oszétok - ez egy iráni nép - száma világszerte összesen 670 ezer, ebből 460 ezer Észak-Oszétiában él, ahol a lakosság 63 %-át alkotják. Az oszétok azonosan a Magyarországon ismert jászokkal, a jászok tulajdonképpen a nyugatra vándorolt oszétok. A mai oszétok nagy része orosz anyanyelvű, az oszét nyelv erősen veszélyeztett, a fiatal nemzedék alig használja, manapság az oszét szerepe amolyan ünnepélyes használat + kötelező tantárgy az iskolákban. Ez azonban nem vezet náluk az identitás megváltozásához, az orosznyelvű oszét nem válik orosszá. Az oszétok az egyetlen jelentős iráni nép, mely keresztény vallású: az oszétok ortodox keresztények.

Él a területen elszórtan kb. 200 ezer ukrán is, de többséget sehol se alkotnak, ezért a térképen nem lettek jelölve. Az itt élő ukránok szinte teljes egészében ortodox keresztények és orosz anyanyelvűek.

Természetesen az oroszok a legnagyobb nép a térségben, a lakosság felét alkotják. Viszont Csecseniában, Dagesztánban és Ingusetiában az oroszok aránya minimális, 5 % alatti, míg Észak-Oszétiában, Kabardino-Balkáriábna, és Karacsaevo-Cserkesziában nagyjából a lakosság negyedét alkotják. Az egyedüli észak-kaukázusi autonóm köztársaság, ahol az oroszok abszolút többségben vannak Adigea.

Jelen cikk értelmében Latin-Amerikának számít minden, ami az amerikai-mexikói határtól délre esik és az amerikai kontinens részének minősül.

Azaz a 35 amerikai független állam közül 33, a 10 függő terület közül pedig 9. Továbbá az Amerikán kívüli központű államok mindazon területe, mely Amerikában van és az amerikai-mexikói határtól délre esik. Az egy darab önálló státuszú lakatlan területet (Navassa-sziget) nem vettem figyelembe.

Azaz így összesen van 41 területi egységünk + 11 francia és holland területrész, melyeket különbözőségük miatt érdemes külön számolni. Összesen 52.

Földrajzi beosztás:

• Dél-Amerika: 14 terület, azaz 12 független állam + Fakland-szigetek + francia Guyana,
• kontinentális Közép-Amerika: 8 független állam,
• szigetvilági Közép-Amerika (Karib-térség): 30 terület, azaz 13 független állam + 7 függő terüket + a 6 holland területrész + 4 francia területrész

Gazdasági szint szerint:

• nagyon gazdag (ez kb. a nyugat-európai szintet jelenti): Amerikai Virgin-szk., Bahama-szigetek, Bonaire, Falkland-szk., Kajmán-szk., Puerto Rico,
  Saint Barthélemy, Sint Eustatius, Trinidad-Tobago,
• szerényen gazdag (ez kb. a közép-európai szintet jelenti, pl.Magyarországszintjét): Antigua-Barbuda, Argentína, Aruba, Barbados, Chile, Curaçao, Guadeloupe, Guyana, Kuba, Martinique, Panama, Saba, Sint Maarten, Turks- és Caicos-szk., Uruguay,
• világátlag szint körüli (ez kb. a két legszegényebb EU-tagállam,Bulgária és Románia szintjét jelenti): Anguilla, Brazília, Brit Virgin-szk., Costa Rica, Dominica, Dominika, Ecuador, Grenada, Kolumbia, Mexikó, Peru, Saint Kitts Nevis, Saint Lucia, Saint Martin, Saint Vincent, Suriname, Venezuela.
• szegény (ez a legszegényebb európai országok, pl. Albánia, Moldova, Ukrajnaszintjét jelenti): Belize, Guatemala, Guyana, Jamaica, Montserrat, Paraguay, Salvador,
• mélyszegény (ilyen szegénységi szint Európában nincs, ez kb. a közepes szintű, azaz nem a legszegényebb afrikai országokszintje): Bolívia, Haiti, Honduras, Nicaragua.

A két abszolút véglet a Falkland-szigetek és Haiti, a gazdasági szintben a különbség köztük kb. 40-szeres. Ez óriási különbség: az EU leggazdagabb és legszegényebb tagállama (Luxemburg és Bulgária) között a különbség “alig” 6-szoros. De még a leggazdagabb és a legszegényebb európai ország (Luxemburg és Moldova) között is “csak” 20-szoros a különbség.

tipikus falklandi táj sok bircával

Nagyság – lakosságszám – terén a felosztás:

• nagyon nagy országok, 100 millió feletti lakossággal: Brazília és Mexikó,
• nagy országok, 20-100 millió közti lakossággal: Argentína, Kolumbia, Peru, Venezuela,
• közepes országok, 5-10 millió közti lakosággal: Bolívia, Chile, Dominika, Ecuador, Guatemala, Haiti, Honduras, Kuba, Nicaragua, Paraguay, Salvador,
• kis országok, 1-5 millió közti lakosággal:  Costa Rica, Jamaika, Panama, Puerto Rico, Trinidad-Tobago, Uruguay.
• “törpeállamok”, 1 millió alatti lakossággal: ide tartozik az összes karibi terület (leszámítva a 3 nagyot, Dominikát, Haitit és Kubát, és Jamaikát, Puerto Ricót, valamint Trinidad-Tobagót), valamint Belize, a Falkland-szigetek, továbbá a “három Guayana”: a francia Guayana, Guayana és Suriname.

Nyelvileg a felosztás érdekes. A két legnagyobb nyelv természetesen a portugál és aspanyol.

A spanyol hivatalos nyelv 18 független országban, plusz Puerto Ricóban. Az összes természetesen volt spanyol gyarmat.

A spanyolt illetően:

• az anyanyelvi beszélők aránya 90 % feletti a következő országokban: Argentína, Chile, Costa Rica, Dominika, Honduras, Kuba, Mexikó, Puerto Rico, Salvador, Uruguay,
• az anyanyelvi beszélők aránya 80-90 % közti a következő országokban: Ecuador, Guatemala, Kolumbia, Nicaragua, Panama, Peru, Venezuela,
• az anyanyelvi beszélők aránya 50 % körüli a következő országokban: Bolívia, Paraguay.

A spanyolt nem anyanyelvként beszélők elsősorban eredeti nyelvüket megtartott indiánok, akiknek a legnagyobb része azonban szintén beszéli a spanyolt idegen nyelvként. Mint látható, a nyelvileg legindiánabb országok Bolívia és Paraguay, ahol a lakosság fele ma is nem spanyol anyanyelvű. Paraguay az egyetlen hivatalosan spanyol nyelvű ország, ahol a spanyol csak a második legbeszéltebb nyelv: első helyen a guaraní nyelv áll ott.

Bolíviában, Mexikóban, Paraguayban és Venezuelában egyes indián nyelveknek is hivatalos státusza van, de ennek szerepe inkábbjelképes, az állam a gyakorlatban csak a spanyolt használja.

Puerto Ricóban az angol is hivatalos nyelv, de csak a lakosság kis részének anyanyelve.

A portugál egyedül Brazíliában hivatalos nyelv, de mivel Brazília a térség legnagyobb országa, a portugál a térség második legnagyobb nyelve. Brazília lakosságának kb. a 95 %-a portugál anyanyelvű,

A francia a hivatalos nyelv 1 független országban, Haitiben, valamint természetesen Franciaország 5 térségbeli országrészében. Ami a francia nyelv tényleges helyzetét illeti, azonban más-más a helyzet a 6 területen:

Guadeloupe-on és Martinique-én a lakosság 90 %-a helyi, francia alapú kreol nyelvet –antillai kreol – beszél, ez az anyanyelv, a franciát szintén mindenki beszéli, de idegen nyelvként. Funkcionális kétnyelvűség jellemző: azaz családban, egymás között az emberek kreolul beszélnek, míg “hivatalosabb” helyzetben franciára váltanak. A kreol nyelv szinte csak szóbeli, míg írásban szinte csak a francia használatos,

Hasonló a helyzet francia Guyanában, ahol a lakosság 60 %-aguayanai kreolanyanyelvű. ez az antillai kreol rokonnyelve. Azért csak 60 %-a, mert a területen nagy a bevándoroltak aránya. Emelett sokan beszélik a sranan togót is, mely egy angol alapú kreol nyelv,

Haitiben a helyzet szintén hasonló: a lakosság 90 %-a haiti kreolanyanyelvű – szintén a fenti két kreol nyelv rokona -, csak a felső osztály francia anyanyelvű. Haitiben külön érdekesség, hogy – ellentétben az előbbiekkel – a lakosság nagy része idegen nyelvként sem beszél franciául. Haitin a haiti kreol is hivatalos nyelv a francia mellett.

haiti bankjegy, francia és haiti kreol nyelvű felirattal

A kis Saint Barthélemy az egyetlen francia anyanyelvű francia terület a térségben, itt a lakosság 90 %-a francia anyanyelvű. a többi anyanyelve az antillai kreol. Ennek oka faji: ezen a szigeten a lakosság zöme európai származású.

A kis Saint Martin (ez Szent Márton-sziget északi része) helyzete különleges. Itt a hivatalos francia nyelv a lakosság alig 10 %-ának az anyanyelve, 20 % anyanyelve az angol, míg a nagy többség – 70 % – antiguai kreol anyanyelvű, mely azonban nem francia, hanem angol alapú kreol nyelv. A lakosság 90 %-a számára a francia idegen nyelv, a többség nem is beszéli magas szinten. Valójában a holland is elterjedtebb a franciánál.

A holland a hivatalos nyelv Suriname-ban, valamint Hollandia 6 darab térségbeli országrészében. A tényleges helyzet itt is esetenként más, mint ahogy Franciaország esetében is.

Az ABC-szigeteken (Aruba, Bonaire, Curaçao), ez a Dél-Amerika partjai közelében lévő 3 holland sziget a lakosság 80 %-ának az anyanyelve a papiamento, ez egy angol-holland-portugál alapú kreol nyelv. A maradék holland és spanyol anyanyelvű, ez utóbbi a bevándorlók miatt. A papiamento nyelvű lakosság jellemzően beszél hollandul és angolul is, sokan spanyolul is. Arubán és Bonaire-en a papiamento is hivatalos nyelv. A papiamento portugál alapú kreol nyelv, a térség legfejlettebb kreol nyelv, azaz a nyelv használatos minden helyzetben, nem csupán családi nyelv, ahogy ez a legtöbb kreol nyelvre jellemző. Hangzása olyan mintha portugálok beszélnének spanyolul, angol és holland szavakat keverve beszédükbe.

papiamento nyelvű reklámklip az arubai tévében

A másik 3 holland terület: Sint Maarten (ez Szent Márton-sziget déli része), Saba és Sint Eustatius angol és antiguai kreol lanyanyelvű. Itt az angolnak hivatalos státusza is van a holland mellett. A lakosság jelentős része beszél hollandul is, de csak idegen nyelvként.

Suriname-ban a lakosság kb. fele holland anyanyelvű, negyedének az anyanyelv sranan togo is, mely egy angol alapú kreol nyelv, másik negyed anyanyelve pedig a guayanai kreol.

A többi 19 terület hivatalos nyelve az angol: ez 12 független állam, 1 amerikai függő terület, s 6 brit függő terület. Azaz az angol a legelterjedtebb nyelv Latin-Amerikában a területek számát illetően, de mivel ezek mind kis lakosságú területek, így az angol messze a spanyol és a portugál mögött, harmadik helyen áll az európai nyelvek között a térségben.

A térség legnagyobb részében a kétnyelvűség jellemző, azaz a lakosság zöme angol és kreol anyanyelvű, s ez a kreol angol alapú helyi kreol nyelv, a kisebb rész pedig csak angol anyanyelvű. Funkcionális kétnyelvűség jellemző: azaz családban, egymás között az emberek kreolul beszélnek, míg “hivatalosabb” helyzetben és idegenekkel angolra váltanak. A kreol nyelv szinte csak szóbeli, míg írásban szinte csak az angol használatos, Íme az országok, ahol ez a helyzet:

• Anguilla – 80 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Antigua-Barbuda – 75 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Bahama-szigetek – 61 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Barbados – 90 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Brit Virgin-szk. – 80 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Grenada – 85 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Guyana – 87 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Jamaica – 95 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Montserrat – 95 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Saint Kitts Nevis – 72 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Saint Vincent – 88 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Trinidad-Tobago – 95 % angol és helyi kreol anyanyelvű

A kreollal kapcsolatban érdekes tény, hogy beszélői szinte titkos nyelvként kezelik, furcsállják, ha közösségen kívüli személy akarja a nyelvet megtanulni.

Ahol a lakosság zöme angol anyanyelvű, s a helyi kreol kisebbségben van: Turks- és Caicos-szk. – 35 % angol és helyi kreol anyanyelvű, Ugyanez a helyzet az Amerikai Virgin-szigeteken, itt a lakosság 45 %-a helyi kreol anyanyelvű.

Belize sajátos eset – itt 40 % angol és helyi kreol anyanyelvű, a lakosság kb. 50 %-a azonban spanyol anyanyelvű.

Az angol hivatalos nyelvű Dominica szintén sajátos:a lakosság 60 %-a dominikai kreol anyanyelvű. mely azonban nem angol, hanemfrancia alapú. Az ok: az ország sokáig francia gyarmat volt, mielőtt brit irányítás alá került. Dominicán így a kétnyelvűség a dominikai kreol és az angol vonatkozásában áll fenn. Ugyanez a helyzet Saint Lucián, ahol a lakosság 85 %-a luciai kreol anyanyelvű, mely szintén francia alapú kreol.

Ahol nem alakult ki kreol nyelv, és az angol a lakosság anyanyelve az a Kajmán-szk. S továbbá természetesen ez a helyzet a Falkland-szigeteken is, ahol a lakosság európai eredetű, itt a lakosság 90 %-a angol anyanyelvű, a többi pedig bevándorló, elsősorban spanyol anyanyelvűek.

Ami a vallási megosztottságot illeti, a helyzet nagyban függ attól, hogy mely volt a gyarmatosító hatalom. Ahol ez Franciaország, Spanyolország vagy Portugália volt, ott katolikus többség van. Ezt azonban a XIX. sz. közepe óta befolyásolja az elsősorban amerikai eredetű protestáns missziók tevékenysége. Van ahol a protestantizmus jelentős sikereket tudott elérni, bár egyetlen eredetileg katolikus államban sem tudott többségre szert tenni.

A volt spanyol és portugál gyarmatok közül Brazíliában, Chilében, Costa Ricában, Guatemalában, Hondurasban, Nicaraguában, Panamában, Puerto Ricóban és Salvadorban a katolikus többség 50-75 % közötti, jelentős 20-45 % közötti protestáns kisebbségek. Az összes többi volt spanyol gyarmaton – Kubát leszámítva – a katolikusok aránya ma is háromnegyed feletti. Kuba speciális: a katolikusok aránya 50 % feletti, azonban a pogányság elterjedése jelentős, ez elsősorban a santería vallást jelenti, továbbá van 10-15 %-nyi protestáns is.

Hasonló a helyzet még Haitiben, ahol a legnagyobb vallás a vudu, a katolicizmus csak második helyen van.

A francia mindenhol erős katolikus többség van, leszámítva Szent Márton szigetet (annak mind a francia, mind a holland felét), ahol a katolicizmus és a protestantizmus fele-fele arányban van jelen. A a holland területeken az ABC-szigeteken erős a katolikus többség, míg a 3 északi szigeten – ide számítva Szent Márton déli felét is – a katolicizmus és a protestantizmus fele-fele arányban van jelen.

A volt brit gyarmatok közül erősen katolikus többségű Dominica és Saint Lucia, míg katolikus-protestáns egyensúly van Belize-ben és Grenadában. Ez a helyzet az Amerikai Virgin-szigeteken is. A többi volt brit gyarmaton – Guayanár és Trinidad- Tobogót leszámítva – erős a protestáns többség.

Guayanában, Suriname-ban és Trinidad Tobogón a helyzet speciális: itt a lakosság harmada hindu vallású. Ennek oka, hogy a britek és a hollandok ide a néger rabszolgák mellett indiai bérmunkásokat is telepítettek, mégpedig elsősorban hindukat. Ugyanebben a három országban van kb. 10-15 %-nyi muszlim is, az ok ugyanaz, mint az előbb említett: ők muszlim indiai bérmunkások utódai. Mindenhol máshol a térségben a muszlimok aránya minimális, 1 % alatti, s ahol valamivel több is van (a legnagyobb muszlim arány Argentínában van, ott is alig 4 %), az ok a XX. századi bevándorlás muszlim országokból.

Ami a zsidókat illeti, egyedül Uruguayban és Szent Márton szigeten van 1 % feletti jelenlét.

A marginális vallásokat és az új vallási mozgalmakat illetően, arányuk sehol sem nagyobb 3-4 %-nál. A marginális vallások elsősorban ajehovistákat és a mormonokat jelentik, ezek folytatnak alegaktívabban misszionáriusi tevékenységet. Chuilében és Uruguayban érték el a mormonok a legnagyobb sikert, ott a lakosság 2-3 %-a mormon. A legtöbb jehovista pedig Brazíliában és Kubában van: arányuk 1-2 %. Az új vallási mozgalmak pedig szinte csak arasztafárikat jelentik. A legtöbb rasztafári Jamaikában van, kb. a lakosság 2 %-a.

Ami a faji elosztást illeti, a térség nagyon különböző. Az alábbi térképen igyekeztem feltüntetni a helyzetet. (A karibi térséget kinagyítottam a jobb láthatóság céljából.)

Egy részről vannak a fehér államok, ahol a lakosság 80+ %-a európai eredetű, kevés volt a gyarmati időkben a néger rabszolgák behozatala, s az indiánok szinte teljesen kipusztultak, csak kis csoportjaik maradtak meg. Ezeket sötétzöld színnel jelöltem.

a nemzetközi szépségkirálynőválasztásokon minden idők legsikeresebb országa Venezuela

Sárgával jelöltem azokat az indián országokat, ahol ma is az indián lakosság legalább 80 %-ot tesz ki, kevés mind a fehér, mind a kevert faj.

A legtöbb volt brit gyarmat néger többségű, itt az indián őslakosság ki lett irtva, a fehér betelepülés korlátozott volt, s a mai lakosság legnagyobb részének ősei Afrikából bevonszolt rabszolgák. Ezek anéger államok, ahol ma is néger a lakosság 80+ %-a. Szín:világoszöld. Ugyanez jellemző a volt francia gyarmatok zömére is.

A másik országcsoport a mesztic államok, ahol nagyon kevés a néger, viszont a lakosság 80+ %-a mesztic (fehérek és indiánok keveréke), viszonylag kevés a tiszta indián és tiszta fehér is. Ezeket narancssárga színnel jelöltem.

Más országokban – fehér-mesztic országok – szinte egyensúly van a fehérek és a meszticek között, ezekben a néger és a tiszta indián kisebbségben vannak. Ezeket piros színnel jelöltem.

Bobby Farell, a Boney M együttes énekese is arubai volt

Másik csoport az indián-mesztic államok, ahol közel azonos arányt foglalnak el a kevert fehér-indián fajúak és az indiánok. Szín: sötétkék.

Végül: 50-80 % közötti néger többség, jelentős mulatt és fehér kisebbséggel, vagy mulatt és indián kisebbséggel: barna.

S 50-80 % közötti fehér többség, jelentős mulatt és néger kisebbséggel: lila.

Továbbá: 50-80 % közötti mulatt többség, jelentős fehér és néger vagy indián kisebbséggel, szín: szürke.

4 ország nem lett beszínezve, ezek Guayana, Peru, Trininad-Tobago, Suriname. Nem tehetők bele ugyanis egyik fenti csoportba se,

Peruban nincs egyik fajnak se többsége. A lakosság 45 %-a mesztic, 35 %-a indián, 20 %-a pedig fehér.

Trinidad-Tobagóban 40-40 % az ázsiai fehér (indiai) és a néger, a maradék pedig a kettő keveréke.

tipikus helyiek (a képen: Suriname elnöke és felesége)

Guayanában és Suriname-ban pedig 35-40 %-nyi ázsiai fehér (indiai) van, 10 %-nyi indiánnal, 20 % négerrel, a többi pedig keverék, valamint kevés európai fehér.

karibi szépségkirálynőválasztás, az egyes országok jelöltjeivel