bircahang

Vége az idei eurovíziós dalfesztiválnak. Persze a fesztivál csak nevében zenei.

Az idei verseny azonban létfontosságú politikai következtetések levonására ad alkalmat.

Oroszország álláspontja messze a legnépszerűbb, az orosz résztvevő fölényesen első helyet ért el a közönségszavazáson. A pánikba esett háttérhatalom csak a zsűriszavazatok intenzív manipulálásával tudta megakadályozni az orosz győzelmet.

Az összes nyíltan homokos szám csúnyán leszerepelt, elsősorban a izraeli perverz srác. Európa nép nem akar homoszexuális lenni!

Az ukrán számmal a háttérhatalom valamiféle oroszellenes hisztériát igyekezett kelteni, ez azonban csúnya félreértés. A grúz Sztálin által 1944-ben deportált krími tatárok ügye nem Oroszország sara, az mindenki számára nyilvánvaló.

Amióta a liberalizmus legvadabb áramlata, a homoklobbi vette át totálisan az Eurovíziós Dalfesztivált, a színvonal évről évre csökken. Nem csoda, hiszen amikor egy érdekcsoport kisajátít mindent, ez még akkor is jellemzően rossz eredményekhez vezet, amikor ez a csoport jó célokért küzd – hát mi várható, ha rosszak a célok?

Kevesen ismerik pl.  a fesztivál álságos „politikamentességét”, s ennek részeként zászlópolitikáját . A politikamentesség azt jelenti: politikai téma csak olyan lehet, mely tetszik a liberális agytrösztnek. Ennek része a zászlópolitika: csakis a résztvevő államok és az EU zászlója vihető be a nézőtérre, minden más tiltott, még az egyes résztvevő államok regionális zászlói is (azaz nem illegális, szeperatista mozgalmak zászlói, hanem HIVATALOS zászlók is!) – egyetlen kivétel van: a homoklobbi szivárványos zászlaja, azt lehet vinni, sőt manapság már ez a leggyakoribb zászló a fesztiválon!

Hozzátenném: a homoklobbi zászlaja egyébként lopás, ez az ősi inka zászló, melynek természetesen semmi köze a perverzióhoz. Ahogy Hitler lopta a horogkeresztet Indiából, ugyanúgy lopta a homoklobbi a szivárványos zászlót Dél-Amerikából.

Csodálkoztam is, hogy a két műsorvezető egyike se volt homokos, ez mindenképpen eredmény  a bécsi szörnyszülőtt szakállas álnőhöz képest, bár sikerült azt azért elérni, hogy az egyik műsorvezető egy erősen maszkulin típusú, 210 centiméter körüli nő volt: de – utánanéztem – legalább egy normális, heteroszexuális nő mégiscsak, ami megnyugtató hír.

Idén az előadók két nagy csoportra voltak oszthatók: az énekelni nem tudó, tehetségtelenek csoportja, s a szánalmasak csoportja. Az énekelni nem tudó, tehetségtelenek csoportja volt a népesebb.

Az énekelni tudó versenyzők  – pl. San Marino és Oroszország képviselője – is fokozottan szánalmas produkciót mutattak be.

Összesen egy résztvevőt fedeztem fel az elődöntőn, aki énekelni is tudott, de szánalmas se volt: az osztrák résztvevőt. Ő csak szimplán unalmas volt, de ez most ebben a mezőnyben nem is számít.

A magyar versenyző nagyot alakított: sikerült mindkét csoportba bekerülnie: a magyar énekes nemcsak énekelni nem tud, de sikerült röhejessé is tennie magát. Érezhető volt a produkción a homoklobbi keze is: miközben egy elmeháborodott sámánhasonmás ok nélkül egy hatalmas dobot ütögetett, a három darab háttérénekes srác vetkőzni készülő mozdulatokkal vonaglott, valószínűleg az egész koreográfia egy homokos bárból lett ellesve.

Valójában az Eurovízió manapság a haldokló, álkonzervatív, Merkel-Cameron féle agymenés zenei aláfestése. Ez talán a legjobb kifejezés az egészre.

Eljutottunk oda, hogy pár eredetileg is paródiának szánt “eurovíziós” szám dallamosabb, mint bármelyik valódi szereplő…